Bf.137/2013/10 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettében, valamint a Btk. 229. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés szerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntettében, ezért - halmazati büntetésül - 2 évi börtönbüntetésre és Magyarország területéről 2 évi kiutasításra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 évi próbaidőre felfüggesztette. Végrehajtás esetére rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött időnek a szabadságvesztés tartamába történő beszámításáról. Az eljárás során lefoglalt 2 db 50 eurós bankjegy vonatkozásában vagyonelkobzást rendelt el. Kötelezte a vádlottat 35.230 forint bűnügyi költség megfizetésére, míg a fennmaradó 176.000 forint költséggel kapcsolatban megállapította, hogy azt az állam viseli. A tárgyaláson az ügyész fellebbezést jelentett be a büntetés súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása érdekében. A vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vették. Az eljáró ügyész előterjesztette fellebbezésének részletes írásbeli indokolását, amelyben indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a vádlottal szemben végrehajtandó szabadságvesztést és határozott idejű közügyektől eltiltást szabjon ki. A vádlott rövid időn belül követett el többszörös halmazatot alkotó bűncselekményeket, így - az ügyészi álláspont szerint - nem lehet arra következtetni, hogy a büntetés végrehajtásával való fenyegetettség elegendő a büntetési célok eléréséhez. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.296/2013/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. Indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét változtassa meg, és a vádlottal szemben börtönben végrehajtandó szabadságvesztést szabjon ki, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Álláspontja szerint ilyen súlyú korrupciós és hivatalos személy elleni bűncselekmények halmazata esetén nem indokolt a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztése. A védő a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Kifejtette azon álláspontját, hogy a büntetés elfogadható, nem eltúlzottan enyhe, és a büntetési célokkal összhangban áll. Utalt arra, hogy védence büntetlen előéletű személy, illetve hogy az elsőfokú elbírálás óta további egy évi időmúlás következett be. A bejelentett ügyészi fellebbezés folytán a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és az azt megelőző bírósági eljárást a Be.
2. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tárgyalása során az eljárási szabályokat betartotta. Így betartotta mind a bíróság elé állításos külön eljárásra, mind pedig a tolmácsra előírt kötelező figyelmeztetésekre vonatkozó szabályokat. A Fővárosi Törvényszék a tényállást részben mérlegelési jogkörében állapította meg. Ennek során a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta, a bizonyítékokat megfelelően értékelte és indokolási kötelezettségének is eleget tett. A vádlott a tárgyaláson a vesztegetési cselekmények tekintetében teljes beismerő vallomást tett, azonban kihallgatása során tagadta, hogy a hivatalos személy elleni erőszakot elkövette volna. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően azonban ezen cselekménye tekintetében is bűnösséget elismerő nyilatkozatot tett. Nem tévedett az elsőfokú bíróság amikor a közélet tisztasága elleni bűncselekmények tekintetében a tényállást a vádlott beismerő vallomása, az azt alátámasztó tárgyaláson kihallgatott tanúk vallomása, a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, valamint a lefoglalt bűnjelek alapján, tehát a rendelkezésre álló bizonyítékokkal összhangban állapította meg. Nem tévedett azonban a törvényszék akkor sem, amikor a hivatalos személy sérelmére elkövetett bűncselekmény tekintetében a történeti tényállást a vádlott védekezésével szemben tanú1, tanú2, tanú3 és tanú4 tanúk vallomásai alapján állapította meg. Ítélete 5. oldalától a 11. oldal 2. bekezdéséig értékelte az általa megismert bizonyítékokat, és logikus, meggyőző magyarázatát adta annak, hogy a vádlotti védekezést miért nem fogadta el. A Fővárosi Törvényszék által megállapított tényállás megalapozott, mentes a Be. 351. §

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla felülbírálata alapjául elfogadta. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és helyes a cselekményeinek a jogi minősítése is. Nem tévedett a Fővárosi Törvényszék, amikor vádlott bűnösségét 2 rb. a Btk. 253. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(2)bekezdés szerint minősülő vesztegetés bűntettében, valamint a Btk. 229. §

(1)bekezdésébe ütköző és a

(8)bekezdés szerint minősülő hivatalos személy elleni erőszak bűntettében állapította meg. A másodfokú bíróság mindenben osztotta az elsőfokú bíróságnak a

1. oldal közepétől a
2. oldal közepéig kifejtett jogi álláspontját. A jogi indokolást csupán annyiban egészíti ki, hogy a Btk.
3. §

(8)bekezdésében említett külön törvényben meghatározott intézkedést végrehajtó rendőr a jelen esetben a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény 33. §

(1)bekezdés a./ pontjában írt előállítást végző rendőr. A 33. §

(3)bekezdésében foglaltak szerint maga az előállítás nem csupán egy aktust, hanem egy meghatározott időtartamot is jelent. Az előállítás a törvényben a rendőri intézkedések között van megjelölve, ezért egyértelmű, hogy az előállított személyt őrző rendőrt külön törvényben meghatározott intézkedést végrehajtó rendőrnek kell tekinteni. A Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú felülbírálat során a Btk.

1. § főszabályára tekintettel az elkövetés idején hatályos büntető törvényt alkalmazta figyelemmel arra, hogy a kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetést mind az
2. évi IV. törvény, mind a
3. évi C. törvény azonos módon szabályozza, és ahhoz azonos büntetési tételt is fűz. A hivatalos személy elleni erőszak tekintetében a másodfokú elbíráláskori büntető törvény
4. §-ában írt hivatalos személy elleni erőszak már nem tartalmazza a külön törvényben meghatározott intézkedést végrehajtó rendőr sérelmére történő elkövetést, mint minősítő körülményt, azonban magát az adott bűncselekmény alapesetét súlyosabban rendeli büntetni. Összességében tehát megállapítható, hogy az új büntető törvény enyhébbnek nem tekinthető. A súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés eltérő tartalommal alapos. A Fővárosi Törvényszék ítéletében helytállóan sorolta fel a büntetés kiszabása során figyelembe vehető körülményeket, és nem tévedett, amikor a büntetlen, kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodó külföldi állampolgár tekintetében halmazati büntetésül a rendelkező részben írt tartamú börtönbüntetést állapított meg. Nem tévedett, amikor ugyanezen körülményekre figyelemmel lehetőséget látott a szabadságvesztés próbaidőre történő felfüggesztésére, és a próbaidőt a maximális tartamban határozta meg. A Magyarországon korrupciós, és hivatalos személy elleni bűncselekményt elkövető vádlottat indokoltan kiutasította Magyarország területéről, azonban tévedett a kiutasítás tartamának megállapításakor. A másodfokú bíróság álláspontja szerint jelentős érdek fűződik ahhoz, hogy a vádlott az ország területére hosszabb időn át ne térhessen vissza, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a kiutasítás tartamát 5 évre súlyosította. A másodfokú bíróság álláspontja szerint ezek a büntetések a ... vádlottal szemben megfelelően szolgálják a Btk.
5. §-ában írt büntetési célokat, így a más tekintetben súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés eredményre nem vezethetett. A Fővárosi Törvényszék ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla helyes indokai alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Be.
6. §

(1)bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a vádlottat a vonatkozásában kirendelt védő díjaként másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokú eljárás során felmerült további bűnügyi költséget a Be. 339. §

(2)bekezdése alapján az állam viseli. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete a Be. 372. §

(1)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. február
2. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke Dr. Mészáros László s.k. előadó bíró Dr. Török Zsolt s.k. szavazó bíró A Fővárosi Törvényszék ítélete a rendelkező részben írt változtatással jogerős és a szabadságvesztés kivételével végrehajtható. ,
3. február
4. napján . Ruzsás Róbert s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Karácsonyi Gabriella tisztviselő