Gfv.30352/2013/6 – Kúria

(3)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.352/2013/

1. szám A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság a dr. Szikla Gergely ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Lukovits Péter ügyvéd által képviselt I. rendű és a dr. Lovász Éva ügyvéd által képviselt II. rendű alperes ellen, szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Szegedi Törvényszéken 7.G.40.330/2010 számon folyt perében, a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.467/2012/
2. számú ítélete ellen a felperes által
3. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 alpereseknek egyenként 2.000.000 eljárási költséget. napon belül fizessen meg az (kétmillió) Ft felülvizsgálati Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s Az I.r. alperes Z. belterületén, a H.J. utcában található iparterületi részen, ingatlanfejlesztés keretében az É. Bevásárlóközpontot kívánta felépíteni. A telek tulajdonjogának megszerzése érdekében
4. augusztus 5-én Hitelszerződést kötött a felperessel 490 millió Ft összegre. A kölcsön visszafizetésének biztosítékául a felperes javára jelzálogjogot alapítottak a fejlesztéssel érintett z.-i ingatlanokra. A szerződés
5. pontjában a szerződő felek megállapodtak, hogy az I.r. alperes a felperes előzetes írásbeli jóváhagyása nélkül további hitelt nem vehet fel, (rendes üzletmeneten kívül eső) kötelezettséget nem vállalhat, eszközeit (beleértve, de nem kizárólagosan az ingatlanokat) nem terhelheti meg. Az I.r. alperes a felperes előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül nem alapíthat terhet más javára a szerződés aláírásának időpontjában meglévő vagy jövőbeli eszközein vagy bevételein, illetve nem adhat más számára olyan jogot, amelynek alapján a harmadik személy a felperest megelőzően elégítheti ki követelését mindaddig, amíg a szerződés alapján a felperes felé fennálló fizetési kötelezettségének maradéktalanul eleget nem tett. A földhivatal a jelzálogjogot bejegyezte a felperes javára az érintett ingatlanokra, első ranghelyen. Az ingatlanberuházás központi része volt egy T. áruház építése, mely felépítendő ingatlanra vonatkozóan az I.r. alperes
6. december 19-én bérleti szerződést kötött a T. Zrt-vel. A szerződés szerint a jövendő bérlőnek beleszólási joga volt a kiviteli tervek tartalmába, mellyel élt is. A tervezett nyitás időpontját
7. április 2-ában határozták meg. A felek megállapodtak a bérlő javára elővásárlási jog alapításában. A felperes a bérleti szerződés megkötéséhez írásban hozzájárult. Az alperesek
8. január 20-án tervezési szerződést kötöttek. A bevásárlóközpont építésére irányuló jogerős építési engedély
9. július 3-án kiadásra került. Az I.r. alperes, illetve tulajdonosai
10. elejétől kezdődően értékesíteni kívánták a projektet. Befektetőként jelentkezett a D. Kft., mely először az I.r. alperesben levő üzletrészek megvásárlására tett ajánlatot a tulajdonosnak, majd
11. október 20-án közölte, hogy nem az üzletrészeket, hanem az ingatlant kívánja megvásárolni, továbbá jogutódként járna el a kapcsolódó beruházás és a T. bérleti szerződés tekintetében.
12. november 17-én az I.r. alperes és a D. Kft. megkötötték az adásvételi előszerződést, melyben meghatározták a vétel tárgyát képező ingatlanokat és a vételárat (4,5 millió euro). Megállapodtak abban, hogy
13. február 15-ig szerződést kötnek, amennyiben a részletesen meghatározott feltételek teljesülnek. Az I.r. alperesnek érvényes és módosított T. szerződéssel kellett rendelkeznie, valamint a bérbe adható területek 50 %-ára I. osztályú bérlőkkel 10 évi, határozott időre szóló bérleti szerződést kellett kötnie. A vevő részletfizetéssel vállalta a vételár teljesítését, melyből az első részlet a felperesnek fizetendő összeg lett volna az ingatlanok tehermentesítése céljából. Az alperesek
14. október
15. napjára dátumozottan
16. novemberében vállalkozási szerződést kötöttek, amelyben a II.r. alperes elvállalta az É. Bevásárlóközpont teljeskörű kivitelezési munkáinak elvégzését. A vállalkozói díjat 2.902.948.247 Ft-ban állapították meg. Az I.r. alperes vállalta, hogy
17. október 5-én a munkaterületet a II.r. alperesnek átadja, a II.r. alperes teljesítési véghatárideje
18. június 30-a volt. A szerződésben mind a vállalkozó II.r. alperes, mind a megrendelő I.r. alperes késedelme esetére kötbérszankciót kötöttek ki. Úgy rendelkeztek, hogy ha a munkaterület átadása
19. november 15-ig nem történik meg, akkor a II.r. alperes egyoldalú nyilatkozattal bármikor elállhat a szerződéstől és kárának megtérítését követelheti. Az I.r. alperes meghiúsulási kötbérként a nettó vállalkozási díj 15 %ának a megfizetését vállalta. A vevő D. Kft. a II.r. alperessel kötött vállalkozási szerződést magára nézve kötelezőnek fogadta el. A földhivatal a 4553/12-13 helyrajzi számú ingatlanokra bejegyezte a II.r. alperes jelzálogjogát 2.902.948.247 Ft vállalkozói díj erejéig. Az alperesek
20. december 9-én megállapították, hogy a munkaterület átadása nem történt meg, ezért a II.r. alperes nem tudta az építkezést megkezdeni. Az I.r. alperes vállalta, hogy
21. december 21-ig átadja a munkaterületet, s amennyiben ezen időpontig sem bocsátja a II.r. alperes rendelkezésére azt, úgy neki felróható okból meghiúsultnak tekintik a szerződést és a nettó vállalkozói díj 30 %-ának megfelelő meghiúsulási kötbért fizet a II.r. alperesnek. Ezzel egyidejűleg a II.r. alperes lemondott a munkaterület átadása hiánya miatti elállási jogáról és vállalta, hogy a kikötött időpontig a kivitelezéshez szükséges gépi és humán kapacitást rendelkezésre tartja. A II.r. alperes szerződésszegése esetére késedelmi kötbért kötöttek ki. A T.-G.Á. Zrt. a beruházás kiviteli terveit csak
22. február 3-án hagyta jóvá. A II.r. alperes
23. január 22-én felszólította az I.r. alperest 870.884.474 Ft megfizetésére. Az alperesek
24. január 25-én újabb megállapodást kötöttek, melyben megállapították, hogy a munkaterület átadására
25. december 21-ig sem került sor, ezért a II.r. alperest a 30 %-os mértékű kötbér megilleti. Az I.r. alperes a tartozását elismerte a nettó vállalkozói díj 20 %-áig, azaz 580.589.649 Ft összegben. Vállalta, hogy ezt
26. február 25-ig megfizeti a II.r. alperesnek. Az I.r. alperes által
27. május 12-én kezdeményezett csődeljárást a Bács-Kiskun Megyei Bíróság Cspk.03-10-000003 számon indította meg. A felperes követelését a vagyonfelügyelő 519.877.180 Ft, a II.r. alperes követelését 580.589.649 Ft összegben vette nyilvántartásba, mind a kettőt biztosított követelésként. A felperes a vagyonfelügyelőnek a II.r. alperes igénye nyilvántartásba vételére vonatkozó intézkedése ellen kifogást terjesztett elő, melyet a bíróság elutasított. A csődeljárást lefolytató bíróság
28. augusztus 27-én jogerőre emelkedett végzésével jóváhagyta a csődegyezséget. Az adós az elismert és biztosított követelések 15 %-ának, míg a nem biztosított követelések 5 %-ának a megfizetését vállalta a tagjai által folyósított kölcsönből. A csődegyezség értelmében a felperes 503.759.687 Ft összegű biztosított követelése 75.563.953 Ft, míg a II.r. alperes 580.589.649 Ft összegű követelése 87.088.447 Ft összegben nyert kielégítést. A csődegyezségi javaslatot biztosított hitelezőként a II.r. alperes - 5805 szavazattal - és további 161 szavazattal rendelkező hitelező fogadta el, a nem biztosított hitelezők 1837 szavazattal fogadták el az adós javaslatát, így a jogszabály szerinti többség megvalósult. A csődegyezséget jóváhagyó végzés - fellebbezés hiányában - jogerőre emelkedett. A felperes a csődegyezséget jóváhagyó végzés ellen perújítási kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant elutasította. A Szegedi Ítélőtábla Cspkf.I.30.368/2011/
29. számú végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Végzésének indokolásában kifejtette, hogy a perújítási kérelem alapja a bíróság érvénytelenségre alapított keresetnek helyt adó ítélete lehet, azonban a peres eljárásban még érdemi határozat nem született. * A felperes többször módosított keresetében kérte a bíróságot, hogy állapítsa meg az alábbiakat: 1) Az I. és II. r. alperesek között
30. december 9-én és
31. január 25-én kelt megállapodások a Ptk.215.§

(1)és

(2)bekezdése értelmében nem jöttek létre; 2) Az 1) pontban írt megállapodások létrejötte esetén azok a Ptk.227.§

(2)bekezdése, 207.§

(6)bekezdése, és Ptk.200.§

(2)bekezdése, továbbá a Gt.30.§

(3)bekezdése alapján érvénytelenek, miután lehetetlen szolgáltatásra irányulnak, színleltek, jogszabályba és jóerkölcsbe ütköznek. 3) A felperes a szerződéseket feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással a Ptk. 201. §

(2)bekezdése alapján is megtámadta. Érvelése szerint a kölcsönszerződés alapján az I.r. alperes a rendes üzletmenet körén kívül eső szerződéseket - amelyekkel terhet alapított vagyonára csak a felperes előzetes írásbeli hozzájárulásával köthette meg. Miután a vállalkozási szerződéshez, annak módosításához, illetve megszüntetéséhez az I. r. alperes írásbeli hozzájárulást nem kért, ezért a szerződések létre nem jöttnek tekintendők. Lehetetlen szolgáltatásra irányult a tartozáselismerő megállapodás, mert az I.r. alperes saját tőkéje 2009-ben már -106.592.000 Ft volt. A kikötött 30 %-os, illetve 20 %-os meghiúsulási kötbér értékaránytalan, az iparágban teljesen szokatlan, az nem tényleges költségeken alapult, ezért a Ptk. 201.§

(2)bekezdése alapján érvénytelen. Állította, hogy a támadott szerződések nem a felek valós szerződési akaratát tartalmazzák. Az alperesek célja kizárólag az volt, hogy az I.r. alperes csődközeli helyzetében a hitelezői kört átstrukturálják, s az I.r. alperes céljait szolgáló olyan személy váljon hitelezővé, aki kényszeregyezségre kötelezheti a többi hitelezőt. Az I.r. alperes két egymást követő évben jelentős veszteséget könyvelt el, fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben volt a támadott szerződések megkötésekor, ehhez képest a kötbérfizetési kötelezettségének elismerése a Gt.30.§

(3)bekezdése mellett a Ptk. 200.§

(2)bekezdésébe ütközik. A tartozás elismerésével az alperesek a társadalmi és gazdasági rendeltetéssel ellentétes érdekeiket érvényesítették, mert az általuk elérni kívánt cél jogszabálysértő. A felperes a keresetindításhoz fűződő jogi érdekeltségét - a szerződések érvénytelenségének megállapítása körében a csődegyezség elleni perújítás lehetőségében jelölte meg, valamint abban, hogy a perújítási eljárás során eshetőlegesen felmerülő eljárásjogi akadályok esetén a jelen perben megállapítani kért érvénytelen szerződésekkel okozott kártérítési igényét utóbb érvényesítheti (

1. és
2. beadvány). Az I-II. alperesek kérték a kereset elutasítását. Elsősorban arra hivatkoztak, hogy a felperesnek az érvénytelenség megállapítása iránt nincs kereshetőségi joga. A perújítás megengedhetősége a csődeljárásban több együttes feltétel bekövetkeztétől függ, annak csak egyik része az alperesek közötti szerződés érvénytelenségének megállapítása, így a közvetlen jogi érdek a felperes tekintetében nem állapítható meg. Érdemben arra hivatkoztak, hogy a vállalkozási szerződés és annak módosításai - miután az I.r. alperes projekt társaság - az építéssel kapcsolatos valamennyi szerződés, az I. r. alperes rendes üzletmenetébe tartozik. A
3. decemberben létrejött megállapodással a meghiúsulási kötbér szerződést biztosító mellékkötelezettségként került kikötésre, ezért a feltűnő értékaránytalanságra hivatkozás nem értelmezhető. A kikötött - végül 20 %-os - mérték a gyakorlatban nem tekinthető eltúlzottnak. Az I.r. alperes a D. Kft-vel és a T. Zrt-vel folyamatos tárgyalásban volt, s ha a végleges adásvételi szerződés létrejött volna, megfelelő likvid forrás állt volna rendelkezésére ahhoz, hogy a meghiúsulási kötbér megfizetésére irányuló kötelezettségének eleget tegyen, ezért nem lehetetlen vállalást tartalmazott a szerződés. Az I.r. alperes a kivitelezést mindenképpen meg akarta valósítani, ettől remélt jelentős hasznot és a megállapodással akarta biztosítani, hogy a II.r. alperes ne álljon el a szerződéstől. Az eset összes körülményeit is figyelembe véve a szerződéssel elérni kívánt cél nem a csődeljárásbeli megfelelő szavazatarány, hanem a kivitelezés folytatásának biztosítása volt. A szerződések a felek valódi akaratát tükrözték, nem színleltek és a jóerkölcsbe sem ütköztek. Hivatkoztak arra, hogy a felek között a tervezésre is létrejött szerződés kb. 150 millió Ft értékben, ez is igazolja, hogy a felek valódi célja a projekt megvalósítása volt. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az I-II.r. alperesek között
4. december 9-én és
5. január 21-én létrejött megállapodások érvénytelenek, mert ugyan a tervezési és vállalkozási szerződés megkötése az I.r. alperes rendes üzletmenetébe tartozott, azonban az építési-vállalkozási szerződések körében a megrendelői feltétel nélküli tartozáselismerés a rendes üzletmenet körén kívül esőnek minősül. Az I. és II.r. alperesek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította és az I-II. rendű alpereseket perköltségben marasztaló rendelkezést mellőzte. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I.r. alperesnek 7.500.000 Ft, a II.r. alperesnek 10.000.000 Ft első- és másodfokú eljárási költséget. A felperes közvetlen jogi érdekeltsége - és így kereshetőségi joga - tekintetében kifejtette, hogy megfelelő feltételek fennállása estén az I.r. alperes csődeljárásában a bíróság által jogerősen jóváhagyott csődegyezség ellen perújításnak van helye. A speciális eljárási szabályokat tartalmazó Cstv. ugyanis a csődeljárás megindításának időpontjában még nem zárta ki ennek a lehetőségét, bírói értelmezéssel pedig ez a hiányzó rendelkezés nem pótolható. A Cstv. 21/A.§

(3)bekezdésének módosítása a módosítást megelőzően befejezett csődeljárásban nem alkalmazható, az I.r. alperes által hivatkozott, a Legfelsőbb Bíróság által Gfv.X.30.136/

1. számú ügyben hozott határozatban kifejtettek pedig a felülvizsgálati eljárásra vonatkoztak. Jogszabályi tilalom hiányában a perújítás olyan garanciális lehetőség a felperesi hitelező számára, melynek hiányában a csődegyezség megkötése után nem részesülhetne jogvédelemben az esetlegesen rosszhiszeműen, jogellenesen eljáró adóssal és vele szerződő harmadik személlyel szemben. A kifejtettek értelmében a felperes kereshetőségi joga fennáll. Az érvénytelenségi per indítására jogosult harmadik személy ugyanakkor az érvénytelenség jogkövetkezményeit csak annyiban érvényesítheti, amennyiben ezt a jogi érdekeltsége indokolja. A másodfokú bíróság utalt a
2. május 25-től hatályos és a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazandó Ptk. 239/A.§-ára, mely szerint a fél a szerződés érvénytelenségének a megállapítását a bíróságtól anélkül is kérheti, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeinek az alkalmazását kérné. Ennek megfelelően a felperes jogszerűen terjesztett elő megállapítási keresetet. A szerződés létre nem jötte tekintetében kifejtette, hogy az építési-vállalkozási szerződés, annak módosítása és a kötbér tekintetében megkötött egyezség, egy projekt cég rendes üzleti tevékenységéhez kapcsolódnak. Utalva a Ptk. 114.§

(3)bekezdésében foglalt ingatlanok esetében alkalmazott elidegenítési és terhelési tilalomra, rámutatott, hogy a Hitelszerződésben a felperes és az I.r. alperes között a terhelésre vonatkozóan kikötött tilalom, csak a kölcsönszerződést megkötő felek relatív viszonyában érvényesülő kötelmi hatályú kikötés, vagyis az a jóhiszemű, külső harmadik személyekkel szemben nem hatályos. Ezért - álláspontja szerint - a perben nem volt annak jelentősége, hogy a támadott megállapodásokban szereplő kérdések a rendes üzletmenet körébe esnek-e, mert a felperesnek elsődlegesen azt kellett volna bizonyítania, hogy erről a korlátozásról a II.r. alperes tudott, vagyis rosszhiszemű volt (Ptk.114.§

(3)bekezdés b) pont). Ennek igazolása hiányában a Hitelszerződésében szereplő korlátozásnak nincs jelentősége. Kiemelte, hogy az eredeti vállalkozási szerződés 11.2.2. pontja szerint a megrendelő elállása esetére a vállalkozó a nettó vállalkozói díj 15 %-ára meghiúsulási kötbér címén jogosult lett volna, ezért ehhez képest lehet azt vizsgálni, hogy az I.r. alperes helyzete a későbbi megállapodások alapján mennyiben lett terhesebb. A színleltség körében megállapította, hogy az a körülmény, miszerint a szerződésen a keltezés időpontja nem helytálló, az ügylet létrejöttét, érvényességét nem érinti, még a keltezés hiánya sem hat ki a szerződés létrejöttére, az nem lényegi szerződési feltétel (BH1998.349.). A színlelés tudatos és kétoldalú magatartás, az ilyen szerződésnél a felek közös akarata arra irányul, hogy azt a szerződést, amely nyilatkozataik alapján keletkezne, ne kössék meg, illetve helyette valójában más tartalmú szerződést kössenek. Az írásba foglalt szerződés igazolja, hogy az alperesek ügyleti akarata valóban építési-vállalkozási szerződés megkötésére irányult, ezt semmilyen bizonyíték nem cáfolja. Az alapügylet színleltsége tehát nem állapítható meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a szerződés módosítása, illetve a kötbér mértékének mérséklése során sem állapítható meg a színleltség. A kétoldalú színlelést a felperesnek a Pp. 164.§

(1)bekezdése alapján bizonyítania kellett volna, de ez nem történt meg. A felek szerződésmódosítási akaratát, nyilatkozatait a projektmegvalósítás tükrében kell vizsgálni. A bevásárlóközpontban lévő legnagyobb bérlővel létrejött bérleti szerződésben szereplő teljesítési határidőre figyelemmel, az I.r. alperes szándéka, a II.r. alperessel kötött vállalkozási szerződés fenntartása volt. A munkaterület átadásának késedelme miatt ezért a felek adekvát gazdasági céljainak megfelelően került sor, a II.r. alperes javára, meghiúsulási kötbér kikötésére. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy az I.r. alperes javára kikötött késedelmi kötbérigénnyel együtt ezek a rendelkezések a projekt megvalósításához fűződő érdekeltséget erősítették. Nem értett egyet a lehetetlen szolgáltatásra vonatkozó megállapítással sem. Kifejtette, hogy csak az objektív lehetetlenség az, amely a szerződés érvénytelenségét eredményezi, ezzel szemben a szubjektív lehetetlenség esetén, amikor valaki pusztán személyes képességei hiányában, vagyoni helyzete folytán nem képes valamit megtenni (szolgáltatási képtelenség), a szerződés érvényes. A keresettel érintett szerződéseknél az objektív lehetetlenség nem áll fenn. Az I.r. alperes részben a vevő D. Kft. által fizetendő összegből biztosítani tudta volna a meghiúsulási kötbér összegét, illetve akár más módon is, pl. tagi kölcsönökkel, mint ahogyan a csődegyezség teljesítéséhez szükséges összegeket is részben tagi kölcsönből fizette meg. A jóerkölcsbe ütközés körében a másodfokú bíróság - értékelve az eljárás bizonyítékait - megállapította, hogy az alperesek saját valós üzleti érdekeiknek megfelelően jártak el a szerződés módosítás és az egyezségkötés során. A felperes nem bizonyította, hogy az I.r. alperes már a módosítás előtt tájékoztatta volna a II.r. alperest, hogy nem kívánja megvalósítani a projektet, a vevővel is meghiúsultak a tárgyalások és csődeljárást kíván kezdeményezni, amelyben a felperes követelését meghaladó összegre van szükség az egyezséghez. Arra nézve, hogy a II.r. alperes nem a saját szerződéses üzleti érdekeit követte, hanem kifejezetten csalárd módon és célzattal járt el a kifogásolt szerződések megkötése során, semmilyen bizonyíték nem állt rendelkezésre. A II.r. alperes követelésének csődeljárásban történt besorolása jelen perben nem vizsgálható. Mindezek alapján a szerződések nem ütköztek a jóerkölcsbe. A feltűnő értékaránytalanság (Ptk.201.§

(1)bekezdés) körében kiemelte, hogy a felperes ugyan állította a 30 %, illetve 20 % kötbér eltúlzottságát, de nem határozta meg, hogy az érvénytelenség jogkövetkezményeként milyen döntést kér, nem munkálta ki, hogy mihez képest lenne ez a kötbérmérték aránytalan. Ebből a szempontból is lényegesnek találta, hogy a vállalkozási szerződésben már a nettó vállalkozói díj 15 %-ának megfelelő bánatpénz került kikötésre, melyhez képest a 20 %-os kötbér nem eltúlzott. A Gt. 30. §

(3)bekezdésére vonatkozóan megállapította, hogy az nem érvénytelenségi okot rögzít. * A felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását; másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Perköltségre is igényt tartott. Állította, hogy a jogerős ítélet megsértette a Ptk. 215.§

(1), 207.§

(6), 227.§

(2)és 200.§

(2)bekezdését, valamint - a felülvizsgálati kérelem tartalma alapján - a Pp. 206. §

(1)bekezdését. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a tényállást okszerűtlenül és több ponton iratellenesen állapította meg, illetve az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállást okszerűtlenül és több ponton iratellenes módon, érdemi indoklás nélkül bírálta felül, továbbá a megállapított tényállásból okszerűtlen és iratellenes mérlegeléssel, hibás jogi következtetéseket vont le. Jogszabálysértőnek állította a másodfokú bíróság eljárását arra hivatkozva is, hogy az I.r. alperes illetékfeljegyzési jog iránti kérelmet terjesztett elő, de arról a másodfokú bíróság nem határozott (Pp.95.§

(3)bekezdés). Ebből az eljárásból a felperes arra a következtetésre jutott, hogy a fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság prejudikált, mert a döntése alapján már nyilvánvalóan okafogyottá vált az illetékfeljegyzés iránti kérelem. A szerződések létre nem jöttének megállapítása iránti keresete körében kiemelte, hogy kereseti kérelmét csak és kizárólag az alperesek között a meghiúsulási kötbér tárgyában született megállapodásokra vonatkozóan terjesztette elő. Ezért a keresetben előterjesztett kérdésre adott válasznál nem a Ptk. 114.§

(3)bekezdését, hanem a Ptk. 215.§

(1)bekezdését kell figyelembe venni. Ha csak analógiaként hívta fel a másodfokú bíróság e rendelkezést, akkor egy plusz feltételt állított fel, s ezen jogszabályban nem szereplő feltétel tekintetében a jogalkotó akarata bírói értelmezéssel sem pótolható. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. 215.§

(3)bekezdése esetén a szerződéses akarat fogyatékossága akadályozza, hogy a szerződés létrejöhessen. Ezt a fogyatékosságot csak harmadik személy nyilatkozata orvosolhatja, hiszen ennek hiányában nem is jön létre érvényes kötelem a felek között. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért tekintette a kötbér megállapodásokat a rendes üzletmeneten belüli tevékenységnek. A szerződések színleltsége körében elsősorban arra hivatkozott, hogy a felek a kérdéses megállapodásokat kétséget kizáróan visszadátumozták. Emellett az eljárás során meghallgatott tanúk vallomása alapján megállapíthatóvá vált, hogy a kérdéses szerződések, a megjelölt módon, a felek között bizonyosan nem jöhettek létre. A másodfokú bíróság jogellenesen és okszerűtlenül felülmérlegelte az elsőfokú bíróság álláspontját anélkül, hogy azt érdemben megindokolta volna. Hivatkozott arra, hogy a feleknek a

1. október 5-i munkaterület átadására vonatkozó megállapodása - és ennek következtében a meghiúsulási kötbérre vonatkozó megállapodása is - fiktív volt, mert ez az okirat egy
2. október 29-én jogerőre emelkedett építési engedélyre hivatkozik. Az eljárásban azt kellett volna mérlegelni, hogy az I.r. alperest sosem terhelte az építési terület
3. október 5-i átadása, azzal sosem esett késedelembe, ezért póthatáridőt sem tűzhettek ki a felek, amit meghiúsulási kötbérrel biztosítottak volna. Okszerűtlen és jogszabálysértő az a megállapítás, hogy a visszadátumozás ténye csak alaki érvényességi kellékként jöhet szóba, amely nem érinti a szerződések érvényességét. Megjegyezte, hogy álláspontja szerint soha nem jött létre a vállalkozási szerződés az alperesek között. A vállalkozói díj összegének a megállapítása fiktív, amely arra irányult, hogy a csődeljárásban a felperes hitelezői igényét meghaladó követelést támasszanak. A szerződés lehetetlenülése körében kiemelte, hogy a támadott megállapodások időpontjában az I.r. alperes negatív alaptőkéjére tekintettel lényegében fizetésképtelen volt, s tévesen állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy az I.r. alperes megfelelő forrással rendelkezett a kötbér összegére. A jóerkölcsbe ütközés megállapítása iránti kérelme kapcsán előadta, hogy a vállalkozási szerződés 11.2.
4. pontja szerint csak a megrendelő elállása esetén kellett volna a 15 %-os kötbért (helyesen bánatpénzt) megfizetni, de a támadott szerződéseknél nem volt szó elállásról. Ugyanakkor a vállalkozó, a vállalkozási szerződés 7.1.
5. pontja szerint, összegszerűleg alátámasztott kárának érvényesítésére volt feljogosítva, és nem egy külön bizonyítást nem igénylő kárátalányra. Utalt arra, hogy az egész projekt megvalósíthatósága kizárólag a T.-val kötött bérleti szerződés létén múlott, de az I.r. alperesnek semmilyen ráhatása nem volt a bérleti szerződés módosítására, ezért csak fikció az, hogy az I.r. alperes alappal bízhatott a projekt megvalósulásában. Az I.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen kérte a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasítását. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes perköltség fizetésére kötelezését. Hangsúlyozta, hogy az elsőés másodfokú bíróság kiemelt jelentőségű perként folytatta le az eljárást. Az elsőfokú bíróság
6. július 20-án elrendelte a per soron kívüli intézését, melyet az iratborítóra is feljegyeztek. Álláspontja szerint a Pp.XXVI. fejezete szabályainak alkalmazásához nincs szükség semmilyen bírósági határozatra, a per a Pp.386/A.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján ipso iure a XXVI. Fejezet hatálya alá tartozik. A felperes 2013. április 4-én vette kézhez a másodfokú ítéletet, és a felülvizsgálati kérelmet csak 2013. június 3-án terjesztette elő, holott a Pp.386/I.§-a szerint azt a határozat közlésétől számított 30 napon belül elő kellett volna terjesztenie. Hangsúlyozta, hogy a felperesnek lehetősége lett volna a II.r. alperes jelzálogjogát bejegyző közigazgatási határozat elleni jogorvoslat benyújtására, amit nem tett meg. A csődeljárásban sem nyújtott be fellebbezést az egyezséget jóváhagyó végzés ellen. Mindkét esetben volt rendes jogorvoslati joga, amivel nem élt. A felperes perbeli legitimációjával és a csődegyezség elleni perújítási kérelemmel kapcsolatban az eljárás során már kifejtett álláspontját fenntartotta. Az ügy érdemével kapcsolatban kiemelte, hogy nem állapítható meg a jogszabálysértés, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. Azonos történeti tényállásra alapítva a másodfokú bíróság felülmérlegelte az elsőfokú bíróság döntését, s a felülvizsgálati kérelemben a felperes a másodfokú ítélet felülmérlegelésére tesz indítványt. A felperes által állított eljárási szabálysértés tekintetében kifejtette, hogy az Itv.38.§

(2)bekezdése alapján a II.r. alperes által lerótt 2.500.000 Ft fellebbezési illeték teljesítésével az alperesek egyetemleges fizetési kötelezettségüknek eleget tettek, ezért az I.r. alperes illetékfizetésre való felszólítása szükségtelen volt. Erre egyébként utalt is a másodfokú bíróság az ítéletében. Hangsúlyozta, hogy mint ingatlanfejlesztési projektcég, kifejezetten jogosult volt az ingatlanfejlesztés végrehajtásával kapcsolatos valamennyi szerződés megkötésére, ez a rendes üzletmenetébe tartozott. A számviteli törvény szerint a kötbér a rendes üzletmenet során keletkező bevételnek, ráfordításnak minősül. Jogirodalmi álláspontokra hivatkozva kifejtette, hogy harmadik személy jogszabály által megkívánt beleegyezésének megléte vagy hiánya nem a szerződés létrejöttét, hanem hatályosságát érinti. Fenntartotta a perben kifejtett álláspontját a szerződés színleltsége, a lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés, továbbá a szerződés jóerkölcsbe ütközése körében előadottakra vonatkozóan. Kérte a felperest 4.000.000 Ft+ÁFA összegű felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére kötelezni. A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen szintén kérte a felülvizsgálati kérelem elutasítását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben való marasztalását arra hivatkozva, hogy a felülvizsgálati kérelem elkésett. Másodlagosan kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását és a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását. Az I.r. alperessel egyezően hivatkozott a Pp.386/I.§-ában foglalt 30 napos határidő elmulasztására. Érdemben - megismételve a perben már részletesen kifejtett álláspontját - hangsúlyozta, hogy a megállapodásoknál az I.r. alperes igyekezett bebiztosítani a kivitelező személyét - hogy a bérlő nyilatkozata után haladéktalanul meg tudják kezdeni a munkákat -, míg a II.r. alperes a beruházó bizonytalan személye miatt igyekezett bebiztosítani a pozícióját. Nem tudta, hogy az I.r. alperes társaság, vagy az ingatlanok kerülnek-e értékesítésre, mivel a koncepció az eljárás során változott. Ebből következően a felek közvetlen gazdasági érdekeik alapján jártak el. A felperes észrevételében a felülvizsgálati kérelme elkésettségével kapcsolatban hivatkozott a BH2013.46. számú eseti döntésben kifejtett álláspontra, mely szerint az elsőfokú bíróságnak el kell rendelnie a soron kívüli ügyintézést és ezt a felekkel közölnie kell. Ez nem történt meg az elsőfokú eljárás során. Azért sem kerülhetett erre sor, mert az ügy nem tartozik a kiemelt ügyek fejezet hatálya alá, ugyanis jelen perben nem marasztalásra, hanem megállapításra irányul a keresete, s emiatt a Pp. 386/A.§

(1)bekezdés a)-c) pontjai alapján a kiemelt üggyé minősítés nem volt lehetséges. Erre irányuló felülvizsgálati kérelem hiányában a Pp.275.§

(2)bekezdése alapján, az ügy ezen szakaszában a perbeli legitimációja már nem vizsgálható. A perújítás megengedhetősége körében utalt a Kúria Gfv.VII.30.171/2013/

1. számú ügyben hozott határozatában kifejtettekre, melyben megállapította, hogy a
2. március 1-ig a hatályos Cstv. szövege nem zárta ki a jogerős csődegyezség ellen a perújítás lehetőségét. Egyebekben álláspontját megismételve hangsúlyozta a jogerős ítélet felülvizsgálhatóságát. A II.r. alperes álláspontja a felülvizsgálati kérelem elkésettsége tekintetében megegyezett az I.r. alperesével. Azzal érvelt, hogy a bíróságnak nincs mérlegelési joga a soron kívüli ügyintézés elrendelésére vonatkozóan, az a jogszabályon alapul, nem szükséges hozzá a bíróság elnökének a határozata sem, [BÜSZ.33.§

(1)bekezdés a) pont]. Előadta, hogy egyébként a

1. május 30-án tartott tárgyaláson a bíróság közölte a felekkel a kiemelt jelentőségű minősítést, ezért kellett a következő tárgyalási napot korábbra hozni. A jegyzőkönyv azonban az erről szóló tájékoztatást nem tartalmazza. A megállapítási per értékére vonatkozóan hivatkozott a Pp.123.§ára, valamint a BH
3. eseti döntés II. pontjában foglaltakra, s arra, hogy maga a felperes is így határozta meg a pertárgy értékét. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján. A Kúriának elsődlegesen abban a kérdésben kellett határoznia, hogy a jelen ügy kiemelt jelentőségű-e (Pp. 386/A.§

(1)bekezdés b), 386/B.§, 386/I.§), ebből következően fennállnak-e a felülvizsgálati kérelem hivatalból történő elutasításának feltételei abból az okból, hogy a felperes nem az e perekre megállapított 30 napos határidő alatt nyújtotta be a felülvizsgálati kérelmet. Az alperesek álláspontja szerint a kiemelt jelentőségű perek szabályait attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a soron kívüli ügyintézésről az elsőfokú bíróság - esetleg jogszabálysértően - nem határozott. A Kúria megítélése szerint ez az álláspont nem helytálló. A jelen ügy iratborítóján található feljegyzés tanúsága szerint

1. július 20-án az elsőfokú bíróság elrendelte a „soronkívüliséget” a Pp. 386/B. § alapján. A Kúria megkeresésére az elsőfokú bíróság közölte, hogy a felek a soron kívüli ügyintézés elrendeléséről külön értesítést nem kaptak. A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/
2. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ)
3. §-a rendelkezik a soron kívüli eljárásról és sem ez, sem pedig a 33/A-B.§-ok nem tartalmazzák azt a szabályt, hogy a soron kívüli ügyintézés elrendeléséről a feleket is értesíteni kellene. Ezek a rendelkezések a bíróság számára tartalmaznak kötelező feladatokat, a felek jogait és kötelezettségeit azonban nem érintik. A BÜSZ 33.§

(1)bekezdés a) pontja szerint az ügy soron kívüli intézése jogszabály rendelkezésén alapulhat, azonban ez a Kiemelt jelentőségű perekben nem automatikus. A Pp.386/B.§-a kifejezetten előírja az elsőfokú bíróság erre irányuló határozatának meghozatalát, mely határozat alapjául az szolgál, hogy a kereset megfelel a 386/A.§-ban foglalt feltételeknek. A Pp. XXVI. fejezetében található kiemelt jelentőségű perek esetében rendkívül fontos az, hogy a soronkívüliség elrendeléséről a felek is értesüljenek, hiszen a Pp. szabályai alapján az elrendelést követően a felek jogaiban és kötelességeiben is változások következnek be (386/A.§

(3)bekezdés, 386/H-K.§). Az eljárás irataiból nem állapítható meg, hogy a bíróság a feleket tájékoztatta volna arról, hogy az új szabályoknak megfelelően a kiemelt jelentőségű perek szabályai szerint folytatja az eljárást. A II.r. alperes állította, hogy erről megtörtént a tájékoztatás, a felperes ezt tagadta. Miután az iratokból nem állapítható meg, hogy megtörtént a felek tájékoztatása, ezért a kétséget kizáróan nem bizonyított tény megvalósulását nem lehet a felperes terhére értékelni. Ennek következtében a Kúria a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet határidőben benyújtottnak tekintette. A felperes kereshetőségi jogát a Kúriának is hivatalból kell vizsgálnia (Pp.275.§

(2)bekezdés, 130.§

(1)bekezdés

1. e)pont, 157.§
2. a)pont, 158.§

(1)bekezdés). A másodfokú bíróság álláspontja szerint - mivel az eljárásban alkalmazandó Cstv. még nem zárta ki a perújítás lehetőségét a bíróság által jóváhagyott csődegyezség ellen, és ez a hiányzó rendelkezés bírói jogértelmezéssel nem pótolható -, a felperes jogi érdekeltsége fennáll, és így kereshetőségi joga is fennáll, mert adott esetben a csődegyezség elleni perújítás alapjául szolgálhat a jelen perben hozott ítélet. A Kúria álláspontja ebben a kérdésben eltér a jogerős ítéletben kifejtettektől. Az nem vitás, hogy a 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosítással a jogalkotó az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette (Cstv. 21/A.§

(3)bekezdés). Külön szabályok hiányában a Cstv.6.§

(3)bekezdése alapján - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően alkalmazandó Pp. 148.§

(4)bekezdése szerint a bíróság által jóváhagyott egyezségnek - és így a csődegyezségnek is - ugyanaz a hatálya mint a bírói ítéletnek. A Pp. szabályai szerinti egyezséget jóváhagyó jogerős végzés ítéleti hatálya miatt ellene, a Pp.

1. §-a szerint, csak perújítással lehet élni. Az I.r. alperes elleni csődeljárásban alkalmazandó szabályok a perújítást a csődegyezséget jóváhagyó végzés ellen még nem zárták ki. A Kúriának tehát a felperes kereshetőségi joga tekintetében elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Pp. megfelelő alkalmazása a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzés elleni rendkívüli perorvoslatok tekintetében hogyan alakul. A Pp. rendszerében a rendes jogorvoslat (fellebbezés) mellett találhatók meg a rendkívüli jogorvoslatok (perújítás, felülvizsgálat). A felülvizsgálat kapcsán a Legfelsőbb Bíróság az I.r. alperes által hivatkozott Gfv. X. 30.136/2011/
2. számú végzésében - hivatkozva a felszámolási eljárásban a felszámolást megindító és az eljárást befejező határozattal szembeni felülvizsgálat kizártságára kifejtette: “a felülvizsgálat kizárásának oka az, hogy mind a két esetben olyan visszafordíthatatlan gazdasági folyamatok indulnak el, amelyek miatt a végzéseknek a felülvizsgálati eljárás során történő hatályon kívül helyezése nagyobb jogbizonytalanságot eredményezne, mint egy esetleges jogszabálysértő határozat fennmaradása.” A perújítás - mint rendkívüli perorvoslat - azonos hatást érne el a felszámolási eljárások esetén, ezért annak a lehetőségét a bírósági gyakorlat zárta ki (BH1999.230.) ugyanazon indokkal, amelyre a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat kizártságát megállapítható döntésében hivatkozott. Mindezek alapján a Kúria álláspontja szerint a jogerősen jóváhagyott csődegyezség elleni perújítás, mint rendkívüli jogorvoslat, a fent kifejtett indokok miatt nem engedhető meg. A csődeljárás perújítás által történő újraindítására a polgári eljárásjog és a Cstv. szabályainak összevetése alapján eljárásjogilag sincs lehetőség. A Pp. 266.§

(2)bekezdése szerint, ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, az érdemi tárgyalást kitűzi, illetőleg a tárgyalást érdemben folytatja. A Pp.268.§-a szerint a bíróság a per újbóli tárgyalásának eredményéhez képest a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartja, illetőleg annak egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz. Amennyiben tehát a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, akkor megismétli az eljárást (a pert újból tárgyalja). A jogerősen jóváhagyott csődegyezséggel a csődeljárás megszűnik, az adós kötelezettsége a csődegyezségben foglaltak végrehajtása. A csődeljárás tekintetében a Pp. perújítással kapcsolatos rendelkezéseinek az alkalmazása azt eredményezné, hogy a bíróságnak a csődeljárást ismét meg kellene nyitnia, az adós számára újabb határidőt kellene biztosítania a csődegyezségi tárgyalás lefolytatására, és ennek eredménye tükrében kellene határozatát meghoznia. Nem értelmezhető a perújítás a csődegyezséget jóváhagyó végzés tekintetében akként, hogy a perújításra okot adó jogerős határozatot kizárólag a már egyszer elbírált csődegyezség tekintetében vegyék figyelembe, azaz egyszerűen átszámolják a szavazatokat az új határozat alapján. A Pp. ugyanis újbóli tárgyalás eredményéhez köti a perújítás következtében megindított eljárásban a határozat hozatalát, s a csődegyezség létrehozatalát megelőző tárgyalást - a perújítás megengedhetősége esetén - a csődeljárásban sem lehetne elhagyni. A csődeljárásban azonban nem a bíróság előtt folyik a csődegyezségi tárgyalás, a bíróság csak a felek által már megkötött egyezséget vizsgálja meg. A bírósági eljáráson kívüli eljárás megismétlését kellene tehát biztosítani a perújítás következtében újrainduló csődeljárás esetén, amelyre a Cstv. nem ad lehetőséget. A kifejtettekből következően együttesen csak úgy értelmezhetőek a Pp. és a Cstv. rendelkezései, hogy a csődegyezséget jóváhagyó jogerős végzés ellen a perújítás is kizárt, különös tekintettel arra, hogy a csődeljáráshoz moratórium kapcsolódik, melynek a fennállását - kezdetét és végső időpontját - a törvény szigorúan meghatározza. Nem ellentétes a fenti értelmezéssel a Kúria felperes által hivatkozott Gfv.VII.30.171/2013/

1. számú határozata sem, hiszen a Kúria e határozatában csak megállapította azt a tényt, hogy a Cstv.
2. március 1-ig hatályban lévő tételes rendelkezései a perújítást az egyezséget jóváhagyó végzés ellen még nem zárták ki. Az adós csődeljárás során tanúsított csalárd magatartása megállapíthatósága esetén ugyanakkor a hitelező nincs elzárva attól, hogy az ebből eredő követelését perben érvényesítse. A Kúria Gfv.VII.30.171/2013/
3. számú végzésében kifejtette, hogy a jogerősen jóváhagyott csődegyezséget követően a hitelező az adós és egy másik - akár közokiratba foglalt követeléssel rendelkező hitelező közötti szerződés hatálytalanságának megállapítása vagy kártérítés iránt keresetet nyújthat be, az adós és a másik hitelező csalárdságára hivatkozással. Abban a perben lehet megállapíttatni, hogy az adós és a hitelező között kötelem nem jött létre, vagy az fedezetelvonás célzatával jött létre, a bejelentett (esetleg közokiratba foglalt) hitelezői igény jogalap nélküli, stb. és ezáltal ez a hitelező olyan szavazati joggal élt a csődegyezség megkötése során, mely veszteséggel járó kényszeregyezségbe szorította a perindító felet. A Kúria álláspontja szerint tehát ilyen tartalmú kereset benyújtása nem kizárt, a kereset megalapozottsága azonban nem eredményezheti a csődegyezség érvénytelenségét, kizárólag a pert indító hitelező és az alperesek közötti viszonyban vizsgálható a kártérítés feltételeinek a fennállása és e körben vonható le a jogkövetkezménye is. Ugyanakkor a perben azok a kérdések nem tehetők vitássá, amelyek elbírálására a csődeljárás lehetőséget biztosított. A felperes az elsőfokú eljárás során megalapozottan hivatkozott arra, hogy amennyiben a perújítás tekintetében eljárásjogi akadályok merülnének fel, úgy a jelen perben érvénytelennek megállapítani kért szerződésekkel okozott kártérítési igényét érvényesítheti, ezért a kifejtettek alapján a hitelező jogi érdekeltsége a per megindítására fennáll. Az eljárást ezért hivatalból nem kellett megszüntetni, a felperes felülvizsgálati kérelmében előadottakat érdemben kellett vizsgálni. A másodfokú eljárás szabálytalanságára alaptalanul hivatkozott a felperes az illetékleróvás kapcsán. A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság az alperesek közötti egységes pertársaságra tekintettel (Pp. 51.§ a) pont) a II.r. alperes által lerótt illetéket befizetettnek tekintette, és ezt az ítéletben részletesen meg is indokolta. Jóllehet a felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésként a Pp.206.§

(1)bekezdésére kifejezetten nem hivatkozott, azonban a felülvizsgálati kérelem tartalmából megállapítható, hogy abban a bizonyítékok jogerős ítéletben foglalt mérlegelését támadta. A szerződések létre nem jötte vizsgálata körében, a Kúria álláspontja szerint, a másodfokú bíróság okszerűen, a logika szabályainak megfelelően állapította meg azt, hogy egy építési projekt lebonyolítására létrejött cég rendes üzleti tevékenységéhez kapcsolódik az építési-vállalkozási szerződés megkötése, amennyiben az építkezést valóban be akarja fejezni, akkor annak az új viszonyokhoz való módosítása. Helytállóan hivatkozott arra is, hogy a kölcsönszerződés nem határozta meg egyértelműen, pontosan hogyan is kívánták korlátozni a felek az adós rendelkezési jogát. Ebből következően - miután a támadott szerződéseket a rendes üzletmenet körébe tartozónak tekintette a jogerős ítélet - nincs jelentősége sem a Ptk.114.§

(3)bekezdésének, sem pedig a Ptk. 215.§-ában foglaltaknak. A szerződések színleltsége körében a másodfokú bíróság megállapította, hogy valóban később került sor a szerződés írásba foglalására, és nem

1. október 1-jén, de a felek között a szerződés lényeges tartalma tekintetében ezt megelőzően már szóban megegyezés, akarategység jött létre, a II.r. alperes felkészült a teljesítésre, munkavégzésre. A Kúria megállapította, hogy a másodfokú bíróság e körben sem okszerűtlenül, nem a logika szabályaival ellentétesen mérlegelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, ezért azok felülmérlegelésére nincs mód. A Kúria nem ért egyet a felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel a tekintetben sem, hogy a vizsgált szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányulna. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy az I.r. alperes akár az ingatlan és a projekt értékesítésével, akár más módon, tudta volna biztosítani a kötbér megfizetéséhez szükséges összegét. Az ezzel kapcsolatban a jogerős ítéletben kifejtettekkel a Kúria minden tekintetben egyetért. Helytállónak találta a Kúria a másodfokú bíróság részletesen indokolt álláspontját abban a kérdésben is, hogy a támadott szerződés jóerkölcsbe ütközése sem állapítható meg. Az eljárás adatai alapján az alperesek szándéka a projekt megvalósítása és nem a majdnem fél év múlva beadandó csődeljárásban az adós szándékainak megfelelő szavazati szám létrehozása volt. A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria megállapította, hogy nem okszerűtlenül és nem a logika szabályaival ellentétesen értékelte a másodfokú bíróság a bizonyítékokat, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, ezért azt Pp.
2. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni az alperesek felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a jogi képviseletükkel felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét figyelemmel az 5/2013. PJE jogegységi határozat 2.a. pontjában kifejtettekre is - a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.)IM. rendelet 3.§

(2)bekezdésének a)-c) pontja,

(5)-

(6)bekezdése, és a 4/A.§

(1)bekezdése alapján állapította meg, értékelve az elvégzett ügyvédi tevékenységet is. Budapest, 2014.január 28. Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró