Kbf.11/2013/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétségében, ezért 40 napi tétel, napi tételenként 2.500 forint, összesen 100.000 forint pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatására. A IV.r. vádlottat kötelezte 21.145 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg a fennmaradó 13.975 forint költséggel kapcsolatban megállapította, hogy azt az állam viseli. Ellenben I.r., II.r. és III.r. vádlottakat az ellenük társtettesként megvalósított védekezésre képtelen személy ellen elkövetett könnyű testi sértés bűntette és társtettesként megvalósított hivatalos eljárásában elkövetett bántalmazás bűntette miatt emelt vád alól felmentette. A tárgyaláson a katonai ügyész a IV.r. vádlott tekintetében tudomásul vette az ítéletet, de az I., II. és III.r. vádlottak terhére fellebbezést jelentett be megalapozatlanság miatt, bűnösség megállapítása és büntetés kiszabása érdekében. Az I., II. és III.r. vádlottak a kihirdetett ítéletet tudomásul vették. A IV.r. vádlott három napi gondolkodási időt tartott fenn, de a törvényes határidőn belül nem jelentett be fellebbezést, ezért az ítélet az ő esetében 2012. december 15. napján jogerőre emelkedett. A katonai ügyész előterjesztette fellebbezésének részletes írásbeli indokolását, amelyben a bejelentett jogorvoslati nyilatkozatától eltérően arra tett indítványt, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a Be. 373. §

(1)bekezdés III/a. pontja és a Be. 376. §

(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét helyezze hatályon kívül, és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács elmulasztotta bizonyítékként értékelni az ügyben tanú1 fogvatartott vallomását, valamint az igazságügyi orvosszakértői véleményben foglaltakat. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.37/2013/2. számú átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 376. §

(1)bekezdése alapján - figyelemmel a Be. 351. §

(2)bekezdés a./ pontjára - a Be. 375. §

(1)bekezdése szerint, tekintettel a Be. 373. §

(1)bekezdés III/a. pontjára, helyezze hatályon kívül és az elsőfokú bíróságot utasítsa új eljárás lefolytatására. Indítványozta, hogy a megismételt eljárást a Kaposvári Törvényszék Katonai Tanácsa folytassa le. Álláspontja szerint megalapozatlan az ítélet, mert a Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa nem vette figyelembe az orvosszakértői vélemény megállapításait, és tanú1 tanú vallomását. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségnek a nyilvános ülésen eljárt képviselője az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezést fenntartotta. Kifejtette azon álláspontját, hogy részben felderítetlen az ítélet, illetve az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének sem tett teljes egészében eleget. tanú1 vallomását ugyanis nem értékelte megfelelően, nem vette figyelembe a vallomást teljes tartalmában. Az elsőfokú ítélet az orvosszakértői véleménnyel kapcsolatban csupán azt tartalmazza, hogy nem tudott releváns érdemi megállapításokat tenni, amivel segítette volna a tényállás teljes körű, mindenre kiterjedő feltárását. A másodfokú ügyészi álláspont szerint azonban a tényállás megállapítása szempontjából az orvosszakértői vélemény releváns megállapításokat tartalmaz. Indítványát megismételte. Az I. és III.r. vádlottak védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében kifejtette azon álláspontját, hogy az elsőfokú ítélet ellen bejelentett ügyészi fellebbezés nem vezethet eredményre, mivel az az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységét támadja. Kifejtette továbbá, hogy tartalmilag sem helytálló az ügyészség hivatkozása, hiszen az elsőfokú bíróság ítélete mind tanú1 tanú vallomásának értékelését, mind az igazságügyi orvosszakértői vélemény értékelését tartalmazza, mint ahogy egyébként az elsőfokú bíróság ítéletében az összes általa a bizonyítási eljárás során megismert bizonyíték értékelését elvégezte. A felsorolt bizonyítékokból okszerűen és logikusan következtetett a katonai tanács és helyes az általa megállapított tényállás. Eljárási hibát nem vétett, így az ügyészi fellebbezés teljes egészében alaptalan. Ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A II.r. vádlott a nyilvános ülésen a saját védelmében tett nyilatkozatában előadta, hogy nem követett el bűncselekményt, ezért az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az I., II. és III.r. vádlottak az utolsó szó jogán úgy nyilatkoztak, hogy nem követték el a vádiratban terhükre rótt bűncselekményeket. A katonai ügyész által bejelentett fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján felülbírálta. A Be. 349. §

(1)bekezdésében foglaltakra figyelemmel azonban mellőzte a felülbírálatot a IV.r. vádlott tekintetében, figyelemmel arra, hogy az ő vonatkozásában az ítélet már jogerőre emelkedett. A hatályon kívül helyezésre irányuló ügyészi fellebbezés nem alapos. A másodfokú bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. A tényállás megállapítása körében az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte, és indokolási kötelezettségének is eleget tett. Az I., II. és III.r. vádlottak az elsőfokú tárgyaláson vallomást tettek, tagadták a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését. Az ügy sértettje időközben elhunyt, így az elsőfokú bíróság törvényesen olvasta fel a nyomozás során tett vallomását. Szintén törvényesen olvasta fel a katonai ügyész indítványa alapján tanú2-nek a nyomozás során tett vallomását, valamint további tanúk vallomását az írásbeli vallomástétel engedélyezésére figyelemmel. Kihallgatta a tárgyaláson jelenlévő tanúkat, valamint ismertette a releváns okiratokat, elsődlegesen az igazságügyi orvosszakértői véleményt. Az elsőfokú bíróság ítélete

1. oldal közepétől a
2. oldal utolsó előtti bekezdéséig egyenként értékelte az általa megismert bizonyítékokat, majd a
3. oldal utolsó bekezdésétől a
4. oldal első bekezdéséig az egyes bizonyítékokat egymással összevetette. Nem helytálló az az ügyészi hivatkozás, hogy az elsőfokú bíróság csak hiányos tartalommal vette figyelembe tanú1 tanú vallomását, azért azt nem értékelte megfelelően. Megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság ítélete
5. oldalán foglalkozott tanú1 fogvatartott vallomásával, annak lényegi tartalmát rögzítette, majd ítélete
6. oldal
7. bekezdésében azt az ügy más bizonyítékával összevetette. Szintén nem helytálló az az ügyész hivatkozás, hogy a katonai tanács nem vette figyelembe az igazságügyi orvosszakértői véleményben rögzítetteket, és azzal kapcsolatban csak annyi megállapítást tett, hogy az orvosszakértő a szakvéleményben releváns érdemi megállapításokat tenni nem tudott. Ehhez képest az állapítható meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete
8. oldal utolsó előtti bekezdésében részletesen rögzítette az igazságügyi orvosszakértői vélemény megállapításait, és a bizonyítékok összevetése során az egyes tanúvallomásokra hivatkozva hívta fel a figyelmet arra, hogy milyen ellentmondás mutatkozik a sértett tényleges sérülése, valamint a bántalmazás módjára és mértékére tett különböző vallomások között. Az orvosszakértői vélemény maga is tartalmazza azt, hogy a látleletben foglaltak alapján a többszöri rúgás tényét orvosszakértői eszközökkel alátámasztani, bizonyítani nem lehet. A sértetten talált egyetlen sérüléssel kapcsolatban az orvosszakértő csupán vélelmezett rúgást említett a szakvéleményben. A rendelkezésre álló adatok ugyanis nem engedtek következtetést levonni arra, hogy a sértett sérülése hogyan keletkezett. Nem tévedett tehát a katonai tanács, amikor az általa lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú ítélet
9. oldal 1-3 bekezdéseiben rögzített tényállást állapította meg. Ez a tényállás megalapozott, a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai ezen túlmenő megállapításokra nem engednek következtetni. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, ezért az ügyészség hatályon kívül helyezésre irányuló indítványa eredményre nem vezethetett. Ezért nem tévedett az elsőfokú katonai tanács, amikor ítélete
10. oldal
11. bekezdésében azt rögzítette, hogy a vád tárgyát képező törvényi tényállások megvalósulását a bíróság kétséget kizáróan nem tudta megállapítani, és a Be.
12. §

(2)bekezdésére is tekintettel felmentő ítéleti rendelkezést megalapozó történeti tényállást állapított meg. Törvényesen járt el tehát a katonai tanács, amikor I.r., II.r. és III.r. vádlottakat az ellenük társtettesként megvalósított védekezésre képtelen személy ellen elkövetett könnyű testi sértés bűntette és társtettesként megvalósított hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 6. §

(3)bekezdés b./ pontjára figyelemmel, a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján bizonyítottság hiányában - felmentette. A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsa ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa helyes indokai alapján - mindhárom vádlott vonatkozásában - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának végzése a Be. 371. §

(1),

(3)és

(4)bekezdésein alapszik. Budapest,

1. október
2. napján . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészáros László hb. ezredes s.k. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete I.r., II.r. és III.r. vádlottak tekintetében jogerős. Budapest,
3. október
4. napján Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Karácsonyi Gabriella tisztviselő