Pfv.21612/2012/5 – Kúria

A határozat elvi tartalma: I. Az eltartott csupán abból az okból, hogy szociális otthonban él és tartása a saját anyagi eszközeivel a szociális otthonban biztosított, még nincs elzárva attól a lehetőségtől, hogy kiegészítő, többlet-tartási szolgáltatásokra és személyes gondozási szolgáltatásokra szerződést kössön. II. A szerződő fél belátási képessége hiányára alapítottan a szerződés érvénytelenségét csak abban az esetben lehet megállapítani, ha a perben a szerződő fél szerződéskötés időpontjában fennálló ún. állapot-cselekvőképtelensége kétséget kizáróan bizonyított. Pfv.I.21.612/2012/

1. szám A Kúria a dr. Cseh Veronika ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Polauf Tamás ügyvéd által képviselt alperes ellen tartási szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Tatabányai Városi Bíróságon 2.P.21.138/
2. szám alatt folyamatban volt és a Tatabányai Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Pf.21.552/2011/
3. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Tatabányai Törvényszék 1.Pf.21.552/2011/
5. számú jogerős ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt 300.000 (Háromszázezer) eljárási illetéket az állam viseli. forint felülvizsgálati Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A peres felek testvérek. Anyjuk, a per korábbi II. rendű alperese (a továbbiakban: eltartott) a per tartama alatt elhunyt. A perbeli lakásingatlan az eltartott 2/4 arányú, valamint a peres felek 1/41/4 arányú közös tulajdonát képezte. A peres felek tulajdoni illetőségét az eltartott holtig tartó haszonélvezeti joga terhelte. A lakásában egyedül élő eltartottról a 2001-ben bekövetkezett balesete után az alperes gondoskodott: ellátta élelemmel, ruháit és lakását tisztán tartotta, gyógykezeltette. 2004-ben az eltartott egészsége annyira megromlott, hogy állandó segítség nélkül már nem tudta ellátni magát, ezért
6. december 5-én szociális otthonba költözött, amelynek haláláig,
7. december 25-ig gondozottja volt. Az ellátás térítési díja - 2007 márciusáig havi 53.000 forint, ezt követően havi 63.000 forint - az eltartott nyugdíjából került levonásra. A gyógyszereit, a napi kávézás költségeit és a perrel érintett lakásingatlan közüzemi díjait is az eltartott fizette a nyugdíjából, mely 2006-tól havonta 116.000 forint volt. Az eltartott és az alperes mint eltartó
8. augusztus 16-án tartási szerződést kötöttek, amelyben rögzítették, hogy az alperes már a szerződéskötést megelőző öt évben is teljesített tartási szolgáltatásokat az eltartott javára: betegsége idején gondoskodott orvosi ellátásáról, a gyógyszerezéséről, az élelmezéséről, valamint ruhái és lakása tisztán tartásáról. Az alperes a szerződés aláírásával kötelezettséget vállalt arra, hogy e szolgáltatásokat a továbbiakban is teljesíti, ezen felül vállalta, hogy az eltartott kórházba kerülése esetén rendszeresen látogatja őt, ellátja tiszta ruhával és a kórházi étkeztetésen túlmenően a szükséges élelmiszereket is beszerzi a saját költségén. Az eltartott halála esetén pedig illő módon eltemetteti és sírját ápolja. A szerződő felek az egyhavi tartás értékét 30.000 forintban határozták meg. Az eltartott a szolgáltatások ellenértékeként az eltartó alperesre ruházta a perbeli ingatlanban található valamennyi, tulajdonát képező ingóságot, valamint hozzájárulását adta ahhoz, hogy az eltartó alperes bejegyeztesse a tulajdonjogát a perbeli ingatlan 2/4 tulajdoni hányadára. Mivel a szerződés nem tartalmazta a tulajdonjog átszállásának jogcímét és így a tulajdonjog bejegyzésére nem volt alkalmas, a szerződő felek a tartási szerződést a szolgáltatásokat tekintve azonos tartalommal
9. október 16-án ismét aláírták. A tartási szerződéssel érintett ingatlant a peres felek és az eltartott bérbeadás útján hasznosították, a bérleti díjat az alperes által nyitott közös számlán helyezték el, amit utóbb a peres felek megszüntettek. Miután a tartási szerződések megkötésekor az eltartott már a szociális otthon gondozottja volt, az alperes rendszeresen, heti egy alkalommal itt látogatta, részére édességet, gyümölcsöt, tejterméket, salátaféléket, illetve alkalmanként piperecikkeket vitt. Az alperes ezen túlmenően az eltartott ruházatát tisztán tartotta, a perbeli ingatlant esetenként kitakarította. Amíg az eltartott egészségi állapota engedte, kéthavonta egy hétvégére, továbbá a nagyobb családi ünnepeken magához vette. Gondoskodott arról is, hogy az eltartotthoz fodrász és manikűrös járjon. Végül intézkedett az eltartott illő módon történő eltemettetéséről. A Tatabányai Városi Bíróság a
10. június 11-én jogerőre emelkedett ítéletével az eltartottat cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. Az ítélet indokolása szerint az eltartott térben és időben csak részlegesen tájékozott, érelmeszesedés miatti agyi vérkeringési zavarban, agyi elhalás miatti elbutulásban, valamint daganatos megbetegedésben szenved, esetenként hallucinációk lépnek fel nála. A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes és az eltartott (a perindításkor még mint II. rendű alperes) által kötött tartási szerződés érvénytelen. Kérte, hogy a bíróság az eredeti állapot helyreállítása körében keresse meg az illetékes földhivatalt az I. rendű alperes 2/4 tulajdoni hányadának törlése, iránt. illetve az eredeti tulajdoni állapotok visszajegyzése Érvénytelenségi okként azt jelölte meg, hogy a szerződés a jóerkölcsbe ütközik, mivel az alperes olyan személlyel szerződött, aki állapotánál fogva a szerződés tartalmát nem volt képes átlátni. Hivatkozott arra is, hogy az eltartott a szerződés megkötésekor gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen volt, így jognyilatkozata semmis. Előadta továbbá, hogy tartási szerződés érvényesen nem állhat fenn, ha az eltartottról szociális otthonban gondoskodnak, de a szerződés egyébként se tartási szolgáltatásra irányult, hanem azért kötötték, hogy az ő öröklési várományát elvonják. Mivel az eltartottat a per alatt jogerősen cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyezték, utalt arra is, hogy erre tekintettel a jognyilatkozat érvényességéhez gyámhatósági jóváhagyás is szükséges lett volna, ennek hiányában a tartási szerződés semmis. A pertárgy értékét a tartási szerződéssel érintett, haszonélvezeti joggal terhelt ingatlan forgalmi értékére figyelemmel 2.400.000 forintban jelölte meg. A felperes a hatályon kívül helyezés folytán indult új eljárásban keresetének fenntartása mellett arra is hivatkozott, hogy az alperes tartási szolgáltatást nem nyújtott az eltartott részére, illetve az eltartott szociális otthonban történő elhelyezése folytán a szerződés megszüntetésének lett volna helye. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Tagadta, hogy az eltartott a szerződés megkötésekor cselekvőképtelen állapotban lett volna; ellenkezőleg, arra hivatkozott, hogy még a gondnokság alá helyezési perben eljárt szakértő is csak a belátási képesség részleges és időleges korlátozottságát állapította meg. A szerződéskötés körülményeire vonatkozóan előadta, hogy a tartási szerződés megkötése hosszabb ideje érlelt közös elhatározás eredménye volt: mivel az eltartottat már évek óta gondozta, különösen a
11. évi balesete óta, amikortól fizikai állóképessége meggyengült, teljes ellátásra és segítségre szorult. A gondoskodást az eltartott szociális otthonba történő bekerülését követően is folytatta: hétvégente látogatta, ekkor ellátta a heti élelem-kiegészítéssel, mosta a ruháit és takarította a lakását. Állítása szerint havonta 63.777 forintot költött a tartásra, az eltartott nyugdíja ugyanis csak a gondozási díjat, a gyógyszer-költséget és a lakásrezsit fedezte. Ezért arra az esetre, ha a bíróság a felperes keresetének helyt adva a szerződés érvénytelenségét megállapítaná, viszontkeresetben kérte a felperest kötelezni a tartási szolgáltatások ellenértéke címén 831.837 forint megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az eltartott és az alperes által kötött tartási szerződés érvénytelen. Megkereste az illetékes földhivatalt a szerződéskötés előtti, eredeti tulajdoni állapot helyreállítása végett. Az alperes viszontkeresetét elutasította és kötelezte a perköltség megfizetésére. Az ítélet indokolása szerint az eltartott a szerződés megkötésekor már évek óta szociális intézmény gondozottja volt, a gondozási díjat és egyéb kiadásait saját nyugdíjából fedezte, ebből pedig az következik, hogy az alperes az eltartott részére tartási szolgáltatásokat nem nyújtott. Tehát a szerződést abban a tudatban kötötte meg, hogy az eltartott által nyújtott szolgáltatásért (a perbeli ingatlan 2/4 tulajdoni illetőségéért és az eltartott tulajdonában álló ingóságokért) ellenszolgáltatást nem kell teljesítenie. Álláspontja szerint a szerződés nem felel meg a Ptk.
12. §-ában foglalt jóhiszeműség és tisztesség követelményének, a jóerkölcsbe ütközik, ezért semmis. Az alperes viszontkeresetével kapcsolatban az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy az alperes az eredeti állapot helyreállítása körében előterjesztett igényét összegszerűségében nem tudta bizonyítani: a becsatolt számlákból nem lehetett megállapítani, hogy az azokon szereplő élelmiszerek és piperecikkek az eltartott részére kerültek megvételre, illetve a számlák között az eltartott halála után keltezettek is voltak, ezek pedig nyilvánvalóan nem számolhatók el tartási kiadásként. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. Az indokolásban megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyítást lefolytatta, a tényállást a szükséges mértékben feltárta, azonban az abból levont jogi következtetést nem tekintette helytállónak. A felperes érvelésével szemben rámutatott arra, hogy az érvénytelenség mint jogkövetkezmény akkor alkalmazható, ha a szerződés a társadalom értékítélete szerinti erkölcsi normákat súlyosan és kirívóan sérti. Tehát a szerződés jóerkölcsbe ütközésének megállapítása során nem a szerződő fél érdeksérelmét, hanem azt kell vizsgálni, hogy maga a jogügylet társadalmilag elítélendő-e. A másodfokú bíróság által kifejtettek szerint nem tekinthető a társadalom általános erkölcsi felfogásával ellentétben állónak, ha az eltartott a szociális otthoni elhelyezésére figyelemmel kiegészítő tartási szolgáltatások teljesítését igényli, amely szolgáltatások nem járnak együtt pénzbeli tartással, hanem természetbeni gondozási feladatok ellátásában nyilvánulnak meg. A perbeli jogvita elbírálása során azt is értékelte, hogy az alperes már a szerződéskötést megelőzően is a nagykorú gyermektől elvárható törvényes tartási kötelezettséget meghaladó, az eltartott teljes körű ápolásában, gondozásában megnyilvánuló szolgáltatásokat nyújtott, illetve a már a szociális otthonban élő eltartott kiegészítő ellátását is biztosította, így a felek a szerződéskötéskor ennek ismeretében, erre is tekintettel határozták meg a tartási szolgáltatások körét. A felperesnek arra a hivatkozására, hogy a szerződéskötéskor az eltartott belátási képessége, ügyleti akarata hiányzott, a másodfokú bíróság kifejtette: a perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemények alapján nem volt teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az eltartott a szerződéskötéskor cselekvőképtelen állapotban volt, így a tartási szerződés érvényességét erre az okra hivatkozással nem lehetett eredményesen támadni. Mivel pedig a szakértők abban a kérdésben sem tudtak egyértelműen állást foglalni, hogy az eltartott szellemi állapotában mutatkozhatott-e tartós vagy időszakonkénti állapotváltozás, így arra sem lehetett bizonyossággal határos valószínűséggel következtetni, hogy az eltartott belátási képessége a szerződéskötéskor csökkent volt. Emiatt pedig a csökkent belátási képességet kihasználó magatartás se volt megállapítható az alperes terhére. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes abból az okból is alaptalanul hivatkozott a szerződés semmisségére, hogy az alperes nem teljesített tartási szolgáltatásokat, és ily módon a szerződés megszüntetésének lenne helye. A másodfokú bíróság rámutatott, hogy a tartási szerződés nem, vagy nem megfelelő teljesítése nem eredményezheti a szerződés érvénytelenségének megállapítását, az csak arra szolgáltathat alapot, hogy az eltartott mint a tartási szolgáltatások jogosultja a szerződés megszüntetését kérje szerződésszegés miatt. Ez a jog azonban a felperest nem illeti meg. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte, hogy a Kúria a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és az elsőfokú ítéletet hagyja helyben. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le, ezért a jogerős ítélet iratellenes, megalapozatlan és ekként jogszabálysértő, a Pp.
13. §