Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.348/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Magyarossy Ügyvédi Iroda által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a Sárvári Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen szerződés részleges érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- február 22-én kelt 25.G.42.171/2012/
- számú ítélete ellen a felperesek által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban – tárgyaláson kívül – meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felek között
- július 23-án létrejött kölcsönszerződés III.
- pontja érvénytelen; ezt meghaladóan a keresetet elutasítja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek egyetemlegesen 80.000,- (Nyolcvanezer) Ft + áfa együttes első- és másodfokú ügyvédi munkadíjból álló perköltséget. Kötelezi továbbá az alperest, hogy fizesse meg az államnak, az állami adóhatóság külön felhívására az I. rendű felperes teljes személyes költségmentességére és a II. rendű felperes illetékfeljegyzési jogára tekintettel le nem rótt 36.000,(Harminchatezer) Ft elsőfokú, valamint a 48.000,- (Negyvennyolcezer) Ft másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint a felperesek mint adósok és az alperes mint hitelező között
- július 23-án ingatlan jelzálogjoggal biztosított, svájci frankban nyilvántartott kölcsönszerződés jött létre, amelyben az alperes 45.392,- CHF kölcsön nyújtását vállalta a felperesek részére. Kikötötték, hogy a kölcsön futamideje 240 hónap, az ügyleti kamat szerződéskötéskori mértéke 7,09 %, a teljes hiteldíjmutatóé pedig 8,19 %. A kölcsönszerződés III.
- pontja kimondta, hogy az alperes jogosult a kölcsön ügyleti kamatlábát, késedelmi kamatát kamatperiódusonként, a kamatperiódus első napjától egyoldalúan megváltoztatni. A kamat adós számára kedvezőtlen változtatására akkor, ha a jogszabályváltozás, a bankközi hitelkamatok, a jegybanki alapkamat, az állampapírok, illetve a pénzpiaci kamatok és a hozamok alakulásának változásai, az infláció mértékének, a fogyasztási árindex, az alperes forrás-, illetve hitelszámla-vezetési költségeinek változása, a hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok, valamint likviditási, jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési, jogszabályi vagy egyéb előírások ezt szükségessé teszik. Az alperes az ügyleti kamatláb, a késedelmi kamat mértékének adósra kedvezőtlen hatályú módosításáról a kamatváltozás időpontját megelőző
- napig, egyéb esetekben pedig a módosítás hatályba lépését követő hirdetményben volt köteles értesíteni az adóst. A kölcsönszerződés VIII.
- pontjában arról nyilatkoztak a felperesek, hogy az alperes üzletszabályzata, hirdetménye rendelkezéseit megismerték, azokat magukra nézve kötelezőnek fogadják el. A VIII.
- pontban foglalt kikötés szerint a szerződésben nem szabályozott kérdésekben az alperes üzletszabályzata, hirdetménye alkalmazandó. Az alperes szerződéskötésekor hatályos üzletszabályzata 2.
- pontja kimondta, hogy amennyiben a bank az üzletszabályzatot, hirdetményt, illetve az ÁSZF-et egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítja, a módosításról – annak hatályba lépését legalább 15 nappal megelőzően – az ügyfélfogadásra nyitva álló helyiségeiben kifüggesztett hirdetmény útján értesíti az ügyfelet. A 2.
- pont úgy szólt, hogy amennyiben az ügyfél nem fogadja el a tervezett módosítást, a bank úgy tekinti, hogy a módosítás hatályba lépésének napjával felmondta a módosítással érintett szerződést. Ebben az esetben a bank és az ügyfél kötelesek legkésőbb a felmondási idő lejártáig elszámolni egymással, tartozásaikat megfizetni, illetve követeléseikről rendelkezni. Amennyiben az ügyfél a módosítás ellen, annak hatályba lépése napjáig írásban nem tiltakozik, a bank úgy tekinti, hogy az ügyfél a módosítást elfogadta. A felperesek
- július 28-án közjegyzői okiratba foglalt nyilatkozatot tettek a kölcsönszerződés megkötéséről és annak tartalmáról. Az alperes az ügyleti kamatot
- szeptemberében 7,89 %-ra emelte,
- márciusától
- márciusáig 7,59 %-ban határozta meg. A felperesek a
- november 5-én benyújtott, a Ptk.
- §-ára, 209/A. §-ára és a 93/13/EGK irányelv
- cikk
(1)bekezdésére, 6. cikkére alapított keresetükben a felek közti kölcsönszerződésnek az alperes egyoldalú szerződésmódosítási jogával kapcsolatos III.4. pontja tisztességtelenségen alapuló érvénytelenség megállapítását kérték, és az érvénytelenség jogkövetkezményeként annak kimondását, hogy az érvénytelen feltétel a szerződés megkötésétől kezdődően nem jelent kötelezettséget az adós felperesek számára. A kikötés tisztességtelenségével kapcsolatban egyrészt a 2/2012. PK vélemény 6.
- g)pontja szerint a szimmetria elvének a sérelmére hivatkoztak, hogy a támadott kikötés indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény számára, a fogyasztó hátrányára, mivel kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára is érvényesítésre kerüljön. Rámutattak továbbá arra, hogy a kikötés tisztességtelenségének vizsgálata ki kell terjedjen arra, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változásainak okai, módja egyértelműen és érthetően került-e megfogalmazásra, és arra is, hogy a fogyasztók jogosultak-e a szerződés felmondására. Hivatkoztak a 18/1999. (II.5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 2. §
- d)pontja és a PK vélemény 6.
- f)pontja alapján a felmondhatóság elvének sérelmére is, hogy a kikötés tisztességtelenségéhez vezet az is, hogy nem került biztosításra a felperesek felmondási joga. Állították azt is, hogy az alperesnek a kölcsön nyújtásával kapcsolatban forrásköltsége nem merült fel, ezért álláspontjuk szerint az egyoldalú szerződésmódosítási jog feltételei nem valósak, alaptalanok. Álláspontjuk szerint továbbá a Ptk. 205/B. §-a szerint nem vált a felek közti szerződés részévé az alperes általános szerződési feltétele, üzletszabályzata, a Ptk. 205. §
(1)-
(2)bekezdése, 217. §
(1)bekezdése szerint az létre nem jöttnek tekintendő. Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a keresettel támadott szerződéses kikötés megfelelt az 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerződéskötéskor hatályos 210. §
(3)bekezdésének, megfogalmazása világos és egyértelmű. Vitatta a szimmetria elve sérelmét, hogy a felek közti szerződés kizárná a fogyasztóra kedvező módosítás alkalmazását, amellyel kapcsolatban arra is rámutatott, hogy a kamat a felperesek előadása szerint is 7,89 %-ról 7,59 %-ra csökkent. Utalt arra is, hogy a Hpt. 2009. augusztus 1-jén, majd 2010. január 1-jén módosult 210. §
(3)bekezdésére figyelemmel az üzletszabályzatát
- augusztus 1-jével, illetve
- május 10-étől módosította, és az egyoldalú szerződésmódosítás jogára részletes oklistát fogalmazott meg. Kifejtette, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás nem tekinthető a szokásos szerződéses gyakorlattól eltérőnek, ezért az alperest ezzel kapcsolatban külön tájékoztatási kötelezettség nem terhelte. Mivel a felperesek nyilatkoztak az alperesi üzletszabályzat, hirdetmény megismeréséről, elfogadásáról, azok a felek közti szerződés részévé váltak. Erre figyelemmel, az üzletszabályzat 2.
- pontjában a szerződésmódosítás esetére biztosított felmondási jog alapján nem sérült a felmondhatóság elve sem, továbbá azért sem, mert azt
- augusztus 1-jétől a Hpt.
- §
(5)bekezdése is biztosította. Állította azt is, hogy a kölcsön folyósításával kapcsolatban merült fel forrásköltsége. Az elsőfokú bíróság a
- február 22-én kelt 25.G.42.171/2012/
- számú ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felpereseket, hogy 15 napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 50.800,- Ft perköltséget, továbbá a II. rendű felperest, hogy fizessen meg az államnak, külön felhívásra 36.000,- Ft eljárási illetéket. Határozata indokolása szerint a Ptk.
- §
(2)bekezdésére, 205/B. §
(1)bekezdésére, 209. §
(1)-
(5)bekezdéseire, 209/A. §
(2)bekezdésére, a Hpt. szerződéskötéskor hatályos 210. §
(3)bekezdésére és a
- augusztus
- napjától hatályos
- §
(5)bekezdésére, továbbá a Kormányrendelet
- § d) pontjára hivatkozással mindenek előtt azt rögzítette, hogy a kölcsönszerződés VIII.
- pontjában foglalt felperesi nyilatkozat alapján az alperes üzletszabályzata a felek közti szerződés részévé vált, az ettől eltérő felperesi hivatkozás alaptalan volt. A támadott kikötés tisztességtelenségének érdemi vizsgálatával arra a következtetésre jutott, hogy a felperesek alaptalanul hivatkoztak a felmondási jog hiányára és a szimmetria elvének sérelmére is. Osztotta az alperesnek az Üzletszabályzat 2.
- pontjára alapított érvelését, miszerint abban a felmondási jog az egyoldalú szerződésmódosítás esetére biztosításra került. Rámutatott egyidejűleg arra is, hogy a jogalkotó a Hpt.-t módosító
- évi XIII. törvénnyel, a Hpt.
- augusztus
- napjától hatályos
- §
(5)bekezdése és a Ptk. 205. §
(2)bekezdése alapján kiküszöbölte a felmondási jog hiányával kapcsolatos esetleges érvénytelenségi okot. Amiatt nem találta helytállónak a szimmetria elvének sérelmére alapított kereseti hivatkozást, mert a perbeli szerződéses kikötés nem zárta ki a felperesek javára történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. Osztotta ezzel kapcsolatban az alperes álláspontját abban is, hogy a szimmetria elvének sérelmét cáfolja az ügyleti kamat 2010 márciusától alkalmazott mértéke. Rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a kereset kizárólag kölcsönszerződésbeli kikötést támadott, üzletszabályzatbeli rendelkezést nem, ezért nem bírt jelentőséggel az alperesnek az üzletszabályzat szerződéskötést követő módosításával kapcsolatos érvelése. Nem volt jelentősége a jogvita elbírálása szempontjából annak sem, hogy az alperesnek merült-e fel forrásköltsége a kölcsönszerződéssel kapcsolatban, ezért az ezzel kapcsolatos bizonyítási indítványt az elsőfokú bíróság mellőzte. Az ítélettel szemben a felperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatásával a keresetük szerinti döntés meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a perbeli kölcsönszerződés III.4. pontjának érvénytelenségét a Ptk. 205/A. §-a, 205/B. §-a, 209. §-a, 209/A. §-a, a Hpt. 210. §-a, a Kormányrendelet 2. § d) pontja alapján kérték, és hivatkoztak a 2/2011. (XII. 12.) és a 2/2012. (XII. 10.) PK véleményekre, valamint az Európai Bíróság C-472/10., C427/11. számú ügyekben meghozott döntéseire is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötése esetén azt kell vizsgálni, hogy a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak változásainak okait vagy módját egyértelműen és érthetően kerültek-e megfogalmazásra, illetve hogy a fogyasztók jogosultak-e a szerződés felmondására. Az elsőfokú bíróság azonban a megjelölt jogszabályi, bírósági gyakorlat által támasztott előírásoknak nem tett eleget, továbbá tévedett, amikor a Ptk. 205/B. §
(2)bekezdését figyelmen kívül hagyva azt állapította meg, hogy az alperesi üzletszabályzat részévé vált a felek közti szerződésnek, így annak 2.4. pontjával biztosított volt a felmondási jog. Álláspontjuk szerint a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő általános szerződési feltétel külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően, kifejezett elfogadás esetén vált volna a felek közti szerződés részévé, amelyre a perbeli esetben nem került sor, ezért a 2/2012. (XII. 10.) PK vélemény 6.
- f)pontja szerint tisztességtelennek volt tekintendő a keresettel támadott kikötés, mert nem került biztosításra az egyoldalú szerződésmódosítás esetére a fogyasztót megillető felmondási jog, sem általános szerződési feltételek között, sem jogszabályban. Az érvénytelenségi ok vizsgálatakor nem volt alkalmazható a Hpt. 2009. augusztus 1. napjától hatályos rendelkezése. Álláspontjuk szerint téves az elsőfokú ítéletnek a szimmetria elvével kapcsolatos következtetése is, önmagában amiatt, hogy a keresettel támadott kikötés nem zárta ki a felperesek javára történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét. Hangsúlyozták, hogy a 2/2012. (XII.10.) PK vélemény 6.
- g)pontjában megfogalmazottak szerint egyértelműen megállapítható a szimmetria elvének sérelme, mivel a perbeli kikötésben említés sincs a fogyasztó javára történő módosításról. Ismét rámutatva az Európai Bíróság C-472/10. számú ügyben meghozott döntésére, miszerint az is vizsgálandó, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás okai, módja egyértelműen és érthetően kerültek-e megfogalmazásra, sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a kölcsönszerződés III.4. pontjában megjelölt okokat (jogszabályváltozás, bankközi hitelkamatokat, jegybanki alapkamat, állampapírok, pénzpiaci kamatok, hozamok, infláció, fogyasztói árindex, banki forrás-, illetve hitelszámla-vezetési költség, hitelintézetek prudens működésére vonatkozó törvényi szabályok, likviditási, jövedelmezőségi és eszköz-forrás menedzselési, jogszabályi vagy egyéb előírások). Elmaradt annak értékelése, hogy a támadott kikötésben megjelölt feltételek összességükben és egyenként egyértelműen és érthetően fogalmazták-e meg a felperesek számára, továbbá ellenőrizhető módon azt, hogy a kapcsolódó díjak változásának a szerződéskötést követően melyek az okai. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.348/2013/2. számú végzésében foglalt határidőn belül, illetve a másodfokú döntés meghozataláig nem terjesztett elő. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítélet elleni jogorvoslati kérelmet a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Megállapította, hogy a felperesek fellebbezése alapos. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, azonban abból téves jogi következtetést vont le a per tárgyát képező szerződéses rendelkezés, az alperest megillető egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelensége tekintetében. A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezéssel kapcsolatban elsőként arra mutat rá, hogy az elsőfokú bíróság a vonatkozó jogszabályi rendelkezésekkel és a kialakult bírói gyakorlattal összhangban jutott arra a következtetésre, hogy az alperes üzletszabályzata a Ptk. 205/B. §
(1)bekezdése szerint – a megismerhetővé tétellel és elfogadással – részévé vált a felek közti szerződésnek. A Hpt. szerződéskötéskor hatályos 210. §
(3)bekezdése úgy szólt, hogy a kamatot, díjat vagy egyéb szerződési feltételt csak akkor lehet egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül módosítani, ha a szerződés ezt – külön pontban – a pénzügyi intézmény számára meghatározott feltételek, illetve körülmények esetére egyértelműen lehetővé teszi. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy jogszabályban, a Hpt. 210. §
(3)bekezdésében lehetővé tett egyoldalú szerződésmódosítási joggal kapcsolatban nem terheli az általános szerződési feltételt alkalmazó felet külön figyelemfelhívási és tájékoztatási kötelezettség. A pénzügyi intézményt megillető egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége nem tekinthető a Ptk. 205/B. §
(2)bekezdésében nevesített, szokásos szerződési gyakorlattól vagy a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől eltérő szerződési feltételnek (EBH 2012/G.4.). Rámutat a fellebbezéssel kapcsolatban arra is a Fővárosi Ítélőtábla, hogy akkor köteles a bíróság vizsgálni valamely kikötés tisztességtelen jellegét, amennyiben rendelkezésére állnak az e tekintetben szükséges ténybeli és jogi elemek. Akkor köteles hivatalból észlelni valamely általános szerződési feltétel érvénytelenségét, ha az a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megállapítható. A bíróság a semmisség megállapíthatósága érdekében hivatalból bizonyítást nem folytathat le (3/
- PK vélemény
- pontjának indokolása, Európai Unió Bírósága C-243/
- ügyben hozott döntése, 2/
- (XII.10.) PK vélemény
- a) pont, 2/
- (VI.28.) PK vélemény
- a) pont). Rögzíti a másodfokú bíróság, hogy nem volt vitás a perben az, hogy a perbeli kölcsönszerződés a Ptk.
- § e) pontja szerint fogyasztói szerződésnek minősült, és az sem, hogy annak feltételei egyedi megtárgyalására nem került sor. A Hpt.
- §
(3)bekezdésében foglalt törvényi felhatalmazás keretjellege folytán, az annak tartalmát kitöltő, egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses rendelkezés tisztességtelensége, az alperest megillető egyoldalú szerződésmódosítás tartalma a Ptk.
- §-a szerint vizsgálható és a kereset szerint vizsgálandó volt. Leszögezi továbbá, hogy a szerződés – akár részleges – érvénytelensége az egységes bírói gyakorlatnak megfelelően, a szerződéskötéskor fennálló körülmények alapján volt vizsgálandó, és azt is, hogy az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelen jellegét attól függetlenül kellett vizsgálni, hogy azt az alperes ténylegesen alkalmazta-e, illetve hogy hatályos-e (2/
- (XII.10.) PK vélemény
- b) pont). A Ptk. szerződéskötéskor hatályos
- §
(1)bekezdése szerint tisztességtelen az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződésben egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltétel, ha a feleknek a szerződésből eredő jogait és kötelezettségeit a jóhiszeműség és a tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel támasztójával szerződést kötő fél hátrányára állapítja meg. A
(2)bekezdés szerint a feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát. A
(3)bekezdés szerint külön jogszabály meghatározhatja azokat a feltételeket, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek, vagy amelyeket az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy – a bírósági gyakorlat számára iránymutatást jelentő 2/
- PK véleményben foglaltak szerint – a Ptk. a tisztességtelenség megállapításának két módját ismeri. Egyrészt a bíróság mérlegelésére bízza azt, másrészt a Kormányrendelet (és a Ptk.
- május 22étől hatályos
- §
(4)bekezdése) az, ami tisztességtelennek minősülő feltételeket nevesít. A bírói mérlegelés alapján elbírálandó esetekben figyelemmel kell lenni a szerződésekre vonatkozó diszpozitív szabályokra, amelyek a szerződő felek egyensúlyára, a szerződési kockázatok, jogok és kötelezettségek kiegyensúlyozott elosztásának elveire épülnek. A bíróságnak a Ptk. 209. §
(2)bekezdése szerinti mérlegelése során – a jóhiszeműség és a tisztesség objektív kötelmi jogi kategóriájának mércéjén keresztül, a szerződés megkötésére vezető körülményeknek, a kikötött szolgáltatás természetének, az érintett feltételnek más szerződéses feltételekkel való kapcsolatának vizsgálatával – abban kell állást foglalnia és azt megállapítania, hogy az adott esetben a szerződési feltétel támasztója a másik fél hátrányára egyoldalúan és indokolatlanul előidézett-e egyenlőtlenséget a szerződéses jogokban és kötelezettségekben. A jogalkotó ugyanakkor – a tisztességtelenségnek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményrendszerén keresztül történő megállapítása mellett, kizárva a bírói mérlegelést – meghatározott olyan konkrét feltételeket is, amelyek a fogyasztói szerződésben tisztességtelennek minősülnek. A Kormányrendelet az, amely – a Ptk. 209. §
(3)bekezdésében megjelölt külön jogszabályként – olyan szerződési feltételeket nevesít, amelyek minden esetben tisztességtelennek minősülnek (
- §), ezen kívül felsorol olyan szerződési feltételeket is, amelyek nem feltétlenül, hanem az ellenkező bizonyításáig minősülnek tisztességtelennek (
- §). Ez azt is jelenti, hogy a Kormányrendelet
- §-ában felsorolt okok valamelyike miatt tisztességtelennek minősülő kikötés esetén nem szükséges vizsgálni a Ptk.
- §
(2)bekezdésében felsorolt további körülményeket, a
- § alá tartozó esetben pedig a feltételt támasztó félre hárul annak bizonyítása, hogy a kikötés nem esik a Ptk.
- §
(1)bekezdésének hatálya alá. A Kormányrendelet 2. §
- d)pontja szerint a fogyasztói szerződésben az ellenkező bizonyításáig tisztességtelennek kell tekinteni azt a szerződési feltételt, amely lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos ok nélkül módosítsa, különösen, hogy a szerződésben megállapított pénzbeli ellenszolgáltatás mértékét megemelje, vagy lehetővé teszi, hogy a fogyasztóval szerződő fél a szerződést egyoldalúan, a szerződésben meghatározott alapos okkal módosítsa, ha ilyen esetben a fogyasztó nem jogosult a szerződéstől azonnali hatállyal elállni, vagy azt felmondani. Mivel a perbeli szerződés megkötését követően, 2010. december 18-án hatályba lépett, a szerződésben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010. (XII.15.) Korm. rendelet a kamat ügyfél számára kedvezőtlen módosításának okait lényegében a perbeli szerződéses kikötéssel egyezően szabályozza, a kamat mértékére ténylegesen hatást gyakorló, a fogyasztóval szerződő fél számára a szerződés egyoldalú módosítását lehetővé tevő alapos oknak voltak tekintendőek a szerződés III.4. pontjában megjelölt feltételek. Ugyanakkor az a tény, hogy a szerződésmódosításnak alapos okai lehetségesek, egyben nem jelentette azt is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos kikötés egyéb okból nem tisztességtelen. A Fővárosi Ítélőtábla rögzíti, hogy a felperes a keresete alapjául kifejtettek szerint az elsőfokú eljárás során két körülményre alapította a támadott kikötést, a perbeli szerződésben kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelenségét, egyrészt a felmondási jog sérelmére, másrészt a szimmetria elvének megsértésére. A jogalkalmazás számára – a Hpt. korábban hatályos szabályai szerint elbírálandó jogvitákban is – iránymutatást jelentő 2/2012. (XII.10.) PK vélemény a pénzügyi intézmény által fogyasztói szerződés esetén alkalmazott egyoldalú szerződésmódosítási jog tisztességtelensége vizsgálata során irányadó. A PK vélemény 6.
- f)és
- g)pontjai értelmében tisztességtelennek minősül az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés, ha a szerződésmódosítás esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát (felmondhatóság elve), továbbá akkor is, ha kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltételváltozás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön (szimmetria elve). A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a felmondhatósággal kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság a felek közti szerződés részévé vált üzletszabályzat 2.4. pontjában foglaltakra figyelemmel megalapozottan foglalt állást úgy, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás esetére biztosított volt a fogyasztó felperesek felmondási joga, ennél fogva a kikötés tisztességtelensége a Kormányrendelet 2. §
- d)pontja és – a PK vélemény 6.
- f)pontja szerint – a Ptk. 209. §
(1)bekezdése alapján nem volt megállapítható. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak a szimmetria elvével kapcsolatban kifejtett álláspontjával és az e körben levont jogi következtetésével nem értett egyet. A szimmetria követelménye az egyoldalú szerződésmódosítási jog esetén ugyanis azt jelenti, hogy a fogyasztó terhére történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége csak akkor tisztességes, ha nem csak a fogyasztó hátrányára történő körülményváltozás hatásának áthárítását teszi lehetővé, hanem egyidejűleg kötelezettségként kezeli a fogyasztó javára történő körülményváltozás esetén annak a fogyasztó javára való érvényesítését is, az arányosság elve érvényre juttatása mellett. Ellenkező esetben a szerződéskötéskor kialkudott helyzet felbomlik (2/
- (XII.
- PK vélemény
- g) pont indokolása). A szimmetria elvének az a szerződéses szabályozás tesz eleget, amely kifejezetten rögzíti, ezáltal biztosítja a fogyasztók javára történő szerződésmódosítást is. Szerződéses jogviszonyokban nem jelenti a szimmetria elvének érvényre juttatását az, ha valamely szerződés nem zárja ki, azaz külön rendelkezéssel nem hárítja el a fogyasztó javára való módosítást. A követelmény teljesítésének egyedül az felel meg, ha kifejezetten biztosított az egyoldalú szerződésmódosítás okainak ez irányú változásakor a fogyasztó javára való szerződésmódosítás is. A perbeli szerződés esetén tény, hogy az egyoldalú módosítási jog szerződéses rendelkezései nem írták elő az alperes kötelezettségeként, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás alapjául felsorolt okok felperesekre kedvező változása következményeit levonja, és a kamat mértékét ennek megfelelően határozza meg. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szabályozási hiány miatt a felperesek nem is alapíthattak jogot a számukra kedvező irányú körülményváltozásokra. Mindez a Ptk. szerződéssel kapcsolatos szabályai szerint, a Ptk.
- §
(1)bekezdése és a 200. §
(1)bekezdése alapján azt eredményezi, hogy kizárásra került a felperesek javára történő módosítás lehetősége. A Fővárosi Ítélőtábla ezért arra a következtetésre jutott, hogy a keresettel támadott kikötés a szimmetria elvébe ütközött, mivel nem biztosította a fogyasztó felperesek javára bekövetkező körülményváltozásokra alapított szerződésmódosítást, a kamat számukra kedvező irányú változtatását. Megállapította, hogy ezáltal a keresettel támadott szerződéses feltétel az alperes javára indokolatlan és egyoldalú előnyt biztosított, egyúttal a felperesek terhére indokolatlan és egyoldalú hátrányt idézett elő, a szerződésből eredő jogok, kötelezettségek egyensúlyának a jóhiszeműség és a tisztesség követelményébe ütköző eltolódását eredményezte. A per tárgyát képező kikötés a Ptk. 209. §
(1)bekezdése szerint tisztességtelennek minősült, annak jogkövetkezménye a Ptk. 209/A. §
(2)bekezdése szerint a – relatív – semmisség volt. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a Ptk. 239/A. §
(1)bekezdését, 239. §
(2)bekezdését is szem előtt tartva a kereset szerint megállapította a felek közti szerződés egyoldalú szerződésmódosítási joggal kapcsolatos III.
- pontjának semmisségét. A kikötés érvénytelenségének alapvető jogkövetkezménye az, hogy arra jogot alapítani nem lehet, a semmis kikötés nem vált ki joghatást. A szerződés a kikötés mellőzésével egyebekben változatlanul köti a feleket, figyelemmel arra is, hogy az érvénytelen szerződéses feltétel nélkül is teljesíthető (1/
- (VI. 28.) PK vélemény
- pont, 2/
- (XII.10.) PK vélemény
- a) pont). Ezért a Pp.
- §-ában foglalt konjunktív feltételek hiányában a rendelkező rész szerint határozott a keresetben alkalmazni kért jogkövetkezményről. Mivel a felperesek fellebbezése érdemben eredményre vezetett, a másodfokú bíróság Pp.
- §-a szerint alkalmazandó Pp.
- §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperesek ügyvédi munkadíjból álló, a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)-
(6)bekezdései alapján mérlegeléssel meghatározott, együttes első- és másodfokú költsége megfizetésére. Az I. rendű felperes személyes költségmentessége és a II. rendű felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt első- és másodfokú eljárási illeték viseléséről a Pp. 78. §
(1)bekezdésén túl a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése és az Itv. 59. §
(1)bekezdése szerint rendelkezett. Budapest,
- év január hó
- napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Gáspár Mónika s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő Dr. Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró