A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.425/2013/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi február hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék B.336/2013/
- számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 1 (egy) év 6 (hat) hónap börtönre, a közügyektől eltiltás tartamát 2 (kettő) évre enyhíti. A kiszabott szabadságvesztésbe a
- október
- napjától a
- december
- napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt továbbmenően beszámítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Kaposvári Törvényszék B.336/2013/
- számú,
- október
- napján kelt ítéletével vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 3 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéről, az előzetes fogvatartás beszámításáról, valamint a bűnjelekről, és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. A törvényszék ítélete ellen a vádlott felmentésért, védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen levő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását indítványozta. A védelmi fellebbezések alapján eljárva az ítélőtábla a Be.348.§
(1)bekezdése alapján felülbírálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le a bizonyítási eljárást, a tényállást a szükséges és lehetséges mértékben felderítette és indokolási kötelezettségének is mindenben eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás mentes a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól, az a bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapul. Az elsőfokú bíróság részletes és meggyőző indokát adta annak, hogy a tényállást miért a vádlott nyomozás során tett első, bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomására alapította. E körben szükséges kiemelni, hogy ezt a terhelti vallomást a sértett a nyomozás során és a bírósági eljárásban is egyezően előadott vallomása mindenben megerősítette és alátámasztotta az orvosszakértői véleményt is. Az elsőfokú bíróság meggyőző érveléssel vetette el a vádlott bírósági tárgyaláson tett megváltoztatott vallomását, tekintettel arra, hogy a vádlott nem tudta indokát adni, miért tért el az eljárás korábbi szakaszában tett előadásától. A helyesen megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére és az elkövetett cselekmény minősítése is megfelel a büntető anyagi jogszabályoknak. A védelem a felmentésre irányuló fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a vádlott nem akarta megszúrni a sértettet. E körben az elsőfokú bíróság a tényállás megállapítása során helyesen fogadta el a nyomozati iratok
- oldalának
- bekezdésében található vádlotti vallomást, mely szerint a vádlott
- december
- napján úgy vallott, hogy „azzal a szándékkal indultam el a sértett felé, hogy megszúrom." Ez a vallomás egyértelműen igazolja, hogy a vádlott nem csupán megijeszteni akarta volt élettárását. Az irányadó tényállásból helyesen következtetett az elsőfokú bíróság arra, hogy a vádlott szándéka testi sértés okozására irányult. Az a magatartás, hogy a vádlott egy 15 cm pengehosszúságú késsel a sértett felsőteste, mellkasa irányába szúrt, egyértelműen arra utal, hogy szándéka kifejezetten testi sértés okozására irányult. A használt eszköz jellegének, a szúrás irányultságának és erejének, valamint a cselekmény körülményeinek az értékeléséből helyesen vonta le azt a következtetést a törvényszék, hogy az eredmény tekintetében a vádlottat eshetőleges szándék terheli. A fentiek alapján az elsőfokú bíróság helyesen minősítette a vádlott cselekményét életveszélyt okozó testi sértés bűntettének. Az ezzel kapcsolatos elsőbírói érveléssel az ítélőtábla egyetértett. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta. E körülmények értékelése azonban nem igazodik az enyhítő körülmények számához és súlyához, mindez pedig eltúlzottan súlyos büntetés kiszabásához vezetett. Nem tulajdonított kellő jelentőséget az elsőfokú bíróság annak a körülménynek, hogy a vádlott ténylegesen csupán nyolc napon belül gyógyuló, enyhe sérülést okozott a sértettnek. Ez pedig a cselekmény konkrét társadalomra veszélyességét nagymértékben csökkenti. Az indokoltnál kisebb jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság annak, hogy a vádlott a cselekmény elkövetésekor büntetlen előéletű volt. A védelem fellebbezésében írt kifogásával szemben a másodfokú bíróság helyesnek találta, hogy a törvényszék súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott büntetőeljárás hatálya alatt követte el cselekményét. Az 56/
- BK vélemény
- pontjában írtak szerint a büntetőeljárás hatálya alatti elkövetés minden esetben súlyosító körülményként értékelendő az elkövető terhére. Ennek alapja az, hogy a bűncselekmény elkövetésekor a terhelt tisztában van azzal, hogy ellene más ügyben büntetőeljárás indult és ez a körülmény sem tartja vissza az újabb bűncselekmény elkövetésétől. Erre figyelemmel a középkorú, törvénnyel kizárólag az élettárásával kapcsolatos viták miatt összeütközésbe kerülő vádlott esetében a büntetlen előélet nagyobb jelentőséggel bír. Összességében meg kell állapítani, hogy a vádlott esetében a javára értékelhető enyhítő körülmények túlsúlyára és azok nagy nyomatékára figyelemmel az elsőfokú bíróság által kiszabott szabadságvesztés-büntetés - annak ellenére, hogy az a középmértéket nem éri el - eltúlzottan súlyosnak tekinthető. Ilyen jellegű, tárgyi súlyú bűncselekmény esetében a törvényi minimum alatti büntetés kiszabása is elegendő a büntetési célok megvalósításához. Ezért a másodfokú bíróság a Btk.80.§
(1)bekezdésére figyelemmel a Btk.82.§
(2)bekezdés c) pontjának alkalmazásával a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetést a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A védelem indítványával szemben a másodfokú bíróság megalapozottnak találta a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását. A hozzátartozó sérelmére elkövetett testi épség elleni bűncselekmények indokolják annak a következtetésnek a levonását, hogy az ilyen cselekményt elkövetők méltatlanok a közügyek gyakorlására. Erre tekintettel a mellékbüntetés alkalmazása indokolt, azonban annak mértékét a másodfokú bíróság a kiszabott szabadságvesztés-büntetéshez arányosan, a rendelkező részben írtak szerint enyhítette. A másodfokú bíróság a vádlott által előzetes fogvatartásban eltöltött időt a Btk.92.§
(1)és
(2)bekezdése alapján a szabadságvesztés-büntetésbe továbbmenően beszámította. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a szabadságvesztés-büntetés és a mellékbüntetés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. P é c s,
- február
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Tóth Sándor s.k. előadó bíró, Dr.Halász Etelka s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék B.336/2013/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.425/2013/
- számú ítéletében írt változtatásokkal
- február
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke