Fkf.200/2013/21 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(2)bekezdés) mellőzi, a törvényszék 12.Bk.1/2013. számú büntető ügyét fk. I.r. vádlott vonatkozásában elkülöníti. A vádlottak élet, testi épség és egészség elleni cselekményét társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének (Btk.160.§

(1)bekezdés), vagyon elleni cselekményét a Btk. 370.§

(1)bekezdés,

(2)bekezdés bf./) társtettesként elkövetett lopás vétségének minősíti. Fk. I.r. vádlott halmazati büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hó fiatalkorúak börtönbüntetésére, fk. II.r. vádlott halmazati büntetését 4 (négy) év 6 (hat) hó fiatalkorúak börtönbüntetésére súlyosítja. A vádlottak legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő naptól bocsáthatók feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Fk. I.r. és fk. II.r. vádlott tekintetében helybenhagyja. Fk. I.r. vádlott lakcímét pontosítja. A vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült összesen 33.760,- (harmincháromezerhétszázhatvan) Ft bűnügyi költségből fk. I.r. vádlott 16.000,- (tizenhatezer) Ft-ot, míg fk. II.r. vádlott 17.760,- (tizenhétezer-hétszázhatvan) Ft-ot köteles az államnak megfizetni. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az Balassagyarmati Törvényszék a 2013. január hó 25. napján kihirdetett 12.Fk.145/2012/64. számú ítéletével a Salgótarjáni Járásbíróság 4.Fk.426/2011/5. számú próbára bocsátást kimondó ítéletét fk. I. r. vádlott vonatkozásában hatályon kívül helyezte, fk. I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettében [Btk.170. §

(1)és

(2)bekezdése], társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk.170.§

(1)és

(6)bekezdése I. fordulat], társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk.316. §

(1)és

(2)bekezdése II. fordulat f) pontja], ezért halmazati büntetésül - 3 év fiatalkorúak börtönbüntetésére és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogvatartásban töltött időt beszámítani rendelte, a 12.Bk.2/

1. számú ügyet fk. I. r. vádlott vonatkozásában a folyamatban lévő ügytől elkülönítette. Fk. II. r. vádlott bűnösségét társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérletében [Btk.
2. §

(1)és

(6)bekezdése I. fordulat], valamint társtettesként elkövetett lopás vétségében [Btk. 316. §

(1)és

(2)bekezdése II. fordulat f) pontja], állapította meg, ezért - halmazati büntetésül - 3 év fiatalkorúak fogházbüntetésére és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Beszámítani rendelte a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt. Rendelkezett a magánfél által előterjesztett polgári jogi igény vonatkozásában, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélettel szemben az ügyész a vádlottak terhére téves minősítés miatt, illetve a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlottak és védőik enyhítésért, a lopás bűncselekményében felmentés végett jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.884/2012/

1. számú átiratával az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi perorvoslatokat nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárás. Ennek során az ügy eldöntésének szempontjából releváns bizonyítékokat beszerezte, a tárgyalás anyagává tette, iratszerűen rögzítette. Értékelő, mérlegelő tevékenysége során feloldatlan ellentmondást nem hagyott, tényből tényre helyes következtetést vont le, majd megalapozott tényállást állapított meg, mely mentes a Be.
2. §-ában írt hiányosságoktól. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, azonban az élet elleni cselekményt az elsőfokú ügyészi fellebbezésben helyesen meghatározottak szerint nem minősítette a törvénynek megfelelően. A sértettet ért valamennyi támadó jellegű ütés, illetve szúrás a feje, illetve felsőteste felé irányult, az ásó hegye, illetve éle többször is elérte. A vádlotti szándékot jelzi az ütések száma, amely 10-re tehető, továbbá, hogy a felülről lefelé irányuló ütések a sértett védekezésének köszönhetően érték a fejét már csak kis erővel, és az orvosszakértői véleményben meghatározottak szerint is csak a véletlennek tudható be, hogy súlyosabb sérülés nem keletkezett. A vádlottak eközben olyan nyilatkozatokat tettek, mely szerint „megdöglesz", illetve a másikat bíztatva „verd szét a fejét, szúrd le", amelyekből az a következtetés vonandó le, hogy a szándékuk ha nem is egyenes, de eshetőlegesen a sértett megölésére irányult. Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a büntetés nemének meghatározásakor kellően figyelemmel volt a vádlottak által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyára, a bűnösség fokára, azonban figyelemmel arra, hogy módosítandó a súlyosabb cselekmény minősítése, valamint a súlyosító körülményeknél jelentkező további azon tényre, hogy a vádlottak a cselekményeket büntetőeljárás hatálya alatt követték el, lényegesen súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabása szükséges. Indítványozta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét az ítélőtábla változtassa meg, a vádlottak személy ellen irányuló cselekményét minősítse a Btk.
3. §

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének, valamint mindkettejükkel szemben lényegesen hosszabb tartamú fő- és mellékbüntetést szabjon ki. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen megtartott beszédben az átiratban foglaltakat fenntartotta. Kiegészítette azzal, hogy a vádlottakra az elbíráláskori 2012. évi C. törvény alkalmazandó a feltételes szabadságra bocsátás kedvezőbb szabályozása miatt, ezért indítványozta, hogy az ítélőtábla minősítse a vádlottak cselekményeit a Btk. 160. §

(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének, valamint a Btk. 370. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés bf) pont szerint minősülő lopás vétségének, mely cselekményeket társtettesként követtek el. Az I. r. vádlott védője az ügyészi indítvány elutasítását kérte. Felhívta a figyelmet, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás azon része, hogy a vádlottak 8.000 forintot tulajdonítottak el a sértettől, kizárólag a sértett előadásán alapul, azt semmilyen egyéb bizonyíték nem támasztotta alá. Ezen körülmény kizárólag a valószínűség szintjén állapítható meg, nem bírói bizonyossággal, ezért a lopás vétsége vádja alól bizonyítottság hiányában kérte az I. r. vádlott felmentését. Álláspontja szerint az ítélet belső arányai nem megfelelőek, fk. I. r. vádlottnak nem volt kezdeményező, vezető szerepe, kizárólag fk. II. r. vádlottnak kívánt megfelelni, az ötletadó is fk. II.r. vádlott volt, fk. I.r. vádlott esetében a büntetés mértékének csökkentése indokolt. Fk. II. r. vádlott védője a vádlott felmentését indítványozta a lopás bűncselekménye vádja alól a korábban felszólalt védő érveinek megfelelően. A büntetés kiszabás körében az időmúlásra hívta fel a figyelmet, a belső arányosságot ő sem találta megfelelőnek, fk. II.r. vádlottal szemben több cselekmény miatt került sor büntetés kiszabásra, ezért védence szabadságvesztés büntetésének enyhítése indokolt. Fk. I. r. vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt szólni, míg fk. II. r. vádlott megbánásának adott hangot a tekintetben, hogy belekeverte fk. I.r. a cselekménybe. Ismételten előadta, hogy a sértett támadott először, ő csak magát védte. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletet a Be. 348. §

(1)bekezdése alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat - a fiatalkorúakra vonatkozó szabályozást is beleértve - maradéktalanul megtartotta. Figyelemmel volt arra is, hogy fk. II. r. vádlott törvényes képviselője és II. r. vádlott között érdekellentét merült fel, ezért a vádlott részére eseti gondnok kirendeléséről gondoskodott, aki eljárási jogait gyakorolhatta. A vádlottak, tanúk, a szakértő eljárási jogaikra történő figyelmeztetések megtörtétek, az arra adott válasz is minden esetben rögzítésre került, a beszerzett bizonyítékok törvényesek. Az elsőfokú bíróság iratismertetés keretében az eljárás anyagává tette a releváns okirati bizonyítékokat is. A törvényszék széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, a tényállást a szükséges mértékben felderítette. Az ítéleti tényállás ugyanakkor néhány ponton hiányos, mely megalapozatlansági hiba a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja szerint az iratok tartalma alapján kiküszöbölhető volt. Fk. I.r. vádlottra vonatkozó személyi rész (ítélet

1. oldal
2. bekezdésében) tartalma helyesbítendő: a Salgótarjáni Városi Bíróság 4.Fk.426/2011/
3. számú jogerős ítéletével történt két évi időtartamra a próbára bocsátás súlyos testi sértés bűntette miatt. Jelen ügyben elbírált cselekményt követő elítélése a másodfokú eljárásban beszerzett kézzel írott (kis)ítélet szerint: A Salgótarjáni Járásbíróság a
4. január hó
5. napján kelt és február hó
6. napján jogerőre emelkedett 5.Fk.121/2013/
7. számú ítéletével több rb. lopás bűntette és lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 6 hónap fiatalkorúak fogházbüntetésére, 400.690 forint vagyonelkobzásra ítélte, a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A Balassagyarmati Járási Ügyészség B.2853/2011/
8. szám emelt vádat fk. I.r. vádlott ellen a
9. március hó
10. napján a
11. novemberében elkövetett 3 rb. lopás vétsége és 1 rb. lopás bűntette miatt alatt.(erkölcsi bizonyítvány adata) A Salgótarjáni Nyomozó Ügyészség B.36/Nyom.59-
12. számú
13. augusztus hó
14. napján kelt vádjával büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt emelt vádat vele szemben a
15. november hó
16. napján elkövetett cselekmény miatt.(erkölcsi bizonyítvány adata) Fk. I.r. vádlott jelen ügyben előzetes letartóztatását az Emberi Erőforrások Minisztériuma Budapesti Javítóintézetében töltötte, ahol a 2012-13-as tanévben nyújtott példás szorgalmáért és kiemelkedő tanulmányi eredményéért dicsérő oklevélben, az angol nyelv tantárgyban elért eredményéért szaktanári dicséretben, kiemelkedő közösségi munkájáért dicséretben, a műhelyfestés munkaterületen nyújtott kiemelkedő magatartásáért és szorgalmáért dicséretben részesült. Becsatolt bizonyítványmásolatai szerint a
17. osztályban érdemjegyei jók és jelesek voltak, a kiadott igazolás tartalma alapján szabadulása esetén tanulmányait a
18. osztályban folytathatja.(másodfokú nyilvános ülésen csatolt dokumentumok tartalma) Fk. II.r. vádlottra vonatkozó személyi rész kiegészítésre szorul az alábbiakkal a másodfokú eljárásban beszerzett kézzel írott (kis)ítélet szerint: A Salgótarjáni Járásbíróság a
19. január hó
20. napján kelt és február hó
21. napján jogerőre emelkedett 5.Fk.121/2013/
22. számú ítéletével több rb. lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 8 hónap fiatalkorúak fogházbüntetésére, 59.750 forint vagyonelkobzásra ítélte, a szabadságvesztés büntetés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. Jelen eljárás tárgyát képező cselekmény utáni elítélése: A Salgótarjáni Városi Bíróság a
23. szeptember hó
24. napján kelt 5.Fk.442/2011/
25. számú ítéletével, mely a Balassagyarmati Törvényszék mint másodfokú bíróság
26. február hó
27. napján kelt 3.Fkf.261/2012/
28. számú határozatával emelkedett jogerőre, a Btk. 316.§

(2)bekezdés d.) pont

(5)bekezdés b.) pont szerint büntetendő lopás bűntette és lopás vétsége (Btk. 316.§

(2)bekezdés II. fordulat d.) pont) miatt 1 év javítóintézeti nevelésre ítélte. Elkövetési idő:

1. március hó
2. és
3. napjai. A Salgótarjáni Nyomozó Ügyészség B.36/Nyom.59-
4. számú,
5. augusztus hó
6. napján kelt vádjával büntetőeljárást eredményező hamis vád bűntette miatt emelt vádat vele szemben a
7. november hó
8. napján elkövetett cselekmény miatt.(erkölcsi bizonyítvány adata) A történeti tényállásból az ítélet
9. oldal
10. bekezdésétől a lap aljáig terjedő, a próbára bocsátás hatályon kívül helyezése kapcsán rögzített tényállást a másodfokú bíróság mellőzi. A
11. oldal
12. bekezdése
13. mondatában feltüntetett azon mondatrészt, hogy fk. II.r. vádlott a konyhai kést „azzal a céllal vette magához, hogy a betörés során az ajtózár csavarjait ezzel kiszerelje"- mellőzi. A vádlott erre vonatkozó előadását a tények egyértelműen cáfolják. A sértett házának bejárati ajtaján lévő zár - miként az adatok kizárólagos többsége - nem kívülről került felszerelésre, csavarjai nem voltak hozzáférhetőek, ezen túlmenően a hegyes, vékony pengével bíró kés alkalmatlan a csavarok kihajtására. Ennek megkísérlése egyébként sem történt meg. A
14. oldal
15. bekezdés
16. mondatából a kisebb erővel kifejezést mellőzi. (II.r. vádlott vallomása, igazságügyi orvos-szakértő véleménye) Az ítélet
17. oldal
18. bekezdése
19. sorában a nagy valószínűséggel kifejezést mellőzi, a
20. sorában a lapátot kifejezést az ítélőtábla ásóra javítja, a nem nagy erejű kifejezést a mozdulatoknál, ütéseknél mellőzi. (vádlotti vallomások, orvos-szakértői vélemény, bűnjeljegyzék, helyszíni szemle jegyzőkönyv, fényképfelvételek adatai alapján) Ugyanezen bekezdés utolsó sorát kiegészíti azzal, hogy a sértett jobb lábánek V. ujja pontosan meg nem állapítható körülmények között tört el. (orvos-szakértői vélemény megállapítása). A történeti tényállás utolsó soraként a másodfokú bíróság rögzíti az ítélet
21. oldal
22. bekezdésében, hogy a cselekménnyel összefüggésben a vádlottak a magánfélnek 127.383 forint rongálási kárt is okoztak.(sértett által becsatolt számla adatai) A tényállás ezen kiegészítésekkel, pontosításokkal megalapozottá vált, a Be. 351.§

(2)bekezdése szerint a másodfokú felülbírálat alapját képezte. Az elsőfokú bíróság hiánytalanul és irathűen sorolta fel a bizonyítékokat. A bizonyítékok összevetése, mérlegelése során helyesen foglalt állást abban a körben, hogy a vádlottak ellentmondásos nyilatkozatival szemben miért fogadható el a sértett vallomása a lopás tényállása vonatozásában is. A sértett - csakúgy mint az események további részleteire - ezen cselekményt illetően is mindvégig következetesen, azonos tartalommal vallott, a másodfokú bíróság megítélése szerint helyes logikával zárta ki annak lehetőségét is, hogy a vádlottakon kívüli személy tulajdoníthatta el a tankolásra kikészített összeget. Azt a körülményt is értékelési körébe vonta az elsőfokú bíróság, hogy a sértett miért csak később vette észre és említette meg az eltűnt összeget, az e körben kifejtettek ugyancsak helyesek, megfelelnek a logika szabályainak. A vádlottak a lopás bűncselekményét illetően csak annyiban tettek következetes nyilatkozatot, hogy tagadták a pénz eltulajdonítását, vallomásuk a házba való bemenetel sorrendjére sem egyezett meg. Tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság megalapozott tényállást állapított meg e körben, a bizonyítékok felülmérlegelése pedig a másodfokú eljárásban kizárt, a vádlottak és védők vagyon elleni cselekmény vonatkozásában felmentést célzó fellebbezése nem vezethetett eredményre. Helyesen mérlegelt az elsőfokú bíróság az élet, testi épség elleni bűncselekmény tekintetében is. A vádlottak e cselekmény vonatkozásában is rendkívül szerteágazó vallomást tettek, nyilatkozataik önmaguknak és egymásnak is ellentmondóak voltak, szemben a sértett mindvégig következetes vallomásával. Az ítélet

1. oldal első bekezdésében kifejtettek a fk. II.r. vádlott által magával vitt heggyel, éllel bíró késsel kapcsolatosan - annak zár kicsavarozására alkalmatlan volta miatt - ugyanakkor nem fognak helyt, ezért azt a másodfokú bíróság mellőzte. (Nyomozati iratok 165-
2. oldalán fellelhető késről készült felvételek alapján) Észlelte az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése körében többször szerepelteti a valószínűsíthetően kifejezést. A mérlegelésnek bírói bizonyossággal kell megtörténnie a tényállás megállapításához, ezért a helytelen szóhasználattal szerepeltetett mondatokat javításra szorulnak. A
3. oldal
4. bekezdésében találgatásokba bocsátkozik a bíróság, amely szükségtelen, erre vonatkozóan a tényállás vagylagos megállapítást tartalmaz, így felesleges annak elemzése, hogy a lehetséges variációk közül melyik a valószínűbb. A
5. oldal
6. bekezdésében írt azon megállapítás, hogy „nagy bizonyossággal valószínűsíthető, hogy a kés a betonlépcsőben hajlott illetve törött el", mint releváns, és a tényállásban is pontosított megállapítás bírói bizonyossággal állapítható meg. Ehelyütt tér ki a másodfokú bíróság arra, hogy a tényállásban valószínűsítés nem szerepeltethető, mert amennyiben valamely tény bírói bizonyossággal (a másként történés lehetősége kizárt) nem állapítható meg, az tényként nem rögzíthető, csupán az indokolás keretében szükséges kitérni a kétségekre, ezzel kapcsolatosan a vádlott javára az in dubio pro reo elvének alkalmazására. A bizonyítékok mérlegelése ezen kiegészítésekkel, pontosításokkal teljes. Helytelen az elsőfokú bíróság és az első fokon eljáró ügyészség képviselőjének álláspontja az 5.Bk.29/2012/
7. számú határozattal alkalmazott próbára bocsátást illetően (ítélet
8. oldal első bekezdés, ügyészi perbeszéd tartalma) Irreleváns, hogy a határozat meghozatalakor törvénysértően került-e sor próbára bocsátás alkalmazására. A próbára bocsátással érintett határozat tartalma ítélt dolog, azt a folyamatban lévő ügyben helyteleníteni, és emiatt a hozzá kapcsolódó intézkedéseket elmulasztani törvénytelen. Ugyanakkor figyelemmel arra, hogy a próbára bocsátás előtt elkövetett cselekmény miatt nem a próbaidő tartama alatt folyt az eljárás, az elkülönítés helyes volt, csak a helytelen indokolást kellett mellőzni. Észlelte a másodfokú bíróság azt is, hogy a törvényszék a 4.Fk.426/2011/
9. számú próbára bocsátással érintett ügyhöz kapcsolódóan is téves megszövegezést alkalmazott az ítéletet rendelkező részében, és tévesen mondta ki ismételten fk. II.r. vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettében, e határozatban a bűnösség kimondása a próbára bocsátó határozatban megtörtént. Az
10. évi IV. törvény 73.§

(2)bekezdése szerint a próbára bocsátást meg kell szüntetni és büntetést kell kiszabni, ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt vagy a próbaidő előtt elkövetett cselekmény miatt a próbaidő alatt elítélik, a

(3)bekezdés szerint a

(2)bekezdés esetén kívül a próbaidő elteltével az elkövető büntethetősége megszűnik. A Be. 330.§

(4)bekezdése szerint ha a vádlott bűnösségét a bíróság próbára bocsátás ideje alatt vagy a próbára bocsátás előtt elkövetett bűncselekmény miatt állapítja meg, a próbára bocsátást kimondó rendelkezést hatályon kívül helyezi és halmazati büntetést szab ki. Az elsőfokú bíróság rendelkezése az elsőfokú ítélet meghozatalának időpontjában még törvényes volt, de nem felelt meg a törvényi szóhasználatnak. Figyelemmel azonban arra, hogy a másodfokú felülbírálatra, azaz I. r. terhelt jogerős elítélésre

1. január hó
2. napjáig nem került sor, a másodfokú elbírálás idején a próbaidő már eltelt, nem a próbaidő alatt folyik a próbára bocsátás előtt elkövetett cselekmény miatt az eljárás, ezért az ítélőtábla a Salgótarjáni Járásbíróság 4.Fk.426/2011/
3. számú próbára bocsátást kimondó ítéletét fk. I.r. vádlott tekintetében hatályon kívül helyező rendelkezését, a vádlott bűnösségének ismételt kimondását testi sértés bűntettében (
4. évi IV. törvény 170.§

(1)és

(2)bekezdés) mellőzte, a törvényszék 12.Bk.1/2013. számú büntető ügyét fk. I.r. vádlott vonatkozásában elkülöníti a Be. 265.§

(4)bekezdése alapján, figyelemmel a Be.72.§-ára is. Osztotta a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbező ügyész és főügyészség azon álláspontját, hogy a vádlottak élet, testi épség és egészség elleni cselekménye társtettesként elkövetett testi sértés bűntettének kísérlete helyett társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének minősül. Az elsőfokú bíróság ítélete indokolása

1. oldal
2. bekezdésében azt fejtette ki, hogy a vádlotti szándék testi sértés okozása volt a szabadulás érdekében. A
3. oldal
4. bekezdésében rögzítette, hogy a bántalmazás intenzitása, ereje nem erősíti meg azt a vádbeli álláspontot, hogy a vádlottak az élet kioltására törekedtek volna, mert ha ez lett volna a céljuk, az ásóval, annak súlyából eredően igen nagyot lehet ütni, arra még gyengébb fizikumú személy is képes. A
5. oldal
6. bekezdésben pedig arra tér ki, hogy fk. II.r. vádlottnak van ugyan olyan előadása, hogy a sértett felső testét célozta, egyszer a mellkasra, egyszer a hátra utalt, viszont mozdulatával szúrt sérülést nem okozott, a vágott sérülés ilyen eredete pedig nem bizonyított. A törvényszék álláspontja szerint a vaktában pontatlanul leadott szúrómozdulatból az élet kioltására irányuló szándékra nem lehet következtetést vonni. Ezen megállapítással szemben a törvényszék a tényállásban helyesen rögzítette, (
7. oldal
8. bekezdés első mondat) hogy a késsel felülről lefelé irányuló mozdulattal a sértettet a felső testén próbálta megszúrni fk. II.r. vádlott, a szúrás következtében a kés a lépcső betonrészében elhajolt, eltörött. A törvényszék indokolása, okfejtés helytelen. Fk. II.r. vádlott a cselekmény előtt egy 15 cm pengehosszúságú hegyes kést vett magához, előadása szerint azért, hogy azzal a zárszerkezetet nyissa. Köztudomású tény, hogy nincs olyan zárszerkezet, amit hegyes késsel lehetne leszerelni, kinyitni, ezen eszköz nem alkalmas a vagyon elleni cselekmény elkövetésére, ezért azt a következtetést kellett levonni, hogy a II. r. vádlott a heggyel, éllel bíró eszközt azért vette magához, hogy azt szükség esetén élet vagy testi épség elleni cselekmény során használni tudja. Miként arra korábban már utalt az ítélőtábla, azok késsel való kinyitására, kiszerelésére kísérlet sem történt. A vádlottak a sértettet saját házában, annak udvarán támadták meg, lehetőségük lett volna a menekülésre az ügyészi álláspontnak megfelelően (ezzel kapcsolatosan az elsőfokú bíróság következtetése ugyancsak helytelen), ennek ellenére a sértettet emberélet kioltására alkalmas eszközökkel megtámadták. A II. r. vádlott olyan erővel sújtott le a magával vitt késsel a sértett felsőteste irányába, hogy annak pengéje a sértett mozgása következményeképpen a lépcső beton részében eltört, mely nem kis erőbehatásra utal. Fk. I.r. vádlott a sértett feje irányába sújtott az ásó élével, fk. II.r. vádlott fejre irányulóan szúró és ütő mozdulatok tett mintegy 10 esetben. A vádlottak valamennyi kihallgatásuk során úgy vallottak, hogy a lehető legnagyobb erővel szúrtak, illetve ütöttek, az „öld meg", „kinyírlak" szavak használata az ügyészi álláspontot támasztják alá a tekintetben, hogy a vádlottak élet elleni cselekményt szándékoztak elkövetni életfontosságú szerveket érintve. Azon körülmény, hogy a sérülések csekélyebb súlyúak maradtak, a sértett védekezésének, mozgásának köszönhető, aki elmondása szerint az életéért küzdött. Az elsőfokú bíróság azon megállapítása, hogy a vádlottak a szabadulás érdekében kívántak a sértettnek testi sértést okozni, ezért nyilvánvalóan nem foghat helyt, mint ahogy az sem, hogy az ütések, szúrások kis erejűek voltak. Fk. I. r. vádlott ráült a sértett mellkasára, amíg II. r. vádlott az ásóval ütötte, szúrta, majd amikor a sértettnek sikerült kiszabadulnia, I. r. vádlott még utána futott és a ház ajtajánál is hátulról ráugrott, őt tovább támadta. A sértett ekkor kiszabadult, bement a konyhába, ahol I.r. vádlott ismét ráugrott, átkulcsolta a derekát. A vádlottak magatartásukkal kizárólag a sértett riasztófegyverből leadott lövései hatására hagytak fel. A saját tulajdonát és testi épségét védő sértettel szemben léptek fel támadólag, esetükben a jogos védelmi helyzet - ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen tért ki - fel sem vetődik. Az elsőfokú bíróság az elkövetéskori törvényt helyesen alkalmazva helyesen minősítette a vádlottak vagyon elleni cselekményét, tévedett ugyanakkor a fent írtak szerint az élet, testi épség, egészség ellen irányuló bűncselekmény minősítése során. Tekintettel arra, hogy a
9. évi C. törvény - továbbiakban Btk. -
10. július hó
11. napján hatályba lépett, a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett, hogy a vádlottakra az új büntető törvény kedvezőbb-e. E körben megállapította, hogy az új büntető törvény a Btk.
12. §

(6)bekezdésében a vagyon elleni cselekmény vonatkozásában nem tartalmaz eltérő rendelkezést, a Btk.160. §

(1)bekezdése sem minősíti az emberölés bűntettét súlyosabban a korábbi jogszabálynál. A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket figyelembe véve megállapítható, hogy már az elsőfokú határozat meghozatalakor irányadó volt a középmértékre vonatkozó szabály, a fiatalkorúakkal kapcsolatos rendelkezések sem kedvezőtlenebbek a korábbi törvénynél, ugyanakkor - figyelemmel arra, hogy a Btk. 38. §

(2)bekezdés a.) pontja szerint az új törvény értelmében a vádlottak legkorábban a büntetés 2/3-ad részének kitöltését követő naptól feltételes szabadlábra bocsáthatók. A Fővárosi Ítélőtábla úgy foglalt állást, hogy a Btk.2.§

(2)bekezdése alapján az új törvényt alkalmazza mindkét vádlott vonatkozásában, mely értelemszerűen a cselekmények minősítésének megváltoztatását is eredményezte. A 2012. évi C. törvény alapján az ítélőtábla a vádlottak élet, testi épség és egészség elleni cselekményét a Btk. 13.§

(3)bekezdése szerint társtettesként elkövetett emberölés bűntette kísérletének [Btk. 160. §

(1)bekezdés, Btk. 10.§], vagyon elleni cselekményét a Btk. 370. §

(1)bekezdés és

(2)bekezdés bf) pont szerinti a Btk. 13.§

(3)bekezdése szerint társtettesként elkövetett lopás vétségének minősítette. A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság a súlyosító és enyhítő körülményeket többnyire felsorolta. Helyesen az szerepeltetendő enyhítő körülményként, hogy az élet elleni cselekmény kísérleti szakban maradt és a kísérlet igen távoli volt. Enyhít az eshetőleges szándékkal történő elkövetés is. Ezzel szemben további súlyosító körülmény fk. II. r. vádlott kezdeményező szerepe, mindkettejük esetében az éjszakai elkövetés, hogy mindkét vádlott büntetőeljárások hatálya alatt követte el a cselekményeit, melyből bűnözői életvitelükre kell következtetést levonni. Megállapítható volt a közvetlenség elve alapján, hogy a vádlottak még azt sem tudták elmondani, hogy mely bűncselekmény miatt került sor elítélésükre a Salgótarjáni Városi Bíróságon, melyből levonható az a következtetés, hogy a korábbi intézkedések, fk. II.r. vádlott esetén a javítóintézeti nevelés velük szemben nem érték el a kívánt célt. Az új Btk. a fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezések között (XI. fejezet) a 109. §

(2)bekezdés b) pontjában rögzíti, hogy a bűncselekmény elkövetésekor 16. életévét be nem töltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama 5 évet meghaladó tartamú szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén 5 év, míg a

(3)bekezdése szerint a bűncselekmény elkövetésekor

1. életévét betöltött fiatalkorúra kiszabható szabadságvesztés leghosszabb tartama ugyancsak a b) pont figyelembevételével - 10 évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetése esetén 10 év. Erre figyelemmel megállapítható, hogy fk. I. r. vádlott esetében, aki a cselekmény elkövetésekor 16 év alatti volt, a büntetés 5 év és 7 év között volt kiszabható, míg fk. II. r. vádlott esetében, aki a
2. életévét már betöltötte az elkövetéskor, a bíróság 5 és 12 év között állapíthatta meg a szabadságvesztés büntetés mértékét a 123.§ (halmazati büntetés) rendelkezéseire is tekintettel. A megváltoztatott minősítésre és a vádlottak bűnözői életvitelére figyelemmel a másodfokú bíróság annak ellenére is súlyosítandónak találta az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetéseket, hogy I. r. vádlott vonatozásában a súlyos testi sértés bűntette miatti büntetés kiszabást mellőzte, és a másodfokú elbírálásig további egy év eltelt. Mindezért fk. I. r. vádlott halmazati büntetését a másodfokú bíróság 4 év 6 hónap, míg fk. II. r. vádlott halmazati büntetését ugyancsak 4 év 6 hónap fiatalkorúak börtönbüntetésére súlyosította. A Btk.
3. §

(1)bekezdés a.) pontja szerint a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fiatalkorúak börtöne. Az elsőfokú bíróság nem indokolta, de törvénytelenül alkalmazott fk. II. r. vádlottal szemben fiatalkorúak fogházbüntetését. A vádlottak a Btk. 38. §

(2)bekezdés a) pontja alapján legkorábban a büntetésük 2/3-ad részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra. A közügyektől eltiltás mellékbüntetés a Btk. 61.§-án alapul. Az elsőfokú bíróság törvényesen rendelkezett a sértett által előterjesztett polgári jogi igénynél, a sértett kára közvetlenül a bűncselekménnyel összefüggésben merült fel, azt számlával igazolta, az elsőfokú bíróság a kár összegét helyesen határozta meg, a magánfelet a meg nem ítélt rész vonatozásában helyesen utasította ezen igényt meghaladóan egyéb törvényes útra. Az illetékről történő rendelkezés is helytálló, az elsőfokú bíróság az 1990. évi XCIII. tv. (Itv.) 42.§

(1)bekezdés a.) pontja alapján a minimum illetéket alkalmazta. Helyes a bűnjelekről történő rendelkezés is, az elkobzás törvényhelye a Btk. 72.§

(1)bekezdés a.) pontja. Tekintettel arra, hogy a sértett a tárgyaláson (

1. jegyzőkönyv
2. oldala) úgy nyilatkozott, hogy csak az ásót és a pisztolyt kéri vissza, a többi lefoglalt tárgyra nem tart igényt, törvényesen került sor a Be. 155.§

(8)bekezdése szerinti megsemmisítésükre. A bűnügyi költségekkel kapcsolatos rendelkezés is törvényes, az számszakilag is helytálló. A fentiekre figyelemmel az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság a Be. 361. §-a szerinti nyilvános ülés keretében eljárva a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján megváltoztatta, egyebekben annak helyes indokainál fogva Be. 371. §

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. Fk. I.r. vádlott megváltozott lakcímét a Be. 258.§

(2)bekezdés b.) pontja alapján rögzítette. A vádlottak által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől előzetes letartóztatásban töltött időt a Btk. 92. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget a Be.

1. § alapján megállapította, és annak viselésére a bűnösnek kimondott vádlottakat a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján kötelezte olyan arányban, ahogy az terhükre felmerült. Budapest,

1. év február hó
2. napján . Lassó Gábor s.k. Dr. Fatalin Judit s.k.. Ujvári Ákos s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Balassagyarmati Törvényszék
3. január hó
4. napján kelt 12.Fk.145/2012/
5. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2Fkf.200/2013/
6. számú ítélete folytán az ott írt változtatással
7. február hó
8. napján mindkét vádlott vonatkozásában jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
9. év február hó
10. napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kállai Zoltán írnok