Pf.20049/2013/7 – Győri Ítélőtábla

Győri Ítélőtábla Pf.I.20.049/2013/

1. szám A Győri Ítélőtábla a dr. Bélik Mihály ügyvéd által képviselt felperesnek a Molnárné dr. Bosnyákovits Laura ügyvéd által képviselt I.r. és II.r. alperesek ellen közös tulajdon megszüntetése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék
2. november
3. napján meghozott 28.P.20.313/2012/
4. számú ítélete ellen az I.r. alperes részéről
5. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezéseit megváltoztatja, mellőzi a felperes jutójába 500.000,- (Ötszázezer) Ft tőke és 105.965,- (Egyszázötezer-kilencszázhatvanöt) Ft és ezen összegek után az elsőfokú ítélet szerint járó kamatok beszámítását. Mellőzi az I.r. alperesnek a jutója terhére 168.000,- Ft (Egyszázhatvan-nyolcezer) tőke és ezen összeg után az elsőfokú ítélet szerinti kamat megfizetésére, valamint az ingatlant ingóságaitól kiürítve
6. február
7. napjáig elhagyásra kötelező rendelkezést. Mellőzi az ingatlan lakott vételárát megállapító és a lakottság értékcsökkentő hatását az I.r. alperes terhére elszámoló rendelkezést. Mellőzi az I.-II. r. alpereseket a felperes jogi képviselőjének javára egyetemlegesen 15 napon belül bruttó 50.000,- (Ötvenezer) Ft részletköltség megfizetésére kötelező, valamint az I.r. alperes pártfogó ügyvédje vonatkozásában az I.r. alperes pernyertessége - pervesztes arányát 1/2-1/2 arányban megállapító rendelkezéseket. Kötelezi az I.r. alperest, hogy a sikeres árverési értékesítéstől számított 30 (harminc) napon belül az ingatlant ingóságaitól kiürítve, elhelyezési igény nélkül hagyja el. Az I.r. alperest a felperes javára havi 6.000,- (Hatezer) Ft használati díj megfizetésére kötelező rendelkezést megváltoztatja azzal, hogy az I.r. alperes a használati díj megfizetésére
8. február
9. napjától minden hónap
10. napjáig havonta előre esedékesen az ingatlanból való kiköltözéséig köteles. Az ingatlan árverés során befolyt vételárából a legkisebb beköltözhető vételár 10.433.600,- (Tízmillió-négyszázharmincháromezer-hatszáz) Ft összegéből a felperest 3.028.503,- (Hárommillió-huszonnyolcezer-ötszázhárom) Ft az I.r. alperest 3.801.224,- (Hárommillió-nyolcszázegyezer-kettőszázhuszonnégy) Ft a II.r. alperest 3.603.873,(Hárommillió-hatszázháromezernyolcszázhetvenhárom) Ft illeti meg, azzal hogy amennyiben a legkisebb árverési vételárat meghaladó vételáron kerül sor az ingatlan értékesítésére, a 10.433.600,- (Tízmillió-négyszázharmincháromezer-hatszáz) Ft-ot meghaladó vételárrész a felperest és az I.r.-II.r. alpereseket egymás között egyenlő, 1/31/3-1/3 arányban illeti meg. Ezt meghaladóan az ítélőtábla az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja. Az I.r. alperes és a felperes az első- és másodfokú eljárásban egyenlő arányban pernyertesek - pervesztesek, az I.r. alperes pártfogó ügyvédjének díja teljes mértékben az I.r. alperest terheli. Ezt meghaladóan a felek maguk viselik az első-másodfokú eljárásban felmerült költségeiket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében elrendelte az Település 1 belterületén ... helyrajzi szám alatt felvett 868 m2 kivett lakóház, udvar és gazdasági épület megjelölésű, ténylegesen Település 1, ... szám alatti ingatlan közös tulajdonának árverés útján történő megszüntetését. Az ingatlan legkisebb beköltözhető vételárát 10.433.600 Ft-ban, lakott vételárát 7.825.200 Ft-ban állapította meg azzal, hogy az árverés során befolyt vételárat a tulajdonosok között tulajdoni arányuk szerint kell felosztani úgy, hogy a lakottság értékcsökkentő hatását az I.r. alperes terhére kell elszámolni. Megállapította, hogy az árverés vonatkozásában a tulajdonostársakat elővásárlási jog illeti meg. A felperes jutójába beszámítani rendelt 500.000 Ft tőkét és ennek
11. augusztus
12. napjától a kifizetés napjáig esedékes a Ptk.
13. § szerinti kamatát, valamint a II.r. alperes javára 105.965 Ft tőkét és ennek
14. november
15. napjától a kifizetés napjáig esedékes, a Ptk.
16. § szerinti kamatát. Kötelezte az I.r. alperest, hogy fizessen meg a jutója terhére 168.000 Ft tőkét, valamint ennek
17. augusztus
18. napjától
19. november
20. napjáig esedékes középarányos kamatát, ezen túlmenően pedig a kifizetés napjáig esedékes törvényes kamatot. Kötelezte az I.r. alperest, hogy
21. február
22. napjáig az ingatlant ingóságaitól kiürítve hagyja el. Kötelezte az I.r. alperest, hogy
23. december
24. napjától fizessen meg minden hónap
25. napjáig esedékesen havi 6.000 Ft többlethasználati díjat az ingatlan árverési értékesítéséig bezárólag azzal, hogy amennyiben e kötelezettségével az I.r. alperes késedelembe esik, úgy a használati díj után a Ptk.
26. § szerinti kamat megfizetésére is köteles. Megállapította, hogy a perben 919.273 Ft költség merült fel, amely az állam terhén marad. Kötelezte az I.r.-II.r. alpereseket, hogy a felperes képviselőjének fizessenek meg egyetemlegesen bruttó 50.000 Ft részperköltséget 15 napon belül. Rögzítette, hogy az I.r. alperes pártfogó ügyvédje vonatkozásában az I.r. alperes pernyertességénekpervesztességének arányát ½ - ½ arányban állapítható meg: Ezt meghaladóan egyéb költségeiket a felek maguk viselik. Törölni rendelte az ítélet jogerőre emelkedését követően a 28.P.20.313/2012/3-I. számú végzéssel elrendelt perfeljegyzést. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperes és az I.r.-II.r. alperesek testvérek, akik öröklés jogcímén szerezték meg egymást közt egyenlő, 1/3 - 1/3 - 1/3 arányban a perbeli ingatlan tulajdonjogát. Megállapította, hogy az ingatlant ténylegesen az I.r. alperes használja és lakja. Az ingatlan forgalmi értékét a beszerzett igazságügyi ingatlan-forgalmi szakértői vélemény alapján 10.433.600 Ft-ban, lakott forgalmi értékét 7.825.200 Ft-ban, az egy főre vetíthető többlethasználati díj összegét havi 6.000 Ft-ban állapította meg. Rámutatott, hogy a felek nem vitatták az ítéleti tényállás alapjául szolgáló aggálytalan igazságügyi szakvéleményt. A közös tulajdon megszüntetésének módjával kapcsolatban rögzítette, hogy a felperes és az alperesek egyezően nyilatkoztak a tekintetben, hogy a tulajdonostársak tulajdoni hányadát magukhoz váltani nem tudják, s módosított nyilatkozataikban egyezően adták elő azt is, hogy a közös tulajdon megszüntetését árverés útján kérik. Megállapította, hogy az alperesek 500.000 Ft, illetőleg a II.r. alperes 317.895 Ft 1/3-ad részre vonatkozásában a tőkeösszegek után járó kamatokkal együtt- hagyatéki hitelezői igényre alapítottan - beszámítással kívántak élni a felperes jutójával szemben, s ezt a felperes sem ellenezte. Mindezekre figyelemmel a törvényszék a Ptk.
27. § /1/ és /3/ bekezdése alapján rendelkezett a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdon árverés útján történő megszüntetéséről. Mivel az elsőfokú eljárás során az I.r. alperes nem nyilatkozott, hogy az ingatlanból hajlandó-e kiköltözni, így mind a beköltözhető, mind a lakott legkisebb árverési vételárat meghatározta azzal, hogy egyúttal kötelezte az alperest az ingatlan elhagyására is. A felek egybehangzó nyilatkozataira figyelemmel a törvényszék a további bizonyítási eljárás lefolytatását szükségtelennek tartotta. A felperes és az I. -II.r. alperesek személyes költségmentességére figyelemmel úgy rendelkezett, hogy a feljegyzett 720.000 Ft eljárási illeték, valamint a további 199.273 Ft összegű szakértő költség az Állam terhén marad. Az elsőfokú ítélet ellen az I.r. alperes terjesztett elő fellebbezést, melyben annak részbeni megváltoztatását kérte úgy, hogy az I.r. alperest az ingatlan kiürítésének és elhagyásának kötelezettsége csak sikeres árverés esetén, az őt megillető vételárrész teljes kifizetésének a napján terhelje. Kérte, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező részében kerüljön pontosításra, hogy a felperes jutójába beszámolni rendelt 500.000 Ft tőke jogosultja az I.r. alperes legyen hagyatéki teher jogcímén. Egyúttal kérte megjelölni az I.r. alperest terhelő 168.000 Ft tőke és kamatai jogosultját és e követelés jogcímét is azzal, hogy a jogosult a felperes, a jogcím pedig többlethasználat. Kérte, hogy a felperes ügyvédje részére fizetendő részperköltség viselésére kötelező rendelkezést az ítélőtábla mellőze figyelemmel arra, hogy a peres felek egyenlő arányban lettek pernyertesek, illetőleg pervesztesek. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú eljárás során a felek módosított nyilatkozataira figyelemmel nem volt vitatott sem a közös tulajdon megszüntetése, sem annak módja. Az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor az I.r. alperest
28. február
29. napjáig a közös tulajdont képező ingatlan elhagyására kötelezte. Hivatkozott arra, hogy ezen elsőfokú ítéleti rendelkezés nem felel meg az 1/
30. (V.19.) PK véleményben rögzítetteknek, mert túl azon, hogy a kereseti kérelem nem irányult a kiköltözésre kötelezésre, a kiköltözést a törvényszék nem tette függővé az árverés sikerétől, illetőleg az I.r. alperest megillető használat időtartamát és jogcímét sem jelölte meg. Rámutatott, hogy az elsőfokú ítélet többszörös terhet ró az I.r. alperesre, mert a kiköltözésre kötelezés mellett terhére számolja el a lakottság értékcsökkentő hatását, a használatra jogcímet nem biztosít, s a
31. február 15-i kiköltözést követően is használati díj megfizetésére kötelezi őt. Hangsúlyozta, hogy a elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi ingatlan-forgalmi szakértői véleményben megállapított, a felperesnek járó használati díj összegét nem vitatja, de ennek megfizetésére csak akkor és addig köteles, amíg az ingatlan használatára jogosult. Sérelmezte, hogy az ítélet rendelkező része nem nevesítette a felperesi jutóba beszámítani rendelt 500.000 Ft tőke és kamatai jogosultját és a követelés jogcímét, illetőleg az I.r. alperes által fizetendő 168.000 Ft és kamatai jogosultját illetőleg e tartozás jogcímét. Támadta az elsőfokú ítéletet azzal is, hogy a törvényszék az I.r. és II.r. alpereseket úgy kötelezte perköltség megfizetésére, hogy emellett a felek azonos arányú pernyertesség-pervesztességi arányát állapította meg, így a döntés nem áll összhangban az 1/
32. (V.19.) PK véleményben foglaltakkal. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Hangsúlyozta, hogy a hagyatéki tárgyalás során a felek már kinyilvánították azt a szándékunkat, hogy a perbeli ingatlanon fennálló közös tulajdont megszüntetik, s ehhez képest a felperes keresetét a hagyatéki eljárás jogerős befejezése után másfél évvel később terjesztette elő. Az I.r. alperes az árverési értékesítést nem ellenezte, s nem hivatkozott arra sem, hogy az árverésig a lakást használni kívánja, így a lakás elhagyására kötelező ítéleti rendelkezés nem jogszabálysértő. Olyan körülményre sem hivatkozott az I.r. alperes, hogy méltányos érdekeit sértené a lakás elhagyására kötelezés. Hangsúlyozta, hogy a Pp.
33. § /3/ bekezdése szerint az elsőfokú ítélet csak a fellebbezés korlátai között bírálható felül. Álláspontja szerint alaptalanul hivatkozott az I.r. alperes fellebbezésében arra, hogy a lakottságot kétszeresen számolta el terhére a törvényszék, mert a többlethasználati díjat nyilvánvalóan csak addig kell fizetnie, míg a lakásból nem költözik ki. A fellebbezésből kitűnően pedig az I.r. alperes a kiköltözést az árverési értékesítés esetére vállalta. Azt nem ellenezte, hogy az 500.000 Ft és a 168.000 Ft tőke és kamatai vonatkozásában az elsőfokú ítélet szerinti rendelkezések kiegészítésre kerüljenek e követelések jogcímével. A perköltséggel kapcsolatos fellebbezést ugyancsak alaptalannak tartotta. Utalt arra, hogy az alperesek ellentmondásos nyilatkozatokat tettek az elsőfokú eljárás során és mivel eredetileg ellenezték az árverési értékesítést, az irányadó PK véleményre tekintettel szakértő kirendelése vált szükségessé. A másodfokú eljárásban a felek fenntartották azon nyilatkozataikat, hogy egymás tulajdoni hányadait magukhoz váltani nem tudják. Az I.r. alperes fenntartotta a fellebbezésben tett azon nyilatkozatát, hogy az árverési értékesítés esetén vállalja a kiköltözést, s nem vitatta azt sem, hogy a lakás elhagyásáig használati díjat köteles fizetni a felperes részére. Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a fellebbezési kérelem és ellenkérlem korlátai között (Pp.253.§