Mfv.II.10.162/2007/2.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a személyesen eljárt I. rendű, II. rendű és III. rendű felpereseknek a dr. ... jogtanácsos által képviselt alperes ellen elmaradt illetmény megfizetése iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságon 2.M.1705/
- szám alatt megindított és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.046/2006/
- számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 4.Mf.21.046/2006/
- számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 2.M.1705/
- számú ítéletét megváltoztatja, és a felperesek keresetét elutasítja. A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli. I n d o k o l á s A felperesek a pontosított keresetükben
- március
- és
- augusztus 20-a között egyes munkaszüneti napokon teljesített szolgálatuk ellentételezéseként az alperes által meg nem fizetett távolléti díj megfizetését kérték. Az alperes ellenkérelmében vitatta, hogy a felpereseket a távolléti díj megilletné, mivel a munkaszüneti napon túlszolgálatot teljesítettek, és a túlszolgálat kétszeresének megfelelő szabadidőben részesültek. A munkaügyi bíróság ítéletében az alperest az I. rendű felperes részére 126.360 forint, a II. rendű felperes részére 71.203 forint, a III. rendű felperes részére 52.997 forint, valamint ezen összegek késedelmi kamata megfizetésére kötelezte. A bíróság az ítélete indokolásában a Hszt.
- §-ának
(6)bekezdésére hivatkozott, miszerint munkaszüneti napon teljesített szolgálatért a hivatásos állomány tagját a munkájáért járó illetményén felül a távolléti díj is megilleti. A törvény rendelkezése alapján a távolléti díj a felpereseket megilleti, amelynek összegszerűségét a felek egybehangzóan adták elő. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - lényegében helyes indokainál fogva helybenhagyta. Az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, és a felperesek keresetének elutasítását kérte. A perköltsége tárgyában a határozathozatal mellőzését kérte. Az ügy érdemére kiható jogszabálysértésként a Hszt. 5. §-a, 6. §-a, 84. §-a, 87. §-a és 88. §-a megsértését panaszolta. Álláspontja szerint a jogalap elbírálása szempontjából annak van jelentősége, hogy a felperesek az általuk megjelölt munkaszüneti napokon túlszolgálat keretében teljesítettek szolgálatot. Erre az időre megkapták a havi illetményüket, a túlszolgálat időtartama kétszeresének megfelelő szabadidőt (Hszt. 88. §
(3)bekezdés), és ezen szabadidőre az illetményüket. Mivel az alperes a felperesek szolgálatteljesítését a túlszolgálat szabályai szerint rendezte, részükre a Hszt. 86. §
(6)bekezdése alapján távolléti díj fizetése sértené a rendeltetésszerű joggyakorlás és az egyenlő bánásmód elvét, azokkal szemben, akik munkaszüneti napon rendes szolgálatteljesítési időben teljesítenek szolgálatot. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el (Pp. 274. §
(1)bekezdés). A felülvizsgálati kérelem alapos. A Hszt. 87. §
(1)bekezdése szerint, ha a szolgálat érdeke vagy rendkívüli eset szükségessé teszi, a hivatásos állomány tagja a
- §-ban meghatározott szolgálatteljesítési időn túl, valamint a munkaszüneti és pihenőnapon is kötelezhető arra, hogy szolgálatot teljesítsen (túlszolgálat), illetőleg meghatározott ideig és helyen arra készen álljon. A per adatai szerint a felperesek az általuk megjelölt munkaszüneti napokon nem a rendes szolgálatteljesítési idejükben, hanem azon túl teljesítettek szolgálatot, így szolgálatuk munkaszüneti napon teljesített túlszolgálatnak minősül. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében megalapozottan hivatkozott arra, hogy a felperesek igénye elbírálásánál a túlszolgálat ellenértékére vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, és nem a Hszt.
- §
(6)bekezdését, amely a rendes szolgálatteljesítési időben, munkaszüneti napon teljesített szolgálat díjazásáról rendelkezik. A Hszt. 88. §
(3)bekezdése szerint a túlszolgálatért annak időtartamával megegyező, ha pedig a túlszolgálatot a heti pihenőnapon, vagy munkaszüneti napon teljesítették, a túlszolgálat kétszeresének megfelelő szabadidő, illetőleg díjazás jár, amelyet a
(4)és
(5)bekezdés szerint kell kiadni, illetve kifizetni. A felperesek a perben nem tették vitássá, hogy a munkaszüneti napokon végzett túlszolgálat ellenértékeként az alperes a túlszolgálat kétszeresének megfelelő szabadidőt biztosította részükre (így az aznap végzett szolgálatukért járó díjazáson felül a szabadnapra járó díjazás illette meg őket). Ezen túlmenően a Hszt. 86. §
(6)bekezdése alapján előterjesztett igényük megalapozatlan, a munkaszüneti napon teljesített szolgálat ellenértéke szempontjából ugyanis a Hszt.
- §-a a
- §-hoz képest speciális szabálynak minősül. Az eljárt bíróságok tévedtek, amikor a döntésüknél nem vették figyelembe, hogy a felperesek ténylegesen munkaszüneti napon teljesített túlszolgálat ellenértékét igényelték, amelyre a Hszt. 86.§
(6)bekezdése nem alkalmazható. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §
(4)bekezdésében foglaltak alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperesek keresetét elutasította. A felpereseknek a felülvizsgálati eljárásban költségük nem merült fel, ezért e vonatkozásban rendelkezni nem kellett. Az alperes személyes illetékmentessége folytán a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli. Budapest, 2007. november 28. Dr. Fekete Zsuzsanna s.k. a tanács elnöke, Dr. Földényi Gyuláné s.k. előadó bíró, Dr. Molnár Istvánné s.k. bíró