Pfv.21297/2013/4 – Kúria

(1)Pfv.IV.21.297/2013/4.szám A Kúria a dr. Szigeti Andrea ügyvéd által képviselt I. rendû és II. rendû felpereseknek alperes ellen személyhez fûzõdõ jog megsértésének megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt a Fõvárosi Törvényszék elõtt 25.P.24.086/

1. számon megindított és a Fõvárosi Ítélõtábla 2.Pf.21.598/2012/
2. számú jogerõs ítéletével befejezett perében az I. rendû felperes által
3. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következõ í t é l e t e t : A Kúria a jogerõs ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja. A le nem rótt 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A jogerõs ítélet az elsõfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatva megállapította, hogy az alperes által üzemeltetett .. online médiumban az „.." címû, ..-ai sajtóközleményben annak közlésével, hogy „.. megyés püspök nem a rendõrséghez fordult, hanem megpróbálta egy áthelyezéssel elsimítani az ügyet" olyan hamis látszatot keltett, miszerint .. II.r. felperes bûnpártolást követett el és ezzel megsértette a II.r. felperes jóhírnév védelméhez fûzõdõ személyiségi jogát. Kötelezte az alperest, hogy elégtétel adásaként, saját költségén, a sérelmes közleménnyel azonos módon, helyen és elérhetõséggel legalább 90 napra az ítélet jogsértést megállapító rendelkezõ részét tegye közzé és egyben fejezze ki sajnálkozását a II.r. felperesnek az elkövetett jogsértésért. Az alperes által a II.r. felperesnek fizetendõ nem vagyoni kártérítés összegét 500.000 forintra felemelte és kötelezte az alperest ezen összeg után a késedelmi kamat megfizetésére is. Egyebekben a per fõtárgya tekintetében az elsõfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az ítélõtábla határozata indokolásában kifejtette, hogy az elsõfokú bíróság helytállóan utasította el az I.r. felperes keresetét, ugyanis a per tárgyát képezõ írásban szereplõ közlések nem az I.r. felperesre, hanem az ..i plébános személyére, illetve a II.r. felperesre vonatkoztak. Ebbõl következõen a Ptk.
4. §

(2)bekezdése, valamint a Pp. 3. §

(1)bekezdése alapján az I.r. felperes perindításra nem jogosult. A II.r. felperes vonatkozásában az ítélet rendelkezõ foglaltak szerint állapította meg a jogsértést. részében A jogerõs ítélet ellen az I.r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak a rá vonatkozó rendelkezése hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Kérte a jogsértés megtörténtének megállapítását, az alperes elégtételadásra kötelezését, továbbá 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésében való marasztalását. Az I.r. felperes elõadta, hogy a cikk állításával szemben a közoktatási feladat átvállalásával a települési önkormányzat vagyona nem csökkent volna és az egyház, illetve az I.r. felperes egyházmegye vagyona sem nõtt volna. Érvelése szerint a sajtóközlemény nemcsak az ..i plébános személyére, vagy a II.r. felperesre vonatkozik, hanem maga a cím olyan személyre vonatkozik, amely iskolafenntartó lehet, közoktatási feladatot láthat el, ez pedig az I.r. felperes. A sajtóközlemény utolsó bekezdésében az a felszólítás, hogy a .. ne játsszon át több, a magyar adófizetõk pénzébõl és EU-s forrásból felújított és fenntartott iskolát a katolikus egyháznak, amíg az nem tisztázta viszonyát a pedofíliával és a törvényességgel, szintén nem természetes személyre, hanem a katolikus egyház részegyházára vonatkozik. Az I.r. felperes szerint az elsõfokú bíróság a tényállást kirívóan okszerûtlenül állapította meg, és nem tett eleget indokolási kötelezettségének abban a körben, hogy az I.r. felperes által becsatolt okirati bizonyítékoknak miért nem tulajdonított jelentõséget. Hangsúlyozta, hogy az alperes meg sem kísérelte annak bizonyítását, hogy a sajtóközleményben híresztelt valótlan tényállítás megfelelne a valóságnak. Nem bizonyította, hogy a közoktatási feladat átvétele törvénytelen vagyongyarapodást eredményezne az I.r. felperes javára. A valótlanul híresztelt bûncselekmény összefüggésbe hozása a törvénytelen vagyongyarapodás látszatának keltésével alkalmas arra, hogy a közvélemény valós indok nélkül negatív értékítéletet alkosson az I.r. felperessel kapcsolatban is. A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló

1. évi IV. törvény (Ltv.) alapján hivatkozott arra, hogy valamely egyházi szervezet jóhírnevének megsértése alkalmas arra, hogy az emberek egyházi szervezetbe vetett bizalmát megingassa. Kifejtette, hogy az emberek gondolkodásában a katolikus egyház fogalma elválaszthatatlan módon kapcsolódik össze a világi közigazgatási egységként funkcionáló megyéktõl egyébként is eltérõ, földrajzi beosztás szerint szervezõdõ egyházmegyékkel, valamint az egyházi személyekkel. Kifogásolta, hogy az elsõfokú bíróság nem indokolta meg: a Codex Iuris Canonici rendelkezéseinek alkalmazását miért nem tartotta lehetségesnek. Mind az Ltv., mint pedig a jelenleg hatályos, az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló
2. évi CCVI. törvény (Ehtv.) az adott egyház belsõ szabályait rendeli alkalmazni a világi jogi jogviszonyokban és a világi hatóságok elõtt induló eljárásokban is. Hivatkozott az általa becsatolt olvasói hozzászólásokra, amelyekbõl kitûnõen az olvasók a pedofil cselekménnyel kapcsolatos valótlan tényállítások nyomán az I.r. felperest, mint iskolafenntartással is foglalkozó egyházi szervezetet tekintették olyan személynek, amellyel szemben meg kell óvni a gyermekeket. Elõadta azt is, hogy az I.r. felperes megkeresésére a jelentõs súllyal bíró online médiumokat mûködtetõ szerkesztõségek közül többen belátták azt, hogy az I.r. felperes jóhírnevét megsértették. Mivel az alperes is eltávolította a sérelmezett sajtóközleményt az általa mûködtetett weboldalról, ebbõl következõen belátta a személyiségi jogsértés megtörténtét.
3. június 24-ei beadványában is elismerte azt, csupán arra hivatkozott, hogy nem szándékosságnak, hanem gondatlanságnak minõsíthetõ, hogy nem ellenõrizte a más forrásból származó tényállítások valóságtartalmát. Sérelmezte, hogy az elsõfokú bíróság ítéletének indokolásában nem tért ki arra, hogy a mérlegeléskor miért rekesztette ki a bizonyítékok körébõl a felperesek által csatolt okirati bizonyítékokat és a másodfokú bíróság sem indokolta meg, hogy azokat miért nem vette figyelembe. Az I.r. felperes szerint az elsõfokú bíróság a PK
4. számú állásfoglalás megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy az I.r. felperes személyére nem vonatkoztatható a perbeli sajtóközlemény tartalma. Hivatkozott a BH 1998.330 számú eseti döntésre is. Álláspontja szerint az elsõfokú bíróság megsértette a Pp.
5. §

(1)bekezdésében és a 221. §

(1)bekezdésében foglaltakat, továbbá a Ptk.

1. §-át. A nem vagyoni kártérítés körében hivatkozott a Pp.
2. §

(3)bekezdésében foglaltakra. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő. A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan. A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján kizárólag a felülvizsgálati kérelem korlátai között bírálta felül. Ennek megfelelően a felülvizsgálati eljárásban azt kellett vizsgálat tárgyává tenni, hogy az alperes által közzétett cikk megsértette-e az I.r. felperes jóhírnevét. Az I.r. felperes keresetében azt sérelmezte, hogy az írás az ..i plébános fajtalankodásának valótlan híresztelésével, az egyházi személy ezen mivoltának hangsúlyozásával megsértette az I.r. felperes személyhez fűződő jogát. Emellett a cikk címe (,..") és az a felhívás, hogy a .. ne játsszon át több iskolát a katolikus egyház részére, amíg a katolikus egyház nem tisztázta a viszonyát a pedofíliával, utalva az .. és sportcsarnok átadására, olyan valótlan következtetés levonását eredményezi, hogy a közoktatási feladatok önkormányzattól történő átvétele az egyházmegye javára vagyongyarapodással járna, ami szabálytalan. Miután a felperes keresetében személyiségvédelmet igényelt, a perben érvényesített követelés elbírálására nem a lelkiismereti és vallásszabadságról valamint az egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény illetve az egyházak, vallásfeleketek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI.törvény, a Codex Iuris Canonici szabályai, hanem a Ptk. rendelkezései irányadóak. A Ptk. 75. §

(1)bekezdése alapján a személyhez fûzõdõ jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani, e jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 78. §

(1)bekezdése szerint a személyhez fûzõdõ jogok védelme kiterjed a jóhírnév védelmére is. A

(2)bekezdés alapján a jóhírnév sérelmét jelenti különösen az, ha valaki másról azt sértõ, valótlan tényt állít, híresztel vagy való tényt hamis színben tüntet fel. A Ptk. 85. §

(1)bekezdése kimondja, hogy a személyhez fûzõdõ jogokat csak személyesen lehet érvényesíteni. Ebbõl következõen a sajtóközlemény vonatkozásában mindenki csak a személyét közvetlenül érintõ kitételek tekintetében érvényesíthet igényt. A személyhez fűződő jogi perekben is irányadó PK

1. számú állásfoglalás kimondja, hogy az érvényesíthet igényt, akinek a személyére a sajtóközlemény nevének megjelölésével vagy egyéb módon utal, vagy akinek a személye a sajtóközlemény tartalmából felismerhetõ. A fentiekből következõen az ügyben eljárt bíróságok helytállóan jutottak arra a következtetésre, hogy az I.r. felperes által a perben sérelmezett közlések nem érintik a felperest, nem az õ személyére vonatkoztathatóak, így személyiségvédelmi eszköz alkalmazására nem tarthat igényt. Az I.r. felperes által hivatkozott olvasói hozzászólások nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az I.r. felperes érintettsége fennáll. A Kúria már több határozatában (Pfv.IV.20.731/2013/4., Pfv.IV.20.743/2013/4.) kifejtette: önmagában az egyházi hierarchia és szervezetrendszer még nem jelenti azt, hogy valamennyi, egy-egy konkrét egyházi személyt érintő kitétel vonatkozásában automatikusan megállapítható az egyházi szervezet saját közvetlen érintettsége. A kereshetőségi jog fennállása szempontjából irreleváns az a körülmény, hogy más sajtószerv a hasonló tartalmú sajtóközlemény vonatkozásában felelősségét bármely okból elismerte vagy helyreigazítást tett közzé, esetleg kártérítés megfizetését is vállalta. Ez önmagában még nem vonja maga után a jelen ügy alperesének helytállási kötelezettségét. Nem tartotta elfogadhatónak a Kúria azt a felperesi érvelést, hogy a cikkek azáltal keltenének a felperes személyét sértő, hamis látszatot, hogy a pedofíliával összefüggésben említést tettek az egyik ..i iskola átvételének szándékáról. A cikkből nem vonható le olyan következtetés, hogy az I.r. felperes egyházi szervezetként alkalmatlan lenne egy iskola átvételére, mert egyik tagját alaptalanul pedofil-váddal illették. Nem valótlan annak közlése, hogy az ..i önkormányzat átadná az iskolát, és nem tünteti fel az írás a valóságot abban a hamis színben sem, hogy az I.r. felperest csupán a vagyongyarapodás szándéka vezetné. Az egyház oktatási szerepvállalásáról kifejtettek pedig a szabad véleménynyilvánítás körébe tartoznak, ezért nem adnak alapot személyhez fűződő jogsértés megállapítására. Alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a Pp.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak és a Pp. 221. §

(1)bekezdésének a megsértésére. Az ügyben eljárt bíróságok a tényállást a perben rendelkezésre álló bizonyítékok okszerû mérlegelésével helytállóan állapította meg. Iratellenes, nyilvánvalóan okszerûtlen megállapítás nem volt a terhükre róható, a bizonyítékok felülmérlegelésére pedig a felülvizsgálati eljárásban nincsen lehetõség. Az eljáró bíróságok a Pp. 221. §

(1)bekezdésének megfelelõen kellõ módon meg is indokolták döntésüket, így az I.r. felperes ezt sem kifogásolhatja alappal. A Pp. 163. §

(3)bekezdésének megsértése nem merülhet fel, tekintettel arra, hogy a kereshetõségi jog hiányában került elutasításra az I.r. felperes kereseti kérelme, így a nem vagyoni kártérítés iránti igényének megalapozottsága nem volt vizsgálható. A fentiek alapján a Kúria a jogerõs ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése szerint hatályában fenntartotta. Az alperes részérõl a felülvizsgálati eljárásban perköltség nem merült fel, így arról rendelkezni nem kellett. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az I.r. felperes személyes illetékmentessége folytán a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
2. február
3. Dr. Mészáros Mátyás s.k. a tanács elnöke, Böszörményiné dr. Kovács Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: Vné tisztviselő