Mfv.10222/2013/4 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(2)Mfv.I.10.222/2013/4.szám A Kúria dr. Kishonti Attila ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Rátkai György ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés iránt a Tatabányai Munkaügyi Bíróságnál 2.M.404/

1. szám alatt megindított és másodfokon a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.303/2012/
2. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A Kúria a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.303/2012/
3. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2.M.404/2010/
4. számú ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek - tizenöt nap alatt - 75.000 (hetvenötezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra 240.000,Ft (Kettőszáznegyvenezer forint) fellebbezési és 300.000,- Ft (Háromszázezer forint) felülvizsgálati eljárási illetéket. Indokolás A felperes módosított keresetében 5.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére és a perköltség viselésére kérte kötelezni az alperest. A Tatabányai Munkaügyi Bíróság 2.M.404/2010/
5. számú ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 3.000.000,Ft nem vagyoni kártérítést, és perköltséget. Megállapította, hogy a felperes az alperes alkalmazásában állt gépkocsivezető munkakörben, amikor munkavégzés közben
6. november
7. napján 04.00 órakor az o.A. város parkolójában rablótámadás érte. Koponyasérülést és sarokcsonttörést szenvedett el, melynek következtében 34%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás alakult ki nála. Mivel a felperes sérülései az alperes működési körébe eső fuvarozási tevékenység során keletkeztek, az alperes a kárfelelősség alól nem mentesülhet [Mt.174.§

(1),

(2)]. A bíróság álláspontja szerint a felperest a kár bekövetkeztében vétkesség nem terheli, mert a pihenőhely kiválasztásánál úgy járt el, ahogy tőle elvárható volt, ezért kármegosztásnak helye nincs. A felperes perbeli balesetből eredő nem vagyoni kárát 3.000.000,- Ftban tartotta megalapozottnak, melynek megtérítésére az alperes az Mt. 177.§

(2)bekezdése alapján köteles. Alperes fellebbezése folytán eljárt Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.303/2012/

1. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 101.600,- Ft együttes első- és másodfokú perköltséget. A törvényszék megállapította, hogy a kárt előidéző ok ismeretlen személyek magatartása, a rablótámadás volt, mely a felperest nem a fuvarozás során, hanem pihenő idejében érte, így az az alperes működési körén kívül esőnek minősül. Az, hogy a bárki által használható parkolóban a felperest megtámadták, a technika adott szintjén, a rendelkezésre álló idő alatt az alperes részéről nem volt elhárítható. Az alperes a biztonságos munkavégzés körülményeinek megteremtésére vonatkozó kötelezettsége körében előírta különös tekintettel a d.e. fuvarteljesítések vonatkozásában - a hosszabb pihenő idő őrzött, biztonságos parkolóban történő igénybevételét, abban az esetben is, ha a vezetési időt túllépik. Ennek megfelelően a felperes kötelezettsége volt a megfelelő parkolóhely kiválasztása. A felperes a bizonyítási teherre vonatkozóan a másodfokú eljárásban tett ez irányú kioktatása ellenére nem bizonyította, hogy a rablótámadás az előírtaknak megfelelően kiválasztott, biztonságos és őrzött parkolóban érte. A kárt az alperes működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő, ezért az alperes mentesül a kártérítési felelősség alól. A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének megfelelő ítélet hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati érvelés szerint balesete a kötelező egészségbiztosításról szóló
2. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 52.§

(1)bekezdése alapján üzemi balesetnek minősül, ebből következően sérülése a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Hivatkozott arra, hogy a fuvarozásnak jogszabályban is meghatározott szerves részét képezi a kötelezően kiveendő pihenő idő, így az nem minősülhet a munkáltató tevékenységi körén kívülinek. Ezen felül a működési kör nem korlátozódik a munkáltató telephelyére sem. Ha a munkavállaló a munkáját szokásosan telephelyen kívül végzi, és a munka jellege, és a munkavégzés körülményei folytán a baleset veszélyének rajta kívül eső okból ki van téve, a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok közötti összefüggés fennáll, mert a munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, és az ezzel összefüggő veszélyhelyzettel a munkáltatónak is számolnia kell. Utalt arra, hogy a kialakult bírói gyakorlat a működési kör fogalmát tágan értelmezi. Az egyik eseti döntés megállapította, hogy a rendszeresen szabad területen munkát végző munkavállalót ért kullancscsípés a munkáltató működési körébe esik, ezért a felelősség akkor is fennáll, ha a kullancscsípés - mint betegséget, kárt előidéző ok - nem volt elhárítható (MD II.389.). Álláspontja szerint mindezekből következően az őt ért káresemény a munkáltató működési körébe tartozik, és így az elháríthatatlanság kérdését már vizsgálni sem kell. A felülvizsgálati érvelés szerint D.O.-ban nincsenek őrzött parkolók, az általa választott parkoló ugyanakkor kamerával felszerelt és más gépjárművek által is igénybe vett terület volt, így biztonságosnak minősült. Vitatta az alperes által a helyszínről készített fényképek bizonyító erejét, hivatkozva arra, hogy nem az adott helyszínt ábrázolják, és az időközben eltelt négy évre tekintettel a körülmények is megváltozhattak. A felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában fenntartására és a felperes perköltségben marasztalására irányult. Az alperes arra hivatkozott, hogy az MK. 29. szerint a kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Adott esetben az ismeretlen személy által elkövetett rablótámadás az alperes működésétől független volt, ezért azt a munkáltató működési körén kívül esőnek kell tekinteni. Érvelése szerint a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének (BH.44/1999.), továbbá nem állapítható meg a jogszabálysértés, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja (BH.401/1998.). A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§-ának

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem részben alapos. A felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott az Ebtv. 52.§

(1)bekezdésében foglalt fogalommeghatározásra, e jogszabály ugyanis az egészségbiztosítás keretében igénybe vehető baleseti ellátásra vonatkozó szabályokat tartalmazza, és ezzel összefüggésben határozza meg az üzemi baleset - mint az ellátás egyik feltétele fogalmát. A munkáltató kárfelelősségére vonatkozó szabályokat az Mt. 174.§-a tartalmazza. A perben irányadó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (régi Mt.) 174.§

(1)bekezdése alapján a munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. A

(2)bekezdés alapján mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. A

(3)bekezdés szerint nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. Az

(5)bekezdés értelmében a munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, használt anyag, felszerelés, berendezés és energia tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperest a rablótámadás külföldi fuvarfeladat teljesítése közben kivett pihenőidő alatt érte, a sérülései, és az ebből eredő kára munkaviszonyával összefüggésben keletkezett, és ez az alperes objektív - vétkességére tekintet nélkül fennálló - kárfelelősségét alapozza meg. Az elsőfokú bíróság a felperes balesetének az alperesnél fennállt munkaviszonyával való okozati összefüggését megállapította, az alperes fellebbezését elsődlegesen az Mt. 174.§

(2)bekezdése első fordulatában foglalt mentesülési okra hivatkozással, másodlagosan a felperes vétkes közrehatására alapítottan terjesztette elő. Az Mt. 174.§-ának

(1)bekezdésében említett "munkaviszonnyal összefüggésben", és a

(2)bekezdésben említett "működési kör" nem azonos fogalmak. A "munkaviszonnyal összefüggésben" kifejezés arra a tárgyi körre utal, amelybe tartozó károsodásért a munkáltató felel, a "működési kör" viszont a munkáltatónak a felelősség alóli mentesülésével áll szoros összefüggésben. A kimentés alapja ugyanis az, hogy a munkaviszonnyal összefüggésben keletkezett kár olyan okból következett be, amely nincs kapcsolatban a munkáltató működésével, és azt a munkáltató nem is háríthatta el. A működési kör nem korlátozódik a munkáltató telephelyére, ha a munkavállaló a munkáját a telephelyen kívül végzi, a munkavégzés során a munkavállaló a munka jellege és a munkavégzés körülményei folytán a baleset veszélyének rajta kívül eső okból ki van téve. Ilyen esetben általában azon az alapon állapítható meg a munkáltató működési köre és a balesetet kiváltó ok közötti okozati összefüggés, hogy a munkavállaló a munkát a számára adott körülmények között köteles végezni, az ezzel összefüggő baleseti veszélyhelyzettel a munkáltatónak is számolnia kell (MK 29.). Perbeli esetben a fuvarozás közben igénybe vett pihenőidő csupán időben különült el a munkaidőtől (vezetési időtől), annak kivételére az alperes által üzembentartott gépjárműben került sor. Az alperes ugyan állította, hogy a felperesnek kifizetett napidíj részben a szállásköltségek fedezetére szolgált, azonban nem bizonyította a hosszabb pihenőidő fizetett szálláshelyen történő igénybevételének kötelezettségét. A munkaköri leírás a pihenőidő helyszínére vonatkozó előírásokat nem tartalmaz, a gépjárművezetői kézikönyv rendelkezéséből - "fontos, hogy biztosítsa, hogyha hosszabb pihenőidőre, vagy alváshoz megáll, azt mindig őrzött, biztonságos parkolóban tegye" - pedig az következik, hogy a felperesnek a hosszabb pihenőidejét szokásosan a gépjárműben kellett töltenie. Fentiek azt eredményezik, hogy adott esetben a pihenőidő, annak igénybevétele szervesen összefüggött a munkáltató működésével. Helytállóan foglalt abban állást a másodfokú bíróság, hogy az alperes által hivatkozott BH.2008.53. számú eseti döntésnél nem képezte felülvizsgálat tárgyát az az ítéleti megállapítás, hogy a bankrablás a bank működési körén kívül esőnek minősül, ezen kívül a jelen ügyben a munkavégzés körülményei is eltérőek voltak a BH-ban közölt jogesettől, így a hivatkozott határozat ebben a perben nem irányadó. Perbeli esetben a külföldi fuvarozás annak helyszínére tekintettel -a gépjármű üzemeltetésével, és a közlekedéssel járó általános (szokásos) veszélyhelyzeten felül olyan további kockázattal is járt, amellyel az alperes tisztában volt, ellenkérelmében ugyanis maga az alperes hivatkozott arra, hogy a felperes balesetét megelőzően a felperes egy másik kollégája esett dél-olaszországi rablótámadás áldozatául. Mindezek alapján a másodfokú bíróság okszerűtlen mérlegeléssel jutott arra a következtetésre, hogy az adott esetben a felperest pihenőidejében ért rablótámadás az alperes működési körén kívül esőnek minősül, ezért az alperes a kárfelelősség alól nem mentesülhet az Mt. 174.§

(2)bekezdése alapján. A perben az alperesnek kellett bizonyítania, hogy a felperes a kár bekövetkeztében vétkesen közrehatott, ezért a másodfokú bíróság tévesen oktatta ki a felperest a bizonyítási teher körében arra, hogy neki kell bizonyítania, hogy a támadás biztonságos és őrzött parkolóban érte, a bizonyítottság hiányát pedig megalapozatlanul értékelte a felperes terhére. A munkaügyi bíróság az alperest 3.000.000,- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet ellen a felperes nem fellebbezett, ezért a felülvizsgálati eljárásban az elsőfokú ítéletben megállapított marasztalási összegen felül kárigényét nem érvényesítheti [Pp. 271. §

(1)bekezdés b) pont].. A fentiek miatt a Kúria a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a fent kiegészített indokolással az elsőfokú ítéletet helybenhagyta (BH.1999.44., BH.1998.401.). A Pp. 78.§

(1)bekezdés alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A le nem rótt másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az alperes köteles viselni a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§

(2)bekezdése és a Pp. 78.§

(1)bekezdése alapján. Budapest,

1. november
2. Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Pesthyné dr. Pámer Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő