Bf.164/2013/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(3)bekezdés a) pont) és kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének [Btk. 278. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulat] minősíti. A vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott 69.955.000,- (hatvankilencmillió-kilencszázötvenötezer) Ft-ot köteles kártérítés címén a CIB Bank Zrt. magánfélnek megfizetni, az ezt meghaladó polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. A vádlott köteles felhívásra 90.000 (kilencvenezer) Ft le nem rótt eljárási illetéket megfizetni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék 2013. év március hó 4. napján kihirdetett 17.B.1736/2011/22. ítéletével a vádlott bűnösségét folytatólagosan elkövetett számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény bűntettében [Btk. 300/C. §

(3)bekezdés a) pontja,

(4)bekezdés b) pontja] és hatósági eljárás akadályozása bűntettében [Btk. 242/A. §

(1),

(2)bekezdés I. fordulat] állapította meg, ezért őt - halmazati büntetésül - 3 év börtönbüntetésre, 3 évre a közügyektől való és 5 évre a pénzintézeti tevékenységgel kapcsolatos foglalkozástól eltiltásra ítélte. Rendelkezett a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő kiszabott börtönbüntetésbe történő beszámításáról, a polgári jogi igény elbírálásáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosítás érdekében, míg a vádlott védője - a jogorvoslat megtételére fenntartott három napi határidőn belül - a II. tényállási pont tekintetében felmentésért, összességében pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.380/2013/

1. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság perrendszerűen folytatta le a bizonyítási eljárást, az ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett, az ítéleti tényállást mérlegelési jogkörében eljárva helyesen állapította meg. Az ügyészi álláspont szerint az eljáró bíróság indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A megalapozott tényállás megváltoztatására a másodfokú eljárásban nincs törvényes lehetőség, ezért a vádlott és a meghatalmazott védő által bejelentett - a tényállást felmentés érdekében támadó - fellebbezések a bizonyítékok felülmérlegelésének tilalma miatt nem vezethetnek eredményre. A rögzített tényállás alapján a bíróság okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és törvényesen minősítette az általa elkövetett bűncselekményeket. A büntetés kiszabási körülmények vizsgálata során a bíróság ugyanakkor nem vette figyelembe a vádlott terhére azt, hogy a bűncselekménnyel szerzett pénzt részben szerencsejátékra, részben más módon elköltötte, illetve azt, hogy a vádlott vezető beosztásával visszaélve követte el a cselekményeket. Ezeket a súlyosító körülményeket - az ügyészség érvelése szerint - kellő súllyal értékelve már nem lehet eltérni a törvényi kötelező középmértéktől. Mindezek alapján az enyhítés érdekében bejelentett védelmi fellebbezéseket az ügyészség nem tartotta alaposnak. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott börtönbüntetés, valamint a közügyektől eltiltás és a pénzintézeti tevékenységgel kapcsolatos foglalkozástól eltiltás tartamát emelje meg, míg a vádlottat kötelezze a polgári jogi igény érdemi elbírálásával összefüggésben az illetéktörvényben meghatározott eljárási illeték megfizetésére, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A vádlott védője a Fővárosi Ítélőtáblához
2. február hó
3. napján érkezett beadványában a fellebbezését fenntartva előadta, hogy az új Btk. feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó kedvezőbb rendelkezései folytán védencével szemben az új büntetőtörvény alkalmazandó. Kifejtette, hogy a vádlott a I. tényállási pontban írt cselekményét a kezdetektől fogva beismerte, az e körben megállapított tényállás megalapozott. Hangsúlyozta: védence megbánta a bűncselekmény elkövetését, de a sértetti közrehatás - amely a biztonsági követelmények elhanyagolásában nyilvánult meg - jelentős volt. Szintén jelentős enyhítő hatást tulajdonított a védő az elsőfokú bíróság által nem értékelt vádlotti kóros játékszenvedélynek. A II. tényállási pont esetében úgy fogalmazott, hogy a megfenyegetett személyben a vádlotti kijelentés nem keltett alapos és komoly félelmet, ezért a bűncselekmény törvényi tényállás nem valósult meg. Összességében: elsődlegesen indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla mondja ki a vádlott a büntetése fele részének letöltése után feltételes szabadságra bocsátható; másodlagosan: az ítélet helybenhagyását kérte az új Btk. kedvezőbb feltételes szabadságra bocsátásra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazása mellett. A vádlott védője a nyilvános ülésen a fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. A korábban írásban előadott fellebbezési beadványát szóban annyiban egészítette ki, hogy a vádlott őszinte beismerő vallomásán túl a testi fogyatékossága, az ebből következő pszichés problémái, az időmúlás, továbbá a büntetlen előélete is nyomatékos enyhítő körülmény. A sértetti jogi képviselő felszólalásában előadta, hogy a sértetti közrehatás enyhítő körülményként nem vehető figyelembe, mivel a bank mindent megtett annak érdekében, hogy a rendszere biztonságosan, mégis dinamikusan működjön. A vádlott az utolsó szó jogán csatlakozott a védőjéhez, nem kívánt semmi mást előadni. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben bejelentett kétirányú fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok maradéktalan megtartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte. Törvényesen járt el, amikor a vádlott I. tényállási pont tekintetében tett beismerő vallomására és az azt mindenben alátámasztó okirati bizonyítékokra alapította az ítéleti tényállást. A II. tényállási pont tekintetében a vádlott a büntetőjogi felelőssége alapjául szolgáló beszélgetés tényét elismerte, csupán annak tartalmát vitatta. E körben helyesen járt el a Fővárosi Törvényszék, amikor a sértett következetes, a vádlottat terhelő vallomására alapította a beszélgetés tartalmát képező tények tekintetében az ítéletét. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, az az alábbi kiegészítésekkel és helyesbítéssel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel az alábbiakkal egészíti ki, illetve helyesbíti: - A vádlott

1. július hó
2. napján változtatta meg a sértett2 folyószámlájához tartozó internetes hozzáférésre vonatkozó adatokat. - A CIB Bank Zrt. 72.040.027 Ft erejéig polgári jogi igényt terjesztett elő a vádlottal szemben (nyomozati iratok 37-
3. oldaláig). - A vádlott a sértett sérelmére elkövetett cselekménnyel 69.955.000 Ft kárt okozott. A CIB Bank Zrt. a sértettnek a vádlott által okozott káron túl megtérítette az illegális pénzügyi tranzakciók folytán felmerült egyéb kárát is, így összesen 72.040.027 Ft-ot fizetett ki a sértettnek (nyomozati irat 39,
4. oldal,
5. tárgyalási jegyzőkönyv
6. oldal). A fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban - a Be.
7. §

(2)bekezdésére is figyelemmel irányadó volt. Helyesen járt el a törvényszék akkor is, amikor a sértetti közrehatást az ítéleti tényállásban nem szerepeltette és ezért azt a büntetés kiszabása során irányadó körülmények mérlegelésekor sem vette számításba. A védői fellebbezésre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság maradéktalanul helyes mérlegeléssel fogadta el a 3.sz. tanú, mint a CIB Bank központi funkció belső ellenőrzésének vezetőjének tanúként tett vallomását, amely a rendelkezésre álló okirati bizonyítékokkal is teljes mértékben egybevágott. A tanú okiratokkal alátámasztott vallomása szerint nem a bank biztonsági intézkedéseinek erőtlensége, hatékonyságának hiánya segítette elő a vádlott mint fiókvezető által megvalósított bűncselekmény elkövetését. A fiókvezető olyan bizalmi vezető beosztást töltött be, amelynek folytán szükségszerűen rendelkezésére álltak azok az információk, amellyel visszaélve a terhére rótt bűncselekményeket képes volt elkövetni. Maga az internetbanki szolgáltatás lényege, célja veszne el akkor, ha minden egyes internetbankon keresztül történő átutalást különböző ellenőrzési mechanizmusokon keresztül a bank ellenőrizné. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, mindkét terhére rótt bűncselekmény tekintetében. Az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásokra figyelemmel a vádlott terhén megállapított mindkét bűncselekmény minősítése változtatásra szorul. A Fővárosi Ítélőtábla a 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 2. §

(2)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvényt alkalmazta, mivel az alábbiakban kifejtett indokok alapján e törvény szerint a vádlott terhére rótt cselekmények enyhébben bírálandóak el. A II. tényállásban írt vádlotti cselekmény tekintetében a védőnek a büntetőjogi felelősséget vitató álláspontjára figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat tartja szükségesnek rögzíteni. A vádlott terhére megállapított kényszerítés hatósági eljárásban bűntette [Btk. 278. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulat] elkövetési módja jelen esetben a fenyegetés volt. Sem a korábban hatályos, sem a jelen ügyben alkalmazott, elbíráláskor hatályos Btk. a bűncselekmény megvalósulását nem köti, illetve nem kötötte úgynevezett kvalifikált erőszak vagy fenyegetés megállapíthatóságához. Ez azt jelenti, hogy a fenyegetés - Btk. értelmező rendelkezése szerinti - általános módja a cselekmény megvalósítását tényállásszerűvé teszi. A Btk. 459. §

(1)bekezdés

1. pontja szerint - az elkövetéskor hatályos Btk. rendelkezéseivel azonos módon - a fenyegetés: eltérő rendelkezés hiányában súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. A rendelkezése álló adatok szerint a sértett folyószámláján jelentős összeget helyezett el, és ennek során minden intézkedésével arra törekedett, hogy kívülálló személy a pénzösszegről információval ne rendelkezzen. Ennek érdekében internetbanki hozzáférést sem igényelt. A vádlott - mint a CIB Bank fiókvezetője -nemcsak erről, hanem arról is tudomást szerzett, hogy a sértett a folyószámláján lévő összeghez vélhetően nyeremény útján jutott hozzá, mivel az összeg átutalója a Zrt. volt. A vádlott ezen ismeretek birtokában fenyegette meg a sértettet azzal, hogy ha feljelentést tesz, akkor a médiához fordul és nyilvánosságra hozza nevét, címét, egyéb személyes adatait, továbbá számláján lévő összeg nagyságát. A fenti vádlotti magatartás úgy objektíve, mint a sértett személyére vonatkoztatva (szubjektíve) alkalmas volt arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Erre figyelemmel a vádlott által megvalósított cselekmény maradéktalanul tényállásszerű. A Fővárosi Ítélőtábla az elbíráláskor hatályos büntetőtörvény rendelkezéseinek megfelelően a vádlott terhére rótt bűncselekményeket folytatólagosan, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntettének [Btk.
2. §

(1)bekezdés

(3)bekezdés a) pontja] és kényszerítés hatósági eljárásban bűntettének [Btk. 278. §

(1)és

(2)bekezdés I. fordulat] minősítette. A megváltoztatott jogi minősítés szerinti bűncselekmény miatt kiszabható szabadságvesztés büntetés úgy az elkövetéskori, mint a másodfokú elbíráláskori büntetőtörvény szerint azonos tartamú. A

1. október hó
2. napjára eső utolsó elkövetési időre figyelemmel még abban sincs különbség a két törvény között, hogy mindkét esetben a halmazati büntetésre is érvényes középmérték szerinti büntetéskiszabás irányadó. A foglalkozástól eltiltás büntetés és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés - büntetés kiszabására kiható - releváns szabályaiban változás nem következett be. A másodfokú elbíráláskor hatályos Btk.
3. §

(2)bekezdés a) pontja, azonban szemben az elkövetéskor hatályos

1. évi IV. törvény rendelkezéseivel a kiszabott szabadságvesztés büntetésből 2/3-ad rész kitöltését követő napon már lehetővé teszi a feltételes szabadságra bocsátást. Az
2. évi IV. törvény
3. §

(2)bekezdés II. fordulata alapján erre a büntetés ¾-ed részének kitöltését követően lett volna csak lehetőség. A Kúria 4/2013.(X.14.) BK. véleménye alapján pedig: a határozott tartamú szabadságvesztés esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének legkorábbi - törvény erejénél fogva kötelező - időpontjára vonatkozó rendelkezés a Btk. 2. §

(1)-

(2)bekezdése szerinti elbírálás fogalmába tartozik. Megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - a módosító törvény alkalmazására. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomó részt helyesen sorolta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. További enyhítő tényező azonban a Btk. 459. §

(6)bekezdés d) pontjára figyelemmel, hogy a vádlott terhére rótt vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kár az adott értékhatár alsó határához közeli. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság álláspontja szerint a Btk. 79. §-ában meghatározott büntetési célokra figyelemmel, a Btk. 80. §

(1),

(2)és

(3)bekezdésében írt büntetéskiszabás elveire is tekintettel a vádlottal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés a másodfokú elbíráláskor hatályos Btk. 81. §

(1)és

(2)bekezdése alapján a 37. §

(2)bekezdés a) pontja szerint törvényes, annak súlyosítása, de enyhítése sem indokolt. A vádlott ugyan büntetlen előéletű, azonban vezetői beosztásával visszaélve valósította meg a terhére rótt bűncselekményeket. Az általa megvalósított vagyon elleni bűncselekménnyel okozott kár az adott értékhatár alsó határához közelít, ugyanakkor nem volt a javára értékelhető a kár megtérítése, a megszerzett pénzösszeget felélte. A vádlott terhén megállapított súlyosító, valamint javára értékelt enyhítő körülmények nem indokolják a vele szemben kiszabott büntetés megváltoztatását. A Fővárosi Törvényszék törvényesen rendelkezett a foglalkozástól eltiltásról azzal, hogy az új büntetőtörvény alkalmazása folytán ennek jogszabályi hivatkozása a Btk. 52. §

(1)bekezdés b) pontja, valamint az 53. §

(2)bekezdése. A közügyektől eltiltásra vonatkozó rendelkezés is törvényes azzal, hogy az elbíráláskor hatályos Btk. szerint a jogszabályi hivatkozás Btk.

1. és
2. §. Az előzetes fogvatartásban, illetve házi őrizetben töltött idő beszámítására vonatkozó ítéleti rendelkezés is megfelel a jogszabályoknak a Btk.
3. §

(1),

(2)és

(3)bekezdés a) pontján alapján. A másodfokú eljárásban pontosított ítéleti tényállás alapján az elsőfokú bíróságnak a polgári jogi igény elbírálására vonatkozó rendelkezése az alábbiak szerint megváltoztatásra szorult. A Be. 54. §

(2)bekezdése szerint a magánfél a terhelttel szemben azt a polgári jogi igényt érvényesítheti, amely a vád tárgyává tett cselekmény következtében keletkezett. A büntetőeljárási törvény tehát a magánfélként fellépő sértett számára csak a bűncselekménnyel szoros okozati összefüggésben fennálló kár megtérítésére teremt jogalapot. Az irányadó tényállás szerint a CIB Bank Zrt-nek a vádlott 69.955.000 Ft kárt okozott. A fenti büntetőeljárási rendelkezések szempontjából - a polgári jogi igény elbírálása tekintetében - figyelmen kívül marad a banknak áttételesen okozott az a kár, amely annak folytán merült fel, hogy a bank a sértett számára az árfolyamveszteségből, lekötések felbontásából eredő kárát is megtérítette, így ténylegesen 72.040.027 Ft-ot utalt át a sértett folyószámlájára. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Be. 335. §

(1)bekezdésére is figyelemmel a CIB Bank Zrt. magánfél részére a bűncselekménnyel ténylegesen okozott kárt térítette meg. Ennyiben az elsőfokú bíróság ítéletének járulékos rendelkezését megváltoztatta, míg a fenti törvényhely alapján az ezt meghaladó polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította. Az elsőfokú bíróság elmulasztott rendelkezni a polgári jogi igény érdemi elbírálása folytán a vádlottat terhelő le nem rótt eljárási illeték megfizetésére kötelezéséről. A magánfél által előterjesztett polgári jogi igény előterjesztésekor hatályos Itv. 58. §

(1)bekezdés c) pontja alapján - amennyiben az alperes az első tárgyaláson elismeri a követelést - a peres eljárás illetékének 10 %-a az illeték mértéke. Az Itv. 42. §

(1)bekezdés a) pontja alapján 900.000 Ft volt a jelen esetben irányadó maximális peres eljárási illeték, amelynek a 10 %-át kitevő mérsékelt, 90.000 Ft-os eljárási illeték megfizetésére kötelezte, az eljárás minden szakaszában a polgári jogi igénnyel érintett bűncselekmény tekintetében beismerő vallomást tett vádlottat a másodfokú bíróság. A Fővárosi Törvényszék ítéletének egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben - a vádlott személyazonosító igazolványának számát pontosítva - a Be. 371. §

(1)bekezdése szerint helybenhagyta. Budapest,

1. év február hó
2. napján . Lassó Gábor s.k.. Ujvári Ákos s.k.. Révész Tamásné s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 17.B.1736/2011/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.164/2013/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. év február hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható! Budapest,
7. év február hó
8. napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kállai Zoltán írnok