Debreceni Ítélőtábla Bf.I.593/2013/
- szám A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben,
- október hó
- napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette és más bűncselekmény miatt ... ellen indított büntetőügyben a Nyíregyházi Törvényszék
- évi június hó
- napján kihirdetett 3.B.209/2013/
- számú ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésétől a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe. A másodfokú eljárásban 3.000 (Háromezer) Ft a vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: Az első fokon eljárt törvényszék a vádlott bűnösségét testi sértés bűntettében (Btk.
- §
(1),
(6)bekezdés I. fordulat) és rablás bűntettében (Btk. 321. §
(1)bekezdés) állapította meg, és mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 5 évi börtönre és 5 évi közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. 1800 Ft összeg erejéig vagyonelkobzást alkalmazott. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosításért, a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának lényeges felemelése végett fellebbezett. A vádlott és védője enyhítés érdekében jelentettek be jogorvoslatot. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, indítványozta továbbá, hogy az ítélőtábla a vádlott feltételes szabadságra bocsátásának törvényes lehetőségét a büntetések és az intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. sz. tvr. 126. §
(2c)pontja alapján állapítsa meg. A minden irányú fellebbezések folytán az ítélőtábla a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján a Be. 361. §
(1)bekezdése szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülvizsgálatának körébe vonta a meghozatalát megelőző eljárással együtt. A nyilvános ülésen a védő az enyhítésre irányuló jogorvoslatot változatlan tartalommal fenntartotta. Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan betartásával eljárva ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. Az általa megállapított tényállás megalapozott, csupán a vádlott előéleti adatai körében egészítendő ki az iratok tartalma alapján a következőkkel: Az ítélet
- oldal
- pontjában rögzített elítéléséből
- április
- napján feltételes szabadságra bocsátották, azonban foganatba vették az
- pont alatti 6 hónapi fogházbüntetés végrehajtását, így ténylegesen
- augusztus
- napján szabadult feltételes kedvezménnyel. Az így pontosított hiánytalan tényállásból a törvényszék törvényesen vont következtetést a vádlott büntetőjogi felelősségére, aki egyébként a nyomozás során részletes, feltáró jellegű vallomást tett, míg a bírósági eljárásban élt a hallgatás jogával. Az elsőfokú bíróság részletesen értékelte a vádlott és a sértett vallomásaiban rejlő kisebb ellentmondásokat és a további tanúk vallomásait is értékelésének körébe vonta. A bántalmazás módjára a sértett vallomásával egybehangzó vallomást tett a vádlott is. A törvényszék helyesen minősítette a vádlott terhére rótt mindkét cselekményt is, valamint helyesen állapította meg különös visszaesői voltát is. A büntetés kiszabása során irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket hiánytalanul feltárta és helyesen értékelte. Az ítélőtábla sem a súlyosításra irányuló, sem pedig az enyhítést célzó jogorvoslatokat nem találta alaposnak. Az elsőfokú bíróság kellő indokát adta, miért értékelte nagyobb nyomatékkal a vádlott javára szóló körülményeket. A vádlott megbánó magatartása a másodfokú eljárásban is tapasztalható volt. A középmértéktől eltérő büntetés kiszabásával is egyetértett az ítélőtábla és úgy találta, hogy a büntetés súlyosítása nem indokolt, de a további enyhítésre sincs ok. Az ítélőtábla vizsgálta a Btk.
- §-ára figyelemmel, hogy az elkövetéskori vagy az elbíráláskori anyagi jogszabályok biztosítanak kedvezőbb elbírálást. Arra az álláspontra helyezkedett - figyelemmel a vádlott visszaesői minőségére is -, hogy az elbíráláskori jogszabályok alkalmazása nem kedvezőbb a vádlott számára. A fellebbviteli főügyészség átiratában indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a feltételes szabadságra bocsátásának törvényes lehetőségét az
- évi
- sz. tvr.
- §
(2c)pontja alapján állapítsa meg. Az ítélőtábla nem osztotta a fellebbviteli főügyészség ezen indítványát. Az 1979. évi 11. sz. tvr. 126. §
(2c)pontja kimondja: A Btk-ról szóló
- évi IV. törvény alkalmazásával kiszabott szabadságvesztésre ítélt a
- június
- napján hatályb an volt
- évi IV. törvény rendelkezései szerint bocsátható feltételes szabadságra. A Be.
- §
(2)bekezdés e) pontja szerint az ítélet rendelkező része tartalmazza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját és utal a 2012. évi C. törvény 38. §
(1)bekezdésére. Az ítélőtábla álláspontja szerint arra a helyzetre utal, amikor a vádlottal szemben a
- évi C. törvény rendelkezései kerülnek alkalmazásra. A másodfokú bíróság az első fokú ítélet járulékos rendelkezéseit is törvényesnek találta. A kifejtettek alapján az ítélőtábla a törvényszék ítéletét a Be.
- §
(1)bekezdésére utalással - helyes indokai alapján - helybenhagyta. A másodfokú eljárásban az előzetes letartóztatás további beszámításáról a Btk. 99. §
(1)bekezdése, míg a felmerült bűnügyi költségről a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján történt rendelkezés. Debrecen,
- október
- Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Bakó József sk. a tanács tagja. Záradék: A Nyíregyházi Törvényszék 3.B.209/2013/
- számú ítélete a másodfokú bíróság jelen határozatával
- október
- napján jogerős és végrehajtható. Debrecen,
- október
- . Balla Lajos sk. a tanács elnöke