Mfv.11001/2006/3 – Kúria

Mfv/K.III.11.001/2006/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr.Baka István ügyvéd által képviselt felperesnek az Észak-alföldi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság - mint a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság jogutóda - debreceni (Hunyadi u. 13.) székhelyű alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságon folyt perében a

1. szeptember
2. napján meghozott 1.M.486/2006/
3. számú jogerős ítélet ellen a felperes részéről
4. sorszámon benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Nyíregyházi Munkaügyi 1.M.486/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : A Munkaügyi Bíróság által megállapított irányadó tényállás szerint a felperes
6. október 13-ától
7. január 31-ig napjáig egy városi üzemeltetésű kht. alkalmazottjaként folyamatosan önkéntes tűzoltó gépkocsivezetői beosztásban dolgozott és a helyi önkéntes tűzoltó egyesület gépjárművezetői teendőit látta el. Ezen évek alatt a felperes állandó ügyeletet, folyamatos készenlétet teljesített, évente 50-70 alkalommal megkülönböztető jelzést használó gépjárművel tűzoltási és műszaki mentési tevékenységet végzett. A felperes
8. december
9. napján szolgálati idő elismerését kérte, mely kérelmében előadta, hogy a fent említett időszakban eltöltött szolgálati idejét korkedvezményre jogosító munkakörként kell figyelembe venni. Az alperes határozatával a nyugdíjjogosultság megállapításához figyelembe vehető szolgálati időt 37 év 68 napban állapította meg, melyből korkedvezményre jogosító időt nem ismert el. Az alperes másodfokú szerve a 1916.829/2005/
10. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A döntés megokolása szerint a korkedvezményre jogosultság feltétele a hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati idő, míg a felperes tevékenységét önkéntes tűzoltói egyesületben, tehát nem hivatásos állományban végezte. A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatásával önkéntes tűzoltóként eltöltött idejének korkedvezményre jogosító szolgálati időként való figyelembe vételét kérte. Előadta, hogy munkavégzése során ugyanazok a kötelezettségek vonatkoztak rá és ugyanazoknak a veszélyeknek volt kitéve, mint a hivatásos tűzoltók, így a korkedvezményre jogosító szolgálati idő elismerésére jogosult. A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint a felperes nem hivatásos állományban, hanem önkéntes tűzoltóként dolgozott, ezért nem tarthat igényt a kifejezetten a fegyveres erők, rendvédelmi szervek, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak munkavégzését korkedvezménnyel elismerő szolgálati időre. Az ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben az ítélet hatályon kívül helyezésével a keresetének helyt adó döntés hozatalát, illetőleg az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Jogszabálysértésként a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
11. évi LXXXI. törvény végrehajtására kiadott 168/1997.(X.6.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.)
12. §-ának /1/ bekezdésére hivatkozott. Előadta, hogy ugyanazt a tevékenységet látta el mint a hivatásos tűzoltók, a korkedvezmény őt is megilleti. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A R.
13. §-a /1/ bekezdése alapján a korkedvezményre jogosultság szempontjából figyelembe kell venni a fegyveres erők és rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak, - korábban a fegyveres erőknél és fegyveres testületeknél -hivatalos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt. Ténykérdés, hogy az igénylő a tűzoltási tevékenységét önkéntes tűzoltói egyesületben és nem hivatásos állományban végezte. A R. csak a hivatásos szolgálatban ténylegesen eltöltött szolgálati időt veszi figyelembe a korkedvezményre jogosultság szempontjából. Az ügy megítélésénél annak nincs jelentősége, hogy a felperes ténylegesen azonos tevékenységet végzett a hivatásos tűzoltókkal, ugyanis nem volt hivatásos állományban. A munkaügyi bíróság ezért a felperes keresetét jogszerűen utasította el. Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp.
14. §-ának /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperesnek a perrel kapcsolatban a Pp.
15. §-a szerint felszámítható költsége nem merült fel, ezért annak viseléséről a Legfelsőbb Bíróságnak rendelkezni nem kellett. Budapest,
16. szeptember
17. Dr.Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr.Kovács Ákos sk. előadó bíró, Dr.Kárpáti Zoltán sk. bíró A kiadmány hiteléül bírósági írnok