Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.171/2013/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
- év november hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő V É G Z É S T: A rágalmazás vétsége miatt a vádlott ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság 14.Bf.329/2012/
- számú ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott személyi igazolványának száma …. Kötelezi a magánvádlót, hogy az ítélet kihirdetésétől számított 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg a vádlott védője részére 38.100 (harmincnyolcezer-egyszáz) forint bűnügyi költséget. A harmadfokú eljárásban felmerült 10.000 (tízezer) forint bűnügyi költséget a magánvádló maga viseli. Felhívja a bíróság a magánvádlót, hogy a le nem rótt 10.000 (tízezer) forint eljárási illetéket - hivatalos lelet készítésének terhe mellett - 8 (nyolc) napon belül rója le. A végzés ellen további fellebbezésnek nincs helye. I N D O K O L Á S: A Budaörsi Városi Bíróság a
- március
- napján kelt 14.B.46/2010/
- számú ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki rágalmazás vétségében (Btk. 179.§
(1)bekezdés). Ezért őt 1 évre próbára bocsátotta és kötelezte a cég1 részére 5000 Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet kihirdetése után a vádlott jogorvoslati nyilatkozata megtételére 3 napot tartott fenn, majd fellebbezést jelentett be. A tárgyaláson jelen nem levő védő is fellebbezést jelentett be az ítélet ellen az ok megjelölése nélkül azzal, hogy fellebbezése indokát majd részletesen kifejti. A védő a fellebbezés írásbeli indokolásában azt az álláspontját fejtette ki, hogy a vádlott jóhiszeműen küldött értesítést a cég2-nek, rágalmazó bejelentést nem tett, becsületében senkit nem sértett meg. Ezért elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan megrovás alkalmazását és a vádlott bűnügyi költség viselése alóli mentesítését kérte. A másodfokon eljáró Budapest Környéki Törvényszék a
- március
- napján tartott tanácsülésen hozott 14.Bf.329/2012/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A vádlottat az ellene rágalmazás vétsége miatt emelt vád alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült 5000 Ft bűnügyi költséget a magánvádló viseli. A másodfokú bíróság ítélete ellen a sértett jogi képviselője a vádlott bűnösségének megállapítása végett jelentett be fellebbezést azzal, hogy azt 15 napon belül részletesen megindokolja. A nyilvános ülésen a magánvádló jogi képviselő a bejelentett fellebbezést fenntartotta. Kifejtett álláspontja szerint téves a másodfokú bíróság azon döntése, hogy a cég2 felé írt levélben leírtak nem tekinthetők tényállításnak, mert a levélben a vádlott egyértelműen megjelölte azokat az előzményeket, amelyek megalapozzák, hogy a sértett miért működik törvénysértő módon. Ezért a levélben leírtak tényállításként értékelhetők. A másodfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az elsőfokú ítélet szerinti döntés meghozatalát indítványozta. A vádlott védője annak hangsúlyozásával, hogy a vádlott mindvégig arra törekedett, hogy a polgári ügyben megegyezés szülessen, figyelemfelhívásból írta meg a levelet. Mivel a másodfokú bíróság helyesen fejtette ki, hogy a vádlotti magatartás nem bűncselekmény, a vádlott felmentését és a felmerült költségek megítélését kérte. Az ügyvédi díjat 160.000 Ft-ban jelölte meg, amit számlával nem igazolt. A vádlott az utolsó szó jogán felszólalni nem kívánt. A fellebbezés nem alapos. A bejelentett fellebbezés folytán az ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást a Be. 387.§
(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Felülbírálata során az ítélőtábla megállapította, hogy az első- és a másodfokú bíróság a perrendi szabályok betartásával folytatta le az eljárást. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett cselekmény elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességében értékelte, mérlegelte. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállást a másodfokú bíróság is jórészt megalapozottnak találta, azt csak a magánindítvány előterjesztésének időpontjával látta szükségesnek kiegészíteni és egy nyilvánvaló dátumelírást javított ki. Az így kiegészített és pontosított tényállást az ítélőtábla is megalapozottnak látta, így az a Be. 388.§
(1)bekezdése alapján irányadó volt a harmadfokú eljárásban is. Az elsőfokú bíróság a szükséges részletességgel eleget tett indokolási kötelezettségének is, számot adott a bizonyítékokat értékelő tevékenységéről. E tevékenysége a másodfokú bíróság szerint is iratszerű volt. A tényállás a vádlotti vallomás, a sértetti képviselő nyilatkozata és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján aggálytalanul megállapítható volt. Ezt a tényállást egyébként fellebbezési támadás nem is érte. Az első- és másodfokú bíróság eltérő döntései a bűnösségre levont jogi következtetésben mutatkoztak meg, mert míg az elsőfokú bíróság a vádlott bűnösségét megállapíthatónak látta a Btk. 179.§
(1)bekezdése szerint minősülő rágalmazás vétségében, addig a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlotti magatartás nem valósít meg bűncselekményt, így a vádlottat az ellene emelt vád alól a Be. 331.§
(3)bekezdés és a Be. 6.§
(3)bekezdés a) pontja alapján felmentette. A másodfokú bíróság részletes indokát adta annak, hogy a vádlott sérelmezett kijelentései miért nem tekinthetőek tényállításnak, illetve miért miősülnek gyalázkodástól mentes vélekedésnek és ekként miért nem valósítanak meg bűncselekményt. Ezzel az indokolással az ítélőtábla is egyetértett. A magánvádló jogi képviselőjének az előzmények konkrétságával való érvelése a levélben leírtakat nem teszi tényállítássá, a vádlott jogszabályokra hivatkozó fejtegetése megmaradt a vélekedés szintjén. A másodfokú bíróság tehát törvényesen járt el, amikor a vádlottat az ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. E körben azonban annyi pontosítás volt indokolt, hogy a vádlott felmentése a Be. 331.§
(1)bekezdésén alapul. Az ítélőtábla a másodfokú bíróság ítéletét a Be. 397.§-a alapján helybenhagyta. A vádlott védője kérte a felmerült költséget, a 160.000 Ft-ban megjelölt ügyvédi díj + áfa megfizetését. Költségeit, ügyvédi díját számlával nem igazolta. Ezért az ítélőtábla a 26/2003.(VII.1.) IM-BM-PM együttes rendelet 3.§
(1)bekezdés b) pontja alapján, mely szerint a tárgyaláson való megjelenésért megkezdett óránként 4000 Ft, de megtartott tárgyalásonként legalább 10.000 Ft munkadíjat kell megállapítani, a védő pedig a személyes meghallgatáson (
- április
- 9.009.16 óráig), a
- december 14.-i tárgyaláson 13.00-13.40 óráig), valamint a harmadfokú nyilvános ülésen jelen volt, a védő részére 38.100 Ft bűnügyi költséget állapított meg, melynek megfizetésére a Be. 514.§
(1)bekezdése alapján a magánvádlót kötelezte. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 52.§
(1)bekezdése értelmében a kizárólag magánvád alapján folyó eljárásban a fellebbezés illetéke 10.000 Ft. Ennek előlegezésére illetékbélyeg formájában a magánvádló, mint fellebbező lett volna köteles. Az erre való felhívás a másodfokú bíróság részéről elmaradt, de ez nem akadályozta a fellebbezés elbírálását és nem lehetett akadálya a le nem rótt illeték, mint bűnügyi költség megfizetésére kötelezésnek a Be. 514.§
(1)bekezdése alapján. A kötelezéssel egyidejűleg az ítélőtábla felhívta a magánvádlót a le nem rótt illeték pótlólagos lerovására. Budapest,
- év november hó
- napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke Zólyominé dr. Törő Erzsébet sk. előadó bíró Dr. Németh Nándor sk. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 14.Bf.329/2012/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 5.Bhar.171/2013/
- számú végzésében írtakkal
- év november hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Budapest,
- év november hó
- napján Dr. Magócsi István sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Moncz Tímea tisztviselő