Mfv.10730/2006/8 – Kúria

Mfv.II.10.730/2006/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Tóth Péter ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Salló Krisztina ügyvéd által képviselt alperes ellen munkabér megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon 4.M.4869/

1. szám alatt indított és másodfokon a Fővárosi Bíróság 59.Mf.29.146/2005/
2. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 59.Mf.29.146/2005/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 12.000 (tizenkettőezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felek között folyamatban volt előzményi perben az eljárt bíróság jogerősen megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát rendes felmondással jogszerűen szüntette meg. A másodfokú bíróság a felperes által keresetében igényelt jutalom kifizetése tárgyában új eljárás lefolytatását rendelte el. A felperes a megismételt eljárás során pontosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg az alperes
4. december 18-án kelt utasítása jogellenességét, és kötelezze az alperest 441.510 forint prémium és annak
5. február 16-ától számított kamata, valamint perköltsége megfizetésére. A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 4.M.4869/2004/
6. számú ítéletével az alperes
7. december 18-án kelt utasítását hatályon kívül helyezte, a felperes egyéb kereseti követelését elutasította. A bíróság a felperes anyagi igénye kapcsán vizsgálta a felperes fordításban csatolt munkaszerződését, amelynek
8. pontja rendelkezett az évközben két alkalommal adható prémiumról; továbbá az alperes által csatolt hiteles fordítást, amely szerint „évente két jutalom folyósítható". A bíróság nem a szerződés szóhasználata, hanem a megállapodás tartalma alapján értelmezte a munkaszerződésben foglaltakat, és arra következtetett, hogy az alperes a munkaszerződésben nem vállalt kötelezettséget sem prémium, sem jutalom fizetésére. A kilátásba helyezett járandóság megfizetését a szerződés csak lehetőségként említi, nem feladatokat és nem feltételeket szab, hanem csupán a munkaviszonyból eredő természetes munkavállalói kötelezettségeket rögzíti általánosságban, megállapítva a külön honorálás idejét is. A
9. évi jutalomszabályzat feltételei is jutalom, és nem prémium fizetésére vonatkoztak, és a feltételek nem voltak jogsértőek. A munkáltató az általa meghatározott szempontok helyes mérlegelésével jogszerűen döntött úgy, hogy a felperes részére nem fizet jutalmat. A bíróság a „
10. december 18-ai utasítás" megnevezésű munkáltatói intézkedést - amely a személyzet részére adott írásbeli fenyítés volt azért helyezte hatályon kívül, mert kollektív figyelmeztetésre nincs lehetősége a munkáltatónak. A felperes fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság az 59.Mf.29.146/2005/
11. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helyes indokaira tekintettel helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fellebbezésben foglaltak kapcsán kiemelte, hogy a munkaszerződés jutalom kifizetésének a lehetőségét rögzítette. A
12. évi szabályzat a munkaszerződést kiegészítve ugyancsak feltételes módban szól a juttatásról általános, az egyes munkavállalótól független feltételeket (az iroda tevékenységét, a kiadások általános alakulását) és egy kizáró okot (az év során adott figyelmeztetést) határoz meg a jutalom fizetésére. Ezek a feltételek, és a tágan, a havi fizetés 60-130 %-ában meghatározott mérték arra utal, hogy a munkáltató széles körben, a munkavállalótól is független körülmények figyelembevételével, mérlegeléssel dönthetett. A perben nem képezhette vizsgálat tárgyát az iroda tevékenysége és a kiadások általános alakulása. Egymagában a
13. december 18-ai írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése pedig nem eredményezhette az alperes kereset szerinti marasztalását. A felperes felülvizsgálati kérelmében a prémium iránti keresete elutasítása tekintetében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan új eljárás elrendelését kérte. Arra hivatkozott, hogy a munkaszerződést és a
14. évi munkáltatói szabályzatot a bíróságok az okiratokkal és korábbi bírósági határozattal ellentétesen, tévesen értelmezték. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a juttatás elnevezésétől függetlenül az alperes kötelezettséget vállalt annak nyújtására, az alól csak az ezen okiratokban meghatározott körülményekre tekintettel mentesülhet. Sérelmezte, hogy a bíróság nem értékelte az alperes eljárását:
15. decemberben nem végezte el a feltételek személyre szóló kiértékelését, december 18-án kollektív figyelmeztetést alkalmazott. Ezekből is az következik, hogy a juttatást az alperes prémiumként kezelte. Az Mt.
16. §-a és
17. §-a megsértését panaszolta arra hivatkozva, hogy nem lehet a munkavállaló terhére értékelni a szabályozás bizonytalanságát. A prémiumigénnyel kapcsolatos eseti döntésekből arra következtetett, hogy, ha a munkáltató magatartása ellehetetleníti a prémiumra való jogosultság megállapíthatóságát, a munkáltatónak a vállalt fizetési kötelezettségét a feltételek vizsgálata nélkül is teljesíteni kell. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) hiteles fordítását hangsúlyozta. A felperes az alperesi kérelemre benyújtott észrevételeiben az OFFI fordítással szembeni ellenbizonyításra és arra hivatkozott, hogy a jogvita elbírálása nem alakulhat csupán a munkaszerződésbeli egyetlen szó fordításbeli értelmezésén. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
18. §-ának