A határozat elvi tartalma: Nem több katona jelenlétében valósul meg a szolgálati tekintély megsértése, akkor ha, bár a kapitányság épületében több rendőr tartózkodik, de a sértő kijelentést csak egyikük hallja. KÚRIA Bhar.I.673/2013/3.szám A Kúria Budapesten, a
- év október hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő v é g z é s t: A szolgálati tekintély megsértésének bűntette miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által előterjesztett másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.72/2012/
- számú ítéletét helybenhagyja. A harmadfokú eljárásban felmerült 3000 (háromezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa a
- július
- napján kelt Kb.III.58/2011/
- számú ítéletében a vádlottat szolgálati tekintély megsértésének bűntette [
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdés a) pont,
(2)bekezdés] hatvan napi tétel, napi tételenként 2.500 Ft pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte. Rendelkezett az összesen 150.000 Ft pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról, továbbá a bűnügyi költség viseléséről. A vádlott fellebbezése alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az első fokú határozatot felülbírálta, és a 2013. április 17. napján kelt 6.Kbf.72/2012/4. számú ítéletével azt megváltoztatva a vádlott cselekményét szolgálati tekintély megsértése vétségének [1978. évi IV. törvény 356. §
(1)bekezdés a) pont] minősítette, a folyamatban lévő büntetőeljárást az
- évi IV. törvény
- §-ában meghatározott büntethetőséget megszüntető ok beállta miatt megszüntette; megállapította, hogy a felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. A másodfokú bíróság ítélete ellen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelentett be fellebbezést a vádlott terhére a büntetőeljárás megszüntetése miatt, a vád tárgyává tett katonai bűncselekmény jogi minősítésének megváltoztatása és a vádlottal szemben büntetés kiszabása érdekében. A Legfőbb Ügyészség a fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta, és indítványozta, hogy a Kúria a Be.
- §-ának
(1)és
(3)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának ítéletét változtassa meg, minősítse a vádlott cselekményét az 1978. évi IV. törvény 356. §
(1)bekezdésének a) pontja és a
(2)bekezdése szerint minősülő szolgálati tekintély megsértése bűntettének, és szabjon ki vele szemben az 1978. évi IV. törvény 38. §
(3)bekezdésére figyelemmel pénzbüntetést, továbbá 131. §
(2)bekezdése alapján lefokozás katonai büntetést, továbbá kötelezze az eljárás során felmerült bűnügyi költség viselésére (BF.1115/2013.). A nyilvános ülésen a legfőbb ügyész képviselője a fellebbezést fenntartotta, és indítványozta, hogy a Kúria a másodfokú határozatot változtassa meg és a vádlott bűnösségét állapítsa meg szolgálati tekintély megsértése bűntettében; a Btk. 2. §-ára figyelemmel alkalmazza a jelenleg hatályos Btk.-t, mivel annak a pénzbüntetéssel kapcsolatos rendelkezései a vádlott számára kedvezőbb elbírálást eredményeznek, és ezért a vádlott cselekményét minősítse a Btk. 447. §
(1)kezdés a) pontja és a
(2)bekezdés szerint; a Btk.
- § alapján szabjon ki a vádlottal szemben pénzbüntetést és - a
- §
(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel a
- § alapján lefokozást. A vádlott és indítványozta. védője a másodfokú határozat helybenhagyását A Kúria, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy mind az első-, mind a bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási rendelkezéseit. másodfokú törvény A másodfokú bíróság az első fokú bíróság által megállapított tényállásból - mivel azt részben iratellenesnek, részben jogi megállapítást tartalmazónak találta - az első fokú ítélet
- oldal utolsó bekezdésének utolsó mondatát mellőzte; egyebekben azonban azt megalapozottnak találta és ítélkezése alapjául elfogadta. A Kúria az első fokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által helyesbített tényállást teljes mértékben megalapozottnak találta, miután az a bizonyítékok indokolt mérlegelésén alapul és összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz. Ezért ezt a tényállást - a Be.
- §
(1)bekezdésére figyelemmel a harmadfokú eljárásban is irányadónak tekintette. Az irányadó tényállás szerint a vádlott a tekintélysértő kijelentést a kapitányság folyosóján közölte a sértettel, amit DL is hallott, aki emiatt a vádlottra többször rá is szólt. A kijelentés elhangzásakor BGy az ügyeleti helyiségben tartózkodott. A vádlott ennek ajtajától 2-3 méterre állt. BGy hallotta ugyan, hogy a folyosón beszélgetnek, de azt a rádióforgalmazás és a számítógépek zaja miatt nem értette. Az ügyeleti helyiségtől 7-8 méterre található járőrleíró helyiségben pedig NL tartózkodott, aki szintén hallotta, hogy a folyosón beszélgetnek, mivel azonban ez a jelentésírásban zavarta, a helyiség ajtaját becsukta. E tényállás szerint a sértő kijelentéseket ténylegesen a sértetten kívül egy személy - DL - hallotta. Az 1978. évi IV. törvény 356. §
(1)bekezdés a) pontja szerinti szolgálati tekintély megsértésének vétségét az követi el, aki elöljárója tekintélyét más előtt vagy feltűnően durván megsérti; míg a
(2)bekezdés szerint ez a cselekmény bűntettnek minősül, ha a cselekményt több katona előtt vagy egyébként nyilvánosan követik el. E tényállás kapcsán téves az első fokú bíróság álláspontja, amely szerint a tekintélysértés több katona előtti elkövetésének nem az az objektív eleme, hogy azt többen hallják, hanem az, hogy több katona legyen olyan helyzetben, amiben a tényállásszerű magatartás megismerésének lehetősége fennáll. Ennek megfelelően téves az ügyészi álláspont is, amely szerint az első fokú bíróság jogi álláspontjával egyezően - akkor, ha objektíve megvan a lehetőség arra, hogy a tekintélysértő kijelentésről több katona is tudomást szerezzen, a bűncselekmény bűntetti alakzata valósul meg. Az ügyész által az álláspontjának alátámasztására felhívott és a BH 1985/
- szám alatt közzétett eseti döntés kapcsán a Kúria utal a következőkre: Mint ahogy a Kúria már számos alkalommal kifejtette, valamely, a Bírósági Határozatokban közzétett eseti döntésből nem csupán a közzétett határozat szerkesztett összefoglalója („rendelkező része"), hanem a döntés teljes egésze, az abban kifejtett jogi indokolás tekinthető irányadónak. A hivatkozott eseti döntés tényállása szerint a terhelt sértő kijelentésének elhangzásakor a sértetten kívül nem vitásan további két katona volt jelen, és ezen nem változtat az, hogy az egyik más elfoglaltsága lévén - nem figyelt a terhelt kijelentéseire. Azaz annak, hogy a sértéseket hallja és meg is értse, a figyelmetlenségén kívül nem volt semmi akadálya. Ezzel szemben a jelen ügyben az irányadó tényállás szerint az ügyeleti helyiségben - és nem a folyosón - tartózkodó BGy a tevékenységével kapcsolatos zaj miatt objektíve nem volt abban a helyzetben, hogy értse az elhangzott kijelentéseket, csupán a beszélgetés tényéről volt tudomása, míg NL a kijelentések elhangzásakor ugyan a mintegy 4-6 méterre lévő helyiségben tartózkodott, azonban a meg nem cáfolt vallomásán alapuló tényállás szerint a beszélgetés hangjait meghallva - miután az zavarta a jelentése megírásában - a helyiség ajtaját becsukta, így a sértő kijelentéseket ő sem hallhatta. A Kúria osztotta a másodfokú bíróság jogi álláspontját, amely szerint nem tekinthető jelenlévőnek az, aki éppen amiatt, mert távol, vagy csukott ajtó mögött tartózkodik, esetleg jelentős zajjal járó tevékenységet végez, így csupán a beszéd hangjait észlelheti, azt azonban nem érti, és így magát a sértő kijelentést - mert erre objektíve nincs lehetősége - nem hallja. Ennek megfelelően a másodfokú bíróság helytállóan vonta le az általa helyesbített tényállásból azt a következtetést, hogy a sértő kijelentések nem több, hanem csak egy katona előtt hangzottak el; így helytelenül minősítette az első fokú bíróság a vádlott cselekményét az
- évi IV. törvény
- §
(1)bekezdésének a) pontjába ütköző és a
(2)bekezdés első fordulata szerint minősülő bűntettnek. Miután a cselekmény a helyes minősítés szerint az 1978. évi IV. törvény 356. §
(1)bekezdésének a) pontjába ütköző és eszerint büntetendő szolgálati tekintély megsértésének vétsége, és a vádlott szolgálati viszonyának megszűnésétől több, mint egy év eltelt, a másodfokú bíróság törvényesen szüntette meg vele szemben az eljárást az
- évi IV. törvény
- §-a szerinti büntethetőséget megszüntető okra tekintettel. Erre figyelemmel a Kúria a megtámadott másodfokú
- §-a alapján helybenhagyta. határozatot a Be. A harmadfokú eljárásban a vádlott részére kirendelt védő díja merült fel bűnügyi költségként. Minthogy az ügyészi fellebbezés nem vezetett eredményre, a felmerült bűnügyi költséget az államnak kell viselnie. A fellebbezés kizártságára vonatkozó rendelkezés a Be.
- §
(4)bekezdésén, a felülvizsgálat kizártságára vonatkozó rendelkezés pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésén alapszik. Budapest,
- október
- Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Soós László előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró s. k. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.72/2012/
- számú ítélete a Kúria Bhar.I.673/2013/
- számú végzésével
- év október hó
- napjával jogerős. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: AIné írnok