Bf.3/2013/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdéseként jelöli meg. Megállapítja, hogy a vádlott leghamarabb a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon feltételes szabadságra bocsátható. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült 36.880 (harminchatezer-nyolcszáznyolcvan) forint bűnügyi költséget a vádlott köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az Egri Törvényszék 1.B.305/2012/20. számú 2012. szeptember 12. napján kelt ítéletével a vádlottat a Btk. 166. §

(1)bekezdése szerinti emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 év börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról a kiszabott büntetésbe, a bűnügyi költség viseléséről és a lefoglalt bűnjelekről. Az elsőfokú ítélet ellen a vádlott és védője fellebbezést jelentett be a kiszabott büntetés enyhítése végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.1236/2012/

1. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta, a Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén nem képviseltette magát. A vádlott védője a másodfokú bíróság előtt vitatta a bűncselekmény jogi minősítését, mivel álláspontja szerint a vádlott nem kívánta a sértett halálát. A vádlott tettét az elmebeli állapotának rosszabbodása váltotta ki, amit az ápolószemélyzetnek a kellő időben fel kellett volna ismernie. A vádlott cselekménye - az élet kioltására irányuló szándék hiányában - csak testi sértésként értékelhető. Az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés eltúlzott mértékű, megtorló jellegű, a beszámítási képességében közepes fokban korlátozott vádlottal szemben nem az öt évi szabadságelvonás a megfelelő joghátrány. A nyilvános ülésen a sértett felszólalásában elemezte a vádlottnak az elkövetéskor elhelyezést biztosító intézményre vonatkozó szabályokat, saját és kollégái feladatát kifejtve, hogy az ott tartózkodók kriminológiai előéletéről nem rendelkeznek információval. Arra is utalt, hogy a heti háromszori orvosi jelenlét nem alkalmas a vádlott betegségének folyamatos megfigyelésére. A vádlott az utolsó szó jogán annak a meggyőződésének adott hangot, hogy meggyógyult, gyilkos indulatai megszűntek. A fellebbezés más okból volt alapos. A Fővárosi Ítélőtábla a kizárólagos védelmi perorvoslat alapján eljárva az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján teljes körben felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ügy ténybeli és jogi megítéléséhez szükséges bizonyítékokat beszerezte, az ítéletében felsorolta és értékelési körébe vonta. A vádlott beismerte, hogy a sértettet megszúrta, és vallomását a sértett és a helyiségben a támadás véghezvitelekor jelenlévő tanúk előadása, az okirati bizonyítékok és a szakértői vélemény adatai egyaránt alátámasztották. A törvényszék alaposan megvizsgálta a vádlott elmeállapotával kapcsolatosan rendelkezésre álló bizonyítékokat és megalapozottan rögzítette, hogy a vádlottat kóros elmeállapota közepes fokban korlátozta cselekménye és annak következményei felismerésében. Az elsőfokú bíróság által rögzített tényállás mentes a megalapozatlansági hibáktól, azt csak annyiban kellett a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján kiegészíteni, hogy a vádlott a bűncselekményt szokványos ittas és indulati állapotban követte el (

1. szakértő igazságügyi pszichiátriai szakértő tárgyalási vallomása a jegyzőkönyv
2. oldaláról). Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás e kiegészítés mellett már teljesen hiánytalan és hibátlan, ezért a másodfokú eljárásban is irányadó volt és a felülbírálat alapját képezte. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes volt a vádlott tettének élet elleni támadásként való értékelése is. Abban sem tévedett a törvényszék, hogy a vádlott szándéka eshetőlegesen irányult a sértett életének kioltására. Az ítélőtábla nem osztotta a védelem eltérő jogi minősítéssel kapcsolatos érveit, mivel az irányadó tényállás szerint a vádlottat le kellett fegyverezni, mert támadását meg akarta ismételni, és a sértettet újra megszúrni. Ebben az akadályozta meg, hogy a sértett az ütésként észlelt szúrást követően meglátta a vádlott kezében a kést, és támadóját az íróasztalra döntötte, majd az ápolónők segítségével az eszközt elvette. A vádlott cselekménye kísérleti szakban rekedt, mert bár tizedmillimétereken múlt a nyaki verőér teljes átmetszése, a halálos eredmény a szakszemélyzet azonnali fellépése, a vérzést csillapító eljárása, majd a sértett haladéktalan kórházba szállítása miatt elmaradt, noha a maradandó fogyatékossággal felgyógyult sértett közvetlen életveszélyben volt. Az elsőfokú ítélet kihirdetése óta új anyagi jogi szabály, a
3. évi C. törvény lépett hatályba, ezért az ítélőtáblának a Btk.
4. § tükrében állást kellett foglalni az alkalmazandó jog kérdésében. Az élet elleni bűncselekmény törvényi fenyegetettsége nem változott, büntetési tétele az elkövetéskor és az elbíráláskor is azonos. Ellenben a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezések kedvezőbbek a jelenleg érvényes szabályok szerint, ezért az új törvény alkalmazásának előfeltételei adottak. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság az emberölés bűntettének jogszabályi felhívását megváltoztatta, és a Btk. alapján a rögzítette a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést [Btk.
5. §

(2)bekezdés a) pontja]. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásakor irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket hiánytalanul feltárta, az ítéletben felsorolta és a megfelelően értékelte. Éppen a súlya szerint vette figyelembe a vádlott beszámítási képességét is, ezért a kiszabott büntetés mértéke nem eltúlzott, kifejezi a vádlott és a bűncselekmény társadalomra veszélyességét, és alkalmas a büntetési célok megfelelő biztosítására. Erre figyelemmel nem vezethetett eredményre a védő által indítványozott büntetés enyhítés. Az ítélőtábla az elhangzott perbeszéd és a sértetti felszólalás okán csak annyit jegyez meg, hogy az ügyben felszínre került társadalmi problémát nem lehet büntetőjogi eszközökkel megoldani és a bírósági eljárásban orvosolni. Az nem a bíróság választása, hogy a vádlott élete a büntetés letöltését követően milyen intézményi rendszerben oldódik meg. Az elsőfokú bíróság a járulékos kérdésekben megfelelően döntött. Az elsőfokú ítélet megváltoztatása a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Az ítélőtábla a Btk. 92. §

(1),

(2)bekezdése szerint határozott az előzetes fogvatartásban eltöltött idő további beszámításáról, míg a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés a Be.

1. § -án alapul. Az ítélet ellen a fellebbezés további lehetőségét a Be.
2. §-a kizárja. Budapest,
3. év február hó
4. napján . Rédei Géza s.k.. Mató Ágnes s.k.. Vincze Piroska s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró Az Egri Törvényszék 1.B.305/2012/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.3/2013/
6. számú ítéletében foglalt változások mellett jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. év február hó
8. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: