A határozat elvi tartalma: Amennyiben a munkaviszony megszüntetéséről szóló okirat alapján kiállított munkaügyi iratok felhasználásával és az illetékes munkaügyi központnál tett nyilatkozata alapján - mely szerint munkaviszonyban nem áll - a felperes álláskeresési járadékot vett igénybe, őt terhelte annak bizonyítása, hogy a jogviszony megszüntetését követően új munkaszerződést kötött az alperessel. Mfv.II.10.224/2013/4.szám A Kúria az ifj. dr. Marton Kálmán pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek - a dr. Boda Pál ügyvéd által képviselt alperes ellen elmaradt munkabér megfizetése iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságon 3.M.286/
- szám alatt megindított és másodfokon a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.21.679/2012/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.21.679/2012/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 10.000,- Ft (Tízezer forint) és 2.700,- Ft (Kettőezerhétszáz forint) áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A felperes teljes egészében ügyvéd díját az állam viseli. pervesztes lett, ezért a pártfogó A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes munkaviszonyban állt az alperesnél. Az alperes a felperest
- május 13-tól
- január 31-ig, majd
- augusztus 14-től
- november 30-ig jelentette be foglalkoztatottként. A két munkaviszony közötti időszakban -
- április 11-től július 9-ig, majd
- december 5-től
- március 8-ig - álláskeresési járadékban, majd március 25-étől álláskeresési segélyben részesült a
- április 1-jétől megállapított öregségi nyugdíjáig. A felperes jogviszonya az alperesnél
- november 30-án a kiállított igazolások szerint közös megegyezés jogcímén szűnt meg, az erről szóló megállapodást azonban a felperes nem írta alá, de az igazolások felhasználásával álláskeresési járadékot vett igénybe. Az alperes
- március 21-én a felperes részére a ... Bank Zrtnél felhasznált igazolást állított ki és tanúsította, hogy a felperes munkaviszonya folyamatosan fennáll. A felperes az álláskeresési járadékok igénylésekor úgy nyilatkozott, hogy kérelmének benyújtásakor munkaviszonyban nem áll. A felperes a megismételt eljárást követően módosított keresetében kérte kötelezni az alperest nettó 1.219.980,- Ft elmaradt munkabér és ezen összeg kamatai megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy
- nyarától
- májusáig folyamatosan munkát végzett az alperesnek, aki azonban a megállapodásuk szerinti havi nettó 80.000,- Ft munkabért csak
- augusztusáig fizette meg számára, ettől az időponttól kezdődően összesen 400.020,- Ft-ot továbbá
- karácsonyára egy 60.000,- Ft értékű hízót adott át. A magánmunkáltató alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben történő marasztalását kérte. Állítása szerint a felperest kizárólag a bejelentett időszakban foglalkoztatta, a munkaviszony
- november 30-án a felek közös megegyezésével megszűnt. Ezt követően hosszabb időn keresztül foglalkoztatni sem tudta volna a felperest, mert gépkocsivezetőként végzett munkát, nem volt otthon. A perbeli időszakban a felperes a házastársa, ...né tulajdonában lévő birkákat engedte ki több alkalommal, illetőleg számára szívességből segítséget nyújtott, ez azonban nem keletkeztetett a felek között jogviszonyt. Hivatkozott arra is, hogy 2005-ben jelentős mértékben csökkent az általa megművelt terület nagysága. A Kaposvári Munkaügyi Bíróság a 3.M.286/2012/
- számú ítéletével kötelezte az alperest nettó 1.169.980,- Ft elmaradt munkabér és ezen összeg
- december
- napjától járó kamatai megfizetésére. Ítélete indokolásában megállapította, hogy az alperes, mint mezőgazdasági vállalkozó a bejelentett nyilvántartási adatok szerint a felperest
- május 13-tól
- január 31-ig, majd
- augusztus 14-től folyamatosan
- májusáig segédmunkás munkakörben teljes munkaidőben, havi nettó 80.000,- Ft-os munkabér ellenében, munkaviszony keretében foglalkoztatta. A folyamatos munkavégzés tényét a perben meghallgatott tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság igazoltnak találta. Nem fogadta el az alperes állítását, miszerint a felek közötti munkaviszony
- november 30-án a felperes kezdeményezésére közös megegyezéssel megszűnt, mivel az erről szóló megállapodást - az alperes által is elismerten - nem a felperes írta alá. Alaptalannak tartotta az alperes azon hivatkozását is, hogy
- november 30-át követően a felperes csak alkalmanként, házastársának végzett munkát, mert alkalmi munkavállalóként történő bejelentése a jogszabályi előírások szerint nem történt meg. Álláspontja szerint továbbá az Mt. 103.§-ban meghatározott utasítási jogot az adott esetben az alperes házastársa is gyakorolhatta. Az elsőfokú bíróság szerint az alperes a perben nem bizonyította, hogy a munkaviszony
- november 30-án megszűnt, ezért a felperes előadására figyelemmel - mely szerint
- augusztus 31-éig a munkabérét megkapta -
- szeptemberétől
- május
- napjáig nettó 80.000,- Ft-os összegben kötelezte az alperest elmaradt munkabér megfizetésére, amelybe beszámította a felperes által elismerten megfizetett 400.020,Ft-ot, valamint a részére természetbeni juttatásként nyújtott sertés értékét 70.000,- Ft-os összegben. Az alperes fellebbezése alapján eljárt Kaposvári Törvényszék a 3.Mf.21.679/2012/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. A törvényszék az ítéletének indokolásában megállapította, hogy a
- november 30-án kelt, a felperes munkaviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetéséről rendelkező iratot valóban nem a felperes írta alá, azonban az ennek alapján kiállított igazolásokat átvette és azok felhasználásával
- december 5-én álláskeresési járadék megállapítása iránti kérelmet nyújtott be a munkaügyi központnál, ahol úgy nyilatkozott, hogy munkaviszonyban nem áll. A munkaügyi hatóság a kérelem alapján
- december 5-től a felperes részére 95 napra napi 1.310,- Ft álláskeresési járadékot állapított meg, majd a jogosultság kimerülését követően
- március 26-tól a nyugdíjjogosultság megszerzéséig havi 27.600,- Ft álláskeresési segély folyósítását rendelte el. Ezen peradatokat értékelve a másodfokú bíróság megállapította, hogy a felek a felperes munkaviszonyának
- november 30-ával közös megegyezéssel történő megszüntetésében megállapodtak és ez a megállapodás ténylegesen foganatba is ment. Ezen időpontot követően a felperes mind a munkaügyi, mind a nyugdíjhatóság előtt kijelentette, hogy munkaviszonya megszűnt és erre tekintettel igényelte a munkanélküli ellátást, valamint öregségi nyugdíj ellátását is. Ezért a felperes a megállapodás aláírásának részéről történő elmulasztásából eredő érvénytelenségre alappal nem hivatkozhatott. A fentiek alapján a felperest terhelte annak kétséget kizáró bizonyítása, hogy
- november 30-át követően a felperessel ismételten munkaszerződést kötött és ez a munkaviszony
- májusáig folyamatosan fennállt. A Munka törvénykönyvéről szóló
- évi XXII. törvény (Mt.)
- §
(1),
(2)és
(5)bekezdésében foglaltakra figyelemmel a felperes ezért köteles volt bizonyítani, hogy segédmunkás munkakörre, az alperes telephelye szerinti munkavégzési helyben, továbbá 80.000,- Ft-os nettó személyi alapbér és teljes munkaidős foglalkoztatásban munkaviszony létesítésére az alperessel megállapodott [Pp. 164. §
(1)bekezdés], azonban ezen kötelezettségének sikerrel nem tett eleget. E körben nem ajánlott fel bizonyítást arra, hogy az alperessel
- november 30-ai megállapodást követően új munkaviszony létesítésében akár csak szóban is megállapodott. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a tanúvallomásokból téves mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy azok a felperes folyamatos munkaviszonyának tényét támasztják alá. Önmagában az a körülmény, hogy a tanúk a perbeli időszakban különböző időpontokban látták a felperest az alperes telephelyén munkát végezni, illetve az alperes tulajdonát képező traktort tankolni, nem alkalmasak a felperes állításának alátámasztására. A tanúk egy része ugyanis bizonytalan volt abban, hogy
- november 30-át követően látta-e ténylegesen munkát végezni a felperest az alperesnél. A felperes házastársa, ...né pedig úgy nyilatkozott, hogy a felperes 2008-ig dolgozott csak az alperesnél, és a nyugdíjazása előtt sokáig otthon volt. A munkaügyi bíróság által figyelembe vett tanúvallomások, így S.R., G.D., illetve R.Zs., J.P., F.V. és L.J. tanúk állításai nem voltak alkalmasak a folyamatos munkaviszony igazolására. Az alperes a perben következetesen arra hivatkozott, hogy
- november 30-át követően nem foglalkoztathatta a felperest, mert hétköznapokon kamionozott, hétvégén pedig a lecsökkent földterületére figyelemmel az ott adódó munkát maga is el tudta végezni. Amennyiben a felperes munkát végzett, azt az alperes házastársa részére végezte, amelyet ...né, az alperes házastársa tanúvallomásában megerősített. Ezért a ...i üzemanyagkúton dolgozó tanúk azon tapasztalata, hogy a felperes az alperes tulajdonában álló traktort több alkalommal megtankolta, nem igazolta az alperessel fennálló munkaviszonyt. A másodfokú bíróság ezért megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a tanúvallomások mérlegelésénél helytelenül és okszerűtlenül jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli időszakban a felperes munkaviszonya folyamatosan fennállt az alperesnél. A törvényszék további érvelése szerint életszerűtlen az a körülmény, hogy a felperes több éven keresztül munkabér fizetése nélkül végzett munkát az alperesnek, majd erre hivatkozva munkaviszonyát szóban rendkívüli felmondással megszüntette és csak ezt követően 1 év elteltével terjesztette elő a keresetét az elmaradt munkabér megfizetése iránt. A törvényszék ezért a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján a bizonyítás adatai és egyéb peradatok figyelembevételével és egybevetésével a felperesi kereset megalapozatlanságára vont le jogkövetkeztetést. A felperes a felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását, továbbá az alperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Álláspontja szerint nem fogadható el a jogerős ítélet azon érvelése, hogy az alperesi gazdaság méretének csökkenése miatt nem volt indokolt a foglalkoztatása, mert az alperes ezen időszakban mint fuvarozási tevékenységgel foglalkozó vállalkozó napokig, akár egy hétig is távol tartózkodott, amely időszak alatt az állatok etetéséről és a mezőgazdasági munkák elvégzéséről neki kellett gondoskodnia. Elismerte, hogy voltak esetek, amikor az alperes távollétében házastársától, ...nétól kapott utasítást a munkavégzésre. A felperes szerint iratellenes és jogszabályellenes a jogerős ítélet azon érvelése, hogy a munkaviszony
- november 30-ai megszüntetésekor kiállított igazolások felhasználása perdöntő bizonyíték. Az okiratok felhasználását ugyan elismerte, az egyéb perbeli bizonyítékok azonban a munkaviszony további fennállását támasztották alá és nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a bejelentés és járulék fizetése nélküli foglalkoztatása az alperes számára is lényegesen kedvezőbb volt. Kifejtette továbbá, hogy sohasem állította a napi 8 órás rendszeres munkavégzés tényét. A mezőgazdasági munka kampányjellegénél fogva előfordult, hogy napi 12-14 órát, esetenként pedig egyáltalán nem végzett munkát. Hivatkozása szerint álláspontját a meghallgatott tanúk előadása alátámasztotta, ezért érvelése szerint a bizonyítékokat az elsőfokú bíróság értékelte helytállóan. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a hatályában való fenntartását és a felperes eljárási költségben való marasztalását kérte. jogerős ítélet felülvizsgálati A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem alkalmasak [Pp. 275. §
(1)bekezdés, 206.§
(1)bekezdés, 221. §
(1)bekezdés BH 2001.197, BH 2002.29.]. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a mérlegelés körébe vont tények értékelését vitatta, azok felülbírálatát kérte. A felülvizsgálati eljárásban kizárt a bizonyítás adatainak ismételt egybevetése, amennyiben a megállapított tényállás nem iratellenes, okszerűtlen, vagy logikailag súlyos ellentmondást tartalmazó. Az egybehangzó előadások és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján egyértelműen igazolt, hogy a felperes két alkalommal állt munkaviszonyban az alperesnél oly módon, hogy munkaviszonya az illetékes szervekhez is bejelentésre került, mégpedig
- május 13-tól
- január 31-ig, valamint
- augusztus 14-től
- november
- napjáig. Helytállóan értékelte a törvényszék, hogy a munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetéséről szóló okirat alapján kiállított munkaügyi iratokat a felperes felhasználta és az illetékes munkaügyi központnál tett nyilatkozata alapján - mely szerint munkaviszonyban nem áll - a
- november 30-át követő időszakban álláskeresési járadékot vett igénybe. A felperesi munkaviszony megszüntetést a perben több adat alátámasztotta, így az alperes által megművelt földterület nagyságának jelentős csökkenése, az alperes sérelmére elkövetett betörés, amelynek következtében jelentős mennyiségű készpénzt tulajdonítottak el, továbbá az is, hogy ugyanezen időszakban az alperes a korábban mások által végeztetett fuvarozási tevékenységet bevételeinek jelentős mértékű csökkenése miatt saját maga kezdte ellátni. Ebből következően a törvényszék helytállóan állapította meg, hogy a felperes munkaviszonyának
- november 30-ai megszüntetését követő időszak tekintetében a felperes érdekében állt annak bizonyítása, hogy az alperessel ismételten a korábbiaknak megfelelő tartalommal újabb munkaviszonyt létesített. A törvényszék az ügy összes körülményének vizsgálatával a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján törvénysértés nélkül állapította meg, hogy a felperes
- november 30-át követő időszakban az alperes részére végzett rendszeres munkavégzést igazolni nem tudta. A Kúria kiemeli ebben a körben a felperes házastársának a
- sorszámú jegyzőkönyvben tett tanúvallomását, amely szerint a felperes
- évig dolgozott az alperesnél és nyugdíjazását megelőzően sokáig otthon volt. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az elsőfokú bíróság a tanúvallomásokét okszerűtlenül értékelte, mert az a tény, hogy
- és
- között a felperes több alkalommal üzemanyagot vásárolt hitelbe az alperes későbbi fizetésével a helyi benzinkúton, továbbá az alperes traktorával a lakóhelyéhez közel parkolt, a munkaviszony fennállását - az okirati bizonyítékokkal szemben - ítéleti bizonyossággal nem igazolta. A perbeli adatok szerint a felperes a munkaviszonya megszüntetését követően is végzett alkalmanként munkát, elsődlegesen az alperes házastársának tulajdonát képező állatok gondozása körében, illetőleg alkalomszerűen 1-2 napig tartó mezőgazdasági munkákat, azonban ennek ellenértékét az alperes, illetőleg házastársa részben pénzben, részben természetben kompenzálta számára. Ezen eseti jellegű, rövid időt felölelő tevékenység ellátása pedig nem alapozza meg a határozatlan időre szóló teljes munkaidőre történő megállapodás megállapíthatóságát egy olyan időszakra, amikor a felperes egyidejűleg bizonyítottan munkanélküli ellátást vett igénybe. A törvényszék ezért a rendelkezésre álló peradatok helyes, okszerű, életszerű értékelésével és a logika szabályainak megfelelően a Pp.
- §
(1)bekezdés megsértése nélkül hozta meg ítéletét, azt a szükséges tartalommal és terjedelemmel indokolta [Pp. 221. §
(1)bekezdés]. Ezért a felülvizsgálati kérelemben hivatkozottak jogszabálysértés megállapítására nem adtak alapot. A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A munkavállaló költségkedvezményben részesült, ezért a felperes által le nem rótt felülvizsgálati eljárás illetékét, valamint a pártfogó ügyvéd díját a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a alapján az állam viseli. Budapest,
- október
- Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Kúriai tisztviselő