Mf.20437/2012/4 – Balassagyarmati Törvényszék

(2)bekezdés d.) pontja, illetve 17. §

(1)bekezdés a.) pontja alapján, létszámcsökkentés miatt

1. január
2. napjával felmentéssel megszüntette. A felmentési időt a Ktv.
3. §

(1)bekezdése alapján négy hónapban állapította meg. A felperest a felmentési idő teljes tartamára mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. A munkaügyi bíróság - megismételt eljárás keretében - a

1. január
2. napján kelt .... számú ítéletével a felperes közszolgálati jogviszonyát visszaállította, egyben kötelezte a munkáltatót, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek
3. január 1-től -
4. december 31-ig terjedő időre elmaradt munkabér és egyéb járandóság címén 4.539.007,-Ft-ot, és ezen összeg
5. január
6. napjától - a kifizetésig járó kamatait. Kötelezte továbbá, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 80.000,-Ft perköltséget. A ... Megyei Bíróság ... számú ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárás keretében a ... Megyei Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A munkaügyi bíróság a felperesnek az alperesek mögöttes felelősségének megállapítására irányuló keresetét az államháztartásról szóló
7. év XXXVIII. tv. (Aht)
8. §

(1)-

(6)bekezdése, a 2/A § a., illetve a. 100/F. §

(1)bekezdése alapján látta megállapíthatónak. Megállapította továbbá, hogy a megindított végrehajtási eljárás eredményre nem vezetett, illetve a mögöttes felelősség megállapítása nélkül az alperesekkel szemben nem folytatható. Megjegyezte a munkaügyi bíróság, hogy a peres adatok szerint a fizetési kötelezettséget az I. rendű alperes telefonon a II. rendű alperes felé el is ismerte, figyelemmel a körjegyzőségi megállapodás 8. pontjára, míg az I. rendű alperes jogi képviselője (aki azonos a .. szám alatti ügyben eljárt jogi képviselővel), a .... számú ítélet elleni felülvizsgálati eljárásban azzal kérte a végrehajtás felfüggesztését, hogy az önkormányzat súlyos anyagi nehézségei miatt nem tud eleget tenni a fizetésnek, és ha az önkormányzat bankszámláit inkasszálják, az az önkormányzat ellehetetlenüléséhez vezet, míg ha az önkormányzat a Legfelsőbb Bíróság döntése előtt vesz fel hitelt, akkor az jelentős, és esetlegesen felesleges költségeket okoz. Az egyetemleges kötelezést a munkaügyi bíróság arra alapította, hogy a közösen működtetett körjegyzőség vonatkozásában, amennyiben a behajtás bármelyik féltől eredményre vezet, a közöttük lévő megállapodás alapján kell egymással elszámolniuk, illetve igényt érvényesíteniük. Az ítélettel szemben az I.-és II. rendű alperesek éltek fellebbezéssel. Az I. rendű felperes a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte fellebbezésében. Előadta, hogy sem a felperes, sem a munkaügyi bíróság nem tudott olyan jogszabályhelyet megjelölni, ami az alperesek mögöttes felelőségét megalapozná. Előadása szerint a két helyi önkormányzat nem minősül irányító szervnek a körjegyzőség tekintetében, az irányító szerv a képviselőtestület, a kettő pedig nem keverhető össze. Az I. rendű alperesnek továbbra is az a szándéka, hogy - mihelyt az anyagi helyzete megengedi -, önként olyan helyzetbe hozza ... Körjegyzőséget, hogy ki tudja fizetni a felperesnek megítélt összeget. Ez azonban nem kezesi felelősség, nem helytállási kötelezettség, különösen nem a felperes felé. Ilyen helytállási kötelezettséget semmiféle jogszabály nem ír elő, ilyen kötelezettséget az alperesek nem vállaltak a felperes felé. Álláspontja szerint vizsgálandó az a körülmény is, bár ezt inkább a II. rendű alperes kellett volna, hogy felvesse, hogy a jogsértés megtörténtekor a körjegyzőség tagja nem a II. rendű alperes, hanem... Önkormányzata volt, tehát a II. rendű alperes még ezen az alapon sem felelhet a tartozásért. Az I. rendű alperes a fellebbezésében részletesen idézte a Aht. 2/A. §

(3)bekezdését,

1. §-át, 100/F. §-át. A II. rendű alperes fellebbezése szintén a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatására, a felperes kereseti kérelmének elutasítására, és a felperes perköltségben való marasztalására irányult. Álláspontja szerint a munkaügyi bíróság döntése több szempontból megalapozatlan. A munkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy ...-né felperes soha nem végzett munkát a körjegyzőség a...-i kirendeltségénél. A II. rendű alperesnek a peres eljárás során jutott a tudomására, hogy jogerős ítélet kötelezte ... Körjegyzőséget arra, hogy ...-né felperes közszolgálati jogviszonyát állítsa helyre, és az elsőfokú ítéletig lejárt járandóságait, valamint perköltségét fizesse meg részére. Az I. rendű alperes jogi képviselője útján benyújtott beadványaiból, és a felek nyilatkozatából egyértelműen kiderül, hogy ...-né felperes a körjegyzőség ...-i kirendeltségén végzett munkát, ráadásul elismeri, hogy a felperes munkavégzésével kapcsolatos költségek kizárólag az I. rendű alperest terhelik, amit nem kíván a II. rendű alperesre hárítani. E körben hivatkozott a közte, és az I. rendű alperes között létrejött körjegyzőségi megállapodásra, amit álláspontja szerint a munkaügyi bíróság teljes mértékben figyelmen kívül hagyott, és ezzel a II. rendű alperest eredményes végrehajtás esetén teljes mértékben fizetésképtelen, és működésképtelen helyzetbe hozhatja. A felperes ellenkérelme a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. A törvényszék az iratok felülvizsgálata alapján megállapította, hogy az I.-és II. rendű alperesek fellebbezése az alábbiak szerint megalapozott: A felperes a perben a keresetét az államháztartásról szóló 1992.évi XXXVIII. tv. (Aht.) rendelkezéseire, a költségvetési szervek jogállásáról rendelkező
2. évi CV. törvényre, illetve a Legfelsőbb Bíróság 1/
3. számú polgári jogegységi határozatára alapította. A perben a bíróság számára az volt vizsgálandó, hogy van-e olyan jogszabály, amely az I. és II. rendű alperesek mögöttes felelősségét egy másik jogi személy, nevezetesen ...Körjegyzősége tartozásáért megalapozza. Ilyen jogszabályi előírást a törvényszék nem talált. Ilyen kötelezettség az Államháztartási törvény 100/F. §

(1)bekezdéséből nem vezethető le, hiszen ez csupán azt állapítja meg, hogy a költségvetési szerv a fizetési kötelezettségeinek jogszabályban, szerződésben, jogerős bírósági ítéletben, közigazgatási határozatban, vagy más fizetési kötelezettséget keletkeztető dokumentumban meghatározott időpontig köteles eleget tenni. Ugyancsak nem vezethető le ezen mögöttes felelősség az Áht. 93. §

(1)-

(6)bekezdéseiből sem, amelyek a költségvetési irányítási jog által körülölelt hatáskörök gyakorlásának jogát definiálják, és az Aht. 2/A. § -ból sem, hiszen ez az irányító szerv fogalmát határozza meg. (A törvényszék itt megjegyzi, hogy az Aht-t a 2011. évi CXCV. tv. 114. §

(2)bekezdése hatályon kívül helyezte, a törvény

1. január 1-től hatálytalan.) Ugyancsak nem alkalmas a mögöttes felelősség megalapozására a felperes által hivatkozott, a költségvetési szervek jogállásáról rendelkező
2. évi CV. törvény. A felperes e körben maga is csupán a törvény miniszteri indokolására hivatkozott, és nem volt figyelemmel arra, hogy a keresetindítás időpontjában ezen jogszabály már nem volt hatályban, azt a
3. évi XC. törvény
4. §

(1)bekezdés a.) pontja hatályon kívül helyezte, az

1. augusztus 15-től hatálytalan. A Legfelsőbb Bíróságnak a mögöttes felelősségről szóló 1/
2. számú polgári jogegységi határozata
3. pontja szerint, a mögöttes felelősség olyan járulékos jellegű, másodlagos, közvetett helytállási kötelezettség, amely alapulhat szerződésen (pl. szerződéses egyszerű kezesség) vagy törvényi rendelkezésen, (törvényi kezesség, valamint a mögöttes felelősség egyéb törvényi esetei). Jelen perben sem szerződésen sem törvényen alapuló helytállási kötelezettséget a törvényszék megállapítani nem tudott, megjegyezve, a körjegyzőséget alkotó önkormányzatok megállapodása arról, hogy a körjegyzőség fenntartásával kapcsolatos költségeket az önkormányzatok hogyan, vagy milyen arányban viselik, a két alperes közötti viszonyra van kihatással, az a felperes és az alperesek közötti viszonyt nem érinti. Mindezek alapján tehát a törvényszék a munkaügyi bíróság ítéletét a Pp.
4. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Tekintettel arra, hogy a felperes pervesztes lett, a Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte őt az I.és II. rendű alperes részére első-és másodfokú perköltség (ügyvédi munkadíj) megfizetésére. ...,

1. szeptember
2. napján ...sk. a tanács elnöke ... sk. előadó bíró ..sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő