Bhar.941/2013/6 – Kúria

(1)bekezdés c) pontja] vádja alól felmentette; - a XIII. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rb. közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. §

(1)bekezdés c) pont] és ezért őt halmazati büntetésül háromszáz napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egy napi tétel összegét egyszáz forintban állapítva meg, és rendelkezett az így kiszabott összesen 30.000 Ft pénzbüntetés átváltoztatásáról, amennyiben azt a terhelt nem fizetné meg; a terheltet ugyanakkor a közokirat-hamisítás bűntettének [1978. évi IV. tv. 274. §

(1)bekezdés c) pontja] vádja alól felmentette. Rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről is. Az első fokú ítélet ellen az ügyész a XII. r. terhelt terhére a felmentő rendelkezés miatt, a terhelt bűnösségének megállapítása és büntetés kiszabása érdekében, a XIII. r. terhelt terhére pedig részben a felmentő rendelkezés miatt, továbbá az elkövetői alakzat megváltoztatása és a büntetés súlyosítása érdekében jelentett be fellebbezést. A F. Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a 2013. április 17. napján kihirdetett 5.Bf.79/2012/57. számú ítéletével az első fokú határozatot felülbírálva - a XII. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. §

(1)bekezdés c) pont] és ezért őt egy évi időtartamra próbára bocsátotta; - a XIII. r. terheltet pedig bűnösnek mondta ki további egy rendbeli társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [1978. évi IV. tv. 274. §

(1)bekezdés c) pont]; emellett megváltoztatta a bűnügyi költséggel kapcsolatos rendelkezést. Egyebekben azonban az elsőfokú bíróság ítéletét e két terhelt tekintetében helybenhagyta. A másodfokú bíróság ítélete ellen a XII. r. terhelt védője, valamint a XIII. r. terhelt és védője jelentettek be fellebbezést. Bár a védői fellebbezés célját a másodfokú bíróság elmulasztotta jegyzőkönyvében rögzíteni, az nyilvánvaló a XII. és a XIII. r. terheltek felmentésére, illetve a velük szemben alkalmazott joghátrány enyhítésére, a XIII. r. terhelt írásban bejelentett fellebbezése pedig felmentésére irányult. A Legfőbb Ügyészség a bejelentett fellebbezéseket alaptalannak találva arra tett indítványt, hogy a Kúria a XII. r. és a XIII. r. terheltekkel szemben a másodfokú bíróság ítéletét hagyja helyben. A Kúria nyilvános ülésén indítványozta, az ügyész fenntartotta. a védő mindkét terhelt felmentését, indítványát az írásbelivel egyezően A Kúria, mint harmadfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet a Be. 387. §

(1)bekezdésére figyelemmel az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy mind az első-, mind a másodfokú bíróság maradéktalanul betartotta az eljárási törvény rendelkezéseit és figyelemmel volt a Be. XXVIII/A. Fejezetében foglalt, a kiemelt jelentőségű ügyekre vonatkozó eljárási szabályokra is. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a XIII. r. terhelt személyi adatai, továbbá a tényállás másodfellebbezéssel érintett II/5. pontjában rögzítettek kapcsán a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontjára figyelemmel az iratok alapján kiegészítette, illetve helyesbítette, egyebekben azonban a XII. és XIII. r. terheltek tekintetében azt megalapozottnak és eljárásában irányadónak tekintette. Miután a kialakult bírói gyakorlat szerint a tényállás részét képezik azok a tények is, amelyeket helytelen ítéletszerkesztés miatt a bíróság az indokolás más részében rögzít, a Kúria az ítéleti tényállás II/

1. pontjához tartozónak tekinti az első fokú ítélet
2. oldalának negyedik bekezdésében rögzített ténymegállapításokat is. E tényekkel együtt a másodfokú bíróság által kiegészített, illetve helyesbített, a bizonyítékok indokolt mérlegelésével megállapított tényállást a Kúria is megalapozottnak találta, az összhangban áll az iratok tartalmával, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, és ekként a harmadfokú eljárásban is irányadó. Így a Kúria határozatát a Be.
3. §

(2)bekezdésére és 388. §-ának

(1)bekezdésére figyelemmel erre alapította. A másodfokon eljárt F. Ítélőtábla helytállóan foglalt akként állást, hogy a vádirat a tényállás II/

1. és a II/
2. pontja szerinti cselekmény kapcsán is tartalmazza mindazon tényállási elemeket, amelyek a büntetőjogi felelősség megállapításához szükségesek voltak, és tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a vádirati tényállásban leírt cselekménnyel tényállási elemek hiányában - nem valósult meg bűncselekmény. A Be.
3. §-ának

(2)bekezdése szerint a vád meghatározott személy pontosan körülírt, büntetőtörvénybe ütköző cselekményét tartalmazza, így a cselekmény megítélése szempontjából elsődlegesen a vádban rögzített tényállásnak van jelentősége, ez határozza meg a vád kereteit. Ennek megfelelően az 1978. évi IV. törvény 274. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti - az ún. intellektuális közokirat-hamisítás miatt emelt vád is akkor minősül törvényesnek, ha tartalmazza a cselekmény elkövetésének helyét, idejét és azt, hogy a terhelt miként működött közre abban, hogy a közokiratba (hatósági nyilvántartásba) valótlan adatot jegyezzenek be (BH 2011.34.). Ezek bármelyikének hiánya esetén - miként arra a másodfokú bíróság helyesen utalt - a Be. 332. §

(1)bekezdés d) pontja alapján az eljárás megszüntetésének, míg abban az esetben, ha a vádirati tényállásban megfelelően rögzített tények mellett sem állapítható meg a vádlott bűnössége, a Be. 331. §

(1)bekezdése alapján a vádlott felmentésének lehet helye. A F. Ítélőtábla helyesen utalt arra is, hogy a bíróságnak a vádat teljes egészében kell vizsgálnia, azaz nem csupán a vádirati tényállás II/

1. és a II/
2. pontjában rögzített tényeit, ezért jelentősége van a vádirat
3. oldalán a II. ponthoz fűzött bevezető tényállás-résznek is. Ez pedig tartalmazza, hogy a vádiratban felsorolt gazdasági társaságok ügyvezetői hajléktalan, román állampolgárságú, valamint „stróman" személyek voltak, akik az érintett cégeket csak a nekik juttatott készpénzért vették nevükre, és a cégekben semmilyen tevékenységet nem végeztek. Pontosan megjelölte az ügyész a vádirat ezen részében azokat a terhelteket, akik rábírták a többi terheltet a szerződések és egyéb okiratok aláírására. Tartalmazza a vádirat azt is, hogy ügyvédi kapcsolat útján a megfelelő okiratok elintézésével került sor a későbbiekben részletezett egyes cégekre vonatkozó elkövetési magatartás tanúsítására. Ezek a tények - értelemszerűen - valamennyi résztvevő, ily módon a XII. r. és a XIII. r. vádlottak cselekvőségére is kiterjedt és így azt velük szemben is értékelni kellett. Azt pedig, hogy melyik terhelt adta át az alapításhoz szükséges iratokat az ezzel foglalkozó terhelt-társának, illetve ki intézte a továbbiakat az ügyvédi kapcsolatain keresztül, kifejezetten tartalmazza a vádirati tényállás. Eszerint a jórészt hajléktalan „ügyvezetők" feladata csak annyi volt, hogy az ügyvédeknél, esetenként kocsmában, autóban aláírják az előre elkészített iratokat, és ezután meg is kapták az ígért összeget az őket beszervező terhelt-társaktól. Így - miután a tényállás másodfellebbezéssel érintett II/
4. és II/
5. pontjához tartozó vádnak része a vádirat hivatkozott bevezető része is - a vádirati tényállás ennek megfelelően tartalmazza a XIII. r. terhelt cselekvőségét a színlelt szerződéssel alapított társaságra vonatkozóan, ahogy annak a cégbírósági bejegyzésével kapcsolatos adatokat is, valamint azt is, hogy a terhelt a XII. r. terheltnek névlegesen értékesítette az üzletrészt. Része annak az ezzel kapcsolatos további bejegyzés, annak ideje, illetve az ellenszolgáltatás érdekében történő cselekvés is. Az ezen alapuló ítéleti tényállásnak - az előzőekben már kifejtetteknek megfelelően része az első fokú ítélet indokolásában (
6. oldal negyedik bekezdés) rögzített azon tény is, hogy a XII. r. terhelt nem ténykedett az M. C. Kft. ügyvezetőjeként, a cég gazdálkodásáról nem bírt tudomással, a társaság üzletrészeinek megvásárlása tekintetében a korábbi tulajdonossal nem tárgyalt, a szerződést kizárólag B. B. kérésére írta alá. Kétségtelen, hogy sem az ítéleti, sem a vádirati tényállás nem tartalmazza, hogy a cégbíróságnál az érintett terheltek közül ténylegesen ki járt el, azaz a valótlan adatokat tartalmazó okiratokat ki nyújtotta be. Ez a körülmény azonban nem eredményezheti megszüntetését, sem a terheltek felmentését. sem az eljárás A vádirati tényállás és az ítéleti tényállás is tartalmazza, hogy a valótlan adatok alapján a változást a F. Bíróság mint cégbíróság a közhiteles nyilvántartásba bejegyezte, és az a körülmény, hogy a bíróságnál eljáró személy kilétét nem lehetett megállapítani, a terheltek cselekvőségét nem érintette. Ahogy arra a másodfokú bíróság a bizonyítékok értékelése kapcsán utalt is, a terheltek tisztában voltak azzal, hogy az általuk ügyvéd előtt aláírt iratokat a továbbiakban fel fogják használni. Annak pedig, hogy felhasználó személyéről nem volt tudomásuk, nincs jelentősége. Az ún. intellektuális közokirat-hamisítást az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, változására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot közokiratba foglaljanak, és a cselekmény a valótlan adat, tény vagy nyilatkozat bejegyzésével válik befejezetté. Az az elkövető tehát, aki valótlan tartalmú magánokirat - szerződés aláírásával közreműködött abban, hogy valótlan adatot jegyezzenek be a közokiratba, azaz a cégnyilvántartásba, elkövette ezt a bűncselekményt. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla helytállóan állapította meg a XII. r. terhelt és a XIII. r. terheltek bűnösségét a tényállás II/
7. pontjában írt cselekményben, és helytállóan minősítette azt az
8. évi IV. törvény
9. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettének, ahogy helytálló a tényállás II/

1. pontjában írt cselekmények minősítése is. Az ún. intellektuális közokirat-hamisítás tetteskénti elkövetési magatartása az irányadó bírói gyakorlatnak megfelelően minden olyan értelmi, fizikai cselekvőséget magában foglal, amely alkalmas arra, hogy annak következményeként a közokirat kiállítására illetékes személy a közokiratba joghatással bíró valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot rögzítsen. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság indokolásával szemben ennek a bűncselekménynek az elkövetője nem csak az a személy volt, aki megbízás vagy meghatalmazás alapján a cégbíróságnál eljárt, hanem mindazok, akik szándékos magatartásukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a cégnyilvántartásba valótlan adatok kerüljenek bejegyzésre. Az irányadó tényállás szerint a terheltek a cégek névleges értékesítésére vonatkozó, azaz valótlan tartalmú magánokirat készítésében vettek részt, tisztában voltak azzal, hogy színlelt szerződést kötöttek, az azt vevőként aláírónak nem állt szándékában a gazdasági társaság tényleges megvásárlása, működtetése, nem akartak a cég ügyvezetőjévé, tagjává válni, az eladók pedig tisztában voltak azzal, hogy soha nem is volt ténylegesen a tulajdonukban az értékesített cég, vételárat nem fizettek és nem kaptak, a cég iratait nem adták és nem vették át, terhelttársaikkal érdemben nem tárgyaltak, vagy nem is találkoztak, az aláírásra pusztán a közvetítő által ígért előnyért vállalkoztak. Így XII. és XIII. terheltek is megvalósították a tényállást, miután közreműködtek a hamis bejegyzésre okiratok aláírásával a hamis adatok közokiratba bejegyzésében, mégpedig társaikkal szándékegységben. törvényi alkalmas történő Így a terheltek cselekményeit a másodfokú minősítette társtettesként elkövetettnek. helyesen bíróság A büntetés kiszabásánál irányadó körülményeket az első-, illetve másodfokú bíróság maradéktalanul feltárta és súlyuknak megfelelően értékelte. Az
2. évi IV. törvény
3. §-a szerinti büntetési célok eléréséhez a XII. r. terhelt esetében a próbára bocsátás, a XIII. r. terhelttel szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott pénzbüntetés valóban szükséges, így ezek enyhítésére a Kúria sem látott alapot. Mindezekre figyelemmel a Kúria a megtámadott határozatot a Be.
4. §-a alapján helybenhagyta. A Kúria a Be.
5. §-ának

(3)bekezdésére figyelemmel a Be. 381. §ának

(1)bekezdése alapján rendelkezett a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről. A fellebbezés kizártságára vonatkozó rendelkezés a Be. 3. §-ának

(4)bekezdésén alapul. Budapest,

1. november
2. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s.k. előadó bíró, Dr. Szabó Péter s. k. bíró A F. Ítélőtábla 5.Bf.79/2012/
3. számú ítélete a XII. rendű és a XIII. rendű vádlottakra vonatkozó részében a Kúria Bhar.I.941/2013/
4. számú végzése folytán
5. év november hó
6. napjával kezdődő hatállyal jogerős és végrehajtható. Budapest,
7. november
8. Dr. Mészár Róza s. k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül bírósági ügyintéző MGy