← Magyarország

Gf.40222/2013/5 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.222/2013/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Farkas Edit Ügyvédi Iroda által képviselt felperesnek dr. Váradi József ügyvéd által képviselt Budapest Főváros IV. kerület Újpest Önkormányzata alperes ellen vállalkozási díj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
  2. január 10-én kelt 5.G.41.869/2011/
  3. számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyja helyben, hogy a tőkeösszeg után a késedelmi kamat mértéke
  4. július
  5. napjától a kifizetésig a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 400.000,(Négyszázezer) Ft + áfa másodfokú ügyvédi munkadíjat, az alperes személyes illetékmentességére tekintettel le nem rótt 1.991.200,(Egymilliókilencszázkilencvenegyezer-kettőszáz) Ft másodfokú eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított, a fellebbezés elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint közbeszerzési eljárás eredményeként a felperes mint vállalkozó és az alperes mint megrendelő között
  6. június 15-én vállalkozási keretszerződés jött létre, járdaépítési, járda rekonstrukciós munkák tárgyában. Kikötötték, hogy az alperes a konkrét munkák szükségességének felmerülésekor ad írásbeli megrendelést a felperesnek, továbbá hogy a felperes a közbeszerzési eljárás során tett ajánlatában foglalt egységárakkal készített, az alperes által elfogadott költségvetés szerint 80.000.000,- Ft + áfa keretösszeg erejéig jogosult a vállalkozási díjra, a keretösszeg a közbeszerzési ajánlatnak megfelelően pozitív irányban 50 %-kal eltérhet. A keretszerződés tételesen tartalmazta az egységárakat. A 3.
  7. pont úgy szólt, hogy az alperes a számla összegét a 3.
  8. pontban foglalt feltételek teljesülése esetén, a szakmai teljesítés igazolás után a kézhezvételtől számított 30 napon belül átutalással fizeti meg, a számla kifizetésére csak teljesítés igazolás alapján kerülhet sor, amelynek kiadására az alperes polgármesteri hivatalának városüzemeltetési osztályvezetője jogosult. A
  9. pontban rögzítették, hogy a vállalkozási szerződés kizárólag a Kbt.
  10. §-a alapján módosítható, továbbá, hogy a szerződés határozott idejű,
  11. június 15étől
  12. december 31-éig szól. A vállalkozási keretszerződés alapján az alperes
  13. június 30-án megrendelést adott a ... tér-... utca és a ... utca közti szakasz,
  14. július 30-án pedig - többek között - a Budapest IV. kerület, ... szobor környezetének járdaépítési munkái elvégzésére. A
  15. június 30-i iratában rögzítette, hogy a
  16. június 15-i vállalkozási szerződés, valamint az abban foglalt egységárakkal készített és benyújtott költségvetés szerint adja a megrendelését, a
  17. július 30-i nyilatkozatában pedig azt, hogy a felek között hatályos járdaépítésre vonatkozó szerződés alapján rendeli meg a megjelölt járdák megépítését, a számla kiegyenlítésére a szerződés egységáraival készült felmérési napló alapján kerül sor. A felperes az így megrendelt kivitelezési munkákat elvégezte, az azokkal kapcsolatos teljesítés igazolásokat az alperes
  18. október 27-én kiállította, és nyilatkozott arról is, hogy a ... tér-... utca és a ... utca közti járdaépítés esetén 12.637.423,- Ft, a ... szobor környezetének járdaépítési munkáira 12.252.115,- Ft, összesen 24.889.538,- Ft vállalkozói díjra a felperes jogosult benyújtani a
  19. és
  20. részszámláját. A felperes a számláit
  21. november 2-án,
  22. december
  23. napi fizetési határidővel ki is állította (231/2010., 232/
  24. sorszám), azonban az alperes - a szerződésben kikötött keretösszeg túllépésének indokával - a felperes fizetési felszólítása ellenére sem fizette meg a vállalkozási díjat. A felperes a
  25. október 12-én benyújtott, a Ptk.
  26. §

(1)bekezdésére, 201. §
(1)bekezdésére alapított keresetében vállalkozási díj jogcímén 24.889.538,- Ft és annak
  1. január 1-jétől kezdődő késedelmi kamata megfizetésében kérte az alperes marasztalását. Arra hivatkozott, hogy a 231/
  2. és a 232/
  3. számú számlái alapját az alperes által a felek közti keretszerződés alapján megrendelt, és a felperes által elvégzett munkák képezték, a felperes szerződésszerű teljesítését az alperes igazolta, a munka elszámolása a felek közti szerződésben rögzített egységárakkal történt. Kifejtette azt is, hogy a felek a megállapodásukat nem módosították írásban, a szerződés, az abban rögzített keretösszeg módosítására a közbeszerzésekről szóló
  4. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.)
  5. §-ába ütközően, jogsértő módon került sor. Ez azonban nem befolyásolja a felek közti elszámolást, az alperes ellenszolgáltatás fizetési kötelezettségét, továbbá az a körülmény sem, hogy a keretösszeg kimerült. Utalt arra, hogy kizárólag akkor lehet hivatkozni a Kbt. 350/D. §-a szerint a szerződés semmisségére, ha a jogsértés tényét, a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzését a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetve a határozatát felülvizsgáló bíróság megállapította. Állította azt is, hogy a perbeli szerződés - sem a felek közös megegyezésével, sem egyoldalú nyilatkozata eredményeként - nem szűnt meg, arra a keretösszeg kimerülésével nem is volt mód. Rámutatott, hogy az alperes fizetési kötelezettségének minden szerződéses feltétele teljesült, a szerződés 3.
  6. pontja kizárólag a kifizetésre vonatkozóan határozta meg az alperes által elfogadott költségvetést, a felperest az egyes megrendelésekhez kapcsolódóan előzetes költségvetés készítésének kötelezettsége nem terhelte. Állította azt is, hogy az alperes feladatába tartozott, hogy a megrendelései mennyiségi elvárásait szakszerűen felmérje és kalkulálja, és az is, hogy figyelemmel kísérje a keretösszeg alakulását. A felperes nem sértette meg a tájékoztatási, együttműködési kötelezettségét, és számlázási késedelme sem volt. Az alperes teljesíteni volt köteles a részben vitatott összeget tartalmazó számla nem vitatott részét, a felperest ugyanakkor nem kötelezte jogszabályi előírás a számla megbontására. Az alperes az ellenkérelmében - a kereset alapjául megjelölt munkálatok megrendelés szerinti elvégzését, a felperes teljesítését nem vitatva - a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a Kbt.
  7. §-ában foglalt jogszabályi korlátozás miatt a keretszerződés nem volt módosítható, az annak alapján tett, de a keretösszeget meghaladó túlrendelés és túlteljesítés, az azzal kapcsolatos megállapodás semmis, az érvénytelen megállapodáshoz - a részleges érvénytelenség szabályai szerint - nem fűződik joghatás, vállalkozói díjigény sem. Kifejtette, hogy a Kbt. 306/A. §
(2)bekezdése szerinti semmisségi kifogás előterjesztésének helye van, ha a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés valamely eleme ütközik a Kbt. rendelkezésébe, ezért a Ptk. 200. §
(2)bekezdése, 234. §
(1)bekezdése, a Kbt. 306/A. §-a alapján jogszerűen tagadta meg a felperesi követelés teljesítését. A felek közti elszámolásra a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az alkalmazandóak. Másodlagosan arra hivatkozott, hogy a keretösszeg kimerülésével megszűnt a felek szerződése, és ezt követően köztük nem is jött létre új megállapodás. Vitatta a késedelembe esését is, mivel a felperes a limitösszeget meg nem haladó díjrészre - a számla megbontásával - nem állított ki számlát vele szemben. Arra is hivatkozott, hogy nem álltak elő a keretszerződés fizetési kötelezettséggel kapcsolatos, a 3.1., 3.5. pontokban foglalt konjunktív feltételei. Hangsúlyozta, hogy előzetes vállalkozói költségvetés hiányában nem ismerte előre a perbeli munkálatokkal kapcsolatos költségeket, és emiatt nem tudott állást foglalni a keretösszeg alakulásáról, kimerüléséről korábban. A felperes nem teljesítette a Ptk. 277. §
(4)-
(5)bekezdései szerinti, a szerződésből fakadó együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét, az ebből fakadó következményeket viselni köteles. Az elsőfokú bíróság a
  1. január 10-én kelt 5.G.41.869/2011/
  2. számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 24.889.538,Ft-ot és annak
  3. január
  4. napjától a kifizetésig számított, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %kal növelt mértékű késedelmi kamatát, valamint 1.662.000,- Ft perköltséget. Határozata indokolása szerint elsőként az alperes érvénytelenségi kifogásával kapcsolatban foglalt állást, és rögzítette, hogy a Kbt.
  5. §
(2)bekezdése, 318. §
(2)bekezdése, 350/D. §-a alapján kizárólag akkor lett volna vizsgálható a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályok megsértése miatti semmisség, amennyiben a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetve a határozata felülvizsgálata során eljáró bíróság jogerősen megállapította volna a jogsértést. Rögzítve, hogy az alperes által megrendelt perbeli munkák elvégzése igazolásra került, az alperes nem a munkálatok elvégzését, illetve nem az ellenérték összegszerűségét, hanem a szerződésben kikötött egységárak alkalmazhatóságát tette vitássá a perben, a bizonyítékok - köztük az egységárakat is tartalmazó vállalkozási keretszerződés, a közbeszerzési értesítő, a perbeli munkálatokra vonatkozó alperesi megrendelések, a munkák elvégzését tanúsító teljesítés igazolások, a felperes számlái és az azokat részletező okiratok, továbbá Lőrincz Mihály munkaköri leírása és a tanúvallomások - Pp.
  1. §-a szerinti értékelésével az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között szerződéses jogviszony állt fenn, a felek akarata egybehangzó volt a perbeli munkálatok elvégzésére, a vállalkozási díjra irányadó egységárakban magában a keretszerződésben állapodtak meg. Ezért a perbeli jogvita elbírálása nem igényelt kisegítő jogcímet, a felek közti elszámolásra nem a jogalap nélküli gazdagodás, hanem a Ptk. vállalkozási szerződéssel kapcsolatos szabályai voltak alkalmazandóak. Az alperes érvelésével szemben rámutatott arra is az elsőfokú bíróság, hogy a felek közti jogviszony a kikötött keretösszegtől függetlenül fennmaradt és fennállt, annak módosítása a Ptk.
  2. §
(3)bekezdése, 217. §
(2)bekezdése alapján a teljesítés elfogadásával mindenképpen létrejött, akkor is, ha az irányadó jogszabályi alak mellőzésre került. Figyelemmel arra, hogy az alperes a teljesítés igazolásokat kiállította, továbbá hogy a szerződés 3.
  1. pontja a teljes vállalkozói díjra vonatkozó feltételt rögzített, míg az egyes megrendelésekre a 3.4., 3.
  2. pontok voltak irányadóak, az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy a keretszerződés 3.1., 3.
  3. pontjában foglalt, az alperes fizetési kötelezettségéhez kapcsolódó feltételek is bekövetkeztek. A munkálatok felmérését követő teljesítés igazolások bizonyították azt is, hogy az alperes - a költségvetésre kiterjedően - elfogadta a megrendelt szolgáltatások ellenértékét, a számla benyújtásának feltétele a teljesítés igazolás volt. Nem fogadta el az alperes fizetési kötelezettsége szempontjából jelentőséggel nem bíró, a tájékoztatási, együttműködési kötelezettség elmulasztásával kapcsolatos védekezést sem. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy Lőrincz Mihály tanúvallomása szerint az alperesnél kellett figyelemmel kísérni a keretösszeg alakulását. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felperes által elvégzett munkák ellenértékét, a perben érvényesített vállalkozási díjat az alperes a Ptk.
  4. §
(1)bekezdése alapján köteles megfizetni. Az alperes késedelembe esése a felperes által kiállított számlák szerint megállapítható volt, függetlenül a számlák részbeni vitatásától. Az ítélettel szemben az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben elsődlegesen annak megváltoztatását, és az alperes semmisségi kifogása, illetve a szerződés megszűnésére alapított védekezése alapján a kereset elutasítását kérte, másodlagosan a marasztalási összeg 12.252.115,- Ft-tal történő leszállítását, harmadsorban pedig az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására való utasítását. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a döntően helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott, tévesen találta megalapozatlannak az alperes ellenkérelmét; az elsőfokú ítélet a Kbt. 303. §-ába, 304. §-ába, 306.§-ába, 306/A. §-ába, 316. §ába, 318. §-ába, 340/A. §-ába, 350. §-ába, 350/D. §-ába és 25. §-aiba, valamint a Ptk. 5. §-ába, 200. §
(2)bekezdésébe,
  1. §-ába,
  2. §-ába,
  3. §
(1)bekezdésébe,
  1. §-ába,
  2. §
(4)és
(5)bekezdésébe és a 340. §
(1)bekezdésébe ütközik, és ellentétes a perbeli vállalkozási szerződés 2.1., 3.1., 3.2., 3.5., 11.
  1. és 11.
  2. pontjaiban foglalt rendelkezésekkel is. Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azért utasította el az alperes semmisségi kifogását, mert a közbeszerzési eljárásra vonatkozó szabályok megsértéséből eredő érvénytelenségre, a Közbeszerzési Döntőbizottság határozata hiányában nem lehetett hivatkozni a perben. A Kbt.
  3. §
(1)-
(3)bekezdésére,
  1. §-ára, 303., 304.,
  2. §-ai szerint akkor tartozott volna a semmisségi kifogás a Közbeszerzési Döntőbizottság hatáskörébe, amennyiben a perben érvényesített, a keretösszegen felüli megrendelések munkálatait érvényesnek lehetett volna tekinteni, avagy a felek nyilatkozatait a vállalkozási szerződés módosításaként. A szerződéses keretösszeg túllépését eredményező megrendelések, azok teljesítése és elfogadása a Kbt.
  3. §-ába ütköző, tiltott szerződésmódosítást jelentett, amelynek megállapítása és érvénytelenítése, a megfelelő szankció levonása tartozott a Közbeszerzési Döntőbizottság előzetes hatáskörébe. Mivel a perben az alperes vitatta a túlrendelések szerinti szerződésmódosítást, a semmisségi kifogás hatályosan előterjeszthető és érdemben vizsgálandó volt, nem volt helye a Kbt. 350/D. §-a alkalmazásának. Semmisnek minősül a túlrendelésekkel kapcsolatos szerződésmódosítás, a vállalkozási szerződés 3.1., 3.
  4. pontjainak módosítása a Kbt. 306/A. §
(2),
(6)bekezdése, a Ptk. 200. §
(2)bekezdése és a Kbt.
  1. §-a szerint. Rámutatott arra is, hogy nem volt helye a Ptk.
  2. §
(2)bekezdése, 218. §
(3)bekezdése alkalmazásának, mivel a Ptk.
  1. §-a szerinti alakszerűség a
  2. §-a szerint vizsgálható, az alperes azonban nem élt alakszerűségi kifogással. Hangsúlyozta, hogy nem fűződött a teljesítés igazolásokhoz az elsőfokú ítéletben rögzített, szerződést módosító joghatás, és azt is, hogy a túlteljesítések a limit elérése, a szerződés megszűnése után realizálódtak, a megszűnt szerződés nem volt módosítható, a felek kizárólag új szerződést köthettek volna. Elszámolásukra érvényes jogcím hiányában a jogalap nélküli gazdagodás szabályai voltak irányadóak, a szerződésben kikötött egységárak alkalmazásának nem volt helye. Tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a Ptk.
  3. §-a, a vállalkozási szerződés 3.1., 3.
  4. pontjaiban kikötöttek ellenére azt állapította meg, hogy a keretösszeg kimerülése nem szüntette meg a felek közti szerződést. Változatlanul állította, hogy amikor a felperesi kivitelezések elérték az 50%-kal növelt keretösszeget, a közbeszerzési eljárás eredményeként megkötött szerződés a 3.
  5. és a 3.
  6. pontok helyes értelmezése szerint, teljesítéssel megszűnt. A felperes csak a kikötött 80.000.000,- Ft + 40.000.000,- Ft + áfa - limitösszeg erejéig volt jogosult a vállalkozási díjra. Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság abból a megállapításából, hogy a ... téri munkálatokkal összefüggésben került csupán sor előzetes árajánlat megküldésére, míg a ... szobor környezetével kapcsolatos munkák esetén erre nem került sor, nem a szerződés 2.1, 3.1., 3.
  7. és 3.
  8. pontjainak megfelelő következtetést vonta le. Téves az a megállapítás is, hogy a teljesítés igazolások az ellenérték és a költségvetés elfogadását is jelentették. Költségvetés hiányában a felperes nem volt jogosult vállalkozási díjra, ezért a ... szobor körüli munkálatokkal kapcsolatos 12.252.115,- Ft-os kereseti követelés emiatt sem volt alapos. Alaptalan volt a felperes késedelmi kamat követelése is, az alperes a helyzet rendezéséig, a számlák alapjául szükséges jogcím hiányában jogszerűen tagadta meg a számlák kiegyenlítését. Fenntartotta azt is, hogy a felperes elmulasztotta a tőle elvárható, a Ptk.
  9. §
(4)-
(5)bekezdéseiben előírt együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét azzal, hogy nem figyelte a vállalkozási szerződésben kikötött keretösszeg alakulását, illetve hogy a 2.
  1. pont ellenére nem biztosított előzetes - összehasonlításra, ütemezésre alkalmas - költségvetést valamennyi részszámlájával kapcsolatban. A felperes mulasztása vezetett oda, hogy az alperes csupán a göngyölített adatok ismeretében volt abban a helyzetben, hogy ellenőrizze a limitösszeget, emiatt utólag észlelte a keret túllépését. Álláspontja szerint a felperes felróható, szerződésszegő magatartása miatt köteles a perbeli két számla keretösszegen felüli részével nem fedezett vállalkozói díj mint kár viselésére a Ptk.
  2. §-a,
  3. §
(1)bekezdése szerint. Amennyiben az alperes a kereset szerint köteles a teljesítésre, a limit feletti kifizetés tekintetében kár éri, az egységárral számított vállalkozói díj és a jogalap nélküli gazdagodás szerint számított összeg különbözetében. Kárigénye a felperes vállalkozói díjkövetelésével szemben alkalmas a beszámításra a Ptk. 296. §
(1)bekezdése szerint, azonban összegszerűsége szakértői kérdésbe tartozik, ebben a körben a bizonyítási eljárás nagy terjedelmű megismétlése szükséges, ami az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését teszi indokolttá. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fenntartotta az alperes védekezésével kapcsolatban az elsőfokú eljárásban előadott valamennyi nyilatkozatát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a Kbt. 350/D. §-át. A Kbt. hatásköri szabályai, kógens rendelkezései szerint a közbeszerzési szabályok megsértésének megállapítására, beleértve a közbeszerzési eljárás jogtalan mellőzését is, egyedül a Közbeszerzési Döntőbizottság rendelkezik hatáskörrel, a polgári bíróságnak a Kbt. által nem szabályozott szerződéses jogvitára, és minden egyéb polgári jogi igény tárgyában van hatásköre. Nem volt megállapítható ezért a perben a keretösszegen felüli megrendelések érvénytelensége, sem a Kbt. 303. §ába, sem a 306/A. §
(2)bekezdésébe ütközés miatt, mivel ebben a kérdésben a Közbeszerzési Döntőbizottság, illetve a határozata felülvizsgálata során eljáró bíróság nem határozott. A felek között a
  1. június 15-én létrejött vállalkozási szerződés és az abban rögzített egységárak, továbbá az alperes egyedi megrendelései alapján szerződéses jogviszony állt fenn, a kötelem alapján teljesített felperesi szolgáltatás ellenértékét az alperes köteles megfizetni. Hangsúlyozta azt is, hogy nem szűnik meg a megállapodás, ha a felek további szolgáltatások nyújtásában állapodnak meg, ha a szerződést akár időben, akár tárgyát tekintve kiegészítik. Az alperes a perbeli elszámolást szükségessé tévő megrendeléseit a felek közti keretszerződés alapján adta, a szerződéses jogviszonyt az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok igazolták. Nem volt relevanciája annak, hogy a ... szobor környezetében megvalósítandó munkálatok esetén nem készült előzetes költségvetés, mivel a perbeli szerződés ezzel kapcsolatos kötelezettséget nem írt elő a felperes számára. A közbeszerzési eljárásban adott felperesi ajánlat részletes költségvetést tartalmazott mind az elvégzendő munkákra, mind az egységárakra vonatkozóan. Az együttműködési kötelezettséggel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy nem a felperes feladata volt az - egyébként érdekkörén kívül eső - keretösszeg figyelemmel kísérése, és azt is, hogy az alperes állításával ellentétben bizonyításra került a városüzemeltetési osztály vezetőjének tanúvallomásával, hogy munkatársai, illetve a pénzügyi osztály is figyelemmel kísérte a keretösszeg alakulását. Az alperes fellebbezése nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a tényállást, és megalapozott jogi indokolással adott helyt a felperes kereseti kérelmének, helytállóan levont jogi következtetéseit a Pp.
  2. §
(1)bekezdése szerint, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, megalapozott indokolással támasztotta alá. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel kapcsolatban arra mutat rá, hogy a Kbt. 350/D. §-a egyértelmű és félreérthetetlen rendelkezést tartalmaz; annak értelmében a közbeszerzési érvénytelenségi okra alapított semmisség megállapításának csak a közbeszerzési eljárással kapcsolatos, kombinált jogorvoslati rend betartásával van helye. A közbeszerzési eljárás megsértésén alapuló semmisség perbeli érvényesítésével kapcsolatos bírói gyakorlat egységes. Az elsőfokú bíróság ítéletében megjelölt, a Kúria Pfv.VII.21.645/2010/
  1. számú döntésén túl a BDT 2012/
  2. számon közzétett eseti döntés is kimondta, hogy a Kbt. megsértésén alapuló polgári jogi igény érvényesítésének, és a Kbt. rendelkezésébe ütköző szerződés érvénytelensége jogkövetkezményei levonásának feltétele, hogy a jogsértést a Közbeszerzési Döntőbizottság jogerősen megállapítsa. A Kbt. szerint szükséges igényérvényesítési út elmulasztásával nem hivatkozhatott az alperes a Kbt. megsértése miatti érvénytelenségre a perben. Helytálló az elsőfokú bíróság által levont következtetés abban is, hogy a kereseti követelés tekintetében megállapítható a felek közti jogviszony fennállása, a vállalkozási szerződés valamennyi lényeges elemére kiterjedő megállapodásuk létrejötte, attól függetlenül, hogy a perbeli szerződésben kikötött keretösszeget túllépték. Ezzel kapcsolatban a másodfokú bíróság rögzíti, hogy a felek nem kötötték feltételhez, a keretösszeg eléréséhez a perbeli szerződés hatályát. A felek közti keretszerződés, az abban rögzített határozott időtartamban - a keretösszeg alakulásától függetlenül - fennállt. Helyesen fogadta el az elsőfokú bíróság a felperes álláspontját - és a Fővárosi Ítélőtábla is osztotta a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakat - abban, hogy a felperesnek nem volt szerződéses kötelezettsége az egyedi megrendelésekhez kapcsolódó előzetes költségvetés készítése, sem pedig a keretösszeg figyelemmel kísérése. Az adott munkálatokra vonatkozó megrendelés szerinti megállapodáshoz, annak felperes általi szerződésszerű teljesítéséhez nem volt szükséges a keretszerződésben már tételesen rögzített, és mindkét fél által elfogadott egységárak ismételt, de külön iratba foglalt kimunkálása. Az elsőfokú bíróság az alperes késedelembe esésével kapcsolatban is helytálló, a vonatkozó jogszabályokkal és a kialakult bírói gyakorlattal összhangban álló következtetésre jutott. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel kapcsolatban leszögezi azt is, hogy a Pp.
  3. §
(1)bekezdése, a Pp. 141. §
(6)bekezdése szerint nem volt helye a Pp. 252. §
(3)bekezdése alkalmazásának, az ítélettel szembeni fellebbezésben előadott beszámítási kifogás bizonyítása érdekében. Az alperes az elsőfokú eljárásban a védekezését - harmadsorban - alapította ugyan a Ptk. 277. §
(4)-
(5)bekezdése szerint a felperes együttműködési és tájékoztatási kötelezettsége megszegésére, de arra alapított esetleges kárigényét nem jelentette be, beszámítási kifogást nem érvényesített. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 254. §
(3)bekezdése alapján, helytálló indokaira tekintettel helybenhagyta. A 2013. évi XXXIV. törvénnyel módosított Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerint
  1. július
  2. napjától a késedelmi kamat mértéke a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke, melyet a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Mivel a fellebbezés nem vezetett eredményre, a másodfokú bíróság a Pp.
  3. §-a alapján alkalmazandó Pp.
  4. §
(1)bekezdése szerint kötelezte az alperest a felperes ügyvédi munkadíjból álló másodfokú költsége megfizetésére, annak mértékét a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(3),
(5)-
(6)bekezdései szerint mérlegeléssel állapította meg. Az alperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetékről az Itv. 5. §
(1)bekezdés b) pontja és a 6/
  1. (VI.26.) IM rendelet
  2. §
(2)bekezdése szerint rendelkezett. Budapest,
  1. év február hó
  2. napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Gáspár Mónika s.k. előadó bíró . Kurucz Zsuzsánna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.