A határozat elvi tartalma: A jogellenes munkaviszony megszüntetés jogszabályi jogkövetkezményeinek megfelelő munkáltatói elszámolást követően munkabérkiesés miatt keletkezett kár megtérítésére a munkavállaló akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy ezen kára is az általa hivatkozott jogellenes munkaviszonyt megszüntető munkáltatói (károkozó) magatartással áll összefüggésben. Mfv.I.10.609/2012/
- A Kúria a dr. Icsu Róbert pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Margitics István ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróságnál 6.M.156/
- szám alatt megindított és másodfokon a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.547/2012/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- szeptember
- napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.547/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 15.000 (tizenötezer) forint és 4.050 (négyezer-ötven) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket és a teljes mértékben perestes felperes pártfogó ügyvédjének díját az állam viseli. I n d o k o l á s A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság a
- július 2-án kelt 6.M.156/2010/
- számú részítéletével megállapította, hogy
- február 2-án az alperes - igazolatlan hiányzás címén - jogellenesen szüntette meg rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát. A részítélet meghozatalának napjáig terjedő időszakra bruttó 667.511 forint elmaradt munkabért, valamint 3 havi átlagkeresetnek megfelelő 436.881 forint átalánykártérítést ítélt meg. A részítélet
- szeptember 7-én fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett.Az alperes
- október 2-án fizette meg a felperes részére a részítélet szerinti marasztalási összeget. A felperes fenntartotta a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben előterjesztett kártérítés iránti igényeit, így többek között kérte a
- február 25-én kelt kölcsönszerződéssel testvérétől felvett 1.500.000 forint és ennek kamata megfizetését. Arra hivatkozott, hogy munkabér hiányában megélhetésének biztosítása céljából volt kénytelen kölcsönt felvenni. Ezen kereseti kérelme jogalapjaként az Mt.
- §
(6)bekezdését jelölte meg. Az 1.500.000 forint tőkeösszeg után elsődlegesen a szerződésben foglalt évi 15 %-os mértékű, másodlagosan a Ptk. 301. §
(1)bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetését kérte
- március 26-ától kezdődően arra hivatkozással, hogy ekkor járt le az a határidő, ameddig a kölcsön összegét vissza kellett volna fizetnie testvére, V.F. részére. A Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 6.M.156/2010/
- számú ítéletével kötelezte az alperest a felperes javára törvényes levonásokkal terhelten 253.093 forint (
- július 2-ától
- szeptember 7-éig terjedő időszakra járó) munkabér megfizetésére, ezt meghaladóan (így az 1,5 millió forint kár iránti) keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az elbocsátás miatt átmenetileg munkanélkülivé vált felperes a megélhetési költségeit közvetlenül nem háríthatja át az alperesre. A K.-ban élő testvérétől felvett 1,5 millió forint kölcsönnek legfeljebb a szerződésben kikötött évi 15 % kamata lehetne kárként érvényesíthető, de ennek esedékessége - mivel a kölcsönt a felperes még nem fizette vissza - nem következett be. Az ítélet ellen benyújtott fellebbezésében a felperes a kanadai testvérétől felvett 1,5 millió forint kölcsön és kamatai megfizetésére irányuló keresetet elutasító ítéleti rendelkezést támadta. A Székesfehérvári Törvényszék 3.Mf.20.547/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú ítélet fellebbezett részét helybenhagyta kötelezve a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a reá háruló bizonyítási teher ellenére a jogellenes rendkívüli felmondáshoz kapcsolódó kára keletkezését és ennek összegét, valamint annak rendkívüli felmondással való okozati összefüggését nem bizonyította. A felperes állítása szerint az alperestől kapott havi 145.521 forintos bruttó keresetéből meg tudott élni, és a bankkölcsöne, a lakásrezsije havi 170.000 forint összegét - mivel nyugdíjas édesanyjával közös háztartásban élt - fedezni tudta. A kb. havi 100.000 forintos nettó bérkiesése szükségessé tehette a kölcsön felvételét. Az alperes hibájából kialakult fizetésképtelensége azonban hamar, mintegy fél éven belül rendeződött, hiszen a bíróság részítéletének hatására egyösszegben megkapta a kiesett hat havi bérét és hozzá még három havi átalánykártérítést, de az államtól is felvett összesen 72.820 forint összegű álláskeresési támogatást. Mindezekből lehetősége volt megadni a felvett kölcsönöket kamatokkal, és ezzel olyan helyzetbe kerülhetett, mintha
- februárja és szeptembere között dolgozott volna. A felperes azonban
- októberében még nem helyezkedett el, csak
- februárjában kapott munkát, tehát az alperessel történt elszámolást követően még közel másfél éven át likviditási problémái adódhattak. Erre tekintettel vizsgálni kellett, hogy az újabb anyagi nehézségekért az alperest terheli-e kárfelelősség, és felelős-e azért, hogy a felperesnek további másfél éven át nem volt munkája és rendszeres jövedelme. Bizonyítania kellett felperesnek, hogy kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségének eleget tett-e, vagyis a munkaerejét az adott helyzetben általában elvárható módon megpróbálta-e hasznosítani [Mt.
- § c) pont]. Önmagában az, hogy az országban nagy a munkanélküliség és gazdasági válság van, nem alapozza meg a munkáltató kárfelelősségét. A felperes saját nyilatkozata szerint is a rendkívüli felmondás után szinte azonnal kiutazott K.-ba a testvéréhez, és fél évig ott is maradt, majd
- tavaszán ismét kiment két hónapra. Mindezeket figyelembe véve a másodfokú bíróság sem találta alaposnak a felperes kárigényét, mert álláspontja szerint a kármegelőzés, kárenyhítés körében nem úgy járt el, ahogy az általában elvárható lett volna. A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével elsődlegesen az alperest kártérítés megfizetésére kötelező határozat meghozatalát, másodlagosan a munkaügyi bíróság ítéletének kárigényt elutasító rendelkezésének hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását kérte. Hivatkozása szerint amikor az alperesnél gépkocsivezetőként
- július 8-án munkaszerződést kötött határozatlan időtartamra, joggal gondolhatta, hogy a megélhetése biztosított. Miután az alperes jogellenes rendkívüli felmondással megszüntette a munkaviszonyát, sehol nem kívánták alkalmazni, hiszen kilépő papírjain is szerepelt a jogviszony megszűnésének jogcíme. Megélhetése biztosítására volt kénytelen a testvérétől kölcsönt kérni, amelyet az édesanyja vett fel, mert a testvére a bankszámlájához csak neki biztosított hozzáférést. A kölcsön felvételét a kölcsönszerződéssel és a bankszámla-kivonatokkal igazolta, mely okirati bizonyítékokat a bíróságok nem megfelelően értékeltek. A Pp.
- §
(3)bekezdésébe ütköző módon a felperes tényelőadásait is félreértelmezték. Vitatta, hogy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget, hiszen azért nem tudott elhelyezkedni, mert a munkáltató rendkívüli felmondás jogcímével szüntette meg a munkaviszonyát. A munkáltató intézkedése jogellenes volt, mellyel összefüggésben keletkezett az elmaradt jövedelemben mutatkozó kára, ugyanis nem a felperes kiadásai állnak összefüggésben a munkáltató károkozó magatartásával, hanem a kiadásai előteremtésének elmaradása és a szükségképpeni kölcsönfelvétel. Kára nemcsak a kölcsönösszeg kamata, hiszen a megszűnt munkabér miatt a kényszerből felvett kölcsönt is törlesztenie kellett. Ha a munkáltató nem szünteti meg rendkívüli felmondással (jogellenesen) a felperes munkaviszonyát, nem kerül olyan kényszerhelyzetbe, hogy kölcsönt kelljen felvennie. A kára egyrészt a felvett hitel törlesztésének összege, amelyet nem tudott a jogellenes rendkívüli felmondás miatt fizetni, továbbá a felperes és családja megélhetésének és életének elnehezülése, valamint a lakásajándékozás illetékének összege. Ezért kárként a kölcsönösszeg megtérítését igényelheti. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte a felperes perköltségben marasztalásával. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. Helyes az eljáró bíróságok álláspontja, miszerint az felperest terhelte a perben annak bizonyítása, hogy a munkáltató jogellenes rendkívüli felmondásával összefüggésben kára keletkezett és milyen mértékben. Alaptalan a felülvizsgálati érvelés, miszerint az eljáró bíróságok a bizonyítási teher szabályait nem megfelelően alkalmazták, továbbá hogy a Pp. 206. §
(1)bekezdésében foglalt kötelezettségüket megsértve állapították meg a tényállást figyelmen kívül hagyva a felperes okirati bizonyítékait, és a Pp. 3. §
(3)bekezdését megsértve értékelték a perbeli előadásait; a megállapított tényállásból pedig nem helytálló következtetésre jutottak. A felperes a másodfokú eljárásban és a felülvizsgálati eljárásban is kárként a testvérétől felvett 1,5 millió forint kölcsön összegét és kamatait kérte megtéríteni, melyet - állítása szerint - megszűnt munkaviszonyára tekintettel fennálló munkabérkiesése folytán megélhetése és kiadásai biztosítására vett fel. A felperes ezen költségei azonban nem a munkáltató jogellenes intézkedésével összefüggésben merültek fel, azok ugyanis állandó kiadások, amelyet a munkaviszony fennállta alatt az alperestől szerzett jövedelemből fedezni tudott. Ezért kárként a kiesett jövedelem pótlása során felmerült többletköltségeinek megtérítését kérheti csak, mert ezen kiadások állhatnak okozati összefüggésben a munkáltató károkozó magatartásával (a jogellenes rendkívüli felmondással). A jogellenes munkaviszony megszüntetési intézkedésre tekintettel az Mt.
- § rendelkezései alapján - a munkáltatótól elmaradt jövedelemre a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjáig tarthatott igényt a felperes, így a munkabérkiesésből eredő kárigényét is ezen időpontig terjedően érvényesíthette jogszerűen. Ezért helytálló a másodfokú bíróság érvelése, miszerint a jogellenes jogviszony megszüntetés jogszabályi jogkövetkezményeinek megfelelő munkáltatói elszámolást követően a munkabérkiesése miatt keletkezett további kára megtérítésére a felperes csak akkor tarthat igényt, ha bizonyítja, hogy az alperesnél fennállt munkaviszony megszüntetésének jogszabályban foglalt időpontját követően [Mt.
- §
(4)bekezdés] keletkezett ezen kára is az általa hivatkozott munkáltatói károkozó magatartással (jogellenes rendkívüli felmondás) áll összefüggésben. Helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint az elhelyezkedési nehézségei ezzel állnak összefüggésben, hiszen csak állította, de semmivel nem igazolta, hogy a munkaviszony megszüntetés jogcíme (rendkívüli felmondás) miatt nem alkalmazták. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy munkahelyet keresett tekintettel arra, hogy hosszabb időn át testvérénél, K.-ban tartózkodott. A felperes tehát nem bizonyította, hogy a kért összeg a munkáltató károkozó magatartásával összefüggésben keletkezett kár, nem pedig azon vétkes magatartásából adódik, hogy nem tett meg minden tőle elvárhatót a kármegelőzési, kárenyhítési kötelezettségének a kölcsön visszafizetése érdekében [helyesen Mt. 174. §
(3)bekezdés, nem pedig
- § c) pont]. A fentiek alapján - indokolásbeli módosítással - a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján a felperest az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán (Pp. 359/A. §) a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján, míg a pártfogó ügyvéd díját a Pp. 87.§
(2)bekezdés szerint az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő