Pfv.21328/2010/7 – Kúria

Pfv.II.21.328/2010/

1. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a felperesnek az alperes ellen házasság felbontása és járulékai iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságon 10.P.II.21.024/
2. számon megindított és a Fővárosi Bíróság 50.Pf.641.598/2009/
3. számú részítéletével elbírált perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 11.P.23.098/2009/
4. számon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a jogerős részítélet támadott rendelkezéseit hatályában fenntartja. felülvizsgálattal Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint az ÁFÁ-t is magában foglaló felülvizsgálati eljárási költséget. I n d o k o l á s A peres felek házasságából
5. augusztus 26-án É. J.,
6. március 24-én pedig G. utónevű gyermekek születtek. A felek utolsó közös lakóhelye a B. II., K. utca alatti ingatlan volt, innen a felperes
7. szeptember 30-án elköltözött, ekkor szűnt meg véglegesen a felek életközössége. A kiskorú gyermekek az alperes gondozásában maradtak, a felperes havi 70.000 forint gyermektartásdíjat biztosított az alperesnek. Időközben -
8. augusztusában - az É. utónevű gyermek nagykorúvá vált,
9. januárban pedig a felpereshez költözött, azóta vele él. É. 2007-ben sikeres érettségi vizsgát tett és felvételt nyert a Pécsi Tudományegyetemre, itt azonban tanulmányait nem kezdte meg,
10. novemberében hat hónapra - nyelvtanulás céljából -Angliába utazott és ott munkát is vállalt.
11. májusában tért haza és szeptember óta egyetemi hallgató a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Andrológia szakán. A felperes havi 70.000 forintért bérel lakást, ott él. 2004-ben az SZ. Kft. résztulajdonosa volt, havi jövedelme 150.000 forintot tett ki.
12. júliusától az Ú. Kft-nek - melynek 1/3 arányban tulajdonosa - az ügyvezetője, azonos összegű munkabérért. Jövedelme 2007-ben emelkedett 170.000 forintra. A felperes főbb kiadásai havonta 135.000 forintot jelentenek. A kft. fizeti az internet hozzáférését és telefonszámláját, valamint biztosít számára gépkocsi használatot a hivatalos utakra. A felperes 1/4 részben tulajdonosa a B. II., K. utca alatti ingatlannak, illetve 1/2 arányban tulajdonos a L., N. utca alatti ingatlanban, kizárólagos tulajdonát képezi ezen túlmenően a B. XIX., K. utca alatti lakásingatlan, a szülei haszonélvezetével terhelten. Az alperes huzamos idő óta az O.-nél dolgozik, havi jövedelme 2006ban, amikor osztályvezető volt, 315.566 forint volt, 2008-ban más beosztása került, itt a jövedelme 250.000-280.000 forint. A felperes módosított keresetében kérte a házasság felbontását. Nem ellenezte a G. utónevű gyermek alperesnél történő elhelyezését, a kapcsolattartás szabályozását kérte. Mindkét gyermeke után havi 35.000-35.000 forint gyermektartásdíj megfizetését vállalta.
13. március 31-ig - az alperes által sem vitatottan - 1.646.000 forint tartásdíjat fizetett. A jövőre nézve, figyelemmel arra, hogy É. már az ő háztartásában él, havi 35.000 forint tartásdíj fizetésére kérte az alperes kötelezését. Kérte továbbá a lakáshasználat rendezését is. Az alperes a házasság felbontását viszontkeresetében maga is kérte. Kérte a két kiskorú gyermek nála történő elhelyezését, a kapcsolattartás szabályozását.
14. szeptember 1-től gyermekenként a felperes jövedelmének 20-20%-a, de legalább 60.000-60.000 forint gyermektartásdíjat igényelt,
15. január 1-től a minimum összeget már 70.000-70.000 forintban kérte megállapítani,
16. január 1-től kezdődően pedig 75.000 forintban. Az alperes É. vonatkozásában a felperes tartásdíj iránti kereseti kérelmének elutasítását kérte, figyelemmel lánya érdemtelenségére, illetve arra, hogy a nagykorú gyermek a tanulmányait megszakította, munkába állt, a tanulmányok folyamatos végzésének hiányában pedig a tartásdíjra egyébként sem jogosult. A lakáshasználat rendezését maga is kérte, kizárólagos lakáshasználatának biztosításával. Az elsőfokú bíróság részítéletével a peres felek házasságát felbontotta, az
17. március 24-én született G. utónevű gyermeket az alperesi édesanyánál helyezte el, szabályozta az apa és a gyermek közötti kapcsolattartást. Kötelezte a felperest, hogy
18. szeptember 1-től kezdődően a G. utónevű gyermeke tartására fizessen meg minden hónapban 35.000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, az É. J. utónevű nagykorú gyermeke tartására pedig
19. szeptember
20. és
21. december
22. közötti időszakra ugyancsak havi 35.000 forint tartásdíjat. Kötelezte továbbá az alperest, hogy az É. J. utónevű gyermeke tartására
23. január 1től
24. augusztus 31-ig fizessen meg havonta 35.000 forint tartásdíjat. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a
25. szeptember
26. és
27. július 30-ig terjedő időszakban a felperesnek 279.000 forint gyermektartásdíj hátraléka keletkezett, amit a felperes a részítélet jogerőre emelkedését követő 60 napon belül egyösszegben köteles megfizetni. Az elsőfokú bíróság az É. J. utónevű gyermek vonatkozásában fennálló gyermektartásdíj fizetési kötelezettséget a felperes vonatkozásában
28. december
29. napjával, az alperes vonatkozásában pedig
30. augusztus
31. napjával megszüntette. Elrendelte a K. utcai ingatlan osztott használatát is. A felperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségével összefüggésben az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes az ezzel összefüggő viszontkeresetét
32. februárjában terjesztette elő, ezért a felperes 6 hónapra visszamenőleg,
33. szeptember
34. napjától köteles tartásdíjat fizetni. Ennek mértékét az elsőfokú bíróság a kiskorú gyermek korából adódó tényleges szükségletei alapján határozta meg. Figyelemmel volt arra is, hogy a felperes munkáltatója a résztulajdonát képező kft., amelynél - közismert gazdálkodási, alkalmazási gyakorlat szerint eltérhet az ún. bejelentett jövedelem és a tényleges juttatás. Figyelemmel azonban arra, hogy erre vonatkozóan tényleges adatot az alperes nem tudott szolgáltatni, az elsőfokú bíróság a felperes által igazolt jövedelemből indult ki és ennek megfelelően határozta meg a havi tartásdíj mértékét. Arra is tekintettel volt, hogy az alperes minimálisan a felperessel azonos szinten keres, ezért a kiskorú gyermek tartására mindkét fél elvárhatóan azonos mértékben kell, hogy hozzájáruljon. É.
35. augusztusában nagykorúvá vált, középiskolai tanulmányait
36. nyarán fejezte be. A felek közötti elszámolás során a bíróság figyelemmel volt arra, hogy É.
37. januárjában az édesanyja háztartásából az édesapjáéba költözött, így a tartási kötelezettség a felperest
38. szeptember 1-től
39. december 31-ig, az alperest pedig
40. január 1-től
41. augusztus 31-ig terhelte, figyelemmel arra, hogy É.
42. szeptembere óta nem tett eleget tanulmányai folyamatos végzésének, így esetében a tartásdíj további folyósításának jogszabályi feltételei nem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság ugyanakkor azt is rögzítette az alperesi ellenkérelemmel kapcsolatban, hogy a már nagykorú, de
43. augusztus 31-ig szükséges tanulmányokat folytató É. nem követett el olyan magatartást, melynek következtében esetében az érdemtelenség megállapítható lett volna. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok, illetve a felek egyező előadása szerint határozta meg a felperes tartásdíj hátralékának mértékét, figyelemmel arra, hogy az alperes
44. január
45. és
46. augusztus
47. közötti időszakban nem fizette meg az őt terhelő havi 35.000 forint tartásdíjat É. javára. A másodfokú bíróság részítéletével az elsőfokú bíróság részítéletét részben megváltoztatta. Az É. utónevű gyermek esetében mellőzte a tartásdíj fizetési kötelezettség megszüntetésére vonatkozó ítéleti rendelkezést. A felperest arra kötelezte, hogy a G. utónevű gyermeke javára fizessen meg az alperesnek
48. szeptember 1-től
49. augusztus 31-ig havi 50.000 forint,
50. szeptember 1-től kezdődően pedig a jövőre nézve is havi 60.000 forint gyermektartásdíjat. Kötelezte továbbá a felperest, hogy az É. nevű gyermeke javára fizessen meg az alperesnek
51. szeptember 1-től
52. december 31-ig havi 50.000 forint gyermektartásdíjat, és kötelezte az alperest, hogy az É. nevű gyermeke javára fizessen meg a felperesnek
53. január 1-től augusztus 31-ig havi 50.000 forint, majd
54. szeptember 1-től a jövőre nézve is havi 60.000 forint tartásdíjat azzal, hogy a felek a fennálló tartásdíj fizetési kötelezettségeiket a jövőre nézve egymásba kölcsönösen beszámíthatják. A másodfokú bíróság megállapította azt is, hogy az eddig teljesítettek beszámításával a felperesnek
55. szeptember 1-től
56. január 31-ig bezárólag 499.000 forint tartásdíjhátraléka áll fenn, amit az elsőfokú ítélet rendelkezése szerint köteles az alperesnek megfizetni. A másodfokú bíróság a részítéletének meghozatala során figyelemmel volt arra, hogy az alperes a másodfokú eljárásban már nem vitatta a nagykorú gyermeke tartásra való jogosultságát és mindkét gyermek esetében 60.000 forintban kérte megállapítani a tartásdíj összegét. A másodfokú bíróság a peradatokból arra a következtetésre jutott, hogy az építési tevékenységgel foglalkozó társasvállalkozást működtető felperes a kft. résztulajdonosaként és ügyvezetőjeként hivatalos, az adóhatósághoz bejelentett jövedelmét irreálisan alacsonyan határozta meg a tényleges életviszonyaival, életnívójával összevetve. 2004-2007-ben bevallott, adózás előtti jövedelme 636.000 és 1.900.000 forint között mozgott, ez a jövedelem pedig nem adott volna lehetőséget a felperesnek arra, hogy az elsőfokú részítéletben helyesen rögzített havi rendszeres kiadásait és az azokon túl felmerülő nyilvánvalóan szükséges további, megélhetési költségeit fedezze. A felperesi jövedelem nagyságára nézve következtetés vonható le abból a tényből is, hogy a per kezdetén a G. nevű gyermeke tartására havi 50.000 forintot ajánlott fel az alperesnek azzal, hogy az É. nevű gyermeket ő tartaná el teljes mértékben, alperesi hozzájárulás nélkül. Helyesen utalt az elsőfokú bíróság arra, hogy a felperes által igazolni kívánt és a tényleges jövedelme között eltérés lehet, ugyanakkor tévedett, amikor a tényleges jövedelem bizonyítását az alperes perbeli kötelezettségének tekintette. A gyermektartásdíj iránti perekben az érintett személyek jövedelmi és vagyoni viszonyait részletesen vizsgálni kell, ugyanis a bíróságnak akár hivatalból meg kell kísérelnie felderíteni az eltitkolt jövedelmet, illetve annak nagyságrendjét. Ebben a körben a jövedelemre következtetni lehet az adott személy életszínvonalából, annak fenntartási költségeiből. Az alperes évek óta legalább havi 300.000 forint nettó átlagkeresettel rendelkezik, ez az összeg
57. február és
58. január vége között átlagosan már havi nettó 385.000 forintra emelkedett. A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával, hogy a felperes és az alperes jövedelme nagyságrendileg azonos, illetve hasonló, mint ahogyan a lakhatásra fordított rendszeres kiadásaik is. Ugyanakkor a felperes nyilvántartott ingatlan vagyona meghaladja az alperesét, ami a tartásdíj szempontjából szintén nem közömbös. A fentiekre tekintettel a másodfokú bíróság szerint a felperes a jövedelmével, vagyonával és életszínvonalával arányban álló módon és mértékben köteles a gyermekei eltartásához hozzájárulni. A másodfokú bíróság a fent kifejtettek alapján - a gyermekek indokolt szükségleteit és megélhetési költségeket is mérlegelve
59. szeptember 1-től
60. december 31-ig a felperest az alperesnél nevelkedő két gyermek javára gyermekenként havi 50.000 forint tartásdíjra kötelezte.
61. január 1-től augusztus 31-ig azt vette figyelembe, hogy a felek egy-egy közös gyermek eltartásáról gondoskodtak, így azonos összegű, gyermekenként 50.000 forint tartásdíjat határozott meg.
62. szeptember 1-től
63. szeptember 1-ig az É. nevű gyermek tekintetében az alperes tartásdíj fizetési kötelezettsége szünetelt, ebben az időszakban csak a felperes volt köteles az alperes javára tartásdíjat fizetni G. után.
64. szeptember 1-től a másodfokú bíróság már az alperes fellebbezésében kért magasabb, havi 60.000 forint tartásdíj meghatározását látta indokoltnak, tekintettel az időmúlásra és a gyermeki szükségletek megélhetési költséggel arányos növekedésére.
65. szeptember 1-től és a jövőre nézve a feleket a háztartásukban élő egy-egy gyermek figyelembevételével szintén azonos, gyerekenként havi 60.000 forint tartásdíj fizetésére kötelezte. A tartásdíjhátralék összegét a másodfokú bíróság a
66. szeptember
67. és
68. január 31-i időszakra vonatkozóan a felek kölcsönös kötelezettségének és tényleges teljesítésének figyelembevételével határozta meg, az ítélete
69. oldalán szereplő részletes levezetés szerint. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a jogalap tekintetében a másodfokú bíróság ítéletének „helybenhagyását", az összegszerűségre vonatkozóan ugyanakkor az őt terhelő gyermektartásdíj összegének 35.000 forintban történő megállapítását kérte a hátralékra vonatkozóan és a jövőre nézve egyaránt. Erre tekintettel kérte az őt terhelő tartásdíjhátralék megállapításának mellőzését, és az alperes kötelezését tartásdíj különbözet megtérítésére, figyelemmel arra, hogy az alperest
70. szeptember 1-jétől
71. február 28-ig 18 hónap időtartamban terhelte és terheli elmaradt gyermektartásdíj fizetési kötelezettség, amely havi 35.000 forinttal számolva 630.000 forint, 60.000 forinttal számolva pedig 1.800.000 forint. Ebbe kerülne beszámításra a felperes terhére az elsőfokú bíróság által megállapított 279.000 forint tartásdíjhátralék. A felperes szerint tévedett a másodfokú bíróság, amikor az alperes fellebbezésére tekintettel mind a két peres fél esetében 60.000 forintban állapította meg a fizetendő tartásdíj összegét. Ez ugyanis az alperes vonatkozásában reális, az alperes ugyanis bérből és fizetésből él, melyből a terhére megállapított tartásdíjat fizetni tudja. A felperes ugyanakkor építőipari vállalkozást működtet, melyek a gazdasági válságra tekintettel jelenleg köztudomásúan súlyos veszteséggel küzdenek, ahogyan a felperes cége is. A megrendelések száma elenyésző, a gazdasági társaság fenntartása is gondot okoz. A fentiekkel összefüggésben az elsőfokú bíróság tévesen, a Pp.
72. §-ában foglaltak megsértésével kötelezte a felperest arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül egyösszegben fizesse ki a jelentős tartásdíjhátralékot, annak ellenére, hogy a felperes jelenlegi jövedelmi helyzete a bíróság előtt ismert volt. A bíróság a felperes által fizetendő magas összegű tartásdíjat többek között azzal indokolta, hogy a felperes ingatlannal, illetve ingatlanok résztulajdonával rendelkezik. Ezek az ingatlanok részben haszonélvezeti joggal terheltek, részben az alperes által lakott ingatlanról van szó, így a felperes az ingatlanaiból jövedelemhez nem jut. A felperes saját lakáshelyzete sem megoldott, a szülei, illetve barátai segítenek abban, hogy az átmeneti nehézségeken túljuthasson. Nem a felperes, hanem az alperes az, aki az átlagon felüli színvonalon él, egzotikus utazáson vesz részt. A felperesnek ugyanakkor annak érdekében, hogy a közös nagykorú gyermek londoni nyelvtanulását finanszírozni tudja, meg kellett szüntetnie a lánya számára fizetett életbiztosítást. A gyermektartásdíj megtakarítási célokat nem szolgálhat. Ugyanakkor amennyiben a felperesnek a másodfokú bíróság által meghatározott tartásdíjhátralékot egyösszegben ki kellene fizetnie, ez a létfenntartásának veszélyeztetése mellett az alperes számára csak megtakarítási célt szolgálna. A felperes szerint a másodfokú bíróság a Pp.
73. §-ának megsértésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperesek az általa kimutatottnál magasabb a havi jövedelme. Ennek az ítéletben indokát a bíróság nem adta. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes 2005-ben úgy nyilatkozott, hogy G. utónevű gyermeke tartására havi 50.000 forint megfizetését valószínűleg vállalni tudja, nem szolgálhat alapul a marasztalásához, különös tekintettel arra, hogy időközben kedvezőtlenül változtak meg a cég működésének gazdasági feltételei. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme - tartalmát tekintve - a jogerős részítélet hatályban tartására irányult. Az alperes szerint a felperes alaptalanul hivatkozott a Pp.
74. §ában foglaltak megsértésére, a perben eljárt bíróságok ugyanis a bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutottak arra a következtetésre, hogy a felperes a bejelentettnél magasabb havi jövedelemmel rendelkezik. A másodfokú bíróság kifejezetten hivatkozott a Csjt. 69/C. §-ának