Bfv.617/2013/13 – Kúria

(1)bekezdés,

(6)bekezdés b) pont], 3 rendbeli részben folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett csalás bűntettében [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)és

(5)bekezdés b) pont], 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének kísérletében, melyet felbujtóként követett el [1978. évi IV. törvény 318. §

(1)és

(5)bekezdés b) pont], 5 rb. bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §], egy rendbeli csalás bűntettében, mely részben kísérleti szakban maradt [
3. évi IV. törvény
4. §

(1)és

(5)bekezdés b) pont], valamint egy rendbeli felbujtóként elkövetett magánokirathamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §]. Ezért őt - halmazati büntetésül - három év börtönbüntetésre és a közügyek gyakorlásától négy évi eltiltásra, valamint 6 559 000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. A sértett polgári jogi igényét a törvény egyéb útjára utasította, és az I. rendű terheltet kötelezte a bűnügyi költség megfizetésére. A másodfokon eljáró törvényszék a
3. szeptember
4. napján kihirdetett 2.Bf.82/2012/
5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. Az I. rendű terhelt terhére megállapított bűncselekményeket 1 rendbeli, felbujtóként, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének [
6. évi IV. törvény
7. §

(1),

(2)bekezdés c) pont,

(6)bekezdés b) pont], 5 rendbeli felbujtóként, kettő esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének, mely két esetben kísérleti szakban maradt [1978. évi IV. törvény 318. §

(1),

(2)bekezdés c) pont,

(5)bekezdés b) pont], 6 rendbeli, bűnsegédként, kettő esetben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének [

1. évi IV. törvény
2. §] és egy rendbeli, bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének [
3. évi IV. törvény
4. §

(1),

(2)bekezdés c) pont,

(5)bekezdés b) pont] minősítette. A vagyonelkobzást mellőzte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéleté az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. A Szekszárdi Városi Bíróság a

1. november
2. napján kihirdetett és jogerős 9.B.95/2009/
3. számú ítéletével a II. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett csalás bűntettének kísérletében [
4. évi IV. törvény
5. §

(1)bekezdés,

(4)bekezdés a) pont], 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [

1. évi IV. törvény
2. §] és 5 rendbeli, részben bűnsegédként, részben folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében [
3. évi IV. törvény
4. §]. Ezért őt - halmazati büntetésül - négyszáz napi tétel, napi tételenként kettőszázötven forint, összesen százezer forint pénzbüntetésre ítélte, és rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén alkalmazandó átváltoztatásról, végül kötelezte a II. r. terheltet a bűnügyi költség megfizetésére. A jogerős ítéletekben megállapított tényállás lényege szerint az I. rendű terhelt egy lovastanyát, panziót, éttermet illetőleg lakóházat kívánt kialakítani, úgy hogy a tulajdonában álló ingatlanon két épületet modernizál, komfortosít, illetve átépít. Az ehhez szükséges pénzzel nem rendelkezett, hitelt nem tudott felvenni, mert a tulajdonát képező lakóingatlanra felvett több mint tíz millió forintos hitel törlesztő részletét sem tudta fizetni. A fizetési késedelem miatt Bar-listára került. Ezért 2007 szeptembere és 2008 januárja közötti időszakban több személyt bírt rá arra, hogy saját nevükben és személyi adataikkal az ő részére és céljaira, nagyobb összegű, általában deviza alapú személyi kölcsönt vegyenek fel az Bank I., illetve egy esetben a Bank II.-től. A hiteligénylésekhez valótlan tartalmú munkáltatói jövedelemigazolásokat szerzett be a II. rendű terhelttől, aki a fenti időszakban a I. Kft., illetve - névváltoztatás folytán - II. Kft. alkalmazásában állt adminisztrátorként. Jogosult volt ugyan munkáltatói igazolások kiállítására, de ezeket a munkahelyi vezetőnek is el kellett látnia kézjegyével. A II. rendű terhelten kívül e munkáltatónál az ügy terheltjei közül senki nem dolgozott, ennek ellenére a II. rendű terhelt a munkáltatói igazolásokat az I. rendű terhelt kérésére az általa közölt személyek adataival kiállította, és azokon munkahelyi vezetőjének a nevét aláhamisította. Az ily módon kiállított okiratokat a II. rendű terhelt az I. rendű terheltnek adta át, aki a javára felveendő hiteligényléseknél azokat felhasználtatta terhelt-társaival, így ejtve tévedésbe a kölcsön igénylésekor a pénzintézetet. Az egyes tényállási pontok ezt követően tartalmazzák, hogy az alapvetően munkanélküli, illetve az I. rendű terheltnél alacsony jövedelemért dolgozó személyek az I. rendű terhelttel együtt a pénzintézeteknél megjelentek és az I. rendű terhelt által átadott hamis tartalmú munkáltatói jövedelemigazolások felhasználásával kölcsönt igényeltek. A bankok egyes esetekben az igényelt pénzösszeget kifizették, más alkalomkor a hitelkérelmet elutasították. Két esetben a II. rendű terhelt is igényelt az I. rendű terhelt részére a saját nevében deviza alapú személyi kölcsönt, amelyet azonban a pénzintézet elutasított. Ezekben az esetekben is a II. rendű terhelt által szolgáltatott hamis munkáltatói jövedelemigazolást használták fel. Egy alkalommal az I. rendű terhelt egyik terhelttársát arra kérte, hogy részére hitelre plazma Tv-t vásároljon. Ehhez társának hamis munkáltatói igazolást adott át, aki ezt felhasználva vásárolt 180 000 Ft értékű Tv-t 36 havi részletre. A kár nem térült meg. Azokban az esetekben, amelyekben a pénzintézetek a hitelt folyósították a kár csak kis részben térült meg utólagos befizetés folytán. A jogerős ügydöntő határozattal szemben az I. rendű, és a II. rendű terhelt meghatalmazott védője terjesztett elő a Be.
5. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára alapított felülvizsgálati indítványt. Az I. és II. rendű terhelt tekintetében ugyanakkor a védő perújítási indítványt is előterjesztett, amely azonban tartalma alapján felülvizsgálati indítványnak minősül. Az indítványozó álláspontja szerint az eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályait megsértve törvénysértően minősítették a terheltek cselekményét, mivel a pénzintézeteknél az igazolások ellenőrzésének szabályozott rendje van. A valótlan tartalmú munkáltatói igazolás felhasználása ugyan magánokirat-hamisításnak minősül, azonban az előírások betartása mellett a hitel igényléséhez alkalmatlan eszköznek minősülnek. Ezért kerültek elutasításra a hitelkérelmek minden olyan esetben, ahol a pénzintézetek az ellenőrzési kötelezettségüket teljesítették. A cselekmény ezért legfeljebb 4 rendbeli bűnsegédként, folytatólagosan, alkalmatlan eszközzel elkövetett magánokirathamisítás vétsége kísérletének, illetve 2 rendbeli felbujtóként, alkalmatlan eszközzel elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége kísérletének minősülne. Ezt támasztja alá, hogy néhány - a tényállásban rögzített - esetben törlesztésre is sor került. Mindemellett nem nyert bizonyítást, hogy a hitelfelvétellel próbálkozó személyek a folyósított kölcsönt eleve nem akarták visszafizetni, vagy annak visszafizetésére nem lettek volna képesek. Ezért a 3/2009. számú BJE-re figyelemmel sincs törvényes alapja a csalási cselekmény, illetve annak kísérlete megállapításának. Az I. rendű terhelt csupán gondolatbűn sugallójának és erősítőjének minősül, ami nem büntetőjogi kategória. Mindezekre figyelemmel a megtámadott ítéletek hatályon kívül helyezését és az I. rendű terhelt felmentését indítványozta valamennyi terhére rótt csalási bűncselekmény részesi vádja alól. A magánokirat-hamisítások esetében pedig az alkalmatlan eszköz tényére tekintettel intézkedés alkalmazására tett indítványt. A védő a II. rendű terhelt esetében alapvetően az I. rendű terheltet illetően kifejtett álláspontját ismételte meg. Kitért arra, hogy a II. rendű terhelt a hitelek igényléséhez abban bízva nyújtott segítséget az I. rendű terheltnek, hogy a törlesztőrészletek a későbbiekben megfizetésre kerülnek. Mindezekre tekintettel a II. rendű terhelt felmentését indítványozta. A Legfőbb Ügyészség BF.1129/2013. és BF.1129/2013/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványokat részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint a terheltek munkalehetőség ígéretével vették rá társaikat a javukra szóló hitelek felvételére. Ezek a személyek többnyire munkanélküliek, pályakezdők, tapasztalatlanok voltak. Az I. rendű terhelt több személyt bírt rá arra, hogy a saját nevében, és személyi adataikkal az ő részére nagyobb összegű kölcsönt vegyen fel. A hitelfelvevők nem saját céljaikra vették fel a kölcsönt, ezért nem is állt szándékukban annak visszafizetése. A csalás szempontjából pedig nincs jelentősége annak, hogy a nem saját célra felvett hitelt a kérelmezők egyébként saját erőből tudták volna fizetni, hiszen ez a hitelkérelem megkötésekor nem állt szándékukban. A munkáltatói igazolások a kérelmezők munkaviszonyát és jövedelmét nem a valós állapotnak megfelelően igazolták, azoknak a pénzintézetnél történő felhasználásukkal alkalmasak voltak arra, hogy azt a joghatást váltsák ki, hogy jogosulatlanul jussanak az igényelt pénzösszeghez. Hamis munkáltató igazolásoknak a hitelkérelemmel együtt történő benyújtásával a felhasználás megvalósult. A cselekmény megvalósulása szempontjából ugyanakkor irreleváns tény a sértett nem megfelelő ellenőrzése. A II. rendű terhelt az I. rendű terhelt felkérésére és érdekében maga is személyi kölcsönt igényelt, és az I. rendű terhelt rábírására készítette a hamis munkáltatói igazolásokat. Erre figyelemmel tudta, hogy az I. rendű terhelt az általa korábban megszerzett hitelek nagysága miatt hitelt már nem kaphat, mert azt nem tudja visszafizetni. Szándéka ezért a sértett megtévesztésével az I. rendű terhelt részére jogtalan haszon megszerzésére, és ezzel összefüggésben kár okozására irányult. Mindezek alapján mindkét terhelt tekintetében indítványozta a megtámadott határozatok hatályában fenntartását. A Kúria nyilvános ülésén a védő a felülvizsgálati indítványokkal egyezően szólalt fel. Prejudikációnak minősítette, hogy a terheltek szándéka nem terjed ki a szerződés megkötésekor a visszafizetésre, míg az ellenőrzés elmulasztása folytán jelentős sértetti közrehatást látott megállapíthatónak. A Legfőbb Ügyészség képviselője nyilatkozatát az írásbeli indítvánnyal egyezően tette meg. Érvei szerint a magánokiratok minden esetben felhasználásra kerültek, ezért kizárólag a kísérleti szakban maradt csalások esetében vizsgálható az alkalmasság kérdése. A Kúria a felülvizsgálat kapcsán elöljáróban utal arra, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelynek kizárólag a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen és a Be. 416. §-ának

(1)bekezdésében meghatározott okokból van helye. E törvényhely a felülvizsgálat törvényi okait tételesen felsorolja. Az

1. a)és
2. b)pont alapján büntető anyagi jogi szabálysértést, valamint a
3. c)pont alapján - a Be. 373. §

(1)bekezdés I.

1. b)vagy
2. c)pontjában, illetve II-IV. pontjában kimerítően felsorolt eljárási szabálysértések esetén van helye. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. Mindemellett a Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, és a felülvizsgálati indítványban a tényállás nem támadható. Mindebből következően a Kúria a megállapított tényálláshoz még annak esetleges megalapozatlansága esetén is kötve van, és a felülvizsgálat során a vitatott jogkérdések kizárólag az alapeljárásban megállapított tényállás alapján bírálhatók el. A Kúria a megtámadott határozatok felülbírálata során - a Be. 423. §

(4)bekezdésében írtaknak megfelelően - a felülvizsgálati indítványban megjelölt okokra volt figyelemmel; emellett tekintettel volt az ugyanezen törvényhely

(5)bekezdése alapján a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontjában megjelölt és az indítványban nem hivatkozott feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező esetleges eljárási szabálysértésekre is. A Be. 416. §-ának

(1)bekezdés

1. a)és
2. b)pontja alapján akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor, illetve a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A felülvizsgálati indítványokban érveléssel és ezzel összefüggésben érvekkel a Kúria nem értett egyet. részletezett anyagi jogi nevezettek bűnösségét vitató A csalási cselekményeket illetően a védő arra hivatkozott, hogy az I. rendű terhelt által felkért hitelfelvevők abban bízva nyújtottak segítséget, hogy az esedékes törlesztőrészletek a későbbiekben megfizetésre kerülnek, és tisztában voltak azzal, hogy amennyiben az I. rendű terhelt nem adja át számukra a szükséges összeget, úgy maguk válnak a szerződések kötelezettjeivé. A felsorolt esetekben egyetlen elkövetőt sem vezetett jogtalan haszonszerzési szándék. A felülvizsgálattal érintett I. és II. rendű terhelt vonatkozásában a Kúria törvényesnek találta a bűnösség megállapítását a csalási cselekményt illetően. Az 1978. évi IV. törvény 318. §-ának

(1)bekezdése értelmében a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A csalás elkövetési magatartása a tévedésbe ejtés vagy a tévedésben tartás. Az ítélkezési gyakorlat nem követeli meg, hogy a tévedésbe ejtés fondorlatos, átláthatatlan vagy elháríthatatlan legyen, arra kell alkalmasnak lennie, hogy a sértett személyéhez kapcsolódóan előidézze a károkozást. A megtévesztésnek nem kell kiterjednie a jogügylet egészére, csak az szükséges, hogy a jogügylet olyan elemeit fogja át, amelyek a károkozással okozati összefüggésben állnak. A tévedésbe ejtés kapcsán azt kell hangsúlyozni, hogy ugyanazzal a megtévesztő magatartással való tévedésbe ejtés jogkövetkezményei is differenciálódhatnak, és az egyik esetben megvalósul a csalás, míg a másik esetben nem. Nem állaptható meg a csalás bűncselekményében annak a terheltnek a bűnössége, akinek a kölcsön felvételekor szándékában áll a kölcsön visszafizetése és ennek reális lehetősége adott; a hitelintézet megtévesztésével megszerzett pénzkölcsön rendszeres törlesztése, illetve visszafizetése általában a visszafizetési szándék komolyságára és a károkozási szándék hiányára utal [3/

1. Büntető jogegységi határozat]. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás a csalás bűntette valamennyi törvényi tényállási elemének megállapításához szolgáló tényt tartalmazza. A felülvizsgálati indítvány érvelésével szemben a csalás megvalósulása kapcsán nem a terheltek vélt vagy valós teljesítőképességének, hanem a teljesítési készség hiányának van jelentősége. Csalás kapcsán ugyanis a teljesítőképesség, és a teljesítési készség nem ugyanaz. A bűnösség kérdését ez utóbbi - akarati tényező - dönti el (BH 2011.160.). Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítványnak a 3/
2. Büntető jogegységi határozatra hivatkozása a jogerős ítélet tényállásában szereplő körülményektől eltérő adatokon nyugszik. Jelen ügyben az irányadó tényállás szerint a hitelt felvevő személyek túlnyomó része munkanélküli volt, illetve olyan jövedelemmel rendelkezett, amely nem tette lehetővé a hitel részleteinek folyamatos törlesztését. Az I. rendű terhelt a hitel felvételéhez szükséges fedezettel nem rendelkezett, a Bar-listára kerülése folytán hitelképtelenné vált. A hitel visszafizetésére sem volt meg a reális lehetősége annak, hogy akár ő, akár az általa felkért személyek a hitelt visszafizessék, az I. rendű terhelt erre szolgáló ingatlana is jelzáloggal terhelt volt. A Kúria maradéktalanul egyetértett a Legfőbb Ügyészség azon álláspontjával, hogy az I. rendű terhelt társai a hitelt nem a saját céljaikra vették fel, ezért szándékukban sem állt annak visszafizetése. A hitel részleteinek kis mértékű törlesztése pedig csupán a kár utólagos megtérüléseként értelmezhető. Nem csupán a teljesítőképesség hiánya, hanem a szerződések megkötésekor, illetőleg az erre tett kísérletek során a teljesítési szándék sem állt fenn egyetlen egy terhelt esetében sem. A Kúria utalni kíván arra, hogy az eljárt bíróságok az I. rendű terhelt cselekményének minősítése során nem voltak figyelemmel a 3/
3. számú BJE határozat kapcsán kialakult gyakorlatra. Ennek megfelelően azok a részesi cselekmények, amelyek a folytatólagosság körébe nem vonhatók, több ugyanolyan tettesi alapcselekményhez kapcsolódnak, akkor sem alkotnak folytatólagos törvényi egységet, ha részesi magatartásuk kifejtésére rövidebb időszakon belül került sor, a részesi akarat-elhatározás egységes volt, és a tettesek cselekményei rövid időközökkel, ugyanazon sértett sérelmére valósultak meg. A részes bűncselekményeinek rendbelisége és minősítése a tettesi alapcselekményekhez igazodik. Ennek megfelelően az I. rendű terhelt esetében ott állapítható meg a folytatólagos elkövetés, ahol az általa felbujtott tettes is folytatólagosan valósította meg cselekményét. Az ezzel kapcsolatos minősítés a másodfokú bíróság ítélete alapján teljes mértékben törvényes. Nem helytálló ugyanakkor az üzletszerűség megállapítása az I. rendű terhelt vonatkozásában. A fent említett jogegységi határozat szerint, amennyiben a felbujtó rendszeres haszonszerzésre törekedve, több tettest bír rá ugyanolyan, vagy hasonló, egy-egy olyan bűncselekmény elkövetésére, amelynek az üzletszerű elkövetés minősítő körülménye, e minősített esetért felelősséggel csak akkor tartozik, ha az üzletszerűség a tettesi bűncselekmény tekintetében is megállapítható. Egyébként a felbujtó ilyen magatartása kizárólag a büntetés kiszabása körében értelmezhető. Ez az elv értelemszerűen vonatkozik arra az esetre is, ha a többszöri felbujtás olyan alapcselekményeket vált ki, amelyeket társtettesek nem üzletszerűen követnek el, továbbá arra a bűnsegédre is, akinek a cselekménye nem üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményhez kapcsolódik. Jelen esetben megállapítható, hogy az eljárt bíróságok valamennyi terhelttárs esetében mellőzték az üzletszerűség megállapítását. Az I. rendű terhelt esetében a 3/
4. számú BJE határozatra figyelemmel nem lett volna törvényes lehetőség az üzletszerű elkövetés megállapítására és ennek folytán a súlyosabb minősítés rögzítésére. A Kúria a magánokirat-hamisítás, illetőleg az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet tekintetében sem osztotta a védői álláspontot. Az
5. évi IV. törvény
6. §-a alapján magánokirat-hamisítást az követ el, aki jog, vagy kötelezettség létezésének, megváltozásának vagy megszűnésének bizonyítására hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú magánokiratot használ. Az irányadó tényállás alapján egyértelműen megállapítható, hogy a II. rendű terhelt által hamisított magánokiratok minden tényállási pont esetében felhasználásra kerültek. Ugyanez igaz a 9.B.549/2011/
7. számú ítélet
8. tényállási pontjára, ahol az I. rendű terhelt nem a II. rendű terhelt által készített hamis munkáltatói igazolást adott át a tettes részére. A hamis magánokiratok felhasználására figyelemmel megállapítható, hogy a cselekmény valamennyi tényállási pont esetében befejezett. A befejezett magánokirat-hamisítás esetében pedig az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérlet szóba sem kerülhet. A Legfőbb Ügyészség képviselője a Kúria nyilvános ülésén okszerűen hivatkozott arra, hogy ez a körülmény kizárólag a kísérleti szakban maradt csalás bűncselekménye esetében vizsgálható. Az
9. évi IV. törvény
10. §-ának

(2)bekezdése alapján büntetést korlátlanul enyhíteni vagy mellőzni is lehet, ha kísérletet alkalmatlan eszközzel követik el. a a Alkalmatlan eszközről azonban csak abban az esetben beszélhetünk, ha az adott körülmények között, illetőleg az alkalmazott módon, mértékben, vagy mennyiségben nem alkalmas a szándékolt eredmény előidézésére, bár arra más körülmények között, más módon, mértékben vagy mennyiségben felhasználva egyébként alkalmas lenne. Jelen esetben azonban nem állapítható meg az irányadó tényállás alapján, hogy a terheltek tudatosan alkalmatlan eszközt választva követték volna el a cselekményüket. A Kúria az előzőeken túlmenően utalni kíván arra, hogy kísérleti szakban maradt cselekmények esetében különbséget lehet tenni az ún. abszolút és relatív alkalmatlan eszközök között. Abszolút alkalmatlan az az eszköz, amely az eset konkrét alakulásától függetlenül, természeténél fogva objektíve alkalmatlan a törvényi tényálláshoz tartozó eredmény előidézésére. Relatíve alkalmatlan az az eszköz, amely csak bizonyos esetekben, más feltételek mellett alkalmas a szándékolt eredmény előidézésére, a konkrét esetben azonban a célzott hatás kiváltására nem alkalmas. A fentiekre figyelemmel nincs helye társadalomra veszélyesség hiányában bűncselekmény megállapításának, ha az eszköz a szándékolt káros eredmény előidézésére objektíve nem alkalmas. Minden más esetben a bűncselekmény kísérletének megállapítására kerülhet sor. Az pedig, hogy valamely eszköz a szándékolt eredmény előidézésére alkalmas-e nem elvontan, hanem a konkrét elkövetésre vonatkoztatva kell eldönteni (BH 2007.177.). A tényállás alapján pedig megállapítható, hogy függetlenül attól, hogy a pénzintézetek egyes esetekben elvégezték a vizsgálatot, egyes esetekben nem, a hamis munkáltatói jövedelemigazolás alkalmas volt a kívánt cél elérésére, hiszen a pénzintézetek több esetben folyósították a hitelt. A pénzintézeteknek a munkáltatói igazolásokkal kapcsolatos ellenőrzése, illetőleg annak elmaradása ily módon nem érinti a terheltek bűnösségét. Az a tény, hogy a pénzintézetek belső ügyviteli rendje egy bizonyos „szűrőt", azaz ellenőrzést rendszeresített a fedezet ellenőrzésére, egymagában véve nem minősíti a cselekményt alkalmatlan eszközzel elkövetettnek. A terheltek együttműködtek a bankok megtévesztésében, és ehhez olyan munkáltatói igazolást használtak fel, befejezett magánokirat-hamisítás bűncselekményét megvalósítva - amely a befejezett bűncselekmények esetében bizonyítottan alkalmas volt a joghatás kiváltására. Az alkalmatlan eszközzel elkövetett kísérletre vonatkozó védelmi felvetés ezért nem minősült alaposnak. A tényállásból megállapítható, hogy lényegében valamennyi tényállási pont esetében a hamis munkáltatói jövedelemigazolások ugyanolyan összegű munkabért tartalmaztak. Ebből következően pedig megállapítható, hogy nem kizárólag a munkáltatói igazolás váltotta ki önmagában a befejezett csalási bűncselekmények esetében a sértettek megtévesztés hatására történő kárt okozó magatartását. Különösen igaz ez az 1/B. jelű tényállásban, ahol kifejezetten magas összeg kifizetésére került sor. A Be. 416. §-ának

(1)bekezdés b) pontja alapján csak akkor van helye felülvizsgálatnak, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak. A Kúria, az I. rendű terhelt esetében megállapította, hogy a törvénynek megfelelő minősítés mellett sem tekinthető törvénysértően súlyosnak a vele szemben kiszabott joghátrány, az előzőekben idézett felülvizsgálati ok nem valósult meg. Nem észlelt a Kúria hivatalból elvégzett felülvizsgálat kapcsán egyéb - az indítványozó által nem hivatkozott - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértést sem. Ezért a megtámadott határozatokat az I. rendű és a II. rendű terheltek tekintetében a Be. 426. § alapján hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés a Be. 3. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálat a Be. 416. §-ának

(4)bekezdés b) pontja alapján kizárt. Az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtásának tilalmával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §-ának

(3)bekezdésén alapul. Budapest,

1. november
2. Dr. Csere Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt előadó bíró , Dr. Vaskuti András s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy s. k.