Pf.20300/2007/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.300/2007/

1. szám A Magyar Köztársaság nevében! A Pécsi Ítélőtábla a dr. Bencze Dénes ügyvéd (7400 Kaposvár, Somssich Pál utca 5/A. fszt. 1.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Halász Lajos ügyvéd (7400 Kaposvár, Bajcsy-Zsilinszky utca 7.) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 55.000 Euró és járulékai megfizetése iránt indított perében a Somogy Megyei Bíróság
2. június
3. napján kelt 23.P.20.262/2005/
4. számú ítélete ellen az alperes által
5. sorszámon előterjesztett és
6. sorszámon indokolt fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 175.000 (egyszázhetvenötezer) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A peres felek és XY közösen alapították
7. augusztus 31-én a XY Kft-t.
8. március 17-én XY az üzletrészét a peres feleknek eladta, majd
9. május 26-án a felperes az alperes üzletrészét is megvásárolta 39.000 Euró vételárért, amelynek következtében a felperes a társaság egyedüli tagjává vált. A vételárból a felperes 25.000 Eurót fizetett meg az alperes részére.
10. július 7-én a peres felek, mint kölcsönvevők kölcsönszerződést kötöttek a holland X házaspárral, akik a peres felek részére 50.000 Gulden kölcsönt nyújtottak.
11. őszén a felperes a kölcsönt kamataival együtt a hitelezők részére 86.000 Gulden összegben teljes egészében visszafizette.
12. július
13. napján a peres felek kölcsönvevőként kölcsönszerződést kötöttek a X házaspárral, akik a peres feleknek 100.000 Gulden kölcsönt nyújtottak. A hitelezők részére a kölcsönt és kamatait ugyancsak a felperes fizette vissza 145.000 Gulden összegben. A felperes keresetében 55.000 Euro és annak
14. október
15. napjától a kifizetésig járó törvényes kamata és perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. A X házaspártól közösen felvett kölcsön visszafizetése címén 145.000 Gulden, továbbá a felperes állítása szerint a felperes és az alperes által a holland Rabo Banktól közösen felvett 48.000 Gulden, és a felek másik közös cégének, a XY Bt-nek 5.000 Gulden értékben vásárolt festékszóró együttesen 198.000 Gulden, azaz 90.000 Euró 1/3-át, azaz 30.000 Eurót követelt az alperestől. Kérte továbbá az alperes kötelezését a X házaspártól felvett kölcsön visszafizetésére tekintettel 86.000 Gulden 1/2 részének, valamint a felperes által alperesnek a közös cég által üzemeltetett kemping működtetéséhez átadott összegek elszámolása címén 18.900 Euró megfizetésére. A követeléseibe beszámította az alperes üzletrészének vételárából fennmaradó 14.000 Eurós tartozását. Az alperes a kereset elutasítását kérte, állítva, hogy a XY Kft-ben lévő üzletrészének eladásakor az elszámolás kettejük között mindenre kiterjedően megtörtént, az üzletrész vételára lényegesen magasabb lett volna a kialkudott 39.000 Eurónál, azonban ezt az összeget éppen azért határozták meg a felek, mert a felperes vállalt kötelezettséget az alperes fennálló tartozásaiért is. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 27.515 Eurót és annak
16. október 28-tól a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes mértékű euribor kamatát, valamint 444.000 forint perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az alperes bizonyítási kötelezettsége ellenére a perben nem bizonyította, hogy az üzletrész átruházás során a felperessel úgy állapodott meg, hogy valamennyi tagsági jogviszony alatt keletkezett kötelezettségét a felperes fogja helyette teljesíteni. Megalapozottnak találta ugyanakkor a felperes keresetét a X és X házaspártól felvett magánkölcsönök visszafizetése tekintetében azzal, hogy a kölcsönszerződések aláírásával az alperes egyetemleges kötelezettséget vállalt a felperessel a kölcsönök visszafizetésére. A perben a felperes bizonyította, hogy mindkét kölcsönt a hitelezők részére ő fizette vissza teljes egészében, ezért a Ptk.338.§-a alapján megtérítési követelése keletkezett az alperessel szemben a saját kötelezettségét meghaladó szolgáltatás megfizetése iránt. A két kölcsönön kívül előterjesztett további követeléseket bizonyítottság hiányában utasította el. Az ítélet ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával a felperes keresetének teljes egészében történő elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. A X házaspártól felvett kölcsönnel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy X úr tanúvallomásában azt adta elő, hogy a pénz kölcsönadása a felperes kedvéért történt, a kölcsönszerződés alperes részéről történt aláírása számára nem volt fontos. Hivatkozott arra is, hogy a tanú vallomása szerint a kölcsön visszafizetéséről nyugtát vagy átvételi elismervényt nem adott. Ugyanilyen nyilatkozatot tett a felperes maga is, tehát, hogy a kölcsön visszaadásáról írásban elismervény nem készült, ugyanakkor a visszafizetésről a felperes az eljárás során nyugtát csatolt. A X házaspár által folyósított kölcsönnel kapcsolatban arra hivatkozott, hogy ennek a pénznek a visszafizetésről sem készült átvételi elismervény, a tanúként kihallgatott X asszony nyilatkozatai pedig - a visszafizetett összeg nagyságát illetően - egymással ellentétben állnak. Utalt arra is, hogy X úr rokoni, X asszony pedig üzlettársi kapcsolatban állt a felperessel, így vallomásuk érdektelennek nem tekinthető. Változatlanul fenntartotta azt a perben is előadott védekezését, hogy az üzletrésze a felperes részére történt értékesítésekor minden üzleti kapcsolatot befejeztek, mindenre kiterjedően elszámoltak, ennek bizonyítására tanúként kérte meghallgatni XY urat, megkeresett holland bíróság útján. A felperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az alperes által előterjesztett bizonyítási indítvány teljesítését ellenezte. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján a bizonyítékokat okszerűen értékelve állapította meg, hogy a peres feleknek kölcsönszerződéseken alapuló közös tartozásuk áll fenn a holland állampolgárságú X házaspárral és X házaspárral szemben, és hogy e tartozásokat teljes egészében - tehát az alperest terhelő részt is - a felperes fizette vissza. Helyesen állapította meg a visszafizetett összeg mennyiségét is. Az alperes a perben beismerte, hogy a kölcsönszerződéseket a becsatolt okiratoknak megfelelően a felperes adóstársaként ő is megkötötte, és hogy a tartozásból ő semmit nem fizetett vissza. Nem tette vitássá azt sem, hogy a tartozás a járulékokkal együtt - a felperes által állított visszafizetés szerinti időpontban - X-ék esetében 145.000, X-ék esetében pedig 86.000 Gulden volt. Perbeli védekezését arra alapította, hogy egyrészt a Kft. üzletrészének átruházásakor a felperessel szemben ezen ügyletek kapcsán fennálló tartozásait a vételárban elszámolták, másrészt pedig vitatta a kölcsönök visszafizetésének tényét és a visszafizetett összegek mennyiségét. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a perbeli kölcsönökkel kapcsolatos tartozásokra nem voltak figyelemmel a felek akkor, amikor az alperes Kft-üzletrészének vételárában megállapodtak. A 23.P.20.262/2005/
17. számú jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatában az alperes maga állította, hogy tételesen nem számoltak el, szerinte senki nem tudta, hogy pontosan mennyit kellett volna elszámolni. Ellentmond az elszámolást állító védekezésnek az is, hogy a felperes általi visszafizetés tényét és összegét is vitatta az alperes. A kereseti követelés összegszerűségének megalapozottsága tekintetében - az alperes védekezését figyelembe véve - annak van döntő jelentősége, hogy mindkét kölcsön jogosultja nyilatkozatot tett arról, hogy a tartozás teljes összegét a felperes részükre visszafizette és ezzel a követelésük az alperes vonatkozásában is megszűnt. Mivel a kölcsöntartozások járulékokkal együttes összegének a felperes által megjelölt összegekkel való azonosságát az alperes nem vitatta és a tartozás hiánytalan visszafizetése bizonyított, alaptalan az alperes részéről annak vitatása, hogy a felperes az általa állított összegeket fizette vissza. Mindazonáltal XY tanúvallomásában 145.000 Guldenben jelölte meg a visszafizetett összeget, X asszony pedig módosított tanúvallomásában, amelyet nyugta csatolásával is alátámasztott, 86.000 Guldenben. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen határozta meg az alperesnek a felperessel szemben fennálló tartozását a beszámításra is figyelemmel 27.515 Euróban, amelynek jogcímét azonban tévesen jelölte meg. Téves ugyanis az az álláspontja, hogy a pénztartozás, mint szolgáltatás nem osztható és ezért a felek egyetemleges kötelezettek voltak a kölcsöntartozások tekintetében a Ptk.334.§-ának