Fkf.872/2013/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1),

(7)bekezdés III. fordulat) vádja alól felmentette. Megállapította, hogy az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen az ügyész a vádlottak a terhére felmentésük miatt, bűnösség megállapítása és intézkedés alkalmazása érdekében fellebbezett. A vádlottak és védőik valamennyien tudomásul vették az ítéletet. A fellebbviteli főügyészség átiratában az ügyészi jogorvoslatot indokai alapján fenntartotta. Álláspontja szerint a vádlottak a „kicsi a rakás" játék során nem tanúsítottak kellő körültekintést, amikor a bal oldalán fekvő erősen ittas állapotban lévő sértettre mind a négyen ráugrottak és 5-10 másodpercig ránehezedtek. Az önhibából eredő ittas állapot miatt felismerési-belátási képesség hiánya nem mentesít a büntetőjogi felelősség alól. Az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlansága téves jogi következtetésből ered, amely a másodfokú eljárásban helytálló jogi következtetés útján kiküszöbölhető. A vádlottakkal szemben próbára bocsátás intézkedést alkalmazását indítványozta pártfogói felügyelet elrendelésével, illetve annak megállapításával. Az ítélőtábla az ügyészi fellebbezés folytán a törvényszék ítéletét a Be.348. §

(1)bekezdése alapján a Be.361. §

(1)bekezdés szerinti nyilvános ülésen teljes terjedelmében felülbírálatának körébe vonta a meghozatalát megelőző eljárással együtt. A nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség jelenlévő képviselője a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítására irányuló perorvoslatát fenntartotta és a cselekmény csekély tárgyi súlyára tekintettel valamennyi vádlottal szemben intézkedés alkalmazását indítványozta. A vádlottak védői a törvényszék ítéletének helybenhagyására tettek indítványt. Az ítélőtábla felülbírálat során megállapította, hogy elsőfokú bíróság az eljárás a perrendi szabályok maradéktalan betartásával folytatta le és ügyfelderítési kötelezettségének teljes körűen eleget tett. A tényállás a bizonyítékokkal összhangban az eltérő bizonyítékok esetén mérlegeléssel állapította meg. A történeti tényállás hibamentes, kiegészítése nem szükséges és az ítélőtábla felülbírálat során irányadónak tekintette. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból arra vont következtetést, hogy a vádlottak magatartása bűncselekményt nem valósított meg. Jogi érvelését - ellentétben az ügyészi állásponttal - az ítélőtábla mindenben osztotta. A törvényszék a szándékosság kizárásán túl részletesen elemezte, hogy a gondatlanság valamelyik formája megalapozhatja-e a vádlottak büntetőjogi felelősségének megállapítását. E körben indokolási kötelezettségét magas színvonalon, teljes körűen teljesítette. Helytállóan rögzítette, hogy jelen esetben kizárólag a hanyag gondatlanság alapozhatná meg a bűnösséget, ugyanis az események előrelátásának a lehetősége a vádlottakban fel sem merülhetett. A vádlottak a szokásos játékot játszották, amely a kollégisták között ismert volt, jelen cselekményükig soha semmilyen sérüléssel nem járt. A sértettnek nem volt olyan betegsége, amiről a vádlottak tudomással bírhattak volna. Az elsőfokú bíróság elemezte a hanyag gondatlanság szempontjából az objektív gondossági kötelesség megszegése és a szubjektív elvárhatóság körében vizsgálandó körülményeket és helytállóan utalt a BH.2000/

1. számon közzétett eseti döntésére is. Plasztikusan érzékeltette a másik közkedvelt gyermekjátékot a „Adj király katonát", amelynek játszása során fel sem merült a büntetőjogi felelősség kérdése, holott adott esetben súlyosabb sérülések pl. ficam, törés bekövetkezése sem zárható ki. A fellebbviteli főügyészség átiratában hangsúlyozta, hogy a vádlottaknak ittasságukból adódóan a köteles gondosságra való szubjektív képességük elveszett, tudatuk nem foghatta át, hogy az ágyon fekvő ittasságánál fogva kiszolgáltatott sértettre történő ráugrás és átmeneti ránehezedés súlyos sérülést okozhat (átirat
2. oldal
3. bekezdés). A törvényszék I. és II. r. vádlottak esetében vizsgálta és értékelte - a szubjektív előreláthatóság vizsgálata során - az önhibából eredő ittas állapotban való elkövetést és helytállóan utalt a töretlen bírói gyakorlatra - eseti döntésekkel is alátámasztva -, hogy alapvetően az cselekmény tárgyi körülményeire alapozottan kell állást foglalni a bűnösség megállapításánál, erre pedig a cselekmény tárgyi oldalának értékelése ad lehetőséget. E körben az ítélőtábla - ellentétben az ügyészi érveléssel - egyetértett a törvényszék következtetésével (ítélet
4. oldal utolsó bekezdésétől). Összességében az ítélőtábla is hangsúlyozza, utalva az elsőfokú bíróság által is felhívott (ítélet
5. oldal
6. bekezdés) BH.1987/
7. számú jogesetre, hogy a vádlottak cselekvőségével ... sérelmére okozott közvetlen életveszélyes sérülés (léprepedés) olyan váratlan ki nem számítható, véletlenszerű körülmények találkozásának volt a következménye, amelyet a vádlottak tudata még a kellő körültekintés esetén sem foghatott át, nem láthatták előre, így a büntetőjogi felelősségük az eredmény tekintetében nem állapítható meg, még a negligencia szintjén sem. Végül az ítélet
8. oldalán az utolsó előtti bekezdésben rögzítendő a felmentés jogcímeként a Be.
9. §

(3)bekezdésének a) pontja. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét mindenben helytálló indokai alapján a Be.371. §

(1)bekezdésére utalással helybenhagyta. A másodfokú bíróság eljárásban felmerült bűnügyi költségről (I-II-III. r. vádlottak) a Be.381. §

(1)bekezdése alapján történt rendelkezés, figyelemmel a Be.339. §

(1)bekezdésére. Rögzítette I. r. vádlott megváltozott személyi igazolványának számát. Debrecen,

1. február
2. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke, Szabóné Dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács tagja, előadó, Dr. Bakó József sk. a tanács tagja. Záradék: A Miskolci Törvényszék, mint fiatalkorúan bírósága 15.Fk.937/2013/
3. számú ítélete a másodfokú bíróság jelen végzésével
4. február
5. napján valamennyi vádlott tekintetében jogerős. Debrecen,
6. február
7. Dr. Balla Lajos sk. a tanács elnöke