A határozat elvi tartalma: Ha a felmondás oka a munkáltató működésével összefüggő (létszámcsökkentés) volt, az azt eredményező, a munkáltató gazdálkodását érintő körülmények vizsgálata, mint a munkáltató vezetésének körébe tartozó kérdés - függetlenül attól, hogy az intézkedésben erre utaltak - munkaügyi perben vizsgálat tárgyának nem tehető. Mfv.I.10.272/2013/
- A Kúria a dr. Bálint Gábor ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szigeti Andrea ügyvéd által képviselt alperes ellen felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságnál 2.M.333/
- szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.007/2013/
- számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t : A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.007/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 10.000 (tízezer) forint és 2.700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget. A le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. I n d o k o l á s A felperes a keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását és ennek jogkövetkezményei alkalmazását kérte. A Szegedi Munkaügyi Bíróság megismételt eljárásban hozott 2.M.333/2012/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperes javára perköltség megfizetésére. A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes a
- december 15-étől tanulmányi ügyintéző munkakörben fennálló felperesi munkaviszonyt
- december 1-jén kelt rendes felmondással
- január 31-ével megszüntette. A felmondás indokolása szerint az intézmény a normatív költségvetési támogatás csökkenése miatt létszámcsökkentésre kényszerül, amely miatt az ellátandó feladatokat összevonja (dolgozói létszámcsökkentés összevonással), ezért a felperes továbbfoglalkoztatására nincs lehetőség. A Szegedi Törvényszéknek a 2.Mf.20.974/2012/
- számú végzésében a megismételt eljárásra adott iránymutatása alapján a munkaügyi bíróság nem vizsgálta a normatív támogatás csökkenése, mint felmondási ok megalapozottságát. Megállapította, hogy a létszámcsökkentés megvalósult, az alperes a tanulmányi előadói munkaköröket összevonta, ennek következtében a felperes munkaviszonyának megszüntetése vált szükségessé. A felperes munkaköri feladatainak ellátására új munkavállalót nem alkalmazott, azt a korábban is alkalmazásban álló L.H. tanulmányi előadó egyedül látta el. A bírói gyakorlatra utalással megalapozatlannak találta a felperes azon álláspontját, miszerint a munkáltatónak alakszerű döntést kellett volna hoznia a létszámcsökkentéssel járó átszervezést megelőzően. A felperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.007/2013/
- számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest az alperes javára másodfokú perköltség megfizetésére. Megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a rendes felmondás okaként megjelölt létszámcsökkentés tárgyában helyesen jutott arra a következtetésre, hogy ezen ok világosnak, valósnak és okszerűnek minősül, melyet a perben az alperes sikerrel bizonyított. Az alperes azon következetes állítása, hogy a korábban két fő által ellátott tanulmányi előadói munkaköri feladatokat a jövőben egy fő munkavállalóval láttatja el, bizonyított. A felperessel közölt felmondást követően az alperesnél tanulmányi előadói munkaköri feladatokat csak egy személy végzett, a hivatkozott létszámleépítés tehát megvalósult. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítélet megváltoztatását, keresetének helyt adó ítélet meghozatalát, az alperes perköltségben történő marasztalását kérte. Hivatkozása szerint a rendes felmondásban rögzített indok valótlan, mert az 50/
- (III.14.) Korm. rendelet (R) mellékletének időállapotai alapján megállapítható, hogy a jelen perben releváns szakok, képzési területek tekintetében a képzési normatívák nem csökkentek, hanem növekedtek, de ugyanez állapítható meg az alperes által csatolt finanszírozási megállapodások összehasonlítása alapján is. Az alperes rendes felmondásának az indoka a megjelölt normatív költségvetési támogatás csökkenésével összefüggésben történő létszámcsökkentés volt. Ezért nem eshet a munkaügyi per keretein kívül a rendes felmondás indokául szolgáló tényállítás valósága, azaz a normatív támogatás mikénti változása. A felperes megítélése szerint a létszámcsökkentés, illetve átszervezés megvalósulását a perben külön nem kellett volna vizsgálni, mert ha megdől azon tényállítás, hogy a normatív költségvetési támogatások csökkentek, az a következményekre is okszerűen kihat. A normatív támogatás mikénti alakulását azért is vizsgálni kellett volna, mert az alperes döntésének okaként ezt kifejezetten közölte, ezért ezt bizonyítani tartozott. Az alperes azzal a hivatkozással, miszerint a felperes és L.H. munkavállalók által betöltött, teljesen azonos feladatok elvégzésére szóló tanulmányi előadói munkakörök összevonása folytán a felperes munkaviszonyának megszüntetésével csökkentette a dolgozói létszámot, a rendes felmondás összefoglalóan megjelölt indokát jogellenesen bővítette. Ezért ezen okra alapozva nem lehetett a felmondást jogszerűnek minősíteni. Az alperes a bíróság felhívására nem csatolta az átszervezésre, illetve a létszámcsökkentésre vonatkozóan meghozott munkáltatói döntést tartalmazó dokumentumot, ebből következően a létszámcsökkentésről és az átszervezésről döntés ténylegesen nem született. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérte a felperes perköltségben való marasztalásával. Hivatkozása szerint a felperes a felülvizsgálati kérelmében nem jelölt meg olyan jogszabálysértést, amely a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését megalapozná, csak anyagi jogszabálysértésre hivatkozott [
- évi XXII. törvény (régi Mt.)
- §
(1)bekezdés b) pont, 89. §
(1)és
(3)bekezdés], de ezzel összefüggésben a Pp.
- §-ának vagy más eljárási szabálynak a megsértésére nem. Az alperes hivatkozása szerint a perben bizonyította a normatív költségvetési támogatás folyamatos csökkenését. Az 50/
- (III.14.) Korm. rendelet módosításaira tekintettel 2010-től megszűnt a normatív támogatás 100 %-os mértékű állami garantáltsága oly módon, hogy a felsőoktatásért felelős miniszter felhatalmazást kapott arra, hogy azt előbb 10 %-os mértékben, majd
- március 27-étől 15 %-os mértékben saját hatáskörben csökkentse. A
- évi XIV. törvény
- január 1-jétől akár 20 %-os mértékű csökkentésre is törvényi felhatalmazást adott. Ennek következtében az alperes a kiadásait csak a humánerőforrás létszámának csökkentésével tudta mérsékelni. A másodfokú bíróság azonban a hatályon kívül helyező végzésében helyesen mutatott rá arra, hogy munkaügyi perben nem vizsgálható, hogy a munkáltatónál az átszervezés szükséges volt-e, ezért az átszervezést megalapozó gazdasági szükségszerűségre vonatkozóan nem is kellett bizonyítást lefolytatni. A perben bizonyította a létszámcsökkentés megvalósulását is, amelyet az eljáró bíróságok helyesen állapítottak meg. A rektor egyszemélyben döntött az alkalmazotti létszámról, és a döntését 2010-től folyamatosan végrehajtotta. Ezt a tényt a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó okiratokkal bizonyította. A felperes a megismételt eljárásban felmondási okként foglalkozott a munkakör-összevonás kérdésével, tehát alappal a felülvizsgálati kérelmében már nem hivatkozhat arra, hogy ezen okkal a munkáltató utólag kívánja a felmondást kiegészíteni. A felmondás egyértelműen tartalmazza az „ellátandó feladatok összevonása" szövegfordulatot. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §-ának
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felperes felülvizsgálati kérelmében anyagi jogszabálysértésként hivatkozott a régi Mt. 87. §
(1)b) pontja, 89. §
(1)-
(3)bekezdés rendelkezéseinek a megsértésére. Előadta azt is, hogy álláspontja szerint a jogerős ítélet mennyiben és miért sérti e rendelkezéseket, ezért a felülvizsgálati kérelem megfelelt a Pp. 270. §
(2)bekezdés, és 272. §
(2)bekezdés rendelkezéseinek. Ennek ellenkezőjére alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati ellenkérelem, a felülvizsgálat megalapozottsága ugyanis a Kúria érdemi döntésére tartozó kérdés. A felperes munkaviszonyának megszüntetésére az Mt. 89. §
(3)bekezdésben szereplő, a munkáltató működésével összefüggő ok vezetett, arra létszámcsökkentés miatt került sor. Ezért a másodfokú bíróság helytállóan foglalt állást arról, hogy a létszámcsökkentést eredményező, a munkáltató gazdálkodását érintő körülmények (a normatív költségvetési támogatás csökkenése) vizsgálata, mint a munkáltató vezetésének körébe tartozó kérdés nem volt a munkaügyi perben vizsgálat tárgyává tehető [MK.95.I.b.) pont]. A munkáltató gazdasági helyzetének értékelése és ezzel összefüggésben a létszámleépítés és átszervezés célszerűsége az ítélkezési gyakorlat szerint a perben nem vizsgálható függetlenül attól, hogy a felmondásban erre utalt a munkáltató (Mfv.I.10.798/2000.). Az Mt. 89. §
(2)bekezdés alapján a fentiekre tekintettel az alperest annak bizonyítása terhelte, hogy a felmondásban hivatkozott létszámcsökkentés megvalósult, és ez vezetett okszerűen a felperes munkaviszonyának a megszüntetéséhez. Helytállóan foglaltak állást a bíróságok arról, hogy a létszámcsökkentésre vonatkozó döntésről a munkáltatónak előzetesen alakszerű intézkedést nem kell a bírói gyakorlat szerint tennie (MD.I.114.), elegendő ha az elhatározás a felmondást megelőzően megtörtént, de nem szükséges, hogy a felmondás közlésekor az átszervezési folyamat már befejezett legyen. A perben az alperes bizonyította a létszámcsökkentés felperes munkakörét érintő megvalósulását: a tanulmányi előadói munkakörben foglalkoztatottak száma két főről egy főre csökkent. A létszámcsökkentés az ellátandó feladatok összevonásával is járt. Az erre történő hivatkozás nem minősült a felmondási ok utólagos kiegészítésének, hanem az annak eredménye. A fentiekre tekintettel az eljáró bíróságok jogszerű következtetést vontak le a munkáltató által közölt felmondás indokának valóságáról és okszerűségéről, a munkáltatói intézkedés jogszerűségéről. Ezért a Kúria a jogerős ítéletét a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Kötelezte a pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdés alapján az alperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére. A felperest megillető munkavállalói költségkedvezmény folytán a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- § alapján az állam viseli. Budapest,
- február
- Dr. Hajdu Edit s.k. a tanács elnöke, előadó bíró Dr. Tallián Blanka s.k. bíró, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró A kiadmány hiteléü: Nné