Bf.574/2013/8 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés

1. fordulat. Az elkobozni rendelt 1 db akácfa karó nyilvántartási száma helyesen: Bny.I.116/
2. A vádlott magyarországi tartózkodási helyének címe: (irányítószám, Település, utca, házszám). Az ítéletet a
3. évi szeptember
4. és november
5. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján tekinti meghozottnak. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárás során felmerült 12.260.-(tizenkettőezerkettőszázhatvan) Ft bűnügyi költség megfizetésére az államnak, a Kecskeméti Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint. A végzés ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS : Az elsőfokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [
6. évi C. tv.
7. §

(8)bekezdés I. fordulata] és kifosztás bűntettében [2012. évi C. tv. 366. §

(1)bekezdés b) pont] mint tettest, és ezért vele szemben halmazati büntetésül 6 év szabadságvesztést és 5 év Magyarország területéről való kiutasítást szabott ki. Megállapította, hogy a kiszabott szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani, annak tartamába beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a feltételes szabadság legkorábbi időpontjáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelek elkobzásáról, illetve a lefoglalás megszüntetése mellett azok megsemmisítéséről, a bűnjelpénz vádlottnak, illetőleg sértettnek történő kiadásáról és kötelezte a vádlottat bűnügyi költség viselésére. A törvényszék ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések kerültek bejelentésre, így az ügyész a vádlott terhére a büntetés súlyosítása érdekében, a vádlott enyhítésért, míg védője elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhébb büntetés kiszabása érdekében fellebbezett. A védő a felmentésre irányuló fellebbezését akként indokolta, hogy a testi sértés bűntettét a vádlott jogos védelmi helyzetben követte el, míg a kifosztás bűntette nem nyert bizonyítást. A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést változatlanul fenntartotta, a vádlott és a védő által bejelentett fellebbezéseket pedig nem tartotta alaposnak. Indítványozta az ítélet tényállásának, valamint a bűnösségi körülményeknek a kiegészítését, helyesbítését. Összességében az első fokú ítélet megváltoztatását, a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés és kiutasítás tartamának súlyosítását, egyebekben pedig az ítélet helybenhagyását indítványozta azzal, hogy a bíróság helyesen 2013. szeptember 17. és november 12. napján tartott tárgyalást. A másodfokú bíróság a fellebbezési eljárásban a Be. 348. §

(1)bekezdése szerint eljárva a törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással együtt felülbírálta, és ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárását az eljárási szabályok maradéktalan megtartásával folytatta le. A törvényszék a tényállás-felderítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett, a vád tárgyát képező releváns tényekre a bizonyítást a lehetséges és szükséges körben és mélységben felvette. A beszerzett bizonyítékokat egyenként és összességükben is mérlegelési körébe vonta, indokolási kötelezettségének eleget téve logikus és az iratoknak mindenben megfeleltethető magyarázatát adta annak, hogy miért vetette el a vádlott bírósági tárgyalás során előterjesztett, a korábbi vallomásaitól lényegesen eltérő védekezését. A törvényszék által e körben kifejtettek összhangban voltak az eljárás során felmerült egyéb bizonyítékokkal is. Az elsőfokú bíróság kimerítő indokát adta annak is, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetre irányuló védekezését miért látta megcáfoltnak, és az e körben kifejtettekkel az ítélőtábla teljes mértékben egyet is értett. A másodfokú bíróság a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az első fokú ítélet tényállását csupán annyival egészítette ki és helyesbítette, hogy a vádlott a sértettet oly módon bántalmazta, hogy a cseréplécet két kezével fogta, illetőleg a bántalmazás következtében a sértett - helyesen - az agyhártya alatti, és az agyhártyán kívüli bevérzést szenvedett el egyebek mellett. Az ítélet

1. oldalának
2. bekezdését a jogi indokolásba utalta, tekintettel arra, hogy az nem a tényálláshoz tartozik. A fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel a törvényszék által megállapított tényállást az ítélőtábla a felülbírálat alapjául elfogadta. Tekintettel arra, hogy a védő által felmentés érdekében bejelentett fellebbezés a bizonyítékok mérlegelését támadta, az eredményre nem vezethetett, hiszen megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárás során nincs törvényes lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére. A törvényszék a megalapozott tényállásból okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és helyesen állapította meg, hogy a vádlott vonatkozásában a cselekmény elbírálásakor hatályos
3. évi C. törvénnyel megállapított Büntető Törvénykönyv (Btk.) azonos büntetési tételek mellett a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontjára vonatkozóan kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaz az
4. évi IV. törvénnyel megállapított, elkövetéskor hatályos Büntető Törvényhez (elkövetéskori Btk.) képest. Erre tekintettel az elkövetéskori Btk.
5. §-a és a Btk.
6. §

(1)és

(2)bekezdése alapján helyesen állapította meg, hogy az elbíráláskori törvényt kell alkalmazni a cselekmények elbírálása során. A testi sértés bűntette vonatkozásában azonban a jogi indokolás hiányos volt, ezért azt a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy a bántalmazás során alkalmazott eszköz - amely súlyos sérülés okozására, avagy az élet kioltására is alkalmas - jellegére, a vádlott által támadott testtájékra, valamint az általa kifejtett, közepest meghaladó erő mértékére tekintettel a vádlott előre látta, hogy a bántalmazással összefüggésben a sértett súlyos, akár életveszélyes sérülést is elszenvedhet, ennek lehetőségébe belenyugodva cselekedett. Ebből fakadóan a vádlottnak a Btk. 7. § 2. fordulata szerinti eshetőleges szándéka állapítható meg a bekövetkezett eredményre vonatkozóan. Ez a kiegészítés egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított jogi minősítést nem érintette, az helyes volt azzal, hogy a testi sértés bűntettének jogszabályi alapját az elsőfokú bíróság hiányosan tüntette fel, elmulasztotta e körben a Btk. 164. §-a vonatkozásában az

(1)bekezdésre történő hivatkozást, amelyet az ítélőtábla pótolt. A büntetés kiszabása során figyelembe vett körülmények vizsgálata során a másodfokú bíróság osztotta a fellebbviteli főügyészségnek azt az álláspontját, hogy az élet elleni bűncselekmények elszaporodottsága helyett a testi épség elleni bűncselekmények helyi és országos elszaporodottsága tekintendő jelen esetben súlyosító körülménynek, valamint további súlyosító körülmény a vagyon elleni erőszakos bűncselekmények helyi és országos szintű elszaporodottsága. Nem osztotta azonban a törvényszék azon álláspontját, hogy a cselekmény kirívóan durva módon történő elkövetése további súlyosító körülmény, hiszen sem az ütések száma, sem az erőbehatás mértéke vagy műs egyéb körülmény azt nem alapozza meg. Nem tekinthető súlyosító körülménynek a cselekmény súlyos következményt okozva történő elkövetése sem, hiszen a sértett által elszenvedett sérülés életveszélyes jellege a minősítés alapja, ezért ennek egyben súlyosító körülményként történő értékelése a kétszeres értékelés tilalmába ütközik. A másodfokú bíróság ezen körülményeket a súlyosító körülmények köréből mellőzte. Az így kiegészített, illetőleg helyesbített bűnösségi körülményekre is figyelemmel helyesen jutott a törvényszék arra a következtetésre, hogy a vádlottal szemben a büntetési célok végrehajtandó szabadságvesztés és kiutasítás alkalmazásával érhetőek el. Bár az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés tartama a középmértéket amely jelen esetben 7 év - nem érte el, az eltérés nem volt olyan jelentős mértékű, amely a büntetés súlyosítását indokolta volna. Tekintettel a vádlott személyével összefüggésben megállapítható súlyosító körülményekre, a törvényszék által kiszabott büntetés enyhítésére sem látott az ítélőtábla lehetőséget. Észlelte a másodfokú bíróság, hogy a törvényszék az ítéletében a börtönbüntetés jogszabályi alapjára pontatlanul hivatkozott, az helyesen a Btk. 33. §

(1)bekezdés a) pontja, míg a kiutasítással kapcsolatban elmulasztotta a Btk. 59. §

(3)bekezdésére történő hivatkozást, ezért azt pótolta. Egyebekben az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról és a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról is. A törvénynek megfelelően kobozta el a bűncselekmény elkövetése során használt eszközt és az egyéb bűnjelek lefoglalásának megszüntetése, illetőleg azok megsemmisítése és kiadása is helyes, miként a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezése is a törvénynek megfelelő volt. A kifejtettekből következik, hogy a másodfokú bíróság a súlyosítás, valamint a felmentés illetőleg a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezéseket egyaránt alaptalannak ítélte. Az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy mivel a Btk. Különös Részében meghatározott bűncselekmények befejezett tettesi alakzatra vonatkoznak, a tettesi elkövetői formára utalást mellőzte, figyelemmel a

1. BK. vélemény
2. d) pontjában foglaltakra is. A testi sértés jogszabályi alapját a már említettek szerint kiegészítette, és az iratok egybehangzó adatai alapján pontosította az elkobozni rendelt bűnjel nyilvántartási számát, a vádlott magyarországi tartózkodási helyének címét, valamint az első fokú eljárás során megtartott tárgyalások időpontját (az évszámát) annak megállapításával, hogy a tárgyalás nyilvános volt. Az ítélőtábla a Btk.
3. §

(1)és

(2)bekezdése alapján számította be a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztésbe az első fokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött időt. A fellebbezési eljárás során a vádlott kirendelt védőjének díjával összefüggésben felmerült bűnügyi költség viseléséről az ítélőtábla a Be. 381. §

(1)bekezdése és a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett. A végzés elleni fellebbezési jog kizárása a Be.

1. §-án alapul. Szeged,
2. február
3. napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke Dr. Nagy Erzsébet s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Cserháti Ágota s.k. a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.II.574/2013/
4. számú végzése és a Kecskeméti Törvényszék 2.B.176/2013/
5. számú ítélete a jelen végzés folytán a mai napon jogerős és végrehajtható. Szeged,
6. február
7. napján Dr. Mezőlaki Erik s.k. a tanács elnöke