Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.20.701/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla a Dr. Szabó Edit Édua Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabó Edit Édua ügyvéd) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek, dr. Berhidai-Parragh Imre jogi főelőadó által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen közigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- január
- napján meghozott 18.P.22.840/2011/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 25.000 (Huszonötezer) forint másodfokú perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - a Nemzeti Adó- és Vámhivatal külön felhívására - 60.000 (Hatvanezer) forint elsőfokú eljárási és 80.000 (Nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
- július 4-én a b.-i E. téren demonstráción vett részt. A rendőrség a helyszínen jelenlévő tömeget 16 óra 58 perckor felszólította a terület elhagyására, a felperes azonban a felszólítások ellenére a vele szemben 21 óra 15 perckor alkalmazott rendőri intézkedésig, az előállításig a helyszínen maradt. A felperes előállítására a b.-i Rendőrkapitányságán került sor, ahol a személyi szabadságot korlátozó rendőri intézkedés foganatosítása
- július
- napjának 1 óra 20 percéig tartott. Az előállításával összefüggésben kiállított igazolás szerint a felperesnek az előállítás időtartama alatt sérülése, panasza nem keletkezett. A felperessel szemben garázdaság, valamint jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértések elkövetése miatt indult szabálysértési eljárás. A garázdaság szabálysértése miatt az elsőfokú bíróság pénzbírsággal sújtotta, a felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság jogerős határozatával az eljárást megszüntette. A jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértés elkövetése miatt a felperest a b.-i a
- szeptember
- napján hozott határozatával 50.000 forint pénzbírsággal sújtotta. A felperes kifogása alapján a P.-i Bíróság a
- január
- napján hozott ügyszámú végzésével a rendőrkapitányság határozatát hatályában fenntartotta. A felperes kérte tárgyalás tartását, amely alapján a bíróság a végzést hatályában fenntartotta. A felperes perújítási kérelmét a
- június
- napján hozott végzés elutasította. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság a Ptk.
- §
(1)bekezdése, 349. §
(1)bekezdése, a 84. §
(1)bekezdés e) pontja, a 355. §
(1)és
(4)bekezdése alapján kötelezze az alperest 1.000.000 forint és ennek
- július
- napjától számított kamatai és perköltség megfizetésére. Ténybeli előadása szerint a szervező több rendezvény megtartását jelentette be aznapra, amit a rendőrség a forgalom akadályozására hivatkozással nem engedélyezett. A korábbi helyszínekről eltávozó személyek ezért az E. térre mentek, ahol spontán szimpátia demonstráció alakult ki, amelynek keretében a felperes több személlyel együtt leült a tér füves területére. A békés célú demonstráció célja a M.G.-t feloszlató jogerős bírósági ítélettel szemben a szervezet melletti békés véleménynyilvánítás volt. A rendőrök többször felszólították a helyszín elhagyására, ennek azonban nem tett eleget, majd 21 óra 15 perckor kiemelték a tömegből, és elszállították a rendőrkapitányság fogdájába. Álláspontja szerint az alapjogot súlyosan sértő és eltúlzott intézkedésre, előállításra került sor vele szemben, holott csak békésen ült társaival a fűben, ami kizárólag a bíróság ítéletével szembeni kritikának a megnyilvánulása volt. A véleménynyilvánítás szabadságát pedig az Alkotmány
- §-ai garantálják. Az indokolatlan és jogtalan rendőri intézkedés és erőszak hatására olyan pszichés állapotba került, hogy azóta nem vett részt tömegrendezvényen attól tartva, hogy ezek ismételten előfordulnak vele. A vele történtek miatt házassága is megromlott. Utalt az Alkotmány
- §
(1)bekezdésére, az 54. §
(1)bekezdésére, az 57. §
(5)bekezdésére, az
- évi XXXI. törvénnyel kihirdetett Emberi Jogok Európai Egyezményének
- cikkére, az
- évi
- számú törvényerejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezmény Okmányának
- cikkére. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a helyszínen a rendőrség a jelenlévő tömeget 16 óra 58 perckor felszólította a terület elhagyására, a felperes azonban a vele szemben alkalmazott rendőri intézkedésig a felszólítások ellenére a helyszínen maradt. Az alperes munkatársai a rendőrségről szóló
- évi XXXIV. törvény (továbbiakban: Rtv.)
- §
(2)bekezdés f) pontja alapján előállítás rendőri intézkedést foganatosítottak. Az előállításra a felperes által elkövetett szabálysértés alapos gyanúja okán került sor, így az alperes magatartása, tehát a felperes előállítása jogszerű volt. Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest az alperes javára 50.000 forint perköltség megfizetésére. Indokolásában felhívta a Ptk. 81. §
(1)bekezdés e) pontjának, a Ptk. 339. §
(1)bekezdésének, a 349. §
(1)bekezdésének, a 355. §
(1)és
(4)bekezdésének rendelkezését. Kifejtette, hogy a felperes ellen garázdaság szabálysértése miatt indult eljárást a bíróság jogerős határozatával megszüntette, a jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértés elkövetése miatt azonban a bíróság által hatályában fenntartott rendőrhatósági határozat 50.000 forint pénzbírsággal sújtotta. A felperesnek a tárgyalás tartása, illetve a perújítási kérelme sem vezetett eredményre. Az alperes magatartása a felperes előállítására és fogva tartására ezért a bíróság jogerős határozatai alapján jogszerű volt. A felperes személyes meghallgatásakor nem tagadta, hogy a helyszín elhagyására vonatkozó felszólítást hallotta, azt azonban jogszerűtlennek ítélte, ezért a felszólításnak nem tett eleget. Az alperes alkalmazottja, az aznap biztosítási feladatokat ellátó I.Gy. tanúvallomása igazolta, hogy az előállításkor a felperessel szemben bilincset alkalmaztak, az előállítás helyszínéig semmilyen atrocitás nem történt. Házastársa vallomása szerint a felperes kb. két éve a nyári hónapokban többször nem, illetve késő éjszaka ment haza. Utóbb tudta meg, hogy a felperes rendőrségi fogdában volt, majd azt adta elő, hogy társai voltak fogdában, később a felperessel szemben több tízezer forint büntetést szabtak ki. Mindezek miatt a házastársak között többször volt veszekedés, és a felperes a közös otthonból átmenetileg elköltözött. Az Rtv. 13. §
(1)bekezdése, a 19. §
(1)-
(2)bekezdése, a 33. §
(2)bekezdés f) pontja, és a jogerős határozatok alapján az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a rendőri jelentés a jogszerű intézkedéssel szemben engedetlenség szabálysértés elkövetésének gyanúját alátámasztotta, ezért az előállítás törvényi feltételei a felperes vonatkozásában fennálltak. A felperes a tömeghez intézett felszólítások ellenére a helyszínen maradt, amely ellentétes az Rtv. 19. §
(1)bekezdésében foglaltakkal, amely szerint az intézkedő rendőrök felszólításának haladéktalanul és mérlegelés nélkül mindenkinek eleget kell tennie. Az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésének elengedhetetlen feltétele a jogellenes magatartás. A kárnak pedig a nyomozóhatóság tevékenységével összefüggésben kell lennie. Az intézkedés jogellenessége hiányában a kártérítés iránti igény megalapozatlan. Az alperes magatartása a felperes előállítására és fogva tartására a bíróság határozataiban foglaltak alapján jogszerű volt. A felperes házastársa által előadott események pedig nem a perbeli intézkedés időpontjában történtek. A felperes tehát károsodását nem bizonyította, maga írta alá a
- július
- napján kelt igazolást, amely szerint a személyi szabadságot korlátozó intézkedés foganatosításával összefüggésben az előállítás időtartama alatt sérülése, panasza nem volt. Nem hivatkozott arra, hogy bármilyen atrocitás érte volna a rendőri intézkedés során. A konkrét tényállásból ebből következően nem állapítható meg, hogy az alperes nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárás és új határozat meghozatalára. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen következtetéseket vont le, a bizonyítékokat nem értékelte egyenként és a maguk összességében, ezért ítélete több szempontból is jogszabálysértő. A felperes a Ptk.
- §
(1)bekezdése értelmében személyiségi jogainak megsértése miatt érvényesített igényt. A Ptk. 87. §
(1)bekezdés e) pontjában nevesített objektív személyiségvédelmi eszköz alkalmazásának feltétele a személyiségi jog sérelmének megállapítása, valamint a sérelem és a jogsértő magatartás közötti oksági kapcsolat fennállása. Az alperes által alkalmazott rendőri intézkedések szükségszerűen együtt járnak bizonyos alapjogok korlátozásával, ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperessel szembeni intézkedések és konkrét cselekmények megfeleltek-e a jogszabályi előírásnak. A perbeli tömegoszlatásra az Rtv.
- §-ában és a Rendőrség Szolgálati szabályzatáról szóló 62/
- (XII.23.) IRM rendelet
- §-ában szabályozott csapaterő alkalmazásával került sor. A szabálysértési eljárás irataiból megállapítható, hogy a felperessel szemben foganatosított rendőri intézkedést megalapozó szabálysértésnek az egyenruha viselését, a szabálysértés folytatásának pedig azt a magatartást tekintették, hogy a felperes a fűre ülve társaival összekapaszkodva nem volt hajlandó a térről eltávozni. Az egyes szabálysértésekről szóló 218/
- (XII.28.) Korm. rend. 10/C. §
(3)bekezdését a 253/
- (XI. 18.) Korm. rend. iktatta be
- november 26-i hatállyal. E szerint szabálysértést követ el az, aki nyilvános rendezvényen a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruháját vagy formaruháját viseli, továbbá aki nyilvános rendezvényen olyan egyenruhát vagy formaruhát visel, amelyről - annak jellegzetes tulajdonságai miatt - a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet egyenruhája, formaruhája ismerhető fel. Ebből következően a jogerős ítélettel feloszlatott M.G. egyenruhájának nyilvános rendezvényen való viselése csak
- november
- napjától minősül szabálysértésnek, tehát
- július
- napján a felperessel szemben foganatosított rendőri intézkedés jogszerű indokaként nem adhatott alapot. Az alperestől elvárható lett volna annak felismerése, hogy a jelentésben leírt cselekmény az adott időpontban hatályos jogszabályok szerint még nem minősül szabálysértésnek. A rendőri jelentés nem jelölte meg az előállítás alapját képező szabálysértési tényállást, a helyszínen az a téves tájékoztatás is elhangzott, hogy az egyenruha viselése önmagában megvalósítja a garázdaság szabálysértését. A fényképfelvételek és a rendőri jelentés alapján megállapítható, hogy a felperes nem tanúsított olyan erőszakos, fenyegető magatartást, ami a vele szemben foganatosított rendőri fellépést indokolta volna. A M.G. egyenruhájának viselése a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértés gyanújára sem adott alapot. Közömbös, hogy a rendezvény helyszínének elhagyására irányuló rendőri felhívást a felperes hallotta-e vagy sem, az indokok közlésének hiányában az intézkedések jogszerűségéről nem győződhetett meg. Amellett, hogy elmaradt az oszlatás indokáról való tájékoztatás, az alperes sem volt tisztában azzal, hogy milyen jogalappal alkalmazza a tömegoszlatást. Mindez megalapozza az oszlatás érdekében végzett intézkedések jogszerűtlenségét, és ezzel sérült a jelenlévők tisztességes eljáráshoz való joga is. Az utóbb jogellenesen feloszlatottnak minősült demonstráción résztvevő és aktív ellenszegülést nem tanúsító felperessel szemben, a vele nem közölt, a Korm. rendelet 43/A. §
(1)bekezdésén alapuló alperesi intézkedés ezért nem minősül jogszerűnek és arányosnak. Az a körülmény, hogy a tömeg egy idő után békétlenné vált, a békésen demonstráló felperessel szembeni konkrét rendőri intézkedést nem alapozta meg. Ezért a felperes előállítása, a kényszerítő eszközök - testi kényszer, bilincs alkalmazása nem minősült jogszerűnek. A bilincs alkalmazásának az Rtv.
- §ában meghatározott feltételei sem álltak fenn. A Ptk.
- § a) pontja szerinti jogkövetkezmények körében a tisztességes eljáráshoz való jogsérelmen túl, a felperes személyes szabadsághoz, valamint emberi méltósághoz fűződő jogainak megsértése is megállapítható. A felperes gyülekezéshez és szabad véleménynyilvánításhoz fűződő joga sérelmével közvetlenül és indokoltan oksági kapcsolatban áll az alperes részéről a demonstráció feloszlatásának elrendelése és maga az oszlatás. Ez elindította azt az eseménysort, amelynek eredményeként a felperessel szemben kényszerintézkedéseket foganatosítottak, amelynek során megsérült, orvosi ellátásra szorult, ezzel sérült a személyes szabadsága, testi épsége és az emberi méltósága. A személyiségi jogi sérelem az alperes közhatalmi jellegű, azaz államigazgatási tevékenységéből, intézkedéséből származott, ezért a Ptk.
- §-ában szabályozott államigazgatási jogkörben okozott károkért, továbbá a
- §
(1)bekezdésben szabályzott speciális felelősségi szabályokat kell alkalmazni. A jogellenesség alapját a perbeli esetben a Ptk. 75. §
(1)bekezdésével védett személyhez fűződő jogok megsértését eredményező jogellenes alperesi intézkedések jelentették. A felperes a Ptk. 355. §
(4)bekezdése szerinti nem vagyoni kárát érvényesítette. A kár bekövetkezte körében a személyiségi jogi sérelem által bekövetkezett hátrányt a felperes életminőségében beállt negatív irányú változást kellett bizonyítania. A Pp. 163. §
(3)bekezdése alapján az erre irányuló bizonyítási eljárás nélkül is elfogadható az olyan hátrány bekövetkezése, amely köztudomású ténynek tekinthető. Ilyenként figyelembe vehető a kényszerítő eszközök, intézkedések alkalmazása és az előállítás ténye. Az előállítás és a fogva tartás tipikusan a személyes szabadság korlátozásával járó intézkedés. Az elsőfokú bíróság nem értékelte a felperes állítását alátámasztó házastársa tanúvallomását, amely igazolta, hogy a felperes előállítása és a kiszabott szabálysértési bírság miatt romlott meg a házassága, amelynek eredményeként a felperes több hónapra elköltözött a házastársi közös otthonból. Az alperes részletesen indokolt fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Az elsőfokú bíróság az eljárás szabályait nem sértette, a jogvita elbírálásához szükséges bizonyítást lefolytatta, a felek előadását, a bizonyítékokat a Pp. 206. §
(1)bekezdésének megfelelően okszerűen értékelte, nincs ezért indoka a Pp. 252. §
(2), illetve
(3)bekezdése szerinti döntés meghozatalának. A keresetet elutasító határozat érdemben helytálló, megalapozott, az ítélőtábla a döntés ténybeli és jogi indokaival is maradéktalanul egyetért. A Ptk.
- §-ára, az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére alapított igény elbírálásakor a bíróságnak vizsgálnia kell a kártérítés speciális, azaz a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti feltételeit, valamint a Ptk. 339. §
(1)bekezdéséből következő általános feltételeket, a jogellenesség, a keletkezett kár, a kettő közötti okozati összefüggés és a felróhatóság létét. A kár megtérítésének feltételei konjunktívak, azaz bármelyikük hiánya esetén a kereset elutasításának van helye. Az elsőfokú ítélet okfejtésével egyezően, az alperes jogellenes magatartást nem tanúsított. Kétségtelen, hogy a felperes és társai alakzatban rendeződve a fűben ültek, amikor 17 óra körül felszólították őket a helyszín elhagyására. A felperes a perben elismerte, hogy az alperes alkalmazottjainak többszöri felszólítását hallotta, magatartását azonban ennek ellenére folytatta, a helyszínen maradt. A felperes tehát nem tett eleget az Rtv. 19. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. A rendőri jelentés a
- november
- napjától szabálysértésnek minősülő jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértés elkövetésének gyanúját alátámasztotta. Az Rtv.
- §
(2)bekezdése alapján alkalmazott, az Rtv. 33. §
(2)bekezdés f) pontja szerinti kényszerintézkedés, a felperes előállítása ezért a törvényi rendelkezéseknek megfelelt. A jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenség szabálysértés elkövetését jogerős határozat megállapította, és fel sem merült a fellebbezésben hivatkozott, a perbeli esetet követően,
- november
- napjától szabálysértésnek minősített egyenruha viselés szabálysértésének kérdése. Az alperes a személyes szabadságot korlátozó intézkedéssel a szükséges mértéket nem lépte túl, annak végrehajtása során az adott helyzetben általában elvárható módon járt el. A felperes nem hivatkozott arra, hogy az előállítás alatt bármilyen sérelem érte volna, okirattal igazolt, hogy sérülése, panasza nem volt. A felperes előállítása és a házasság megromlása közötti oksági kapcsolat meglétét a házastársak eltérő nyilatkozata pedig egyértelműen cáfolta. A fentiekből következően az alperes nem sértette a felperes személyhez fűződő jogait, a gyülekezéshez és a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogát. Az alperes jogellenes magatartásának hiánya önmagában kizárja kártérítési felelősségének fennállását. A Fővárosi Ítélőtábla mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét visszautalva az abban kifejtett helyes indokokra is - a Pp.
- §
(2)bekezdése alapján, a Pp. 254. §
(3)bekezdése szerint helybenhagyta. Az ítélőtábla észlelte, hogy az elsőfokú bíróság nem rendelkezett az elsőfokú eljárási illeték viseléséről, holott a felperes költségkedvezményben nem részesült. Az ítélőtábla a Pp. 253. §
(3)bekezdése, a Pp.
- §-a szerint irányadó Pp.
- §
(1)bekezdése, a 32/
- (VIII. 22.) IM rendelet
- §
(5)
(6)bekezdése, és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdése alapján határozott a pervesztes felperest terhelő, az Itv. 42. §
(1)bekezdés a) pontja, az Itv. 46. §
(1)bekezdése szerint megállapított elsőfokú eljárási-, fellebbezési illeték, és a kifejtett képviseleti tevékenységgel arányban álló másodfokú perköltség viseléséről. Budapest,
- március
- Fermanné dr. Polák Zita s.k. a tanács elnöke Dr. Baloginé dr. Faiszt Judit s.k. Dr. Hegedűs Mária s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Háló Sándorné tisztviselő