A határozat elvi tartalma: Agrárkörnyezet-gazdálkodási támogatások körében a területazonosítási és a kifizetési kérelmeket azonos időben és azonos tartalommal kell benyújtani. Az adattartalomért a kérelmező felelős, a kérelmeit határidőben módosíthatja. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.35.148/2013/3.szám A Kúria a dr. Törőcsik Attila ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Badacsonyi Gergely jogtanácsos által képviselt Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatala Központi Szerve alperes ellen agrártámogatási ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
- november
- napján kelt 3.K.21.312/2012/
- számú jogerős ítélete ellen az alperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Szegedi Törvényszék 3.K.21.312/2012/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint elsőfokú és 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 30.000 (harmincezer) forint kereseti és 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes integrált gyümölcs és szőlőtermesztési célprogram keretében, jogerősen elfogadott agrár-környezetgazdálkodási támogatási (a továbbiakban: EMVA AKG támogatás) kérelem birtokában területazonosítási kérelmet (
- március 24-án), majd pedig kifizetési kérelmet nyújtott be (
- május 13-án) azonos fizikai blokkban (H6LA6-4-07) lévő két terület, valamint egy másik blokkban elterülő tábla vonatkozásában. A területazonosítási kérelmében az azonos blokkban lévő két terület esetében felcserélte a kérelmezett ültetvénycsoportok megjelölését és hasznosítási kódjait (a
- sorszámú tábla esetében - a
- sorszámú tábla adatait megadva Csonthéjas és héjas ültetvénycsoportként, „őszibarack" hasznosítási kódját, míg a
- sorszámú tábla esetében - a
- sorszámú tábla adatait megadva Szőlő ültetvénycsoportként, „borszőlő" ültetvény hasznosítási kódját) adta meg. Az alperes jogerős területazonosítási határozatát -
- október 12-i kelettel - ezen adatokra alapozva hozta meg. A felperes a felcserélt adatokat kifizetés iránti kérelmében korrigálta, ugyanakkor azonban a
- május 31-én benyújtott területalapú kérelem-módosításában a hasznosítási kódokat nem javította ki. Az alperes a kifizetési kérelem tárgyában meghozott jogerős határozatában a felperes kérelmét a lefolytatott adminisztratív és fizikai ellenőrzések megállapításaira támaszkodva elutasította (a száma:245/0601/2281/17/2010.; kelte:
- november 9.). Indokolásában arra hivatkozott, hogy a 61/
- (V. 14.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet)
- §
(1)bekezdése értelmében a felperesi kötelezettségvállalás alapját a területazonosítási kérelemben jóváhagyott területek, a jóváhagyott ültetvénycsoportokkal együtt képezik. Ezzel szemben ha a kifizetési kérelemben a felperes nem támogatható ültetvényt jelölt meg, úgy a Jogcímrendelet 6. §
(5)bekezdése alapján a kérelmet el kellett utasítani. Az alperes tehát határozatában a területazonosítási és a kifizetési kérelem szerinti adatok alapján hozott döntést és vonta le a megfelelő jogkövetkezményeket. A felperes keresete folytán eljárt Szegedi Törvényszék (a továbbiakban: Törvényszék) az alperes határozatát az első fokú hatóság határozatára is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Jogcímrendelet 39. §
(7)bekezdéséből következően mivel a kifizetési kérelem a területazonosítási kérelem alapján meghozandó jogerős határozatban foglaltakhoz kötődik, utóbbinak időben meg kell előznie az előbbi benyújtását. Utalt továbbá arra, hogy a felperes a perben bizonyította vétlenségét a területazonosítási kérelemben elkövetett és pusztán a hasznosítási kódokat érintő téves adatszolgáltatásával kapcsolatosan, ezért esetében az alperesnek alkalmaznia kellett volna a 796/2004/EK rendelet 26. és 67. preambulumpontjait, valamint a támogatáscsökkentések és kizárások alkalmazása alóli mentesítésre vonatkozó 68. cikk
(1)bekezdését. Indokai között szerepelt az is, hogy az alperesnek a kifizetési kérelem hasznosítási kérelemre vonatkozó elírásait a
- évi XVII. törvény (a továbbiakban: Eljárási tv.)
- § m) pontja alapján nyilvánvaló hibaként kellett volna javítania. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet a Kúriához, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatása mellett a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan pedig hatályon kívül helyezését és a Törvényszék új eljárásra kötelezését kérte. A felülvizsgálati eljárásban keletkezett költségeire is igényt tartott. Felülvizsgálati kérelmét a Jogcímrendelet
- §
(7)bekezdése, 42. §
(2)bekezdése, valamint 43. §
(3)bekezdése mellett arra alapozta, hogy a felperes még a kifizetési kérelem benyújtását követően előterjesztett kérelemmódosításban sem helyesbítette a hasznosítási kódokat. A Törvényszék ítéletében tévesen értelmezte a területazonosítási és a kifizetési kérelem egymáshoz való viszonyát rendező szabályokat, valamint az Eljárási tv. nyilvánvaló hibára vonatkozó rendelkezéseit. A Kúria a jogerős ítéletet Pp. 275. §
(2)bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között, a 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes felülvizsgálati kérelme megalapozott. A Kúriának elsődlegesen azt kellett vizsgálnia, hogy a vonatkozó szabályozás milyen viszonyba állítja a területazonosítási és a kifizetési kérelmeket. A Jogcímrendelet 39. §
(1)bekezdése értelmében „[a] támogatási kérelmet benyújtott ügyfélnek (...) a kifizetési kérelmet megelőzően, de legkésőbb május 15-ig, a
- évben legkésőbb június 9-ig, elektronikus úton területazonosítási kérelmet kell benyújtania az MVH részére (...). A
- §
(6)bekezdése értelmében „[a] támogatási kérelem és a területazonosítási kérelem nem foglalja magában a kifizetési kérelmet." A
(7)bekezdés szerint „[a] véglegesen jóváhagyott területeket tartalmazó területazonosítási kérelemnek helyt adó vagy részben helyt adó határozatban jóváhagyott területek képezik a támogatási időszakban a kötelezettségvállalás tárgyát fizikai blokkonként és célprogramonként. A Jogcímrendelet kifizetési kérelemre vonatkozó szabályai között úgy rendelkezik, hogy „[k]ifizetési kérelmet az nyújthat be, aki a 39. §
(1)bekezdés alapján területazonosítási kérelmet nyújtott be."[42. §
(1)bekezdés] Végül a kifizetési kérelem benyújtásának határidejét a 42. §
(3)bekezdése „(...) az egységes kérelemről szóló rendelet szerinti egységes kérelem részeként május 15"-ében határozza meg. Az idézett rendelkezések értelmében a kifizetési kérelem benyújtásának a területazonosítási kérelem benyújtása - és nem annak elbírálása - képezi a feltételét: nem nyújthat be kifizetés iránti kérelmet az, aki nem nyújtott be területazonosítás iránti kérelmet. A területazonosítási kérelem funkciója az, hogy véglegesítse annak a kötelezettségvállalásnak a mibenlétét (a támogatható földterület méretét, a támogatható hasznosítás módját), amelyre nézve a gazdálkodó a támogatást igényli. Annak ellenére azonban, hogy szövegszerűen a területazonosítási kérelmet a kifizetési kérelmet megelőzően kell benyújtani, a Jogcímrendelet mindkettő esetében a május 15-ét jelöli meg benyújtási határidőként (a területazonosítási kérelem esetében ezt június 9-éig meg is hosszabbította). Szemben a területazonosítási kérelem benyújtásának feltételeivel, ahol a támogatási kérelem alperes általi elbírálása előfeltétele az eljárás folytatásának [39. §
(1)bekezdés], a területazonosítási kérelem alperesi elbírálása nem előfeltétele a kifizetési kérelem benyújtásának. A Jogcímrendelet téves értelmezésével jutott tehát a Törvényszék arra a következtetésre, hogy a területazonosítási és a kifizetési kérelmek elbírálása egymást feltételező jogi követelmények. A felperesnek a Jogcímrendelet, valamint a 34/2010. (IV. 9.) FVM rendelet 10. §
(1)bekezdése alapján lett volna lehetősége kifizetési kérelmének joghatás kiváltására alkalmas korrekciójára. A Jogcímrendelet 43. §
(1)bekezdése értelmében „[a] kifizetési kérelemben feltüntetett adatok módosítására a kérelmezőnek a 42. §
(3)bekezdés szerinti határidő lejárta után legfeljebb 25 nap áll rendelkezésére." a 34/2010. (IV. 9.) FVM rendelet 10. §
(1)bekezdése értelmében „[a]z egységes kérelem a tárgyév május 31-ig jogkövetkezmény nélkül módosítható." Mivel a perbeli esetben az adatok felcseréléséről volt szó, ezért a felperes a módosítást - kellő körültekintés mellett - megtehette volna, és az nem minősült volna az Eljárási tv. 41. §
(5)bekezdése, a Jogcímrendelet 43. §
(3)bekezdése, illetve a hivatkozott FVM rendelet 13. §-a szerinti tilalmazott hiánypótlásnak. A Törvényszék felülvizsgálati kérelemmel támadott ítéletének megállapítása szerint a felperes tisztázta a felcserélt hasznosítási kódok tekintetében vétlenségét, az elkövetett hibákat időben észlelte és korrigálta is. Ezzel szemben a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy a kérelme sikertelenségével összefüggésben a felperes oldalán legalábbis a gondatlanság felmerült, ami a jogi felelősség általános dogmatikai megközelítése szerint a vétlenséget nem támasztja alá. A felperesnek a 2010. májusában benyújtott területazonosítási és kifizetési kérelmei korrekciójára a fentiekben hivatkozott jogszabályok alapján lett volna lehetősége az adattartalom módosításával, amelyet azonban elmulasztott. A területazonosítási és a kifizetési kérelem eltérő adattartalma viszont értelemszerűen vezetett a kifizetési kérelem elutasításához. A Kúria a jelen esetben nem tud érvényt szerezni az agrártámogatásokkal összefüggésben folytatott, a tényszerűen igazolható gazdálkodói tevékenység előnyben részesítését szolgáló gyakorlatának, mivel a támogatási kérelem sikertelensége a kérelmező ügyfél érdekkörére és nem csupán adminisztratív okokra vezethető vissza. Ezen okokból a Kúria - szemben a Törvényszék ítéleti álláspontjával - nem látta indokoltnak a 796/2004/EK rendelet 68. - jogkövetkezmények alól mentesítő - cikkének hivatalbóli alkalmazását. Végül a jogerős ítélet hivatkozott arra is, hogy az alperesnek nyilvánvaló hibaként kellett volna kezelnie a hasznosítási kódok felcserélését. Az Eljárási tv. 9. §
- m)pontja értelmében „nyilvánvaló hiba: az ügyfél által benyújtott kérelemben, pályázatban feltüntetett adatok olyan egyértelmű hiányossága vagy hibája, amely a kérelem, vagy a pályázat más adataiból vagy más, a végrehajtási feladatokat ellátó szervezet által közvetlenül elérhető nyilvántartásból származó adatok alapján hiánypótlásra felszólítás nélkül, saját hatáskörben pótolható vagy javítható, kivéve a kérelem hitelességét befolyásoló hiányosság (aláírás, bélyegző lenyomat stb.)". Az Eljárási tv. fentiekben ismertetett 9. §
- m)pontja értelmében a „nyilvánvaló hiba" fogalmi összetevője az egyértelműség. Az egyértelműség azt jelenti, hogy a hatóság által a kérelemben felfedezett hiba kétséget kizáró módon fennáll és kétséget kizáró módon pótolható. A hiba megjelenhet hiányosságban - a kérelmező valamilyen adatot nem tüntetett fel -, avagy szám, név elírásában, számítási hibában. A kérdéses adat, vagy a megfelelő adattartalom az alperes számára rendelkezésre álló dokumentumokból beszerezhető kell legyen. A fogalommeghatározásból egyértelmű az is, hogy a törvényi rendelkezés a kérelem bármely adatára, és nem csak a nyilvánvaló név, szám elírására, illetve számítási hibára vonatkozhat, azaz minden olyan adatra kiterjed, amely a kérelem hitelességét nem teszi kétségessé. A Kúria eddig gyakorlata szerint EMVA AKG támogatások esetében a „nyilvánvaló hiba" fogalmi körében az a fentiek szerint értelmezett hiányosság, elírás tartozhat, amely a többéves támogatási periódus végén benyújtott támogatási kérelemben áll elő, amikor a hatóság megfelelő dokumentáció és a kérelmező teljesítési képességéről szerzett tapasztalatok birtokában van ahhoz, hogy a kifizetési kérelem hiányosságait hivatalból pótolja. Mivel a területazonosítási és a kifizetési kérelmeket azonos időben és azonos adattartalommal kellett benyújtani, ezért az eltérő tartalom esetén a hiba nem nyilvánvaló az alperes számára: tisztázást igényelt volna, hogy az azonosítási kódok melyik területekhez tartoznak (a felperes a területazonosítási kérelmében avagy a kifizetési kérelmében vétett-e hibát). A Jogcímrendelet fentiekben hivatkozott szabályai azonban egyértelművé teszik azt, hogy hiánypótlási eljárásnak ezen adattartalmak esetében nincs helye. Következésképpen az elírás ezen típusát csak a felperes javíthatta volna az erre a célra nyitva álló 25 napos határidőben. A kifejtettek szerint a Kúria megalapozottnak ítélte a felülvizsgálati kérelmet, és megállapította, hogy a Törvényszék ítélete a Jogcímrendelet 39. §
(7)bekezdésébe, 42. §
(2)bekezdésébe, valamint a 43. §
(3)bekezdésébe ütközően törvénysértő. Ezért a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján a Törvényszék ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította. Az alperes sikeres felülvizsgálati kérelmére tekintettel, a Pp. 270. §
(1)bekezdése folytán alkalmazandó 78. §
(1)bekezdése alapján a Kúria a felperest kötelezte az alperes 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §-ára tekintettel megállapított összegű perköltségének megfizetésére. A felperes ugyancsak pervesztességére tekintettel köteles az illetékekről szóló
- évi XCIII. törvény szerinti mértékű elsőfokú és felülvizsgálati eljárás eljárási illetékének megfizetésére. Budapest,
- január
- Dr. Kozma György sk. a tanács elnöke, Dr. Hörcherné Dr. Marosi Ildikó sk. előadó bíró, Dr. Balogh Zsolt sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő