Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.565/2013/
- A Fővárosi Ítélőtábla dr. Babay Ákos ügyvéd által képviselt I. rendű és dr. Babay Ákos ügyvéd által képviselt II. rendű felpereseknek a Bita-Petrik-Giba és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt alperes ellen fuvardíj megfizetése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- április 18-án kelt 8.G.41.469/2011/
- számú ítélete ellen az alperes által benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezéseit azzal hagyja helyben, hogy a tőkeösszeg után a késedelmi kamat mértéke
- július
- napjától a kifizetésig, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az alperes megbízása alapján az I. rendű felperes nemzetközúti fuvarozást végzett
- március 3-án H....ről L... lerakóhelyre, melynek 268.562,- Ft fuvarozási díjáról
- március 13-án állított ki számlát,
- április 22-i esedékességgel. Ugyanebben a viszonylatban az alperes megbízásából az I. rendű felperes
- szeptember 5-én is végzett nemzetközi árufuvarozást, amelyről
- szeptember 11-én
- október 21-i esedékességgel állította ki a 298.631,- Ft fuvardíjról a számlát. Ugyanebben a viszonylatban
- szeptember 6-án is végzett az I. rendű felperes nemzetközi árufuvarozást az alperes megbízásából, melyről
- szeptember 14-én
- október 24-i fizetési határidővel állította ki a 297.292,- Ftról a számlát. Az alperes megbízása alapján az I. rendű alperes H.... La.... viszonylatban ugyancsak végzett nemzetközi árufuvarozást, amelyről
- szeptember 18-án
- október 28-i esedékességgel állította ki a 237.505,- Ft fuvardíjra vonatkozó számlát. Az I. rendű felperes az alperes megbízása alapján H.... L... viszonylatban végzett nemzetközi árufuvarozást, amelyről
- szeptember 8-án állította ki
- október 28-i esedékességgel a 296.881,- Ft fuvardíjról a számlát. Az I. rendű felperes az alperes megbízásából H....-B...-H....A....-N... viszonylatban végzett nemzetközi árufuvarozást, melynek fuvardíjáról
- október 12-én
- november 22-i esedékességgel állította ki a 334.642,- Ft fuvardíjra vonatkozó számláját. Az alperes
- november 2-án 1.130.309,- Ft-ot és
- november 22-én 334.642,- Ft-ot utalt át a M.-T. Kft. „fa" bankszámlájára. A két utalás összegét, azaz 1.464.951,- Ft-ot a felszámoló
- július 24-én visszautalta az alperes bankszámlájára. Az alperes
- április 26-án 268.502,- Ft-ot utalt a M.-T. Kft. „fa" bankszámlájára. Ezen utalással kapcsolatban a felszámolóbiztos
- május 3-án arról tájékoztatta az I. rendű felperes jogi képviselőjét, hogy a 268.502,- Ft-ot nem utalja vissza, mivel nem látta bizonyítottnak, hogy az nem a M.-T. Kft.-t illeti meg. A felszámolóbiztos szerint a felszámolás alatt álló cég bankszámlájáról nem lehetséges visszautalás téves átutalás címén sem, ilyen esetekben a tévesen átutaló hitelezői igényét jelentheti be és nem kérheti az összeg visszautalását. Az I. rendű felperes felszólította az alperest 1.733.513,- Ft fuvardíj megfizetésére. A levelében tájékoztatta az alperest arról, hogy tudomására jutott, hogy ezt az összeget tévesen a M.-T. Kft. „fa" bankszámlájára utalta át, amelyet a felszámoló visszautalt, ezért a fenti tartozásnak a kifizetését kérte 15 napon belül. Az alperes
- április 29-én kelt válaszlevelében tájékoztatta az I. rendű felperes jogi képviselőjét, hogy a M.-EURO..... Kft. az I. rendű felperes részére átutalja az I. rendű felperes részére az 1.464.951,- Ft-ot, a különbözetet, azaz 268.562,- Ftot, a felszámolóbiztos nem utalta vissza az alperes részére. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság a
- július 15-én kelt Fpk.03-06-000208/
- számú végzésében a felszámolónak a
- április 12-én előterjesztett egyszerűsített felszámolási zárómérlegét és a vagyonfelosztási javaslatot jóváhagyta a M.-T. Kft. „fa" adós gazdálkodó szervezet ellen indított felszámolási eljárásban. A végzésben a bíróság az alperes 268.562,- Ft visszautalása iránti igényét elutasította. Az I. rendű felperes a keresetében 268.562,- Ft fuvardíj és annak
- április 23-tól a kifizetésig járó a Ptk. 301/A. §-a mértékű késedelmi kamata, továbbá 986.404,- Ft a késedelmesen kifizetett fuvardíjszámlák után járó tőkésített késedelmi kamat, valamint perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott, hogy a 268.562,- Ft összegű fuvardíj számláját az alperes nem fizette ki, míg a másik öt fuvarozásból eredő, összesen 1.464.951,- Ft kifizetésére késedelmesen került sor, az alperes az I. rendű felperesnek a felszámoló által visszautalt 1.464.951,- Ft-ot
- június 2-án utalta át. Az I. rendű felperes és a II. rendű felperes között
- augusztus 31-én engedményezési szerződés jött létre a perbeli követelésre vonatkozóan. Az alperes nem járult hozzá a felperesi jogelőd perből való elbocsátásához, ezért a felperesi jogutód a perben II. rendű felperesként vett részt a Pp.
- §
(4)bekezdése alapján. Az alperes az ellenkérelmében a felperesek keresetének az elutasítását és perköltségben történő marasztalásukat kérte, az I. rendű felperes által előterjesztett kamatszámítást nem vitatta. Arra hivatkozott, hogy teljesítési készsége megvolt, azonban téves bankszámla számra utalta át az összeget. Álláspontja szerint a 268.562,- Ft tekintetében a téves utalásra figyelemmel a felszámolónak ezt az összeget vissza kell fizetnie, nem tarthatja vissza a tévesen átutalt összeget. Az I. és II. rendű felperesek közötti engedményezési szerződést, annak színleltségére tekintettel megtámadta. A Fővárosi Törvényszék a
- április 18-án kelt 8.G.41.469/2011/
- számú ítéletében kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a II. rendű felperesnek 15 nap alatt 1.254.966,- Ft-ot és 268.562,- Ft-nak
- április
- napjától a megfizetés napjáig számított késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat hét százalékkal növelt összegű kamatát és 154.990,- Ft perköltséget. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 15 nap alatt 79.690,- Ft ügyvédi munkadíjat. Határozata indokolásában rögzítette, hogy az I. rendű felperes és az alperes között nemzetközi fuvarozási szerződések jöttek létre, amely fuvarozási szerződésekről fuvarleveleket állítottak ki, ez igazolta a fuvarozási szerződések megkötését, a szerződés feltételeit és azt, hogy a fuvarozó az árut átvette. A fuvarleveleken mind a hat esetben a címzett fenntartás nélkül vette át az árut. Figyelemmel a felperesek között létrejött engedményezési szerződésre az elsőfokú bíróság a II. rendű felperes részére kötelezte az alperest a fuvardíj és a késedelmi kamat megfizetésére. Rögzítette, hogy a jogutódlást megállapító
- sorszámú végzés az elsőfokú eljárásban jogerőre emelkedett. Az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége az engedményezési szerződés alanyainak a jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a közöttük fennálló jogviszonyban kell levonni. Az érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja. A Ptk.
- §
(4)bekezdése szerint az alperesnek a II. rendű felperes javára kell teljesítenie figyelemmel az I. rendű felperes értesítésére az engedményezésről. Mindezekre tekintettel az elsőfokú bíróság a kereseti kérelemben foglaltak szerint kötelezte az alperest az I. rendű felperes által végzett fuvarozás 268.562,- Ft ki nem fizetett díjának a megfizetésére a Ptk. 499. §
(1)bekezdése alapján, figyelemmel a CMR Egyezmény
- cikk
- pontjára és a Ptk.
- §
(1)bekezdésében foglaltakra. A késedelmi kamat kezdő időpontját a számlában megjelölt fizetési határidőt követő naptól, azaz 2006. április 23. napjától állapította meg. A rendelkezésre álló okiratok alapján megállapította, hogy az I. rendű felperest megillető fuvardíjat az alperes tévesen utalta át a M.-T. Kft. „fa" bankszámlájára, ezért a Ptk. 298. §
- a)pontja alapján az alperes késedelembe esett és a Ptk. 301/A. § mértékű késedelmi kamat megfizetésére köteles a késedelmesen megfizetett 1.464.951,- Ft fuvardíj után 986.444,- Ft összegben. Az alperes a Ptk. 298 §
- a)pontja alapján késedelembe esett, ezért a késedelmesen kifizetett fuvardíjak után felmerült késedelmi kamat mint tőkekövetelés megfizetésére köteles. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte annak megváltoztatásával annak megállapítását, hogy az 1.254.966,- Ft után a kamatfizetési kötelezettsége 2011. május 3-a és 2011. június 2-a között áll fenn, a 268.562,- Ft után kérte a felperesek keresetének az elutasítását, valamint első- és másodfokú perköltség viselésükre történő kötelezésüket. Arra hivatkozott, hogy a felperesi társaság tulajdonosai több céget üzemeltettek hasonló néven, ezért történt az, hogy a M.-T. Kft. „fa" részére - mely hasonló nevű felperessel - került átutalásra a perben a felperesek által érvényesített fuvardíjösszeg. Amikor ez kiderült, a felszámolótól visszaigényelte a tévesen átutalt összeget, melyet a M.-T. Kft. „fa" felszámolója 268.562,- Ft hiányában visszautalt. A téves utalásról az I. rendű felperes tudott. Az I. rendű felperes 2011. május 22-én szólította fel arra, hogy a felszámoló által visszautalt 1.464.951,- Ft-ot fizesse meg a számlájára, mely meg is történt 2011. június 2-án, melyet a felperes a keresetlevelében is elismert. A felperes által kiszámolt kamat összegszerűségét valóban nem vitatta. Ez a vitatás csak az összegszerűségre vonatkozott, mivel a felpereseknek a számítási módja helyes volt, viszont vitatta a kezdő időpontját. Az elsőfokú bíróság a kamatfizetés összegét 1.254.966,- Ft-ban állapította meg, mely sokkal magasabb, mint amit a felperesek érvényesítettek, mivel csak 986.404,Ft-ban jelölték meg a kamatfizetés iránti igényt, ezért érthetetlen az elsőfokú bíróság által megállapított összeg. A felperesek tisztában voltak azzal, hogy a felszámoló a 268.562,- Ft-ot nem volt hajlandó visszautalni, ugyanakkor a fizetési kötelezettségének eleget tett, arról nem tehet, hogy a felszámoló nem utalta vissza a hiányzó összeget. Az I. és a II. rendű felperesek az alperes fellebbezésére fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztettek elő. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 256/A. §
(1)bekezdésének f) pontja alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Az alperes fellebbezése nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és megalapozott jogi következtetéssel hozta meg a kereseti kérelemnek megfelelő marasztaló döntését. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(3)bekezdése alapján a fellebbezési kérelem korlátaira tekintettel bírálta felül, azaz fellebbezés hiányában és a jogerős elsőfokú végzésre tekintettel a felperesi oldalon bekövetkező jogutódlást nem vizsgálta, továbbá ugyancsak fellebbezés hiányában nem vizsgálta az alperes által az elsőfokú eljárásban előterjesztett engedményezési szerződés színleltségére vonatkozó kifogást. Az alperes a fellebbezésében olyan tényt vagy körülményt nem jelölt meg, amely az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását indokolná. A Fővárosi Ítélőtábla az alperes fellebbezése kapcsán az alábbiakra mutat rá. Az a fellebbezési hivatkozás, hogy a tulajdonosok több céget üzemeltetnek a felperes nevéhez hasonló néven, az alperes fizetési kötelezettségét nem érinti, mint ahogy az sem, hogy a téves utalásról a felperes tudott. Az alperes nem vitatta az elsőfokú eljárásban, hogy a felperes által kiállított számlákat átvette, azon a felperes neve nagyobb betűmérettel szerepel, továbbá a bankszámla száma is kiemelten került feltüntetésre, ezért megfelelő gondos eljárás esetén az alperes nem utalta volna más cégnek a perbeli fuvardíjakat. A felperes irányában fennálló fizetési kötelezettségét az alperes 268.562,- Ft összegű fuvardíj vonatkozásában továbbra sem teljesítette. Az a tény, hogy ezt a felszámoló nem utalta vissza az alperesnek, nem mentesíti a fizetési kötelezettség teljesítése alól. Az alperes a
- sorszámú előkészítő iratában úgy nyilatkozott, hogy a felperes által beterjesztett kamatszámítást nem vitatja, ami - a másodfokú bíróság álláspontjára és a részletes kamatszámításra figyelemmel - kiterjed arra is, hogy a kamatfizetés kezdő időpontját sem vitatja, mivel sem ebben, sem az ezt megelőző, sem az azt követő beadványban tárgyaláson az alperes nem tett olyan nyilatkozatot, hogy a kamatfizetés kezdő időpontját vitatná. Nincs lehetőség az alperes kamatfizetési kötelezettségének
- május 3-a és
- június 2-a közötti időpontra történő korlátozására, figyelemmel arra, hogy a felperes által kiállított és az alperes részére megküldött számlán a fizetési határidő egyértelműen szerepelnek, a 2006-ban lejárt tartozásokat azonban az alperes csak
- június 2-án utalta át a felperesnek, azaz ezen öt számla tekintetében késedelmesen teljesített. Téves az alperesnek az az állítása, hogy a kamatfizetés összegét az elsőfokú bíróság 1.254.966,- Ft-ban állapította meg, mert a marasztalás összege valóban ennyi, amiben benne van a 268.562,- Ft összegű számla is, amelyet
- április 22-én kellett volna az alperesnek kifizetnie. A marasztalás összegében, ahogy az az elsőfokú bíróság ítéletének az indokolásából is egyértelműen kiderül, 268.562,- Ft tőkeösszeg mint fuvardíj és 986.444,- Ft tőkésített késedelmi kamat szerepel. A fentiekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján - helytálló indokaira tekintettel - helybenhagyta azzal, hogy a 2013. évi XXXIV. törvénnyel módosított Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerint
- július
- napjától a késedelmi kamat mértéke, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke, melyet a folyamatban lévő eljárásokban is alkalmazni kell. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, a felpereseknek a másodfokú eljárásban költségük nem merült fel, ezért ebben a kérdésben a határozathozatalt mellőzte. Budapest,
- év február hó
- napján . Mika Ágnes s.k. a tanács elnöke . Kurucz Zsuzsánna s.k. előadó bíró . Gáspár Mónika s.k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági tisztviselő