Bf.94/2013/18 – Győri Ítélőtábla

(1)bekezdés a.) pont), melyből 1 rb társtettesként követett el, testi sértés bűntettének (Btk. 164. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés), 2 rb zaklatás vétségének (Btk. 222. §

(1)bekezdés 2 bekezdés a.) pont), zaklatás bűntettének (Btk. 222. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés a.) pont

(3)bekezdés a.) pont) és 2 rb garázdaság vétségének (Btk. 339. §

(1)bekezdés) minősíti. Ezért a II. r. vádlottat halmazati büntetésül 5 (öt) év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 (öt) év közügyektől eltiltásra ítéli. A II. r. vádlottal szemben 80.000 (nyolcvanezer) Ft összegre nézve vagyonelkobzást rendel el. A kiszabott szabadságvesztésből a II. r. vádlott legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő nap bocsátható feltételes szabadságra. Az eddig felmerült bűnügyi költségből az I. r vádlott 127.556 (százhuszonhétezerötszázötvenhat) Ft a II. r. vádlott 175.875 (százhetvenötezer- nyolcszázhetvenöt) Ft megfizetésére köteles, az állam terhén maradó bűnügyi költség összege 282.605 Ft. Egyebekben helybenhagyja az első fokú bíróság ítéletét. A II. r. vádlott által

1. augusztus
2. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítani rendeli. A másodfokú eljárásban felmerült 28.
3. Ft bűnügyi költségből I.r. vádlottat 16.000 (tizenhatezer) Ft, II.r. vádlottat 12.000 (tizenkétezer) Ft megfizetésére kötelezi külön felhívásra az állam javára. I n d o k o l á s: A Győri Törvényszék - hatályon kívül helyezést követő megismételt eljárásban hozott B.253/2012/
4. számú ítéletében bűnösnek mondta ki I.r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321.§

(1)bekezdés), II.r. vádlottat 2 rb részben társtettesként elkövetett rablás bűntettében (Btk. 321.§

(1)bekezdés), 1 rb testi sértés bűntettében (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés), 3 rb zaklatás vétségében (Btk. 176/A.§

(2)bekezdés a.) pont) és 2 rb garázdaság vétségében (Btk. 271.§

(1)bekezdés). Ezért I.r. vádlottat, mint többszörös visszaesőt 6 év fegyházbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra, II.r. vádlottat halmazati büntetésül 6 év börtönbüntetésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámította a vádlottak által előzetes fogvatartásban töltött időt, elbírálta a magánfél polgári jogi igényét, határozott a bűnjel jogi sorsáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről. Az elsőfokú bíróság I.r. vádlottat az ellene 1 rb társtettesként elkövetett rablás bűntette (Btk. 321.§

(1)bekezdés) és 1 rb súlyos testi sértés bűntette (Btk. 170.§

(1),

(2)bekezdés) miatt emelt vád alól, míg II.r. vádlottat az ellene 1 rb közveszély okozás bűntette (Btk. 259. §

(1)bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú ítélet ellen I.r. és II.r. vádlottak, valamint védőik jelentettek be fellebbezést enyhítésért, míg az ügyész tudomásul vette a döntést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.256/2012/5-I. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalanak találta. Álláspontja szerint a törvényszék a bizonyítási eljárást törvényesen folytatta le, ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett. A megállapított tényállás megalapozott, viszont I.r. vádlott előéletével kapcsolatosan kiegészítésre szorul. A terhelt erkölcsi bizonyítványa alapján, a Győri Városi Bíróság B.928/1998/33. számú ítéletével kezdődően rögzíteni kell valamennyi, később összbüntetésbe foglalt alapítélet adatait. A fellebbviteli főügyészség álláspontja szerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, és a bizonyítékokat megfelelően mérlegelve állapította meg a tényállást, helytállóan következtetett a vádlottak bűnösségére és a bűncselekményeiket is törvényesen minősítette. Kifejtette, hogy álláspontja szerint mindkét vádlott esetében az elkövetéskori anyagi jogi szabályok irányadóak. Véleménye szerint tévedett azonban az elsőfokú bíróság, amikor I.r. vádlottal, mint többszörös visszaesővel szemben alkalmazta a szükséges jogkövetkezményeket. A tényállás kiegészíteni javasolt személyi része, a terhelt korábbi büntetései alapján egyértelműen megállapítható, hogy I.r. vádlott erőszakos többszörös visszaeső. Erre figyelemmel álláspontja szerint a büntetés kiszabási körülményeket korrigálni kell, mivel a többszörös visszaesés nyilvánvalóan nem lehet súlyosító körülmény, hiszen szigorúbb általános részi szabályokat von maga után. Ehelyett azt kell az I.r. vádlott terhére figyelembe venni, hogy a sokszoros visszaesés mellett egyfelől különös visszaesőként követette el a rablást, korábban négyszer volt ugyanilyen bűncselekmény miatt már büntetve. Rámutatott, hogy ahelyett, hogy a rablás egyik sértettje gyakorlatilag védekezésre képtelen volt, azt kell súlyosító körülményként értékelni, hogy a vádlottak éjszaka, orvul támadva követték el a rablásokat. További súlyosító körülményként kell még figyelembe venni, hogy mindkét vádlott az ellenük folyamatban lévő büntetőeljárások hatálya alatt valósította a cselekményeket, valamint a rablások elszaporodottságát. Mindezekre figyelemmel véleménye szerint az elsőfokú bíróság mindkét vádlottal szemben inkább enyhe büntetést szabott ki, amely joghátrányok ügyészi fellebbezés hiányában nem súlyosíthatóak, ugyanakkor mérséklésük a büntetés céljait sértené. Kifejtette, hogy a súlyosítási tilalom ugyanakkor a feltételes szabadsággal kapcsolatos törvényes rendelkezés meghozatalának nem akadálya az I.r. vádlott esetében. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a törvényszék ítéletét változtassa meg, és a szankciókat I.r. vádlottal, mint erőszakos többszörös visszaesővel szemben tekintse kiszabottnak, továbbá a Btk. 47.§

(4)bekezdés c.) pontja alapján rögzítse, hogy az I.r. vádlott nem bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben, a tényállás és az indokolás kiegészítését, illetve korrekcióját követően, helybenhagyási indítványt tett. I.r. vádlott a

1. december
2. napján kelt észrevételében nem értett egyet azzal az ügyészi indítvánnyal, hogy erőszakos többszörös visszaeső lenne, illetve kifejtette, hogy a rablási cselekmények romló statisztikai adataihoz sincs köze. Ő áldozat az ügyben, rosszkor volt rossz helyen, és nem követett el rablást, a személyleírás sem illik rá. Rendőri túlkapás történt, a társa kényszer hatására vallott rá, ráadásul ellentmondásos vallomásokat tett. Előadta, hogy
3. sértett többször módosított vallomásaira nem lehet tényállást alapozni, a helyszínen nem is tudta megnevezni őt elkövetőként, viszont a harmadik kihallgatásakor már a teljes nevét ismerte. Ittas állapotban volt a sértett, ahogy
4. tanú is,
5. tanú tudja igazolni ártatlanságát. Az ítéleti tényállás álláspontja szerint megalapozatlan, kétséget kizáróan nem bizonyítható a bűnössége. Fellebbezésének indokolásában több irányú indítványt tett, kérte elsősorban az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodsorban a felmentését az ellene emelt vád alól, harmadsorban a büntetésének enyhítését, valamint az elkövetéskor hatályos anyagi jogszabályok alkalmazását. A
6. január
7. napján kelt beadványában indítványozta egyrészt az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másrészt tárgyalás kitűzését, amelyre
8. tanú tanúkénti megidézését kérte, aki igazolni tudja, hogy a terhére rótt rablásban nem vett részt. E mellett ismételten a sértett vallomásainak ellentmondásosságát hangsúlyozta. A másodfokú tárgyaláson I.r. vádlott védője a fellebbezését akként tartotta fenn, hogy elsőlegesen védence felmentését indítványozta az 1 rb rablás bűntettének vádja alól. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság nem derítette fel kellőképpen a tényállást, és nem adott helyt
9. tanú tanúkénti kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványnak sem. Másodlagos kérelme az ítélet hatályon kívül helyezésére irányult. Harmadlagos, enyhítés érdekében előterjesztett indítványa kapcsán hivatkozott a védencének fel nem róható jelentős időmúlásra, az előzetes fogvatartásban töltött 30 hónapra, illetve arra, hogy két kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia az I.r. vádlottnak. Mindezeket kérte nagyobb nyomatékkal figyelembe venni a büntetés kiszabásakor. A büntetés kiszabásánál a középmértékes szabály alkalmazásának mellőzését indítványozta, mivel az elkövetéskor még nem lépett hatályba. II.r. vádlott védője fenntartotta a fellebbezését. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az új Btk-t alkalmazza védencével szemben, mivel a feltételes szabadságra bocsátás feltételei kedvezőbbek, illetve csatlakozott védő-társához a középmértékes büntetéskiszabás mellőzése érdekében. Álláspontja szerint sem megalapozott a tényállás, a II.r. vádlott vallomását nem fogadta el az elsőfokú bíróság, hanem a bizonyítékok mérlegelésekor az ellentmondó bizonyítékok közül egyes vallomásokat kiragadva, azokra alapozta, hogy a két vádlott társtettesei a rablás bűntettének. Véleménye szerint kétséget kizáróan nem állapítható meg, hogy
10. sértett sérelmére ki követte el a bűncselekményt, a bíróság által hivatkozott kamerafelvételek sem egyértelműek. Indítványozta, hogy a bíróság a
11. sértett sérelmére elkövetett 1 rb társtettesként elkövetett rablás bűntettének vádja alól mentse fel a II.r. vádlottat. A további bűncselekményekben elismerte a II.r. vádlott a bűnösségét, ehhez mérten méltányos büntetés kiszabását indítványozta. A tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy véleménye szerint az elbíráláskori szabályokat II.r. vádlottal szemben az elbíráláskori szabályokat kell alkalmazni, mivel a feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó törvényi rendelkezés kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé. Ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla az új Btk. alapján minősítse a II.r. vádlott által elkövetett bűncselekményeket, továbbá határozza meg a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját. Rámutatott arra is, hogy I.r. vádlott esetében, aki erőszakos többszörös visszaeső, a szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata fegyház. Az erőszakos többszörös visszaesőket az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos Btk. egyformán kizárta a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből. Az elkövetéskori büntetési tételkeret 3-12 év, míg az elbíráláskor 2-16 év, amely mutatja, hogy a régi Btk. biztosít kedvezőbb elbírálást az I.r. vádlott számára. Hangsúlyozta továbbá, hogy a büntetések inkább enyhék, azok további mérséklésére semmiképpen sincs lehetőség. Álláspontja szerint, annak ellenére, hogy a középmértékes szabály az elkövetéskor nem volt hatályban, mindig is irányadó volt a jogalkalmazó számára, ekként nem kifogásolható, hogy az indokolásban rögzítésre került. I.r. vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védője által előadottakhoz. Kérte figyelembe venni a fellebbezésének indokolásában írtakat, amelyben vitatta
12. sértett, illetve
13. tanú tanúk vallomásait. Hosszú ideje van BV intézetben, ennek ellenére elsődlegesen hatályon kívül helyezést, másodlagosan büntetésének enyhítését indítványozta. A BV intézetben dolgozik, jó magaviseletet tanúsít, jutalomba is részesült. 17.000 forint/hó gyermektartást fizet, és ezen kívül a leányának is szokott pénzt utalni. Hangoztatta, hogy szabadulása esetén változtat az életvitelén. II.r. vádlott egyetértett a védője ált előadottakkal. Az ítélőtábla a fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülvizsgálta a Be. 348.§

(1)bekezdése szerint, a Be. 348.§

(2)bekezdésére figyelemmel nem érintve a felmentő rendelkezéseket, melyeket jogorvoslati nyilatkozattal nem támadtak. II.r. vádlott vonatkozásában az enyhítésre irányuló fellebbezést alaposnak találta az ítélőtábla. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárási szabályokat megtartva, megfelelő körben, törvényesen folytatta le az eljárást. Ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, a beszerzett bizonyítékot feltárta, ezeket egyenként és összességében is értékelte. A törvényszék kihallgatta a vádlottakat, a sértetteket, illetve számos tanút, felolvasta az időközben elhunyt 3. tanú tanúvallomását. Szakértői véleményeket szerzett be, ismertette a nyomozás során keletkezett szakértői véleményeket, orvosi iratokat, rendőri jelentéseket, felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyveket és egyéb adatokat. Ekként az ügy ténybeli és jogi megítélését megalapozó tényeket feltárta. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészíti az ítélőtábla a Be. 352.§

(1)bekezdés a./ pontja alapján - osztva a fellebbviteli főügyészi álláspontot - mindkét vádlott esetében, az előéleti adatokat illetve a személyi részt az erkölcsi bizonyítványok és a tárgyaláson felvett bizonyítás eredményeként, illetőleg a történeti részt az iratok alapján. I.r. vádlottat (az elsőfokú ítéletben rögzített elítélések előtt): A Soproni Városi Bíróság az

1. augusztus
2. napján jogerős B.252/1995/
3. számú ítéletével rablás bűntette, rablás bűntettének kísérlete, garázdaság vétsége, személyi szabadság megsértésének bűntette, orgazdaság vétsége miatt 1 év 8 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés utolsó napja:
4. szeptember
5. Elkövetési idő:
6. március
7. A Győri Városi Bíróság Fk.1618/1993/
8. számú ítéletével, amely a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Fkf.153/1998/
9. számú határozatával
10. január
11. napján emelkedett jogerőre, 4 rb rablás bűntette, rablás bűntettének kísérlete, lopás bűntette, 2 rb lopás vétsége, csalás vétsége miatt 1 év 3 hónap börtönre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés utolsó napja:
12. április
13. Elkövetési idő:
14. november A Győri Városi Bíróság B.928/1998/
15. számú ítéletével, amely a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Bf.40/1999/
16. számú határozatával
17. február
18. napján emelkedett jogerőre, társtettesként elkövetett rablás bűntette, rablás bűntette, testi sértés vétsége miatt, mint különös visszaesőt 3 év 6 hónap börtönre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés utolsó napja:
19. április
20. Elkövetési idő:
21. augusztus A Zirci Városi Bíróság B.3/1998/
22. számú ítéletével, amely a Veszprém Megyei Bíróság 1.Bf.667/1998/
23. számú határozatával
24. március
25. napján emelkedett jogerőre, lopás vétségének kísérlete, társtettesként elkövetett rongálás vétsége miatt, mint különös visszaesőt 7 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés utolsó napja:
26. április
27. Elkövetési idő:
28. május
29. A Zirci Városi Bíróság az
30. június
31. napján jogerős B.58/1999/
32. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta fenti három ítéletet, az összbüntetés tartamát 4 év 11 hónap börtönbüntetésben állapította meg azzal, hogy a terhelt különös visszaeső. A szabadságvesztés utolsó napja:
33. április
34. A Veszprémi Városi Bíróság 7.B.655/1998/
35. számú ítéletével, amely a Veszprém Megyei Bíróság 2.Bf.606/2000/
36. számú határozatával
37. március
38. napján emelkedett jogerőre, 4 rb társtettesként elkövetett lopás bűntette és 5 rb lopás bűntette miatt, mint különös visszaesőt 1 év 11 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés utolsó napja:
39. április
40. Elkövetési idő: 1997 A Veszprémi Városi Bíróság 7.B.1570/2001/
41. számú ítéletével, amely a Veszprém Megyei Bíróság 1.Bf.1062/2001/
42. számú határozatával
43. november
44. napján emelkedett jogerőre, összbüntetésbe foglalta fenti két ítéletet, az összbüntetés tartamát 5 év 4 hónap 15 nap börtönbüntetésben állapította meg azzal, hogy a terhelt különös visszaeső. A szabadságvesztés utolsó napja:
45. április
46. A Győri Városi Bíróság a
47. május
48. napján jogerős B.437/2004/
49. számú ítéletével 2 rb lopás vétsége miatt, mint többszörös visszaesőt 5 hónap börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés kezdő napja:
50. február 17., utolsó napja:
51. február
52. Feltételes szabadságra bocsátás napja:
53. május 29., letelte:
54. május
55. Elkövetési idő:
56. december
57. A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság B.259/2004/
58. számú ítéletében, amely a Győri Ítélőtábla 2.Bf.34/2005/
59. számú határozatával
60. december
61. napján emelkedett jogerőre, társtettesként elkövetett vesztegetés bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt 1 év börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés kezdő napja:
62. május 17., utolsó napja:
63. február
64. Feltételes szabadságra bocsátás napja:
65. május 29., letelte:
66. május
67. Elkövetési idő:
68. február
69. Az elsőfokú ítéletben elsőként írt elítélésénél az elkövetési idő
70. február 6., feltételes kedvezménnyel
71. május
72. napján szabadult, a feltételes szabadság próbaideje letelt
73. május 28-án, büntetéséből kitöltve
74. február
75. napján szabadult volna, a Soproni Városi Bíróság ítélete a Győr- Moson- Sopron Megyei Bíróság Bf.352/2004/
76. számú határozatával emelkedett jogerőre. A másodikként szereplő összbüntetési ítélettel, illetve az utolsóként írt összbüntetési ítélettel megállapított szabadságvesztés büntetések végrehajtási adatai egyezőek a fentiekben megjelölt időpontokkal. A Bk.502/2005/
77. számú határozat Bkf.114/2006/
78. számú határozatával emelkedett jogerőre. a Győri Ítélőtábla A jelen ügyben elbírált cselekmény elkövetése után újabb eljárás indult I.r. vádlott ellen, a Mosonmagyaróvári Városi Bíróság a
79. május
80. napján jogerős B.191/2011/
81. számú ítéletével
82. február 27-
83. napján elkövetett lopás bűntette miatt, mint többszörös visszaesőt, 9 hónap, végrehajtásban 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte. II.r. vádlottat a jelen ügyben terhére rótt bűncselekmény elkövetése után: A Győri Városi Bíróság a
84. április
85. napján jogerős Fk.964/2009/
86. számú ítéletével lopás bűntette miatt 1 év 6 hónap börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:
87. augusztus 22 -
88. szeptember
89. A Győri Városi Bíróság B.193/2010/
90. számú ítéletével, amely a Győri Törvényszék 3.Bf.48/2012/
91. számú határozatával
92. április
93. napján emelkedett jogerőre, büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette, tartás elmulasztásának vétsége, hatóság félrevezetésének vétsége miatt 8 hónap börtönre és 1 év közügyektől eltiltásra ítélte. Elkövetési idő:
94. június
95. -
96. április
97. Fenti két ítéletet a Győri Járásbíróság a
98. július
99. napján jogerős Bk.304/2013/
100. számú ítéletével összbüntetésbe foglalta, és az összbüntetés tartamát 1 év 10 börtönbüntetésben állapította meg. A történeti tényállás I/A. pontját kiegészíti a másodfokú bíróság, hogy II.r. vádlott felesége
101. március 1.,
102. tanú
103. március 12.,
104. tanú
105. március
106. napján terjesztette elő magánindítványát. Fenti korrekciókkal a tényállás mentes a Be. 351.§

(2)bekezdésében írt hibáktól hiányosságoktól, így a felülbírálat alapját képezte. A törvényszék indokolási kötelezettségének eleget tett, az ítéletben rögzítette, hogy a IV. tényállási pontban írt rablási cselekmény vonatkozásában I.r. vádlott nem ismerte el bűnösségét, II.r. vádlott szintén tagadta a terhére rótt bűncselekmény elkövetését, azt részben elismerte, hogy megpofozta a sértettet. A II.r. vádlott többször módosította a vallomását, és ellentmondó nyilatkozatokat tett az eljárás során.

1. sértett támadójaként határozottan megjelölte II.r. vádlottat,
2. sértett pedig, akit ketten támadtak meg, I.r. vádlottat felismerte egyik, a társaságában lévő II.r. vádlottat másik támadójaként. Kihallgatta az elsőfokú bíróság tanúként
3. tanút, aki a sértettekkel volt a pénzfelvételtől kezdve, együtt italoztak a P. szórakozóhelyen, majd onnan távozva gyalogosan közlekedtek Marcalváros irányába. A tanú ott volt a Tesco parkolóban a rendőrség kiérkezéséig.
4. sértettné telefonon értesült a történtekről, az általa tapasztaltakról, illetve a férje által elmondottakról számolt be. A P. szórakozóhelyen többen is látták a vádlottakat és sértetteket. Az ott pultosként dolgozó
5. tanú, illetve
6. tanú,
7. tanú és
8. tanú, akik később a M. kaszinóban is találkoztak I.r. vádlottal. A vádlottak hozzátartozóit is kihallgatta a bíróság, így
9. tanút, az I.r. vádlott nagybátyját,
10. tanút, aki az I.r. vádlott élettársa volt, illetve
11. tanút, a II.r. vádlott édesanyját. Az elsőfokú bíróság részletesen ismertette a vádlottak védekezését, és szintén részletes foglalkozott a sértettek és a tanúk vallomásaival, illetve az okirati bizonyítékokkal. A bíróság indokát adta, hogy mely tanúk vallomásait milyen körben vette figyelembe, a vádlottak vallomását a tanúvallomásokra és egyéb bizonyítékokra tekintettel mennyiben fogadta el, illetve vetette el a tényállás megállapítása körében. A személyi bizonyítékok mellett figyelemmel volt a rendőri jelentésekre, a kamerafelvételre, a csatolt fényképfelvételekre. Mindezek alapján aggálytalanul felépíthető volt az eseménysor, a lényeget illetően a sértetti nyilatkozatokból kiindulva. Pénztárbizonylat támasztotta alá
12. sértett készpénz felvételét, a tőle, illetve
13. sértettől a sértett vallomásaiban leírt arany ékszerek eltulajdonítása sem vitatható,
14. sértett sérüléseiről pedig ambuláns, illetve látlelet áll rendelkezésre. Az ítélőtábla álláspontja szerint valamennyi szükséges, közvetlen és közvetett bizonyíték ekként rendelkezésre állt. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a mérlegelő tevékenysége logikai hibáktól mentes. Az ítélőtábla nem értett egyet a védelem oldaláról a bizonyítékok mérlegelését kifogásoló észrevételekkel, ugyanis a törvényszék megindokolta azt, hogy miért állapítható meg a bűncselekményben való cselekvőség az I.r., illetve a II.r. vádlott terhére, annak ellenére, hogy a sértettek jelentős mértékben alkoholos befolyásoltság alatt álltak. Az elsőfokú bíróság minden esetben indokát adta, hogy melyek azok a vallomásrészek, amelyek a II.r. vádlott időként megváltoztatott vallomásaiból elfogadhatóak a tényállás megállapításánál. A már említettek szerint pedig elemezte a kamera felvételeket, foglalkozott a vádlottak által viselt ruházattal, meghallgatta a szórakozóhelyen pultosként dolgozó személyeket, a vádlottak hozzátartozóit, a környezetükben lévő személyeket, továbbá rámutatott arra, hogy az I.r. vádlott vallomása a körben is megdől, hogy ő II.r. vádlottat nem ismerte a cselekmény elkövetése előtt. A másodfokú eljárásban a bizonyítékok újra értékelésének nincs helye, a másodfokú bíróság nem mérlegelheti felül a logikai hibáktól mentes első fokú mérlegelést, ezért az erre irányuló indítványok eredményre nem vezethettek. A többi tényállási pontban II.r. vádlott érintett, ezeket a cselekményeket beismerte a vádlott, vallomása egybehangzó az I/A. tényállásban írt zaklatás tekintetében
15. tanú és
16. tanú vallomásával, sms-ek másolatával, rendőri jelentés tartalmával. Kihallgatta a törvényszék az I/B. tényállás kapcsán
17. tanút,
18. tanút,
19. tanút, szintén értékelte
20. tanúnak a nyomozati szakban tett tanúvallomását, a rendőri jelentést okirati bizonyítékként, míg a III. tényállás kapcsán szintén a rendőri jelentések mellett értékelte
21. tanú,
22. tanú,
23. tanú,
24. tanú tanúk vallomásait. I.r. vádlott és II.r. vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű és a terhükre megállapított bűncselekmények minősítése megfelel az
25. évi IV. törvény (régi Btk.) rendelkezéseinek. Jogi indokolása helyénvaló. Az ítélőtábla a Btk. 2.§-ában írtaknak megfelelően megvizsgálta, hogy az elkövetéskor vagy a másodfokú elbíráláskor hatályos
26. évi C. törvény (új Btk.) törvény szerint bírálandóake el a vádlottak által elkövetett bűncselekmények. Az I.r. vádlottnál egyértelműen az új Btk. nem tesz kedvezőbb elbírálást lehetővé, mivel a különös, a többszörös és az erőszakos többszörös visszaesők tekintetében szigorúbb az új Btk. 89.§-a, e mellett a középmértékes büntetés lenne az irányadó, a büntetési tételkeret pedig 2-12 év helyett 2-16 év lenne a 80.§

(2),

(3)bekezdése értelmében. Az elsőfokú bíróság - ahogy arra a fellebbviteli főügyészség helyesen mutatott rá - I.r. vádlott vonatkozásában nem ismerte fel, hogy az I.r. vádlott erőszakos többszörös visszaesőnek minősül. A Legfelsőbb Bíróság a

1. BK véleményében értelmezte az erőszakos többszörös visszaesés fogalmát. Az erőszakos többszörös visszaeső olyan többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el. Az erőszakos többszörös visszaesőt tehát az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítését megelőzően már két alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. A személy elleni erőszakos bűncselekmények felsorolását - köztük a Btk. 321.§-ban meghatározott rablást - a Btk. 137.§
2. pontja tartalmazza. Az erőszakos többszörös visszaesés a többszörös visszaesés speciális esete, lényegében egy különös többszörös visszaesői kategória az erőszakos személy elleni bűncselekmények körén belül. A Btk. 137.§
3. pontja szerinti meghatározás tehát szükségképpen magába foglalja a többszörös visszaesőkénti elítélés minden elemét azzal a többlettel, hogy már a visszaesést megalapozó egy korábbi elítélés is személy elleni bűncselekmény miatt történt. A lényeg a visszaesőkénti elkövetés ténye, amely feltételezi a törvény által megkívánt 3 éves időbeli kapcsolatot is. A Legfelsőbb Bíróság azt is rögzítette, hogy az erőszakos többszörös visszaesés megállapításához szükséges, de egyben elegendő, ha a Btk. 137.§
4. pontjában a minősítéshez megkívánt „mindhárom" alkalom közül a harmadik személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése valósul meg úgy, hogy a korábbi két - alap, és visszaesőkénti elítélés - e törvényi rendelkezés
5. augusztus 9-i hatályba lépése előtt történt, de a
6. augusztus 9-e után megvalósítotthoz képest a második elítélésben kiszabott szabadságvesztés kiállásától, vagy végrehajthatóságának megszűnésétől a legújabb személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetéséig a 3 év még nem telt el. I.r. vádlott előéleti adataiból az állapítható meg, hogy több rendbeli rablási cselekmények miatti elítéléseiből, amelyek összbüntetése foglalásra kerültek,
7. április
8. napján szabadult, majd
9. február 6-án elkövetett rablás miatt a bíróság
10. október
11. napján jogerős döntésében megállapította a büntetőjogi felelősségét. E büntetéséből feltételes kedvezménnyel szabadult, a büntetését
12. február
13. napján kell kitöltöttnek tekinteni, majd
14. május
15. napján elkövette a jelen ügyben elbírált társtettesként megvalósított rablás bűntettét. Mindezek az erőszakos többszörös visszaesői minőséget megalapozzák, ezért erőszakos többszörös visszaesőként tekintette elítéltnek az I.r. vádlottat a másodfokú bíróság, az
16. évi IV. törvény
17. §
18. pont alapján. Az erőszakos többszörös visszaeső az
19. IV. törvény 47.§

(4)bekezdés c.) pontja alapján feltételes szabadságra nem bocsátható, e törvényi kötelezettségből adódóan a másodfokú bíróság ezt a megállapítást rögzítette határozatában. II.r. vádlottal szemben alkalmazandó anyagi jogszabály tekintetében ugyancsak osztotta a fellebbviteli főügyészi indítványban foglaltakat az ítélőtábla. A terhére rótt bűncselekmények közül a zaklatás minősítése és büntetési tétele változott meg, mivel jelenleg nem csak a volt házastárs sérelmére elkövetett zaklatás minősített eset, hanem a házastárs sérelmére elkövetett cselekmény is súlyosabban minősül. Azonban a halmazati szabályokra figyelemmel változatlanul 2-12 évig terjedő szabadságvesztés a törvényi büntetési tételkeret, az egyik bűncselekmény ugyan súlyosabb minősül, azonban összhatásában ez nem jelentős. A középmértékes szabály ellenére ugyanakkor a feltételes szabadságra bocsátás szabályozása az új Btk. 38.§

(2)bekezdés a./ pontja értelmében kedvezőbb, amit alátámaszt a Kúria 4/

1. (X.14.) BK véleménye is. Ezért a másodfokú bíróság az elbíráláskori büntető anyagi jogszabályokat alkalmazta a Btk. 2.§-ra tekintettel a II.r. vádlott vonatkozásában. II.r. vádlott által elkövetett cselekmények a
2. évi C. törvény értelmében az alábbiak szerint minősülnek: 2 rb rablás bűntette (Btk.
3. §

(1)bekezdés a.) pont), melyből 1 rb cselekményt társtettesként követett el, (IV. tényállási pont) testi sértés bűntette (Btk. 164. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés), (IV. tényállási pont) 2 rb zaklatás vétsége (Btk. 222. §

(1)bekezdés 2 bekezdés a.) pont),(I/A tényállási pont) zaklatás bűntette (Btk. 222. §

(1)bekezdés

(2)bekezdés a.) pont

(3)bekezdés a.) pont), (I/A tényállási pont) és 2 rb garázdaság vétsége (Btk. 339. §

(1)bekezdés), (I/B, III tényállási pontok) A társtettesség a Btk. 13.§

(3)bekezdésén alapul. A büntetés kiszabása körében irányadó tényezőket túlnyomórészt helyesen tárta fel az elsőfokú bíróság, azonban helyesen mutatott rá a fellebbviteli főügyészség, hogy a súlyosító körülmények korrekcióra szorulnak. Az I.r. vádlott vonatkozásában a többszörös visszaesői minőség nem súlyosító körülmény, mellőzi az ítélőtábla, ugyanis I.r. vádlott erőszakos többszörös visszaeső, ami a büntetés kiszabása körében értékelést nyert, viszont azt súlyosító körülményként figyelembe kell venni, hogy erőszakos többszörös visszaesői minőségén felül is több alkalommal volt büntetve. Ugyancsak súlyosító körülmény a rablás tekintetében mindkét vádlottnál - a helyett, hogy a rablás egyik sértettje védekezésre képtelen volt -, hogy éjszaka, orvul, útonálló jelleggel követték el, a rablási cselekmények elszaporodottsága, továbbá a terheltek az ellenük folyamatban lévő más büntetőeljárás hatálya alatt álltak a bűncselekmények elkövetésekor. Ugyanakkor az I.r. és II.r. vádlott vonatkozásában enyhítő körülmény a cselekmény elkövetése, illetőleg az elsőfokú ítélet kihirdetése óta bekövetkezett időmúlás is. Fentiekkel együtt értékelve a büntetéskiszabási körülményeket, az ítélőtábla arra az álláspontra helyezkedett, hogy figyelemmel I.r. vádlott erőszakos többszörös visszaesői minőségére, a vele szemben irányadó büntetési tételkeretre, a törvényszék által kiszabott joghátrány egyáltalán nem eltúlzott, inkább enyhének tekinthető. A súlyosítási tilalomra tekintettel a fegyházbüntetés mértékének felemelésére nincs mód, az ítélőtábla további enyhítésre egyáltalán nem látott lehetőséget. Tekintettel azonban arra, hogy a cselekmények elkövetésekor II.r. vádlott büntetlen előéletű volt, a másodfokú bíróság álláspontja szerint a belső arányosságra figyelemmel nem indokolt mindkét vádlottal szemben azonos tartamú szabadságvesztés büntetést kiszabni, még akkor sem, ha a II.r. vádlott bűnössége több rendbeli bűncselekményben került megállapításra. Ezért a Btk. 80.§

(1),

(2)bekezdésére, 81.§

(1)-

(3)bekezdésére figyelemmel enyhébb főbüntetést szabott ki a II.r. vádlottal szemben az ítélőtábla, amely kifejezi a büntetési célokat, megfelel az általános és egyéni megelőzés szempontjának, valamint a belső arányosság követelményének. A szabadságvesztés büntetés végrehajtási fokozata a Btk. 37.§

(2)bekezdés a.) pontja alapján börtön. Mivel a II.r. vádlott az előéletére figyelemmel nem méltó arra, hogy a közügyek gyakorlásában részt vegyen, ezért a rendelkező részben írtak szerint állapította meg a mellékbüntetés tartamát a másodfokú bíróság a Btk. 61.§

(1)bekezdés, 62.§

(1)bekezdés alapján. A bíróság határozott ideig tartó szabadságvesztést alkalmazott, ezért kötelezően rendelkezett II.r. vádlott tekintetében a feltételes szabadságra bocsátásról, és a Btk. 38.§

(1)bekezdése szerint az ítéletben megállapította a feltételes szabadság legkorábbi időpontját. Az irányadó IV. tényállás szerint a II.r. vádlott

1. sértettnek 80.000 Ft kárt okozott, a sértett azonban -
2. sértettel ellentétben - nem terjesztett elő polgári jogi igényt. A Btk. 77/B.§

(1)bekezdés a./ pont értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A

1. BK vélemény értelmében a vagyonelkobzás célja a bűnös úton elért vagyongyarapodás elvonása. Az ítélőtábla fentiekre tekintettel 80.000 forint összegre nézve vagyonelkobzást rendelt el II.r. vádlottal szemben. Észlelte az ítélőtábla, hogy a bűnügyi költségről szóló rendelkezés nem pontos. Az elsőfokú bíróság összeadási hibát vétett, amikor a rablás, zaklatás, garázdaság kapcsán felmerült költségeket nem különítette el megfelelően, hogy pontosan mely az az összeg, amely az I.r. vádlott terhére rótt bűncselekményhez, illetve a II.r. vádlott által elkövetett bűncselekményekhez kapcsolódik, figyelemmel a felmentések folytán az állam terhén maradó bűnügyi költségekre is. A megismételt eljárásban azt a költséget nem lehet a vádlottak terhére róni, amely az ismétlés folytán merült fel. A megismételt eljárásban azonban volt olyan szakértői bizonyítás, amely korábban nem történt meg az alapeljárásban, viszont a tényállás megállapításához szükséges volt. Így az I. és II. r. vádlottak által megfizetendő bűnügyi költség, valamint az állam terhén maradó bűnügyi költség összegét megváltoztatta az ítélőtábla. Az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései törvényesek. Mindezek alapján az ítélőtábla a Győri Törvényszék ítéletét a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta I.r. vádlott és II.r. vádlott vonatkozásában, míg egyebekben helybenhagyta a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján. Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően II.r. vádlott ismételten előzetes fogvatartásba került, amelynek beszámítása a Btk. 92.§

(1),

(2)bekezdésén alapul, a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be. 338. §

(1)és a 393. §

(1)bekezdése alapján rendelkezett a másodfokú bíróság. Győr,

1. január
2. napján Dr. Széplaki László sk. a tanács elnöke Dr. Csák Csilla sk. a tanács tagja, előadó Dr. Németh Balázs sk. a tanács tagja Z á r a d é k: Ez az ítélet és a Győri Törvényszék
3. június
4. napján kelt B.253/2012/
5. számú ítélete meg nem változtatott részében I.r. vádlott és II.r. vádlott vonatkozásában
6. január
7. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
8. január
9. napján . Széplaki László sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: