Bfv.323/2013/5 – Kúria

(1)és

(5)bekezdés a) pontja]. Ezért az I. rendű terheltet 1 év 2 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre és 3.650.835 Ft vagyonelkobzásra ítélte. Az I. rendű terhelt védője fellebbezése folytán a Budapest Környéki Törvényszék, mint másodfokú bíróság a

1. január
2. napján tartott tanácsülésen meghozott 2.Bf.473/2012/
3. számú végzésével az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt vonatkozásában helybenhagyta. A jogerős ítéleti tényállás szerint a II. rendű terhelt, mint csoportvezető és a III. rendű terhelt, mint targoncás dolgozott a W. M. Logisztikai Kft.-nél. Munkájuk során megismerkedtek az I. rendű terhelttel, aki a cég telephelyéről a munkáltatója kamionjával rendszeresen árut szállított. A terheltek megbeszélték egymással, hogy a cég raktárából különféle árukat fognak eltulajdonítani oly módon, hogy a raktárból az aktuális szállítólevélen szereplő árukon túl további árukat pakolnak fel az I. rendű terhelt kamionjára, aki az így elvitt termékeket később értékesíti. A megbeszélteknek megfelelően
4. január
5. napján a W. M. Logisztikai Kft. gyáli telephelyén a II. rendű és a III. rendű terheltek 3 óra és 3 óra 35 perc közötti időben a leszállítandó mennyiségen túl, a H. M. Kft. sértett tulajdonában álló további 1 raklap 108 darabos 4,5 kg kiszerelésű Persil Sensitive Plus Gel mosóport - mindösszesen 568.350 Ft értékben - pakoltak fel az I. rendű terhelt által vezetett kamionra.
6. január
7. napján 22 óra 25 perc és
8. január
9. napján 4 óra 06 perc közötti időben a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt által vezetett kamionra eltulajdonítás céljából a H. M. Kft. sértett tulajdonában álló további 1 raklap 720 darabos 1 literes kiszerelésű Silan Feel Actractive gélt rakodott fel 464.400 Ft értékben.
10. január
11. napján 0 óra 46 perc és 3 óra 45 perc közötti időben a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt által vezetett kamionra a szállítólevélen szereplőkön túl, eltulajdonítási céllal a H. M. Kft. sértett tulajdonában álló további 1 raklap 120 darabos 6 kg kiszerelésű Persil Color Plus CA mosószert pakolt fel, 631.500 Ft értékben.
12. január
13. napján 22 óra 15 perc és
14. január
15. napján 2 óra 54 perc közötti időben a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt által vezetett kamionra a szállítólevélen túl, eltulajdonítás céljából a H. M. Kft. sértett tulajdonában álló további 1 raklap 108 darabos 4,5 kg kiszerelésű Tomi Kristály Fehérség gélt rakodott fel 369.360 Ft értékben, valamint szintén a H. M. Kft. sértett tulajdonában álló további 1 raklap 150 darabos 4 kg kiszerelésű Persil Sensitive Plus mosószert 575.625 Ft értékben. A terheltek cselekményükkel a H. M. Kft. sértettnek 944.985 Ft kárt okoztak, amely nem térült meg.
16. február
17. napján 3 óra 24 perc és 4 óra 02 perc közötti időben a III. rendű terhelt az I. rendű terhelt által vezetett kamionra eltulajdonítás céljából a H. M. Kft. sértett tulajdonában álló további 1 raklap 120 darabos 6 kg kiszerelésű Tomi Kristály Mandulatej Color mosószert pakolt fel, 410.100 Ft értékben, valamint szintén a H. M. Kft. sértett tulajdonában álló további 1 raklap 120 darabos 6 kg kiszerelésű Persil Gold Plus mosószert 631.500 Ft értékben. A terheltek cselekményükkel a sértett Kft.-nek összesen 1.041.600 Ft kárt okoztak, amely nem térült meg. Az I. rendű terhelt a fenti módszerrel eltulajdonított árufélék után a II. rendű terhelt részére összesen 170.000 Ft-ot, míg a III. rendű terhelt részére 160.000 Ft-ot adott át. A H. M. Kft. sértettnek az I. rendű terhelt a cselekményével összesen 3.650.835 Ft kárt, a II. rendű terhelt 2.609.235 Ft kárt, míg a III. rendű terhelt 1.609.950 Ft kárt okozott, amely kár a W. M. Logisztikai Kft. részére nem térült meg. A terheltek bűncselekményével a H. M. Kft. sértettnek okozott kárt a W. M. Logisztikai Kft. térítette meg. * A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Indítványában a védő a következőket sérelmezte: - Ellentmond az ítéleti tényállásnak az a megállapítása, hogy a sértett H. M. Kft.-t ért kár nem térült meg, az ítéleti tényállásban később rögzítetteknek, miszerint a kárt a W. M. Logisztikai Kft. megtérítette a H. M. Kft. sértettnek. - Az a megállapítás, miszerint a W. M. Logisztikai Kft. részére a kár nem térült meg, az ítélet tényállásában nem szerepelhet, mivel az ügyben sértettként a H. M. Kft. került megjelölésre. A W. M. Logisztikai Kft. az ügyben polgári jogi igényt nem terjesztett elő, az ügyben sértettként nem vett részt, ezért az eljárt bíróságok e körben igény érvényesítése hiányában, illetve más bíróság (munkaügy, polgári bíróság) hatáskörébe tartozó ügyben hozott döntésnek minősül, ezért e rendelkezés jogszabálysértő. - Az elsőfokú eljárásban csatolt szakvélemény (
18. sorsz. ui.) tartalmazza azt, hogy a sértett által becsatolt számítógépes adatsor szerint
19. január
20. napján Persil Sensitive Gél nem volt a tárhelyen. Miután a cselekmény elkövetési időpontja
21. január 14., az eljárt bíróságok nem adták indokát annak, hogy miért fogadták el az I. rendű terhelt által eltulajdonított terméknek. E tekintetben az eljáró bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget. - A jogerős ítélet vagyonelkobzást alkalmazó rendelkezésnek meghatározott mértéke azért megalapozatlan, mert a bűncselekmény elkövetésével szerzett vagyon nem azonos a sértettet ért kár összegével. Kifogásolta azt is, hogy a három terhelt összesen az általuk okozott kár kétszeres összegével megegyező mértékű vagyonelkobzásra lett kötelezve. - Nem lett kétséget kizáróan cáfolva az I. rendű terheltnek az a védekezése, hogy a gépkocsira csak 33 raklap fér fel. E körben az elsőfokú bíróság bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, így ítélete részben megalapozatlan. Mindezekre figyelemmel az első- és másodfokú határozatok hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.638/
22. számú átiratában az I. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványát a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, a vagyonelkobzás tekintetében alaptalannak tartotta. Utalt rá, hogy a tényállás megalapozatlanságára hivatkozással a bizonyítékok újraértékelésére, és ezáltal eltérő jogkövetkeztetés levonására nincs törvényes lehetőség. Ezen túlmenően megállapította, hogy az I. rendű terhelt tekintetében a büntető anyagi jog szabályainak betartásával került sor a vagyonelkobzás alkalmazására és annak összegszerűségének meghatározására. Az I. rendű terhelt ugyanis az elkövetési érték összegének megfelelően károsította meg a sértettet. Mindezek alapján indítványozta, hogy a Kúria az I. rendű terhelt védője által előterjesztett felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot az I. rendű terhelt tekintetében hatályában tartsa fenn. A Kúria az ügyben a Be. 420.§-ának

(1)bekezdése alapján nyilvános ülést tűzött ki, melyen az I. rendű terhelt védője a felülvizsgálati indítványban, míg a Legfőbb Ügyészség képviselője az ügyészi átiratban foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta. Az I. rendű terhelt érdemben nem kívánt nyilatkozni. A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa tartalma szerint a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének b) pontjában meghatározott okból, másrészt - a Be. 416.§-a

(1)bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423.§

(4)-

(5)bekezdések] bírálta felül. Ennek során az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát a tényállást támadó részében törvényben kizártnak, a vagyonelkobzás tekintetében részben alaposnak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát a vagyonelkobzás tekintetében részben alaptalannak találta. A Kúria abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre csak a törvényben pontosan meghatározott feltételek esetén van lehetőség. Az 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416.§

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján felülvizsgálatnak büntető anyagi jogi szabálysértés, valamint a
3. c)pontja alapján ún. abszolút eljárási szabálysértések esetén van helye. Emellett az eljárási törvény szerint a tényállás helyessége a felülvizsgálat tárgya nem lehet. A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423.§

(1)bekezdésének törvényi előírása szerint a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A jogerős határozatban megállapított tényállás nem támadható. A felülvizsgálat speciális szabályrendszeréből következően a bizonyítás módjával, a bizonyítékok mérlegelésével, újraértékelésével, és ezáltal eltérő jogkövetkeztetés levonásával, a felderítés esetleges hiányosságaival kapcsolatos észrevételek a tényállás megállapításának a körébe esnek, ezért felülvizsgálati okként szóba sem jöhetnek. A felülvizsgálati indítvány az indokolási kötelezettség elmulasztásának kifogásolásán keresztül ugyancsak a tényállás és a bírói mérlegelés helyességét vitatta, ezért az indítvány e részében ugyancsak a törvényben kizárt. Megállapítja azonban a Kúria, hogy az I. rendű terhelt bűnügyében az első- és a másodfokú bíróság részletesen megindokolta, hogy milyen bizonyítékok, milyen indokok alapján állapította meg azt a tényállást, amelyre a bűnösség kimondását alapította. Az indokolásból jól nyomon követhető, hogy az elsőfokú bíróság a másodfokon eljáró bíróság számára is irányadó tényállást a büntetőeljárás folyamán egyébként érdemi vallomást nem tett I. rendű terhelt tekintetében milyen bizonyítékokra alapította. Az eljárt bíróságok ekként ténymegállapító, illetve a büntetőjogi főkérdéseket érintő részében maradéktalanul eleget tettek indokolási kötelezettségüknek, és a rendelkező rész az indokolással összhangban áll. Az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványa a továbbiakban anyagi jogszabálysértés keretében a Be. 416.§-ának

(1)bekezdésének b) pontja körébe tartozó felülvizsgálati okként azt sérelmezte, hogy egyrészt jelen ügy sértettjének, a H. M. Kft.-nek a kára megtérült, mivel azt a W. M. Logisztikai Kft. megtérítette, utóbbi viszont nem volt az ügy sértettje. Hivatkozott arra is, hogy bizonyítás hiányában nincs olyan kizárólagos tényadat, amelyből megállapítható lenne, hogy mely összegre lehetne vagyonelkobzást elrendelni. A Kúria az I. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát a büntető anyagi jogszabálysértésre hivatkozó részében az alábbi indokok alapján részben alaposnak találta. Az 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 77/B.§-ában szabályozott vagyonelkobzás alkalmazásának célja a bűncselekmény elkövetéséből eredő, valamint a törvényesen szerzett, de bűncselekmény elkövetésére fordított vagy arra szánt vagyon elvonása az állam javára (69.BK vélemény I. pont). A hivatkozott §

(1)bekezdésének a) pontja értelmében a vagyonelkobzást egyrészről el kell rendelni a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. Ilyen vagyon az, amihez az elkövető közvetlenül a bűncselekmény elkövetése útján jut hozzá, a bűncselekmény a vagyon megszerzésére irányult. A vagyonelkobzást csak akkor lehet elrendelni, ha a tényleges vagyongyarapodás bekövetkezett. A vagyonelkobzás elrendelésének törvényi akadályait ugyanakkor a Btk. 77/B.§-ának

(5)bekezdése tartalmazza. Ennek a) pontja szerint nem rendelhető el a vagyonelkobzás intézkedés a büntetőeljárás keretében érvényesített polgári jogi igény fedezetéül szolgáló vagyonra. A vagyonelkobzás célja ugyanis nem kizárólag a bűncselekmény elkövetéséből eredő bűnös vagyon elvonása, hanem az is, hogy maga a vagyonelkobzás alkalmazása nem veszélyeztetheti a sértett vagyoni kárának megtérítését. A jelen ügyben irányadó - idézett - jogszabályokra figyelemmel a Kúria az I. rendű terhelt védőjének a vagyonelkobzás alkalmazásának jogszerűségét vitató védői érveit nem fogadta el. Egyrészt a felülvizsgálati eljárásban - amint arra már utalás történt - a tényálláshoz kötöttség érvényesül. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság határozata indokolásában (2. oldal utolsó bekezdés), hogy az ítéleti tényállás nem tartalmaz ellentmondást a terheltek vagyon elleni bűncselekményével okozott kár kapcsán, mivel helyesen rögzíti, hogy a lopási cselekmény sértettje a H. M. Kft., mely gazdasági társaság részére a bűncselekménnyel összefüggésben okozott kárt a II. rendű és a III. rendű terheltek munkáltatója, a W. M. Logisztikai Kft. térítette meg, az általa a sértettnek kifizetett összeg azonban a W. M. Logisztikai Kft. részére nem térült meg. Olyan kár keletkezett tehát, amely nem térült meg, ezzel összefüggésben a vagyonelkobzás elrendelését a Btk.77/B.§-ának

(1)bekezdés a) pontja nem zárja ki. A Kúria a felülvizsgálati indítványban foglaltakkal kapcsolatban utal arra, hogy amint azt a másodfokú bíróság megállapította, az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapján az I. rendű terhelt a jogtalanul eltulajdonított áruk értékével, vagyis 3.650.835 Ft-tal gazdagodott. Anyagi jogszabályt sértett az eljáró bíróság azonban akkor, amikor az I. rendű terhelt esetében a bűncselekménnyel okozott teljes kár értékének megfelelő összegszerűségben állapította meg a vagyonelkobzás mértékét. Az irányadó tényállás szerint a bűncselekménnyel okozott kár 3.650.835 Ft, az I. rendű terhelt e bűnös úton nyert vagyonból a II. rendű terhelt részére összesen 170.000 Ft-ot, míg a III. rendű terhelt részére összesen 160.000 Ft-ot adott át. A Kúria megállapítja, hogy a vagyonelkobzás szabályai valamennyi elkövetővel szemben irányadóak. A 95. számú BK vélemény I. pontja e kérdéskörrel összefüggésben kimondja, hogy a vagyonelkobzás egyetemleges alkalmazásának nincs helye; azt a társtettesek mellett a részesekkel (felbujtó, bűnsegéd) szemben is külön-külön kell alkalmazni arra a vagyonra, amelyhez a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben jutottak. A vélemény kifejti azt is, hogy amennyiben a felbujtó vagy a bűnsegéd részesedett a tettes által megszerzett vagyonból, a vagyonelkobzást részesedésük mértékéig - mint a bűncselekmény elkövetésével összefüggésben szerzett vagyonra - velük szemben el kell rendelni; ilyenkor az intézkedés a kétszeres elvonás tilalmára tekintettel a tettessel szemben csak az általuk megszerzett vagyon ezt meghaladó részére alkalmazandó. Mindebből a Kúria azt a megállapítást vonja le, hogy adott ügyben a terheltekkel szemben megítélt vagyonelkobzás teljes összege nem haladhatja meg a terheltenként ténylegesen bekövetkezett vagyongyarapodás teljes összegét. Ebből következően a Kúria jelen ügyben - a kétszeres elvonás tilalmára figyelemmel - az I. rendű terhelttel szemben elrendelt vagyonelkobzás összegét csökkentette a terhelt-társainak átadott 170.000 Ft + 160.000 Ft - összesen 330.000 Ft-tal, ekként a vagyonelkobzás összegét 3.320.835 Ft-ban állapította meg. A kifejtettekre tekintettel a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az I. rendű terhelt tekintetében a Be. 427.§-a

(1)bekezdésének b) pontja III. fordulata alapján megváltoztatta, és maga hozott a törvénynek megfelelő határozatot, egyebekben a Be. 426.§-a értelmében hatályában fenntartotta. Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Be. 3.§-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatát pedig a Be. 416.§

(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418.§-ának

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a bíróság - a Be. 421.§-ának

(3)bekezdése szerinti feltételek fennállása esetén - az elutasító határozat hozatalát is mellőzheti. Budapest,

1. október hó
2. Dr. Katona Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s.k. előadó bíró, Dr. Feleky István s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő Bné