Mfv.10183/2013/5 – Kúria

(1),

1. XXII. Tv.
2. §

(4)Mfv.I.10.183/2013/

1. A Kúria a dr. Melis György pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Nagy Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Győri Munkaügyi Bíróságnál 13.M.1251/
2. szám alatt megindított és másodfokon a Győri Törvényszék 2.Mf.20.543/2012/
3. számú részítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
4. február
5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő r é s z í t é l e t e t : A Kúria a Győri Törvényszék 2.Mf.20.543/2012/
6. számú részítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra 125.800 (egyszázhuszonötezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Megállapítja, hogy a teljes mértékben pernyertes felperes felülvizsgálati eljárási költségét az alperes viseli. I n d o k o l á s A felperes keresete a munkaviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítására, ennek jogkövetkezményei alkalmazására, az alperes viszontkeresete a felperes kártérítésre, valamint munkabér- és ellátmány visszafizetésre kötelezésére irányult. A Győri Munkaügyi Bíróság 13.M.1251/2010/
7. számú ítéletében megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát. A felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest a felperes javára két havi átlagkeresetnek megfelelő átalánykártérítés és elmaradt munkabér megfizetésére, a további (egy havi átlagkeresetnek megfelelő) átalánykártérítés iránti keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az el nem számolt ellátmány visszafizetésére, az ezt meghaladó viszontkeresetet elutasította. Megállapította, hogy a felperes pártfogó ügyvédjének díját az alperes viseli, és kötelezte az alperest az állam javára illeték, valamint a felperest az alperes javára perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
8. szeptember 2-ától gépjárművezető munkakörben állt az alperesnél munkaviszonyban. A felperes által vezetett gépjárművet
9. december 11-én N.-ben károsodás érte. Az alperes
10. december 23-án postai úton munkaviszony megszüntetésére vonatkozó igazolást küldött a felperes részére, melyen a megszűnés módjaként közös megegyezés szerepelt. Erre vonatkozóan azonban a felek nem írtak alá megállapodást. A munkaügyi bíróság az alperes perbeli - egymásnak ellentmondó nyilatkozataira tekintettel megállapította, hogy ugyan
11. december 21-én valamilyen küldeményt küldött a felperes részére a munkáltató, amelyet a felesége vett át, annak tartalma azonban nem volt megállapítható. Az alperes a perben nem tudta kétséget kizáróan igazolni, hogy a felperes munkaviszonya az igazoláson feltüntetettekkel ellentétben rendkívüli felmondással szűnt volna meg, mert az azonnali hatályú munkaviszony megszüntetésre vonatkozó nyilatkozat kézbesítése nem bizonyított. Minderre tekintettel az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát és annak az
12. évi XXII. törvény (régi Mt.)
13. §-ában foglalt jogkövetkezményeit alkalmazta. A viszontkereset körében megállapította, hogy a felperes a munkába lépésekor átadás-átvételi jegyzőkönyv alapján vette át az általa használt gépjárművet és tartozékait, de az
14. október 19-én kikerült a használatából. Így nem állapítható meg, hogy a gépkocsit pontosan milyen tartozékokkal vette át. Erre tekintettel az alperes az Mt.
15. §-ban foglalt megőrzési felelősség alapján kárigényét a felperessel szemben nem érvényesítheti. A Pp.
16. §

(2)bekezdése szerint a felperes elismerésére tekintettel ítélte meg az alperes részére visszafizetendő ellátmányösszeget. Az alperes fellebbezése folytán eljárt Győri Törvényszék 2.Mf.20.543/2012/

1. számú részítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét részítéletnek tekintette, a kereseti kérelemnek helyt adó, illetve azt meghaladó elutasító rendelkezéseket helybenhagyta. A viszontkeresetnek helyt adó rendelkezéseket nem érintette. A viszontkeresetet elutasító, valamint a perköltségre vonatkozó rendelkezés tekintetében az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Megállapította az alperes másodfokú eljárásban felmerült költségének összegét. A törvényszék megállapította, hogy a munkaügyi bíróság a munkaviszony jogellenes megszüntetése tekintetében a bizonyítási eljárást egészében lefolytatta, a bizonyítékokat a Pp.
2. §

(1)bekezdése szerint okszerűen értékelte és helyes jogkövetkeztetést vont le. A viszontkeresetben foglalt kárigény tekintetében azonban bizonyítási eljárást nem folytatott le, tényállást nem állapított meg. Az alperes alap nélkül hivatkozott arra, hogy a rendkívüli felmondást közölte. E körben a munkaügyi bíróság helytállóan értékelte az alperes eltérő nyilatkozatait. Közlés hiányában nincs jelentősége annak, hogy a házastárs jogszerűen átvehette volna a munkáltató küldeményét. Helyesen értékelte a munkaügyi bíróság az alperes nyilatkozatát, miszerint a közös megegyezésről okirattal nem rendelkezik, de az alperes nem bizonyította, hogy a felek akarata szerint okirat hiányában is létrejött volna a közös megegyezés. Minderre tekintettel a munkaviszony megszüntetése jogellenes. Az alperes kárigénye vonatkozásában a munkaügyi bíróság ítéletét felülbírálatra alkalmatlannak találta, e körben a Pp. 252. §

(2)bekezdés alapján a perköltségre is kiterjedően a munkaügyi bíróság ítéletét új eljárásra és új határozat hozatalára utasítva hatályon kívül helyezte. Az alperes a felülvizsgálati kérelmében kérte „az első- és a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság kötelezését a rendkívüli felmondás érdemi elbírálása végett új eljárás lefolytatására". Érvelése szerint a bíróságok teljes egészében figyelmen kívül hagyták, hogy a közös megegyezésre vonatkozó megszüntetésről szóló nyilatkozatok a felperes személyes érdekeit szolgálták. Az eljárás nagyobb részében a rendkívüli felmondás közlését állította az alperes, és e körben bizonyítékokat is csatolt. Ennek ellenére a bíróságok nem tulajdonítottak annak jelentőséget, hogy a felperes elismerte azt, hogy a rendkívüli felmondást tartalmazó küldeményt a házastársa átvette, tehát bizonyítást nyert a rendkívüli felmondás kézbesítésének kétséget kizáró megtörténte. A bíróságok a bizonyítékok értékelése során a Pp. 206. §

(1)bekezdését megsértették. Az alperes köztudomásúnak minősíthető tényt állított azzal, hogy a felperes érdekében jelölte meg az igazolásokon a munkaviszony megszűnése módjaként a közös megegyezést. E nyilatkozatát a Pp. 163. §

(3)bekezdés szerint valónak kellett volna elfogadni. A

1. december 17-ei károkozásról felvett jegyzőkönyvben már szerepel, hogy a felperes fegyelmi úton történő elbocsátását helyezték kilátásba. A rendkívüli felmondás közlésével e jegyzőkönyvben foglaltaknak tett eleget a munkáltató. A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a részítélet hatályában fenntartását, az alperes felülvizsgálati eljárási költségben marasztalását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes az Mt.
2. §

(2)bekezdés alapján kötelezően kiadandó igazoláson a munkaviszony megszűnésének módjaként közös megegyezést tüntetett fel. Az alperes az 1.M.141/2010/

1. számú ellenkérelmében tett nyilatkozata szerint a felperessel nem kötött megállapodást a közös megegyezésre vonatkozóan. Az Mt.
2. §

(2)és

(3)bekezdés alapján a munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodás csak írásban érvényes. A munkaviszony megszüntetése jogszerűsége körében ezért közömbös, hogy a valótlan tartalmú igazolás kiállítására az alperes részéről milyen okból került sor. A munkáltató erre vonatkozó indoka nem minősül a Pp. 163. §

(3)bekezdésében foglalt köztudomású ténynek, amely alapján - állítása szerint - bizonyított lenne az, hogy a feltüntetettekkel ellentétben a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntette meg a munkáltató. Azt ugyanis a munkáltatónak kétséget kizáróan bizonyítania kellett volna, hogy a felperessel szemben rendkívüli felmondással élt, írásbeli nyilatkozatának hatályosulása a felperes részére történő közléssel megtörtént [Mt. 6. §

(4)bekezdés]. E körben a Pp. 206. §

(1)bekezdésének megfelelően értékelték a bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat és az alperes egymásnak ellentmondó, pert megelőző és perbeli nyilatkozatait, valamint a felperes személyes előadását. Az, hogy a munkáltató a csatolt

1. december 17-én készült jegyzőkönyvben „fegyelmi elbocsátást" helyezett kilátásba, ezen intézkedés munkavállalóval történő közlésének tényét nem bizonyítja. Helyesen értékelték az eljáró bíróságok az alperesnek - a per első szakaszában következetesen tett előadását, miszerint nem élt a rendkívüli felmondással, bár azt megtehette volna (ellenkérelem, és jegyzőkönyv). A bíróságok helyes következtetést vontak le arról, hogy először az alperes csak a felperes személyes meghallgatását követően állította, hogy a munkaviszony megszűnésének módja rendkívüli felmondás volt. Az erre vonatkozó okiratot is csak a per későbbi szakaszában csatolta. Az ehhez mellékelt feladóvevényből azonban a megküldött irat tartalma nem állapítható meg, erre tekintettel a felperes azon jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozata, miszerint lehetséges, hogy az alperes kézbesített a részére rendkívüli felmondást, de erre nem emlékszik, ilyen okirattal nem rendelkezik, a küldeményt a házastársa vette át, nem minősül a rendkívüli felmondás kézbesítésére vonatkozó igazolásnak. Az alperes törvényes képviselője, H.I. ügyvezető
2. január 13-án a felperes képviselőjének írt levélben is hangsúlyozza, hogy „fegyelmivel kellett volna megszüntetni a felperes munkaviszonyát, de későbbi elhelyezkedési lehetőségére tekintettel közös megegyezéssel bocsátották el" (irat). Minderre tekintettel az eljáró bíróságok jogszerű következtetést vontak le a felperes munkaviszonya megszüntetésének jogellenességéről. Ezért a Kúria a Pp.
3. §

(3)bekezdés alapján a jogerős részítéletet hatályában fenntartotta. Kötelezte a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §

(2)bekezdés alapján az alperest a felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére. A felperes pártfogó ügyvédje díjának viseléséről a Pp. 85/A. § alapján rendelkezett. Budapest,

1. február
2. Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléül:Nné tisztviselő