← Magyarország

Mfv.10165/2007/4 – Kúria

Mfv.II.10.165/2007/3.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Fazekas János ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Varga Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen munkabér és egyéb anyagi juttatás megfizetése iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságon 1.M.1037/

  1. szám alatt indított és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.352/2006/
  2. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.352/2006/
  3. számú ítéletét abban a részében, amelyben a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a perköltségről rendelkezett, hatályon kívül helyezi és a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 1.M.1037/2005/
  4. számú ítéletét egészében helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 36.000 (harminchatezer) forint együttes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes keresetében jubileumi jutalom, illetve végkielégítés, továbbá illetménykülönbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság az 1.M.1037/2005/
  5. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 25.580 forint illetménykülönbözetet és ennek törvényes kamatát. elutasította. Ezt meghaladóan a felperes keresetét Az ítéleti tényállás szerint a felperes szociálpolitikai referens munkakörben állt az alperes alkalmazásában
  6. március
  7. napjától. 2002-ben lehetősége nyílt arra, hogy korengedményes nyugdíjba mehessen, erre vonatkozó igényét a munkáltatónál a felperes bejelentette. A képviselő-testület, mint fenntartó
  8. július 27-én hozzájárult a korengedményes nyugdíjazás iránti kérelem teljesítéséhez. A felperes
  9. július 31-én írásban kérte, hogy szeptember 30-ával szűnjön meg a közalkalmazotti jogviszonya. A felek
  10. augusztus 6-án írásban megállapodtak abban, hogy a munkavállaló
  11. október
  12. napjával kezdődően kérelmezze a korengedményes nyugdíjazását, és jogviszonyát
  13. szeptember
  14. napjával megszüntetik, a munkavállalót öt hónap felmentési idő illeti meg, amelyből kettő és fél hónapra,
  15. július 16-tól szeptember 30-ig a munkavégzés alól felmentik, erre az időtartamra átlagkeresete jár, továbbá az igénybe nem vett szabadság (11 nap) megváltása, és a
  16. évi
  17. havi fizetés időarányos része megilleti. Ezt a megállapodást a felek, mint akaratukkal mindenben megegyezőt aláírtak. Készült a közalkalmazotti jogviszony megszűnése/megszüntetése tárgyú okirat is
  18. augusztus 6-i keltezéssel, amely szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnik meg azzal az indokolással, hogy nevezett kérte korengedményes nyugdíjaztatását, amelyhez az alperes hozzájárult. A felperes
  19. október 1-jétől korengedményes öregségi nyugdíjra vált jogosulttá az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatóság határozata alapján.
  20. szeptember
  21. napjától a közalkalmazotti illetmények megemelkedtek, a felperes részére azonban a szeptember hónapra esedékes illetményt, mint felmentési időre járó juttatást a korábbi besorolása alapján fizették ki. A felperes keresetében ezen illetménykülönbözet címén 29.400 forint megfizetését kérte, továbbá 39 év 9 hónap és 23 nap közalkalmazotti jogviszonya alapján öt havi illetménynek megfelelő jubileumi jutalom, illetve végkielégítés megfizetését is igényelte. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét csupán az illetménykülönbözet tekintetében találta alaposnak, további igényét azonban nem, mivel a bizonyítás eljárás adataiból arra következtetett, hogy a felek a felperes közalkalmazotti jogviszonyát közös megegyezéssel szüntették meg, a jubileumi jutalom pedig a Kjt. 87/A. §

(3)bekezdése alapján nem illette meg a felperest. A felperes fellebbezése folytán eljárt Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság a 4.Mf.21.352/2006/
  1. számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának fő összegét bruttó 653.732 forintra felemelte. Mellőzte a felperes perköltség fizetésre kötelező rendelkezést, egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint a felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes felmentéssel szüntette meg. Ezt azzal indokolta, hogy a közalkalmazotti jogviszony megszüntetéséről szóló okirat határozta meg ezt a jogcímet, és a felek megállapodása is felmentési időről rendelkezett. Mivel a felperes közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel szűnt meg, a felperest végkielégítés illeti meg, melynek összege a 20 évet meghaladó közalkalmazotti jogviszonyban töltött idejére tekintettel nyolc havi átlagkereset. Alaptalannak tartotta a fellebbezést a jubileumi jutalom tekintetében, mivel a Kjt.
  2. §
(3)bekezdése kizárólag a fizetési fokozat megállapítása során teszi lehetővé az
  1. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi munkaviszony teljes időtartamának figyelembevételét. A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a végkielégítés iránti kereseti kérelem elutasítását, a jogerős ítélet ennek megfelelő megváltoztatását kérte a Ptk.
  2. §-a, a Pp.
  3. §-a, valamint a Kjt.
  4. §-a megsértésére hivatkozva. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a bizonyítási eljárás adatait, amelyek a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel történt megszüntetését bizonyítják. Közös megegyezés esetén viszont a közalkalmazott végkielégítésre nem tarthat igényt. A jogviszony megszüntetésére kizárólag a felperes érdekében, korengedményes nyugdíjazásának lehetőségére tekintettel került sor. A felperes ellenkérelmében a jogerős kérte annak helyes indokai alapján. ítélet hatályban tartását A felülvizsgálati kérelem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálja a jogerős határozatot (Pp.
  5. §
(2)bekezdés), tehát nem képezi felülvizsgálat tárgyát a felperes által igényelt illetménykülönbözet, illetve a felperes jubileumi jutalom megfizetésére irányuló keresetét elutasító jogerős döntés. A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes perben tett nyilatkozata szerint a felmentésről szóló iratot augusztus, szeptember folyamán nem kapta meg, csak a megállapodást (
  1. sorsz. jkv.
  2. oldal). A felperesi képviselő a perben kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a felperes közalkalmazotti jogviszonyának megszüntetésével kapcsolatos iratok becsatolására (
  3. sorsz. jkv.
  4. oldal.). A felperesi képviselő a későbbiekben is úgy nyilatkozott (
  5. sorsz. jkv.
  6. oldal), hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszony megszüntetése elnevezésű okiratot nem vett át. A meghallgatott tanúk sem tettek erre nézve határozott, egyértelmű vallomást (
  7. sorsz. jkv. ... és ... tanúvallomása). A felperes fellebbezésében is azt adta elő, hogy a
  8. augusztus 6án kelt, a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetésére vonatkozó okiratot nem kézbesítették részére (
  9. sorsz. fellebbezés
  10. oldal utolsó bekezdés). Az előbbieket figyelembe véve alappal sérelmezte a felülvizsgálati kérelem, hogy a jogerős ítélet meghozatalánál a bíróság a per adatait nem összességében értékelte. Az előbbiek alapján ugyanis az állapítható meg, hogy a felek által kötött megállapodásban a közalkalmazotti jogviszony megszűnésére meghatározott időpont (
  11. szeptember 30.) előtt a felperessel a felmentéséről szóló munkáltatói intézkedést nem közöltek. Az e tárgyban készült okirathoz tehát a jogviszony megszűnése előtti közlés hiányában a jogviszonyt megszüntető joghatás nem fűződhetett. Következésképpen a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felek megállapodása, közös megegyezése alapján szűnt meg a felperes közalkalmazotti jogviszonya. Egyébként helyesen utalt a munkaügyi bíróság ítéletében arra is, hogy a Kjt.
  12. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott felmentési indok egyike sem állt fenn az adott esetben. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján a jogerős ítéletet a támadott részében hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest az alperes másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége (30.000 forint ügyvédi költség + ÁFA) megfizetésére. Az alperes személyes illetékmentessége folytán (1990. évi XCIII. törvény 5. §
(1)bekezdés c) pont) a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli (6/1986.(VI.26.) IM rendelet
  1. §). Budapest,
  2. november
  3. Dr. Fekete Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Molnár Istvánné s.k. előadó bíró, Dr. Földényi Gyuláné s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.