Bfv.28/2013/5 – Kúria

(1)bekezdés,

(3)bekezdés b) pont], önbíráskodás bűntettében [Btk. 273. §

(1)bekezdés], csalás bűntettében [Btk. 318. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont], egyedi azonosítójel meghamisításának bűntettében [Btk. 277/A. §

(1)bekezdés b) pont], közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. §

(1)bekezdés b) pont], kábítószerrel visszaélés bűntettében [Btk. 282. §

(1)bekezdés] és kettő rendbeli hatóság félrevezetésének vétségében [Btk.

1. §]. Ezért őt halmazati büntetésül mint különös visszaesőt öt év fegyházbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. Elrendelte a terhelttel szemben korábban kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. A másodfokon eljáró Fővárosi Bíróság a
2. június
3. napján jogerős 26.Bf.XI.5324/2011/
4. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a terheltet az ellene emelt, a Btk.
5. §

(1)bekezdésébe ütköző, és a

(4)bekezdés a) pontja szerint minősülő csalás bűntette, és a Btk.

1. §-ába ütköző magánokirat hamisítás vétsége vádja alól felmentettnek tekintette. A fenti jogerős határozatok ellen vádlott neve terhelt védője terjesztett elő a jogszabályhely megjelölése nélkül felülvizsgálati indítványt, amelyben arra hivatkozott a tényállás II. pontja kapcsán, hogy a rablás bűntetteként értékelt cselekmény helyesen legfeljebb az önbíráskodás bűncselekményének lett volna értékelhető, ehhez képest a büntetés mértéke is törvénysértő. A védő álláspontja szerint a cselekmény csak akkor minősül rablásnak, ha a követelt összeg az eredeti tartozást jelentősen meghaladja, annak legalább kétszerese, háromszorosa. Ilyen kitételt a tényállás nem tartalmaz, a kirendelt szakértő pedig az iratokkal ellentétesen állapította meg a gépjármű értékét. Mindemellett a bíróságok eljárásjogi hiányosságok következtében tévesen jutottak arra a következtetésre, hogy a rablás megállapítható. A védő álláspontjának alátámasztására a bírói gyakorlat döntéseire is hivatkozott azzal, hogy a terhelt tevékenysége csupán a sértettnek adott kölcsön behajtására irányult, amelynek létezéséről a sértettnek is tudomása volt. A kölcsön idő előtti visszakövetelése nem ad alapot a jogtalan haszonszerzési célzat megállapítására. Indítványozta, hogy a Kúria a terhelt cselekményét minősítse önbíráskodás bűntettének és a kiszabott büntetést jelentősen enyhítse, illetve a másodfokú bíróság végzésének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására történő utasítását kérte. A Legfőbb Ügyészség a BF.145/
2. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt - a tényállást és a bizonyítékok mérlegelését támadó részében - a törvényben kizártnak, érdemben pedig alaptalannak tartotta, ezért a megtámadott határozat hatályában fenntartására tett indítványt. A Kúria nyilvános ülésén a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta, és felszólalását írásban is becsatolta. Kifejtette, hogy a terhelt és a sértett között polgári jogviszony volt, ezért nem volt alaptalan, hogy a terhelt követeléssel lépett fel A. R-al szemben. Jogos követelésének kívánt érvényt szerezni. Mivel a terhelt nem szakértő, nem kellett tudnia, hogy a sértettől elvitt jármű mennyit ér. Követelését az értékesítés összegéből fedezte, nem kívánt nagyobb haszonra szert tenni, mint ami őt jogszerűen megillette. Mindemellett a gépkocsi az eredeti ügylet fedezete volt, és a fedezet jelleg ezt a jogellenességet már eleve nélkülözi. Mindezekre figyelemmel - álláspontja szerint - a terhére rótt bűncselekményt önbíráskodásnak és nem rablásnak kell minősíteni. A nyilvános ülésen a Legfőbb Ügyészség képviselője felszólalásában utalt rá, hogy a tényállás I. és II. pontjának együttes vizsgálata alapján egyértelmű a szóbeli kölcsönszerződés, amely teljesítési határideje 2005 decembere volt. A terhelt követelése idő előttinek minősült. Téves tehát az elsőfokú ítélet azon álláspontja, hogy a terhelt jogosnak vélhette igényét. Igen rövid idő múlva követelte a kölcsön teljes összegét, ilyen körülmények mellett a polgári bíróság sem adna helyt a követelésnek. A jog nem ad lehetőséget a szerződés olyan jellegű felmondására, amire a tényállásból esetlegesen következtetni lehet. A terhelt a le nem járt követelést nem vélhette jogosnak. Ebből következően a tényállás I. pontjában írt cselekmény minősítése is aggályos, önbíráskodás helyett inkább erőszakos vagyon elleni bűncselekmény megállapítására ad alapot. A felülvizsgálati indítvánnyal támadott II. pontban rögzített cselekmény megkezdése előtt a terhelt a kölcsönből 600.000 forintot már megszerzett a sértettől. A fennmaradó követelést a gépjármű értékével összevetve semmiképp sem tekinthető jogosnak. Ebből következően a cselekmény minősítése a büntető anyagi jogszabályainak megsértése nélkül történt és a kiszabott büntetés sem törvénysértő. Ezért a megtámadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta. A Kúria a Be.
3. §-ának

(4)bekezdése alapján a megtámadott határozatot a felülvizsgálati indítvánnyal meghatározott részében és az indítványban meghatározott okból, valamint a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja alapján is felülvizsgálta [Be. 423. §-ának

(5)bekezdés]. Ez utóbbit illetően felülvizsgálatra okot adó eljárási szabálysértést nem észlelt. A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a Be. 416. §

(1)bekezdésében meghatározott okokból van helye. Mindemellett a Be. 423. §

(1)bekezdésének kötelező törvényi előírása, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban ez a tényállás nem támadható. Ebből következően a felülvizsgálati indítványnak a tényállást támadó, a bizonyítékok értékelését kifogásoló és a gépkocsi értékét vitató részével nem foglalkozott. Megjegyzi, hogy a vagyon elleni bűncselekmények, az adott esetben a rablás bűntette tekintetében az elkövetési érték, a kár, vagy a vagyoni hátrány összege a történeti tényállás része, így annak támadása a felülvizsgálati eljárásban akkor is törvénynél fogva kizárt, ha ez egyébként minősítés változtatást eredményezne (BH 2009.71.). Végül az indítvány tényállástól eltérő tényekre alapozott részében (a gépkocsi a kölcsön fedezete volt, a terheltet a törvényes zálogjog megillette) is törvényben kizárt. A Be. 416. §-ának

(1)bekezdés b) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - többek között - akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Kúria a felülvizsgált ítélet tényeit alapul véve a felülvizsgálati indítvány anyagi jogi kifogásait is alaptalannak találta. E körben osztotta a Legfőbb Ügyészség álláspontját. Az 1978. évi IV. törvény 273. §-ának

(1)bekezdése szerinti önbíráskodást az követi el, aki abból a célból, hogy jogos, vagy jogosnak vélt vagyoni igényének érvényt szerezzen, mást erőszakkal vagy fenyegetéssel arra kényszerít, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint vádlott neve terhelt A. R. D. sértettnek 800.000.- forintot adott kölcsön, amelyet a visszafizetés időpontjaként megjelölt december helyett már augusztusban visszakövetelt. Ennek érdekében a sértettet telefonon többször megöléssel fenyegette, a lakásán megjelent és fenyegetéssel a sértett különféle ingóságait (karóra, hifi torony, napszemüveg) 600.000.- forint értékben magához vette. Mindezt a sértett a fenyegetés hatására eltűrte. A jogos igény a jogilag elismert és perben érvényesíthető igényt jelenti, amelynek teljesítését az elkövető nem törvényes úton, maga próbálja kikényszeríteni. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a terhelt és a sértett között olyan tényleges követelés áll fenn, ami a polgári jog által is elismert és érvényesíthető. Ily módon az idő előtt, ok nélkül visszakövetelt pénzösszeg tekintetében a terheltnek felrótt cselekmény inkább erőszakos vagyon elleni bűncselekménynek, mint önbíráskodás bűntettének minősülhetne (tényállás I. pont). Ezt követően a terhelt újból megjelent a sértett lakásán egy előre kitöltött, 2.300.000.- forint értékű - ténylegesen K. K. Gy. tulajdonát képező gépkocsi eladásáról szóló, augusztus 25-i keltezéssel ellátott adásvételi szerződéssel, amelynek aláírására közvetlen életveszélyes fenyegetéssel kényszerítette a sértettet. A jármű forgalmi engedélyét és indítókulcsát magához vette. A sértett a gépkocsi törzskönyvét nem tudta átadni, ennek érdekében a terhelt többször felhívta, végül ennek hiányában is értékesítette az interneten meghirdetett gépkocsit P. A. részére 1.250.000.forintért. Az értékesítés során további hasznot nem realizált. A jogerős tényállásból következően a terhelt az I. pontban megkezdett cselekményét követően, attól időben, térben elkülönülten - folytatta. A 800.000.- forint kölcsönből a 600.000.- forint értékű ingóságok megszerzése után fennmaradó 200.000.- forint helyett 1.250.000.- forintot szerzett meg a gépkocsi eladásából, ami a tényleges követelést többszörösen meghaladja. Az eljárt bíróságok a terhelt követelését nem minősítették sem jogosnak, sem jogosnak véltnek. Töretlen a bírói gyakorlat annak megállapítása kapcsán, hogy a ténylegesen fennálló, illetőleg a követelt összeg közötti nagyságrendi különbségből adódóan a terhelt ezen összeget jogosnak nem is vélhette. Mindezeket a körülményeket értékelve a Kúria helytállónak találta az eljárt bíróságok ítéletének a cselekmény minősítését illető jogi álláspontját: a terhelt terhére rótt cselekményt a büntető anyagi jog szabályainak megsértése nélkül minősítették rablás bűntettének. Miután a cselekmény téves jogi minősítése csupán akkor alapos felülvizsgálati ok, ha egyidejűleg törvénysértő büntetés kiszabásához is vezet (BH 2009.139.), a Kúria - figyelemmel arra, hogy a minősítés változtatása esetén sem tekinthető a kiszabott büntetés törvénysértőnek, különösen a halmazatra és a különös visszaesésre - a megtámadott határozatokat a Be. 426. § alapján hatályukban fenntartotta. A végzés elleni fellebbezést a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot a Be. 416. §-ának

(4)bekezdés b) pontja kizárja. A 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt. Az ugyanazon jogosult által, ismételten előterjesztett, illetőleg a más jogosult által azonos tartalommal előterjesztett felülvizsgálati indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria a Be. 421. §

(3)bekezdésére figyelemmel mellőzheti. Budapest,

1. június
2. Dr. Csere Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s. k. előadó bíró, Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmány hiteléül: Mátyás Gyöngyi bírósági ügyintéző