DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.II.20.589/2013/
- szám A Debreceni Ítélőtábla a dr. Stefán Éva ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve ó.-i (címe) lakos felperesnek - a dr. Kádár Zoltán Ügyvédi Iroda (címe, ügyintéző: dr. Kádár Zoltán ügyvéd) által képviselt alperes neve ó.-i (címe) lakos alperes ellen késedelmi kamat megfizetése iránt indított perében a Nyíregyházi Törvényszék 5.P.21.003/2012/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy mellőzi a felperes illeték visszaigénylésre való feljogosítását, és kötelezi a felperest, hogy 8 nap alatt leletezés terhével rójon le az iratoknál 114 900 (Egyszáztizennégyezer-kilencszáz) forint illetéket. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 90 450 (Kilencvenezernégyszázötven) forint általános forgalmi adót tartalmazó 425 450 (Négyszázhuszonötezernégyszázötven) forint fellebbezési eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás Az ó.-i 016 helyrajzi számú, 49 hektár, 1009 m2 területű, 171,85 Ak értékű, erdő művelési ágú ingatlan a peres felek és további három személy közös tulajdonába került a Földkiadó Bizottság határozata alapján.
- június 24-én az akkor összesen 54,1 % hányadban tulajdonos személyek megbízták az alperest az erdőgazdálkodói teendők ellátásával. Az ugyanezen a napon kelt megállapodás értelmében az alperes feladata volt az erdőgazdálkodói tevékenységek során felmerült bevételek, kiadások nyilvántartása, s az azokkal való részletes elszámolás is minden év március 30-ig. A megállapodás értelmében a beszámolási időszakban jelentkező nyereséget a megbízott a közgyűlésen volt köteles a tulajdonosok közötti tulajdoni hányaduk arányában felosztani és kifizetni.
- november 22-én az erdőgazdálkodó meghívót küldött a felperesnek a november 26-i közgyűlésre, melynek tárgya - egyebek mellett - az erdőgazdálkodási terv végrehajtásából származó fatömeg értékesítésére vonatkozó árajánlatok elbírálása volt. A meghívóban szereplő tájékoztatás szerint a címzett a közgyűlésen személyesen vagy meghatalmazottja útján vehet részt és veheti át a vételárat. A felperes
- november 24-én kelt levelében közölte, hogy a 016 helyrajzi számú ingatlanon semmilyen fakitermeléshez és értékesítéshez nem járul hozzá.
- november 26-án a többi tulajdonostárs a beérkezett vételi ajánlatokat elbírálta, s a határozatuknak megfelelően az alperes megbízott erdőgazdálkodóként ugyanezen a napon adásvételi szerződéssel értékesítette a kitermelt famennyiséget, melyért a vevő 57 972 246 forintot utalt át az alperes számlájára.
- december 22-én kelt levelében az alperes tájékoztatta a felperest arról, hogy a tulajdonostársak a felperes együttműködésének hiányában nélküle voltak kénytelenek határozatokat hozni, szerződést kötni. Közölte, hogy a címzettet megillető vételárrész rendelkezésre áll, s kérte, hogy a kifizetés módjáról tájékoztassa őt. A felperes ezt követően az alpereshez küldött leveleiben továbbra is az erdészeti munkálatok leállítását követelte, egyszersmind megismételte, hogy a fatömeg értékesítésével őt nem bízta meg.
- május 27-én kelt levelében az alperes ismételten tájékoztatta a felperest arról, hogy az őt megillető vételár átutalásra került, az bármikor rendelkezésére áll, a kifizetés előtt nyilatkoznia kell, hogy az adóelőleg levonásánál kíván-e az általánostól eltérő szabályt alkalmazni. A perbeli ingatlanon az FVM ... M-i Földművelésügyi Hivatala határozatával megállapított tulajdoni arányokat a felperes nem fogadta el, s a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt eljárást kezdeményezett. Ennek során a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság két alkalommal is hatályon kívül helyezte a jogerős hatósági határozatot, majd az eljárás a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság
- március 23-án jogerőre emelkedett ítéletével fejeződött be. Ezt követően a felperes közölte az alperessel bankszámlaszámát, aki
- december 29én oda 28 629 952 forintot utalt át a 2004-ben értékesített famennyiség ellenértékeként. A fizetési meghagyással indult eljárásban a felperes módosított keresetében 15 694 997 forint, s ez után
- január 1-től járó kamatok és a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes az általa 2004-ben értékesített famennyiség ellenértékéből őt illető vételárrészt késedelmesen utalta át részére, ezért e tőkeösszeg után
- december 10-től a kifizetés napjáig megilleti őt kamat címén a követelt összeg. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes költségben való marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy az őt megillető vételár átvételével a felperes esett késedelembe, s ez kizárja az ő késedelmét. Utalt arra, hogy írásbeli felhívásai ellenére sem jelölte meg a felperes a bankszámlaszámát, csak 2011 végén, azt megelőzően ennek hiányában átutalással sem tudott teljesíteni. Véleménye szerint a felperes elzárkózó magatartása, együttműködésének hiánya miatt nem kerülhetett sor korábban a tőkeösszeg átutalására. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 216 000 forint általános forgalmi adót tartalmazó 1 016 000 forint perköltséget. Kimondta, hogy a felperes 13 500 forint illeték visszaigénylésére jogosult. A határozata indokolásában kifejtette, hogy a peres felek és perben nem álló tulajdonostársaik közös tulajdonában állt a perbeli ingatlan, melyen az erdőgazdálkodói feladatok ellátásával, a bevételek és kiadások kezelésével és a vételárral való elszámolással az alperest bízták meg. Az alperes e megbízásnak megfelelően eljárva értékesítette a kitermelt famennyiséget, s fél év alatt hat alkalommal tájékoztatta arról a felperest, hogy a vételár őt illető része rendelkezésre áll, annak átadására bármikor hajlandó. A felperes azonban elzárkózó magatartást tanúsított, nem adta meg bankszámlaszámát, az adóelőlegre vonatkozóan nem tett nyilatkozatot, egészen 2011 végéig nem biztosította a lehetőségét annak, hogy az alperes a megállapodásnak megfelelően teljesítsen. Ezzel jogosulti késedelembe esett, amely kizárja az alperes egyidejű késedelmét, ebből következően késedelmi kamatra nem tarthat igényt. A Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pervesztes felperest az alperes részére perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy a felperes az eljárás során összesen 965 200 forint illetéket rótt le, holott a követelt összeg után lerovandó illeték csak 941 700 forint lett volna, ezért a különbözetet az adóhatóságtól jogosult visszaigényelni. Az ítélettel szemben a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatását és az alperes kötelezését 15 694 997 forint, ennek kamatai és a perköltség megfizetésére. Azzal érvelt, hogy a Ptk.
- §-a értelmében pénztartozás esetén a teljesítés helye a jogosult lakóhelye, melyet figyelembe véve az állapítható meg, hogy az alperes meg sem kísérelte ott átadni az őt megillető vételárrészt, azt postán sem küldte meg neki, s bírói letétbe helyezéssel sem teljesített. E cselekményekhez nem lett volna szükség részéről semmilyen előzetes intézkedésre, így késedelme nem állapítható meg, melyből következően egyértelmű, hogy az alperes esett késedelembe, ezért a
- december 29-én átutalt összeg után késedelmi kamatot is köteles fizetni. Utalt arra, hogy az alperessel szembeni passzivitásra alapos oka volt, mert nem voltak tisztázottak a perbeli ingatlanon fennálló tulajdoni arányok, evégett peres eljárás volt folyamatban, s nem értett egyet az alperesi faeladással sem. Álláspontja szerint amennyiben átvette volna a felajánlott összeget, úgy ráutaló magatartással elfogadta volna az alperes ténykedését, melyet első perctől vitatott. Sérelmesnek találta, hogy a törvényszék elfogadta az alperes azon védekezését, mely szerint az őt illető összeget nem bankszámlán, hanem egyéb vállalkozása irodájának páncélszekrényében tartotta. 2011 végén ugyanis a bankszámlája megadása után bankszámláról utalta át az alperes az őt megillető vételárat. Megítélése szerint az alperesnek kellett volna igazolnia, hogy a vevő által átutalt összeg hogyan mozgott bankszámláján, ám az alperes megtagadta a banktitok alóli felmentést, amit terhére kellett volna értékelni. Úgy vélte, hogy az alperes jogalap nélkül gazdagodott a neki járó összeg kamataival. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta annak helyes indokaira tekintettel. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, abból helytálló következtetéseket levonva megalapozott döntést hozott, amelynek indokolásával is egyetért az ítélőtábla, azt megismételni nem kívánja. Csupán a fellebbezésben írtakra tekintettel hangsúlyozza, hogy az erdőről és az erdő védelméről szóló, a perbeli jogviszony kezdetekor hatályos
- évi LIV. törvény
- §
(1)bekezdése határozta meg az erdőgazdálkodó fogalmát akként, hogy e törvény alkalmazásában erdőgazdálkodó: az erdő tulajdonosa vagy az erdőgazdálkodási tevékenységet folytató jogszerű használó (a továbbiakban: erdőgazdálkodó). Ugyanezen szakasz
(4)bekezdés a) pontja úgy szól, hogy amennyiben a természetben összefüggő erdőterületnek több tulajdonosa van, a tulajdonosok a miniszter által rendeletben meghatározott feltételek megléte esetén az erdészeti hatóság határozata alapján kötelesek azon társult erdőgazdálkodási tevékenységet folytatni, és e feladatok ellátására erdőgazdálkodót megbízni. A törvény
- §-a részletezte az erdőgazdálkodó jogait és kötelezettségeit. A rendelkezésre álló iratokból az volt megállapítható, hogy az ó.-i 016 helyrajzi számú, erdő művelési ágú ingatlannak a peres felek mellett még további három tulajdonosa volt, akik a törvény előírásának megfelelően
- június 26-án megállapodást kötöttek, egyben megbízták az erdőgazdálkodói feladatok ellátásával az alperest. A tulajdonostársak egymás közötti viszonyaira a Ptk. közös tulajdonra vonatkozó szabályai is irányadók voltak. A Ptk.
- §
(2)bekezdése értelmében a birtoklás, a használat, a hasznosítás, valamint a rendes gazdálkodás körét meg nem haladó kiadások kérdésében a tulajdonostársak - ha a törvény másként nem rendelkezik - szótöbbséggel határoznak; minden tulajdonostársnak tulajdoni hányada arányában van szavazati joga. Akkor, amikor a tulajdonostársak az alperest bízták meg az erdőgazdálkodói teendők ellátásával, négyőjüknek 54,1 % tulajdoni hányada volt, azaz többséget alkottak. A határozathozatal és az alperesnek adott megbízás érvényességét nem befolyásolta az a tény, hogy a felperes a határozat hozatalában nem vett részt, a közgyűlésen nem jelent meg, s levélben tiltakozott a hasznosítási tevékenység ellen. A Ptk. 143. §
(1)bekezdése szerint ha a törvény szótöbbséges határozatot kíván meg és a határozat az okszerű gazdálkodást sérti vagy a kisebbség jogos érdekeinek lényeges sérelmével jár, a kisebbség a határozatot a bíróságnál megtámadhatja. Ennek megfelelően a felperesnek arra lett volna lehetősége, hogy tulajdonostársai szótöbbséggel hozott határozatát a bíróság előtt megtámadja, e jogával azonban nem élt. A tulajdonostársak szótöbbséggel hozott határozata
- június 24-én azt is tartalmazta a megállapodás
- pontjába foglaltan, hogy a megbízott erdőgazdálkodó a beszámolási időszakban jelentkező nyereséget a közgyűlésen köteles a tulajdonosok között tulajdoni hányaduk arányában felosztani és kifizetni. A felperes valamennyi közgyűlésre kapott meghívót, azokon azonban, noha értesült arról is, hogy az őt illető vételár kifizetésére is sor kerülhet, nem jelent meg. Az alperes több levelében is kérte a felperes együttműködését, nyilatkozatát arról, hogy mi módon kívánja felvenni az őt illető vételárat. Érdemi választ ezekre a felperestől nem kapott, a felperes sem a bankszámlaszámát nem közölte vele, sem egyéb módon nem tett olyan intézkedéseket, melyekkel az alperes megfelelő teljesítését elősegítette volna. A peres felek közötti viszony nem egyszerű kötelmi viszony, ahol a pénztartozás esetén a teljesítés helye a jogosult lakóhelye a Ptk.
- §-a értelmében, hanem olyan, a közös tulajdonból fakadó viszony, amelyben a tulajdonostársak többségi határozata állapítja meg a feleknek a közös tulajdonukban lévő dolog - az erdő - hasznosításával kapcsolatos jogait, kötelezettségeit. Ez az adott esetben a
- június 24-i megállapodásban öltött testet. Ehhez képest megállapítható, hogy az alperes a szerződésszerű teljesítést is felajánlotta. A
- június 24-i megállapodás, amely a felperesre, mint tulajdonostársra anélkül is kötelező erejű volt, hogy annak meghozatalában részt vett volna - egyebek mellett - azt is tartalmazta, hogy a kifizetésre a közgyűlésen kell sort keríteni. Az alperes rendszeresen küldte a meghívót a közgyűlésekre, ám a felperes azokon nem jelent meg, így tulajdonképpen a szerződésszerű teljesítést utasította vissza. Az, hogy ennek mi volt az oka, késedelme megállapítása szempontjából közömbös. Mindezekre tekintettel a felperes, mint jogosult késedelme a Ptk.
- § a) és b) pontja alapján is megállapítható, s ez a jogosulti késedelem a Ptk.
- §
(3)bekezdése szerint az alperes, mint kötelezett késedelmét kizárta, ezért az alperes késedelmi kamat fizetésére nem kötelezhető. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a felperes tévesen hivatkozott arra fellebbezésében, hogy az alperes nem adta meg a banktitok alóli felmentést, s emiatt nem volt tisztázható számlájának pénzforgalma, az, hogy a vevő által átutalt vételárat számlájáról mikor vette le, illetve a felperes felé való teljesítés előtt mikor helyezte el ismét számláján. Az alperes egyrészt a releváns bankszámla forgalmáról szóló okiratot becsatolta, másrészt a felperes volt az, aki a pénzintézet megkeresése iránti bizonyítási indítványát nem tartotta fenn (11. sorszámú jegyzőkönyv 2. oldal). A felperes a 6. sorszámú előkészítő iratában keresetét 18 001 245 forintra felemelte. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 41. §
(2)bekezdése értelmében az illetéket ki kellett egészíteni ezen illetékalap után 1 080 100 forintra. Ezzel szemben a felperes összesen 965 200 forint illetéket rótt le, ezért illeték visszaigénylésére nem jogosult. A hiányként mutatkozó 114 900 forintot 8 nap alatt leletezés terhével kell pótolnia. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a fenti indokolásbeli kiegészítéssel és helyesbítéssel helybenhagyta a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján. A pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében kötelezte perköltség fizetésére az alperes részére. Perköltségként az alperes képviselőjének munkadíját számolta el, melynek összegét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja,
(5)bekezdése, 4/A. §
(1)bekezdése alapján állapította meg. Az ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 256/A. §
(1)bekezdés f) pontja alapján bírálta el tárgyaláson kívül. D e b r e c e n,
- február
- Dr. Csiki Péter s.k. a tanács elnöke, Dr. Veszprémy Zoltán s.k. előadó bíró, Dr. Kocsis Ottília s.k. bíró A kiadmány hiteléül: - kiadó -