Pf.20374/2013/9 – Debreceni Ítélőtábla

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.374/2013/

1. szám A Debreceni Ítélőtábla a Kőrösi és Kardos Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: Dr. Kőrösi János ügyvéd) által képviselt felperes neve (cím) felperesnek - a Dr. Melegh Mónika Ügyvédi Iroda (cím, ügyintéző: Dr. Melegh Mónika ügyvéd) által képviselt alperes neve v.-i (cím) lakos alperes ellen vételár megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 12.P.21.449/2012/
2. számú ítélete ellen az alperes által
3. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 128 500 (Egyszázhuszonnyolcezer-ötszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 630 000 (Hatszázharmincezer) forint fellebbezési eljárási költséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2 039 440 (Kettőmillió-harminckilencezer-nyolcszáznegyven) forint fellebbezési illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás A gazdasági társaság
4. január 25-én a H. T. T. Csarnok építéséhez oldalfal és tetőpanel elemek gyártását rendelte meg a felperestől a korábban megküldött árajánlatban szereplő egységárakon, előre egyeztetett színekben, az ugyancsak előzetesen egyeztetett 27 953 515 forint maximalizált irányáron. Ezt meghaladóan a megrendelés további feltételeket is tartalmazott. A felperes a megrendelést azzal a feltétellel fogadta el, ha a megrendelő törvényes képviselője, az igazgatóság tagja - e per alperese - magánszemélyként készfizető kezességet vállal a zrt. tartozásáért. A megrendelést a felperes 30831946 számon visszaigazolta. Az alperes a felperes által részére megküldött készfizető kezesi nyilatkozatot 2012 februárjában aláírta, s azt a felperes részére visszajuttatta. A nyilatkozatban magánszemélyként készfizető kezességet vállalt a gazdasági társaság és a felperes között a H. T. T. Csarnok projektre adott 30831946 számon visszaigazolt 100 000 euró nagyságrendű megrendelés alapján a gazdasági társaság és a felperes között létrejött szállítási szerződésben vállalt fizetési kötelezettség teljesítéséért. Az okiratba foglalt alperesi nyilatkozat szerint, amennyiben a vevő a szállítási szerződésben írt határidőben az eladónak bármely okból nem fizetne, úgy a vételárat az eladó részére, annak első írásbeli felszólítására minden kifogás nélkül megfizeti. A felperes a gazdasági társasággal kötött szerződés alapján a szendvics-paneleket leszállította, a számlákat kiállította. A megrendelő a fizetési kötelezettségének nem tett eleget. A felperes
5. május 11-én felszólította az alperest 25 493 040 forint összegű vételár, ennek
6. április 1-től járó kamatai és a képviseletével felmerült ügyvédi költség megfizetésére. Az alperes úgy is, mint a gazdasági társaság képviselője, s úgy is, mint készfizető kezességet vállaló magánszemély
7. május 21-én a tartozásból 21 477 840 forintot elismert, a további 4 015 200 forint erejéig kötbér és szavatossági igényt kívánt érvényesíteni. Jelezte, hogy az elismert tartozást részletekben tudja kiegyenlíteni. A vételárat sem a zrt., sem az alperes nem fizette meg a felperesnek. A felperes keresetében 25 493 040 forint, ennek
8. április 1-től járó kamata és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest, mint a gazdasági társaság tartozásáért készfizető kezességet vállaló személyt. Állította, hogy a megrendelővel kötött szerződésben foglalt kötelezettségét teljesítette, ám a vételárat sem az adóstól, sem a kezestől nem kapta meg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy a megrendelő és a felperes között a felperes által állított
9. február 9-i napon szerződés nem jött létre, így szerződés hiányában érvényesen készfizető kezességet sem vállalhatott. Vitatta, hogy tartozását elismerte volna, mert a
10. május 21-i keltezésű levélben nem szerepel a tartozás összege. Hivatkozott arra, hogy a felperes késedelmesen, hibásan teljesített, emiatt 4 015 200 forint kötbérből és árcsökkentésből eredő összeget a követelésbe beszámíthat. Kifogásolta, hogy a felperes igényét kizárólag vele szemben érvényesítette, a tartozás kiegyenlítését a gazdasági társaságtól nem kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 25 493 040 forintot, ennek
11. április 1-től járó kamatait és 2 262 000 forint perköltséget. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a felperes által csatolt okiratokból kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, hogy a gazdasági társaság mikor, milyen munkával kapcsolatban, milyen megrendelést küldött a felperesnek, s azt milyen feltételekkel, milyen visszaigazolási számon fogadta el. Nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy a felperes esetleg a szerződés létrejöttének időpontjaként tévesen jelölte meg a
12. február 9-i dátumot, mert az időpont téves megjelölése nem teszi érvénytelenné a szerződő felek közötti szállítási szerződést, az pedig az ugyancsak a felperes által becsatolt, az alperes készfizető kezesi nyilatkozatát tartalmazó okirat alapján egyértelmű volt, hogy az alperes a kötelezett milyen tartozásáért vállalt készfizető kezességet. E nyilatkozat kapcsán rámutatott, hogy az a tény, hogy a felperes ezt az okiratot nem írta alá, nem teszi azt érvénytelenné. Alaptalannak találta az alperes védekezését azzal kapcsolatban is, hogy a
13. május 21én kelt levélben nem magánszemélyként ismerte el a tartozást, s az e napon kelt levélben foglalt nyilatkozat egyébként sem minősül tartozás-elismerésnek. Hangsúlyozta, hogy a levélben az alperes egyértelműen utal a felperes által részére megküldött
14. május 11-i felszólításra, amely tartalmazta a felperes teljes követelését. A tartozáselismerés egyébként sem egy önálló kötelem, csupán a korábban létrejött jogügyletből származó kötelezettség fennálltát ismeri el a kötelezett. E kritériumnak pedig a május 21-i keltezésű okirat megfelel. Bizonyítottság hiányában alaptalannak ítélte az alperes beszámítási kifogását, kiemelve, hogy a jogszabály szerint az őt terhelő bizonyítási kötelezettségről az alperest tájékoztatta, ám ő ennek ellenére sem a felperes hibás teljesítésének tényét, sem a kötbérkövetelés jogalapját, összegszerűségét nem igazolta. Hangsúlyozta, hogy tévesen hivatkozik az alperes arra, hogy a felperesnek követelését előbb a megrendelővel szemben kellett volna érvényesíteni, ugyanis a Ptk.
15. §