Mfv.II.10.945/2006/6.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Bassola Zoltán ügyvéd által képviselt felperesnek a ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és a jogkövetkezmények alkalmazása iránt a Pest Megyei Munkaügyi Bíróságon 10.M.624/
- szám alatt megindított és a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.25.189/2005/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a
- szeptember 19-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.25.189/2005/
- számú ítéletének azt a rendelkezését, amellyel · az elmaradt munkabér összegét leszállította, az étkezési hozzájárulás és a felmentési időre járó átlagkereset címén alperes marasztalását, valamint a kártyapénz iránti kereset elutasítását helybenhagyta, hatályában fenntartja, · a végkielégítés összegét leszállította, hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletében a jogellenes megszüntetésre tekintettel járó végkielégítés címén történt marasztalás összegét 2.213.556 (kettőmillió-kettőszáztizenháromezerötszázötvenhat) forintra felemeli, továbbá kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 255.000 (kettőszázötvenötezer) forint végkielégítést és annak
- április 2-ától
- december 31-éig járó évi 20 százalékos,
- január 1-jétől
- december 31-éig évi 11 százalékos,
- január 1-jétől
- június 30-ig évi 9 százalékos,
- július 1-jétől
- december 31-ig évi 7 százalékos,
- január 1-jétől
- június 30-ig évi 6 százalékos,
- július 1-jétől
- december 31-ig évi 6,25 százalékos,
- január 1-jétől
- június 30-ig évi 8 százalékos,
- július 1-jétől évi 7,75 százalékos kamatát, · a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasította és a vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletének érintett rendelkezéseire is kiterjedően - hatályon kívül helyezi és a kártérítés iránti · kereset tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, az alperes által fizetendő első és másodfokú együttes perköltség összegét megállapította, hatályon kívül helyezi és kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek tizenöt nap alatt - 216.000 (kettőszáztizenhatezer) forint együttes első, másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltséget. · Egyebekben a jogerős ítéletet nem érinti. A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a felperes felülvizsgálati eljárási költségét 120.000 (százhúszezer) forintban állapítja meg. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A Legfelsőbb Bíróság az Mfv.II.10.422/2001/
- számú végzésében a Pest Megyei Bíróság 8.Mf.21.829/1999/
- számú közbenső ítéletét a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 2.M.75/1997/
- számú közbenső ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A végzésben adott iránymutatás alapján lefolytatott eljárás eredményeként a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság a 2.M.624/2002/
- számú rész- és közbenső ítéletében megállapította, hogy a felperes az I. rendű alperesnél állt munkaviszonyban, és az alperes
- október
- napján kelt ... számú felmentése jogellenes. A II. és III. rendű alperesekkel szemben a keresetet elutasította. A Pest Megyei Bíróság a 8.Mf.25.055/2005/
- számú rész- és közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a felperes munkaviszonya az I. rendű alperesnél
- április
- napján szűnik meg. A munkaviszony jogellenes megszüntetéséhez fűződő járulékos követelések tekintetében a munkaügyi bíróság az eljárást folytatta. Megállapította, hogy a felperes
- február 20-ától
- február 29-éig volt táppénzes állományban, március 4-től keresőképes. Az I. rendű alperes intézkedése folytán
- június 4-ig havi 42.500 forint munkabérben részesült.
- november 15-ig ellátatlan volt, majd
- november 30-ig a ... Kórházban gyermekorvosként dolgozott.
- december
- napjától I. csoportú rokkantság alapján havi 44.273 forint rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg részére. A munkaügyi bíróság a jogellenesség jogkövetkezményeként az Mt.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek az
- június
- és november 14-e közötti időre 226.028 forint elmaradt munkabért, 10.050 forint étkezési hozzájárulást. A
- havi illetmény, az iskolaorvosi díj és a kártyapénz címén előterjesztett igényeit azonban megalapozatlannak találta, mert az Mt. a munkaviszonyban állók részére
- havi illetmény kifizetéséről nem rendelkezik, a felperes
- augusztus 23-án írásban bejelentette, hogy iskolaorvosi munkát nem végez, a kártyapénzt pedig jutalom címén kapta. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes a felmondás időpontjában nem minősült rokkant nyugdíjasnak, ezért az Mt.
- §
(2),
(4)és
(5)bekezdésére hivatkozással 1.026.000 forint összegű háromszoros végkielégítést és 85.000 forint felmentési időre járó munkabért ítélt meg részére. Elfogadta a kirendelt igazságügyi orvosszakértői és pszichiátriai szakvéleményt atekintetben, hogy a munkáltatói felmondás és a felperes depressziós állapota között az okozati összefüggés kimutatható, ezért az alperest 500.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte. Az elmaradt bér és a rokkantsági nyugdíj különbözete iránt előterjesztett vagyoni igényt, valamint a felperes további igényeit elutasította. A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és · · · · · a 226.028 forint elmaradt munkabért összegét számítási hiba miatt 187.388 forintra leszállította, a felperes nem vagyoni kártérítés iránti keresetét elutasította, az 1.026.000 forint végkielégítés összegét 368.926 forintra leszállította, mellőzte a felperes perköltség fizetési kötelezettségét, az alperest pedig 150.000 forint együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta. · A másodfokú bíróság a munkaügyi bírósággal ellentétben úgy ítélte meg, hogy a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek (T.) a felmondás időpontjában hatályos 47. § a), b) és c) pontjában meghatározott feltételek megvalósultak, a felperes a rokkantsági nyugdíjra jogosult volt, ezért az akkor hatályos Mt. 95. §
(2)bekezdése szerint végkielégítés nem illette meg. A jogellenesség jogkövetkezményeként a felmondás időpontjában hatályos Mt. 100. §
(2)bekezdése alapján csupán az Mt. 95. §
(4)bekezdés
- a)pontjában meghatározott összeg kétszerese jár. A másodfokú bíróság az orvosszakértői véleményt annak hiányos adatai miatt a felperes vagyoni és nem vagyoni kárigényének alátámasztására szolgáló elegendő bizonyítékként nem fogadta el, és az eset összes körülményeit mérlegelve az alperes nem vagyoni kártérítésre kötelezését mellőzte. A másodfokú bíróság a Pp. 24. §
- b)pontja alapján megállapított 2.213.556 forint pertárgyérték alapján a pernyertesség és pervesztesség arányát figyelembe véve az alperest kötelezte a felperes együttes első-, másodfokú perköltsége megfizetésére. A jogerős ítélet ellen a felperes és az alperes is felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletet a végkielégítésre való jogosultsága és annak összegszerűsége, a felmentési időre járó átlagkereset, az iskolaorvosi díj, a kártyapénz, az elmaradt munkabér és a rokkantsági nyugdíj különbözete, valamint a nem vagyoni kártérítés és a perköltség tekintetében támadta. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság jogsértően állapította meg, hogy a rokkantsági nyugdíjra jogot szerzett, és ezért végkielégítésre nem volt jogosult. A rokkantsági nyugdíjigény benyújtásakor a törvényben (T. 47.§) és a végrehajtási rendeletében (R. 107. §) meghatározott feltételekkel nem rendelkezett, mivel nem valósult meg az a feltétel, hogy az 1995. április 28-án történt igénybejelentését megelőző 180 nap alatt keresőképtelensége miatt megszakításokkal legalább 72 napon át nem dolgozott, ezt követően pedig újabb igényt nem jelentett be. A végkielégítés összegszerűségét is kifogásolta, fenntartva azt az álláspontját, hogy 1997. szeptember 1-jén a jogviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakult volna át, ezért a bíróság által figyelembe vett havi 57.000 forint munkabérrel szemben havi 192.000 forinttal kellett volna számolni, és háromszoros végkielégítést megítélni, melynek összege 3.456.000 forint. Az iskolaorvosi díj elmaradása is a munkaviszony jogellenes megszüntetésével kapcsolatban felmerült kár, amelynek elbírálásánál nem vehető figyelembe az 1995. augusztus 23-án kelt kézírásos nyilatkozat. A 307.708 forint kártyapénz tekintetében eseti döntésre hivatkozva állította, hogy a munkaviszonyban álló orvosok részére folyósított kártyapénz munkabérnek minősül. Mindezen kereseti kérelmei tekintetében a jogerős ítélet rendelkezéseinek a hatályon kívül helyezését, és a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatásával e kereseti kérelmeinek helyt adó határozat hozatalát kérte. A rokkantsági nyugdíjba helyezése napjától, 1999. december 1-jétől 2004. április 30-ig tartó időre vonatkozó vagyoni és a nem vagyoni kártérítési igénye elutasítását illetően a Pp. 182. §
(3)bekezdése megsértését amiatt panaszolta, hogy a bíróságok szakkérdésben az igazságügyi szakértői véleménnyel szemben foglaltak állást. Ebben a körben a jogerős ítéletnek a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében vitatta, hogy a felmondás időpontjában hatályos Mt. 100. §
(1)bekezdése alapján elmaradt munkabér illette meg a II. rokkantsági csoportba tartozó felperest, aki emiatt teljesen munkaképtelennek minősült, és ennélfogva munkabérre sem volt jogosult. Eseti döntésekre hivatkozott az étkezési hozzájárulás iránti igény megalapozatlanságának alátámasztására, és a két havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés megfizetésére kötelezését is jogellenesnek tartotta, mivel felperest az egészségügyi állapota miatt az eredeti munkakörében semmiképpen sem lehetett volna visszahelyezni. Kifogásolta, hogy a bíróságok a felperes nyilatkozatát fogadták el az átlagkereset összegszerűségének megállapítását illetően. Ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Végül a felperes és az alperes egyaránt a Pp. 75. §-a és 81. §
(2)bekezdése megsértését állította. A felperes a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendeletnek megfelelő ügyvédi munkadíj megállapítását, míg az alperes a pertárgy értékére figyelemmel a perköltségben való marasztalásának csökkentését kérte. A felperes felülvizsgálati kérelme felülvizsgálati kérelme nem alapos. részben alapos, az alperes
- Az alperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy a felperest
- június 5-e és november 14-e közötti időre elmaradt munkabér nem illette meg, mert a megállapított munkaképesség-csökkenésére tekintettel munkabérre sem lett volna jogosult. Az orvosilag megállapított munkaképesség-csökkenés ugyanis nem zárja ki azt, hogy a munkavállaló döntésétől függően, megmaradt munkaereje megfeszítésével továbbra is a korábbi munkáját végezze. A felperes
- május 4-étől keresőképes volt, és a perben nem nyert bizonyítást, hogy ezt követően gyermekorvosként a munkakörét nem tudta volna ellátni. A felperes a jelzett időtartam alatt ellátatlan volt, ezért a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben - a számszaki hibát kijavítva - az elsőfokú bíróság ítéleti döntését az elmaradt munkabér tekintetében.
- A felperes az iskolaorvosi teendőket az
- augusztus 23-án kelt írásbeli nyilatkozata szerint saját elhatározásából nem látta el. A felperes ennek a nyilatkozatnak a megtételét a jogi képviselőjéhez írt levélben beismerte (19/F/
- sorsz. alatt csatolt irat). Ebben ugyan kényszerhelyzetet említ, de jognyilatkozatát az Mt.
- §-a alapján nem támadta meg. Mindezekre tekintettel - a felülvizsgálati állásponttal szemben - a nyilatkozat a bizonyítékok körében értékelhető volt, és az abból levont következtetés nem okszerűtlen, a felperes ugyanis az iskolaorvosi teendőket már a felmentést megelőzősen sem látta el.
- Az ún. kártyapénzből a költségekhez való hozzájárulás, vagy más címen is adható juttatás. A per adatai szerint a felperes a kártyapénzből egy ízben,
- májusában jutalom címén részesült. A további évekre vonatkozóan a kártyapénzből történt kifizetésre nézve adat nem áll rendelkezésre. Az
- évi elmaradt munkabér alapjául szolgáló átlagkereset számítását pedig a felperes nem vitatta az
- évi jutalom szempontjából. Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a kártyapénz tekintetében az elsőfokú bíróság elutasító döntését helybenhagyta.
- Az étkezési hozzájárulás a felperest az Mt.
- §
(1)bekezdése alapján elmaradt egyéb járandóság címén megillette. Az alperes ezzel ellentétes felülvizsgálati érvelése - az elmaradt munkabér tekintetében kifejtett indokolásra is figyelemmel - nem helytálló. 5.A felperes végkielégítés iránti igénye tekintetében helyes az elsőfokú bíróság álláspontja, miszerint a felperest a munkaviszonya időtartama alapján hat havi átlagkereset illette meg, és nem esett az Mt. 95. §
(2)bekezdésében szereplő kizáró feltétel alá. A rokkantsági nyugdíjra való jogosultságnak a T. 47. §
- a)és
- b)pontjában meghatározott feltételeinek ugyan megfelelt (orvosi értelemben vett rokkantsága fennállt, a szükséges szolgálati időt megszerezte), de a
- c)pont szerinti feltétel nem állt fenn, mivel a „rendszeresen nem dolgozik" az R. 107. §
(1)bekezdés
- a)és
- b)pontja szerint nem állapítható meg. E hiányzó feltételt nem pótolta a felmondást megelőzően több mint fél évvel a rokkantsági nyugdíj iránt benyújtott kérelem, amelyet elutasítottak. A felperes a felmondásig újabb igénybejelentést nem tett, és arra nem is volt köteles, mivel az egészségileg megrokkant munkavállaló ereje fokozott megfeszítésével elláthatja a munkakörét, amint az a felperes esetében az 1996. november 15-étől történt alkalmazását követően meg is történt. 6. A jogosultság kérdésében helyes elsőfokú ítéleti döntés a végkielégítés összegszerűsége tekintetében részben téves. A felperest a munkaviszonya munkáltatói felmondása folytán az Mt. 95. §
(1)bekezdése és
(4)bekezdés f) pontja alapján hat havi átlagkeresetének megfelelő összegű végkielégítés illette meg, amely az Mt. 97. §
(2)bekezdése szerint az utolsó munkában töltött napon volt esedékes. E hat havi végkielégítést tehát a felperes havi 42.500 forint munkabére alapulvételével kell számítani, ez 255.000 forintot (42.500x6) tesz ki, amely után az esedékesség napjától kell a késedelmi kamatot megfizetni. A felperest a jogellenesség jogkövetkezményeként az Mt. 100. §-ának perbeli időben hatályos
(2)bekezdése alapján a végkielégítés kétszeresének megfelelő összeg illeti meg, amely az
(5)bekezdés szerinti időpontban vált esedékessé. Ennek megfelelően a felperes a jogviszonya jogellenes megszűnését megállapító határozat jogerőre emelkedésekor járó, az időközbeni bérfejlesztésre tekintettel mérlegeléssel megállapított összegű átlagkereset alapulvételével számított (12x184.463), összesen 2.213.556 forint összegre jogosult. Az átlagkereset összegszerűségét a másodfokú bíróság a felperes nyilatkozatára is tekintettel a Pp. 206. §
(3)bekezdése alapján mérlegeléssel, a közalkalmazotti besoroláshoz közelálló mértékben jogszabálysértés nélkül állapította meg. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a közalkalmazotti illetménytől kismértékben eltérő összeget jogszabálysértés hiányában sikertelenül támadta. 6. A felperest az Mt. 92. §
(2)bekezdése alapján a jogviszonyának felmondással való megszüntetésére tekintettel 90 nap felmondási idő illette meg, és az Mt. 93. §
(1)bekezdése alapján 45 napra kellett felmenteni a munkavégzés alól, amelyre a
(3)bekezdés szerint járó átlagkereset az utolsó munkában töltött napon volt esedékes. Az Mt. 100. §
(5)bekezdése alapján felperes felmentési járandóságot nem igényelhetett, mert a jogviszonya a munkáltatói rendes felmondásnak megfelelő intézkedés alapján szűnt meg. Ezért a jogerős ítélet időpontjában esedékes átlagkeresetre hivatkozással a felperes sikertelenül támadta a felmentési időre megítélt átlagkereset tekintetében a jogerős határozatot. 7.A felperes az elmaradt munkabér és rokkantsági nyugdíj közötti különbözet iránti vagyoni és a nem vagyoni kártérítési igénye elutasítását az orvosszakértői véleményre hivatkozva támadta, és e tekintetben az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és új eljárás elrendelését kérte.
- A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában megállapította, hogy a szakértői vizsgálati módszer kellő részletezése hiányában nem tisztázható, hogy felperes pszichés megbetegedései (depressziós tünetegyüttes) és ebből eredő gyomor és érrendszeri megbetegedést súlyosító tünetek fennállása kizárólag a felperes személyes előadásra alapozva nyert megállapítást, vagy azt a perbeli időben más orvosi adatok alátámasztották-e. A bíróság ezért a munkaviszony megszüntetésével való összefüggés hiányában a vagyoni kártérítési igényt elutasította. Ugyanakkor - az előbbieknek ellentmondóan - a nem vagyoni kártérítési igényt a munkaviszony megszüntetéssel összefüggésbe hozható depressziós állapotra tekintettel bekövetkező hátrány miatt alaposnak ítélte. A másodfokú bíróság - ítéletének indokolása szerint - felperes vagyoni és nem vagyoni kárigénye tekintetében az ítélkezése alapjául az orvosszakértői véleményben foglaltakat nem fogadta el, egyrészt a nem szakértői kompetenciába tartozó ténymegállapításokra, másrészt arra hivatkozott, hogy nem állapítható meg a szakértők mire alapozták, miszerint a felperes depressziója és ennek következtében fennálló egészségi állapota független a természetes kórokú megbetegedésétől, és kizárólag a jogviszony alperes részéről történő megszüntetésével áll okozati összefüggésben. Az előbbiekre tekintettel a Pp.
- §
(3)bekezdése megsértését a felperes a felülvizsgálati kérelmében alappal panaszolta. A szakértői vélemény hiányosságát a munkaügyi bíróság és a másodfokú bíróság is észlelte, ennek ellenére nem a Pp. 182. §
(3)bekezdése szerint járt el, holott a perben az alperes ellenőrző szakvélemény beszerzését indítványozta (
- sorsz. jkv.
- oldal), és a másodfokú bíróság is az igazságügyi pszichológus szakértő meghallgatását tartotta indokoltnak (
- sorsz. fellebbezési tárgyalási jkv.), de azt a szakértő akadályoztatása miatt mellőzte. Ebből következőn a kártérítési igény elbírálása megalapozatlanság miatt jogszabálysértő. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján a jogerős ítéletnek a felek felülvizsgálati kérelmének sikertelenül támadott rendelkezéseit (az elmarad munkabér, étkezési hozzájárulás, felmentési időre járó átlagkereset címén az alperes marasztalását, a kártyapénz iránti kereset elutasítását) hatályában fenntartotta, míg azokat a rendelkezéseit, amellyel a végkielégítés összegét leszállította, a nem vagyoni kártérítés iránti keresetet elutasította és a vagyoni kártérítés iránti kereset elutasítását helybenhagyta, valamint az első, másodfokú perköltségről rendelkezett, a Pp. 275. §
(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, egyben az alperest a jogellenesség jogkövetkezményeként terhelő marasztalás összegét 2.213.556 forintra felemelte, valamint alperest végkielégítés címén 255.000 forint és kamatai megfizetésére kötelezte. A vagyoni és nem vagyoni kártérítés iránti kereset elbírálása tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Egyebekben a jogerős ítéletet nem érintette a Legfelsőbb Bíróság. Az új eljárás során a Pp. 182. §
(3)bekezdése szerint eljárva tisztázni kell, hogy a felmondást követően a felperes természetes kórokú érbetegségével össze nem függő betegségei - depressziós állapot, gyomor nyálkahártya gyulladás illetve felmaródás, testi leromlás, fogyás - mikor jelentkeztek, azt milyen orvosi adatok támasztják alá, és ettől függően kell állást foglalni afelől, hogy e betegségek, illetve ezekkel kapcsolatban az érbetegségét illetően állapotrosszabbodása a munkaviszony megszüntetésével okozati összefüggésben következtek-e be. Ennek alapján hozható megalapozott döntés a vagyoni és nem vagyoni kártérítési igény jogalapja tekintetében, azt követően pedig annak összegszerűségéről. A felperes a részítélettel elbírált kereseti kérelmei tekintetében kétharmad részben pernyertes nyert, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján az alperes a felperes 216.000 forint (180.000 forint ügyvédi munkadíj + ÁFA) együttes első, másodfokú és felülvizsgálati eljárási részköltsége megfizetésére köteles. A hatályon kívül helyezett rész tekintetében a Legfelsőbb Bíróság a felperes felülvizsgálati eljárási költséget csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt (Pp. 275. §
(5)bekezdés). Az alperes a felülvizsgálati eljárási költsége tárgyában a határozat hozatalának mellőzését kérte. A 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
- §-a szerint a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. Budapest,
- szeptember
- Dr. Fekete Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Istvánné s.k. bíró