A határozat elvi tartalma: A pénzmellékbüntetés esetén a vagyon (jövedelem) megfelelőségének kérdése; a pénzmellékbüntetés és a vagyonelkobzás együttes alkalmazhatósága. KÚRIA Bfv.III.282/2013/5.szám A Kúria Budapesten, a
- év október nyilvános ülésen meghozta a következő hó
- napján tartott v é g z é s t: A sikkasztás bűntette és más bűncselekmények miatt D. J. ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Miskolci Törvényszék 4.B.62/2012/
- számú, illetőleg a Debreceni Ítélőtábla Bf.I.464/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s A Miskolci Törvényszék a
- május
- napján kelt 4.B.62/2012/
- számú ítéletével D. J. terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés és a
(7)bekezdés a) pontja], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. §
(1)bekezdés c) pontja] és magánokirat-hamisítás vétségében (Btk.
- §). Ezért őt halmazati büntetésül 9 év börtönbüntetésre, 9 év közügyektől eltiltásra, a személy- és vagyonőr foglalkozástól való végleges hatályú eltiltásra és 10.000.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. Rendelkezett a terhelt által előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a pénzmellékbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, a polgári jogi igényről, a bűnjelekről és a bűnügyi költségről. A védelmi fellebbezés folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla a
- október
- napján kelt Bf.I.464/2012/
- számú ítéletével a terhelt büntetését 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 8 év közügyektől eltiltásra enyhítette, valamint vele szemben 560.107.425 forintra vagyonelkobzást rendelt el. Rendelkezett a további előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, pontosította, illetve részben mellőzte az elsőfokú bíróság polgári jogi igény, bűnjelek és bűnügyi költség vonatkozásában tett rendelkezéseit, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen D. J. terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be.
- §
(1)bekezdés b) pontjára hivatkozással a sikkasztás bűncselekményének téves jogi minősítése és a pénzmellékbüntetés törvénysértő kiszabása folytán a jogerős határozat megváltoztatása és a kiszabott büntetés lényeges enyhítése érdekében. Beadványában egyfelől sérelmezte az M. Bank vonatkozásában felmerült 161.513.980 forint kárérték bizonyítatlanságát, amelyre figyelemmel a helyes minősítés kizárólag a Btk. 317. §
(6)bekezdés a) pontja szerinti sikkasztás bűntette lehet. A pénzmellékbüntetést az elrendelt figyelemmel - törvénysértőnek találta. vagyonelkobzásra is Hivatkozott a Kúria 25/
- BK véleményére, mert - álláspontja szerint - a terhelt sem egy összegben, sem részletekben nem képes a kiszabott pénzmellékbüntetés megfizetésére, ezért ennek kiszabása törvénysértő. A Legfőbb Ügyészség BF.585/
- számú átiratában - és képviselője a nyilvános ülésen - a megállapított tényállást irányadónak tekintve mind a jogi minősítés, mind a büntetés kiszabása tekintetében a támadott ítéletek hatályban tartását indítványozta részletes jogi indokolás mellett. A nyilvános ülésen a terhelt védője kiegészítette a felülvizsgálati indítványban foglaltakat. Elsődlegesen a pénzmellékbüntetés mellőzését, másodlagosan mérséklését indítványozta eltúlzott mértéke miatt. Sérelmezte, hogy az eljáró bíróságok az a-i ingatlanok értékét ismeretlenként rögzítették, emellett a vagyonelkobzás, mint vagyonjogi szankció, a teljes elkövetési értékre figyelemmel került meghatározásra. Ekként a pénzmellékbüntetés mértéke nem reális, nem a valós vagyoni viszonyokból indul ki, annak teljesítésére a terhelt nem képes. Hivatkozott a pénzmellékbüntetés tekintetében az elkövetéskori és az elbíráláskori Btk. eltérésére is, különösen a napi tételszámok maximuma, az egy napi tétel összegeként meghatározható minimum és az átváltoztatási kulcs szempontjából. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ügydöntő határozattal szembeni jogi kifogás lehetőségét biztosítja. A Be.
- §
(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban rögzített tényállás az irányadó; a felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás nem támadható. A Be. 419. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó Be. 388. §
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban nincsen helye bizonyításnak. A fentiekből az következik, hogy a felülvizsgálati eljárásban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mérlegelése nem vizsgálható, a jogerős határozatokban megállapított tényállást irányadónak kell tekinteni. Így nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés nemének és mértékének vitatására. A terhelt védője fentebb részletezett indítványában a kárérték vitatása útján az irányadó tényállást, ezen keresztül a bíróság mérlegelésének helyességét támadta, így a felülvizsgálati indítvány ezen részében eredményre nem vezethetett, törvényben kizárt. Ezen túlmenően a Kúria a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése szerint hivatalból vizsgálta, hogy az ügyben felülvizsgálati okként felsorolt abszolút eljárási szabálysértés [Be. 416. §
(1)bekezdés c) pont, tételesen a Be. 373. §
(1)bekezdés I/
- b)és I/
- c)pontja, valamint II-IV. pontja] megvalósult-e, ilyet azonban nem észlelt. Érdemben, a pénzmellékbüntetés tekintetében védőjének felülvizsgálati indítványát az alaptalannak találta. pedig a alábbiak terhelt szerint A jogerős határozatokban foglalt, fentiek tényállás személyi részének lényege a következő: szerint irányadó D. J. terhelt elvált családi állapotú, élettársi kapcsolata nincsen. Eltartásra szoruló hozzátartozója nincsen, 2 nagykorú gyermekéről külföldre távozása után nem gondoskodott. Vagyona a „lakóház udvar" megjelölésű ingatlan 1/1 tulajdoni illetősége ismeretlen értékben, valamint a "beépítetlen terület" megjelölésű ingatlan 1/2 tulajdoni illetősége ismeretlen értékben. Mindkét ingatlan zár alá vételére került sor az eljárás folyamán. Utoljára a sértetti cég, a B. Zrt. m-i kirendeltségén diszpécser 1. beosztásban dolgozott, havi nettó jövedelme kb. 140.000 forint volt. Bankszámlát tart fenn egy thaiföldi bankban, a számlán lévő tőkeösszeg 1,9 millió thai baht, azaz körülbelül 13.642.000 forint. A terheltet az eljárt bíróságok a Btk. 317. §
(1)bekezdésébe ütköző és a
(7)bekezdés a) pontja szerint minősülő, különösen jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette miatt ítélték határozott tartamú szabadságvesztésre, amely cselekményét a terhelt az irányadó tényállásból következően anyagi haszonszerzés végett követte el. Nem tévedtek az eljáró bíróságok, amikor az elkövetéskori (
- szeptember
- napja) Btk-t alkalmazták, mivel az elbíráláskori (
- október
- napja) Btk. összességében nézve a terheltre nem kedvezőbb, különösen a büntetéskiszabást érintő hátrányos változások miatt, így nincsen visszaható ereje. Megjegyzi azt is a Kúria, hogy a Btk.
- §-a főszabályként rögzíti az elkövetéskori Btk. alkalmazását, az elbíráláskori Btk. figyelembevétele kivételes lehetőség, valamint a pénzmellékbüntetés szabadságvesztésre átváltoztatása során alkalmazandó átváltoztatási kulcs mértéke büntetés-végrehajtási kérdés, nem képezheti vizsgálat tárgyát az enyhébb Btk. megítélése szempontjából. Az elkövetéskor hatályos Btk.
- §
(1)bekezdés a) pontja értelmében akit határozott tartamú szabadságvesztésre ítélnek és megfelelő keresete (jövedelme) vagy vagyona van, pénzmellékbüntetésre kell ítélni, ha a bűncselekményt haszonszerzés céljából követi el. Az e körben kimunkált jogelveket a 25/
- BKv általános érvénnyel rögzíti. Eszerint az a kérdés, hogy a terhelt keresete mikor tekinthető megfelelőnek, csak a konkrét ügyben, az adott körülmények részletes vizsgálata alapján dönthető el. Általánosságban a kereset, illetve a jövedelem megfelelő összeget elérő volta mellett minden esetben figyelemmel kell lenni a vádlott keresetére, illetve jövedelmét terhelő törvényes tartási kötelezettségeire (gyermektartás, szülőtartás, testvértartás stb.), továbbá a maga és a tartásra szoruló családtagok minimális létfenntartását biztosító kiadásokra is, mivel a pénzmellékbüntetés kiszabásának alapjául csupán az ezen kiadások fedezetét meghaladó kereset, illetve jövedelem szolgálhat. Továbbá irányadó azon bírói gyakorlat is, miszerint a kereset, jövedelem akkor tekinthető megfelelőnek, ha az elkövető a büntetést - saját, illetve eltartottjai veszélyeztetése nélkül - akár részletekben is képes megfizetni (BH 2012.112.). A töretlen bírói gyakorlat szerint a vagyon, jövedelem megfelelősége szempontjából a polgári jogi igény biztosítása végett elrendelt zár alá vétel, illetőleg a már meg nem lévő munkahelyből származó jövedelem nem vehető figyelembe. E körben tévedett az elsőfokú bíróság, amikor jogi indokolásában a pénzmellékbüntetés kiszabásakor az a-i ingatlanokra hivatkozott (elsőfokú ítélet
- oldal első bekezdés). A Btk. szankciórendszeréből következően a pénzmellékbüntetés a terhelt személyéhez kötődő preventív vagy megtorló célú büntetés, míg a vagyonelkobzás, mint intézkedés a bűnös úton szerzett vagyon elvonására szolgál. Kétségtelen, hogy a vagyonelkobzás teljesedése eredményezhet olyan helyzetet, amely a terhelt teljesítőképességét érinti, és akár a szabadságvesztés meghosszabbodásához járul hozzá. Ugyanakkor a Btk.
- §
(2)bekezdésére figyelemmel a pénzmellékbüntetés mellett vagyonelkobzás alkalmazása nem kizárt. Az irányadó tényállás szerint a terheltnek tartásra szoruló hozzátartozója nincsen, egyedül él, és külföldi bankszámlán nyilvántartott 10.000.000 forint összeg feletti vagyonnal rendelkezik, ezáltal a pénzmellékbüntetés megfizetésére képes. Megjegyzi a Kúria, hogy az irányadó tényállásból nem következik, miszerint a külföldi bankszámlán nyilvántartott 13.642.000 forint összeg közvetlenül a terhelt terhére rótt bűncselekményből eredő vagyon, ekként a fentebb kifejtettek szerint a pénzmellékbüntetés törvényi feltételei fennállta szempontjából figyelembe vehető. Ekként a pénzmellékbüntetés kiszabása és annak mértéke törvényes, anyagi jogszabályba nem ütközik, mérséklése anyagi jogszabálysértés hiányában - törvényben kizárt. A kifejtetteknek megfelelően a Kúria a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, ezért a támadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3. §
(4)bekezdése, a felülvizsgálat lehetőségét a Be. 416. §
(4)bekezdés b) pontja zárja ki. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §
(3)bekezdésén alapszik azzal, hogy a Be. 421. §
(3)bekezdése alapján az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. A Kúria határozatát a Be. nyilvános ülésen hozta meg. 420. §
(1)bekezdésének megfelelően Budapest,
- október
- Dr. Kónya István s.k. a tanács elnöke, Dr. Szabó Judit s.k. előadó bíró, Dr. Varga Zoltán s.k. bíró A kiadmány hiteléül: írnok BÉ