Gf.40354/2013/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdése alapján döntött, annak összegét a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján, az alperesek jogi képviselője által csatolt megbízási szerződésben foglaltakkal azonos mértékben, a pertárgy értékéhez igazodó 10 %-ban állapította meg. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, melyben az alperesek javára megállapított perköltséget a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2. §

(2)bekezdése alkalmazásával mérsékelni kérte, hivatkozva arra, hogy a pertárgyérték 10 %-ában meghatározott ügyvédi munkadíj eltúlzott, nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. Bírói gyakorlatra utalva állította, hogy az ügyvédi munkadíj megállapítása során nem kizárólag a pertárgyértékhez kell igazodni, értékelni kell a kifejtett ügyvédi tevékenység munka- és időigényességét, valamint színvonalát. Az elsőfokú eljárás során három tárgyalás megtartására került sor, melyek együttes időtartama 1 óra 45 perc volt; az alperesek jogi képviselője a tárgyalásokon való részvételen kívül egy három oldalas beadványt szerkesztett, melyet elkésve nyújtott be a

1. július 4-i tárgyaláson, többek között ezért került sor annak elhalasztására. A felperes álláspontja szerint a jogi képviselő tevékenysége maximum 5-8 órás munkavégzésnek felel meg, ez 25.000 forintos (átlagos piaci) óradíjjal számítva 125.000-200.000 forintot tesz ki. A társadalom értékítéletét sérti a több mint 200.000 forintos óradíj megállapítása, figyelemmel arra, hogy az nem áll arányban a munkavégzés időtartamával, színvonalával és az ügy bonyolultságával sem. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérték. Álláspontjuk szerint a társadalom értékítéletét az sérti, hogy a felperes költségvetési szervként a keresetét akár szándékosan, akár nagyfokú gondatlanságból olyan tényre alapította, amelyről tudta, vagy legalábbis tudnia kellett, hogy valótlan, továbbá a per során teljesen új alapokra helyezett követeléséről is bebizonyosodott annak alaptalansága. A megalapozatlan perindítás költségét végső soron az adófizetők viselik, a rosszhiszemű pervitel következtében a felperes a Pp.
2. §

(3)bekezdés b) pontja szerint akár pénzbírsággal is sújtható lett volna. Kifejtették az alperesek, hogy a megbízási szerződésben kikötött díj nem eltúlzott, a jogi képviselőnek a keresetlevelet és mellékleteit (kb. 50 oldal) át kellett tanulmányoznia, az általa szerkesztett 5 db melléklettel ellátott érdemi ellenkérelmet nem késve, hanem a per legelső tárgyalásán nyújtotta be. Az abban foglaltak alapján jutott a felperes is arra a meggyőződésre, hogy a követelése nem teljesíthető, így az ellenkérelem színvonala, eredményessége nem kifogásolható. Felperes pontosított kereseti kérelme új követelésnek minősült, ezzel szemben új érdemi ellenkérelmet kellett előterjeszteni, melyre a tárgyaláson szóban került sor. Minderre figyelemmel a jogi képviselő a peres eljárás, illetve az annak előzményét képező végrehajtási eljárás során nem 5-8 órás, hanem annak többszörösét kitevő időtartamban végzett munkát. Felperes nyilvánvalóan alaptalan, rosszhiszemű igényérvényesítésével szemben a jogi képviselő eredményesen képviselte az alpereseket, elvégzett munkája a piaci gyakorlat alapján is arányban áll a megbízási szerződésben kikötött díjjal, így nincs törvényes indok annak mérséklésére. Bejelentették az alperesek, hogy az elsőfokú bírósághoz benyújtott megbízási szerződés szerinti ügyvédi munkadíj a peres eljárás teljes tartamát ellentételezi, így a másodfokú eljárásban külön perköltségre nem támasztanak igényt. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a per főtárgyát nem, csupán a perköltséget részben érintő fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság ítélete az alpereseknek 200.000 forintot meghaladóan fizetendő perköltségre vonatkozó rendelkezése kivételével a Pp. 228. §

(3)bekezdése alapján jogerőre emelkedett. Felperes fellebbezése részben az alábbiak szerint megalapozott. A kereset elutasítására tekintettel egészen pernyertes alperesek jogi képviseletével felmerült Pp. 75. §

(1)bekezdése szerinti perköltsége összegét az elsőfokú bíróság a 32/

1. (VIII.22.) IM rendelet (a továbbiakban: Rendelet)
2. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a pertárgyérték 10 %-ában állapította meg; a Rendelet 2. §

(2)bekezdése alkalmazásának szükségességére alapított fellebbezés alapján a Fővárosi Ítélőtábla azt vizsgálta, hogy ezen összeg aránytalan-e a pertárgy értékére vagy a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységre figyelemmel. A 10.442.839 forintban meghatározott pertárgyérték 10 %-ához igazodó díjkikötés, tekintve, hogy a Rendelet 3. §

(2)bekezdés a) pontja szerint járó 5 %-os díj kétszerese, önmagában még nem eltúlzott, helytállóan hivatkozott azonban a felperes arra, hogy a megbízási szerződésen alapuló ügyvédi munkadíj igény elbírálása körében sem lehet egyedül mérvadó a pertárgyérték, figyelembe kell venni az ügy bonyolultságát, az eljárás időtartamát, a képviselet indokolt munkaigényét, a ténylegesen kifejtett tevékenységet. Felperes érvényesített jogára - mely egyetlen, a Ptk.

1. §-ára alapított kereseti kérelem előterjesztésével az alperesek közötti ingatlan adásvételi szerződések hatálytalanságának a megállapítására, II. rendű alperes tűrésre kötelezésére irányult, és a per során a jogi alapját tekintve nem módosult - figyelemmel a jogvita nem minősült különösen összetettnek, bonyolultnak. Az eljárás alig egy évet meghaladó idő alatt befejeződött, az elsőfokú bíróság az alperesek jogi képviselőjének a részvételével mindössze három - a fellebbezésben helytállóan hivatkozott időtartamú - tárgyalást tartott, melyek egyikén került sor - színvonalában és terjedelmében megfelelő, de azon túl nem mutató - érdemi ellenkérelem egyetlen írásbeli előkészítő iratként történő benyújtására. A többes képviselet nem kívánt meg többletmunkát, alperesek védekezésének ténybeli és jogi alapja közös volt, a fellebbezési ellenkérelemben hivatkozott végrehajtási eljárás kimenetelétől függetlenül kimunkálható volt, így ez utóbbi eljárás perelőzményi, védekezést előkészítő jellegére az alperesek alaptalanul hivatkoztak. Ugyancsak érdektelen a felperesi pervitel „rosszhiszeműségére" és a követelés „nyilvánvaló" alaptalanságára vonatkozó érvelés is. A kereseti kérelem alaptalansága ugyanis elutasításra és a pervesztes fél Pp.
2. §

(1)bekezdése szerinti perköltség fizetésre kötelezésére vezet, a pervesztés esetleges előreláthatósága önmagában nem perköltség növelő körülmény. Utóbbi igaz a rosszhiszemű pervitelre is, a jóhiszemű pervitellel ellentétes perbeli magatartás a Pp. 80. §

(2)bekezdése szerinti speciális költségviseléssel szankcionálható. Mindezek figyelembevételével a Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a megbízási szerződésben kikötött munkadíj mérséklése indokolt, az elsőfokú bíróság által megítélt 1.044.300 forint 780.000 forintra leszállításának van helye, az alperesek perköltség igénye a pertárgyérték 7,5 %-át meghaladó részében aránytalan. A fent kifejtettekre, valamint arra is tekintettel, hogy a megbízási szerződésben kikötött díj - a fellebbezési ellenkérelemből kitűnően - az alperesek másodfokú eljárásban ellátandó képviselete díjazását is magában foglalta, a Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezésben kimunkált 200.000 forintra történő díjleszállításra nem látott alapot. Mindezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét - annak nem fellebbezett részét nem érintve - a Rendelet 2. §

(2)bekezdése alkalmazásával a Pp. 253. §

(2)bekezdése szerint részben megváltoztatta, és az alpereseknek járó perköltséget 780.000 forintra leszállította, egyebekben az ítéletet helybenhagyta. A fellebbezési ellenkérelembe foglalt alperesi másodfokú perköltségre vonatkozó nyilatkozatra tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a túlnyomórészt pervesztes felperes jogorvoslati perköltség fizetésére kötelezéséről külön nem rendelkezett. A Fővárosi Ítélőtábla a felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 67.500 forint jogorvoslati illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §ában foglaltaknak megfelelően határozott. A Fővárosi Ítélőtábla az ítéletét a Pp. 256/A. §

(1)bekezdés b) pontja alapján tárgyaláson kívül hozta meg. Budapest,

1. január
2. Dr. Tibold Ágnes s.k., a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s.k., előadó bíró Dr. Felker László s.k., bíró