← Magyarország

Bf.33/2013/17 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2013/

  1. A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
  2. október
  3. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő ÍTÉLETET: Az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék
  4. november
  5. napján kihirdetett 7.B.63/2012/
  6. számú ítéletének I. r., III. r. és IV. r. vádlottakra vonatkozó részét m e g v á l t o z t a t j a az alábbiak szerint: Az I. r. és a IV. r. vádlottak bűnösségét felbujtóként elkövetett rablás bűntettében [Btk.
  7. §

(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pont], a III. r. vádlott bűnösségét bűnsegédként elkövetett rablás bűntettében [Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pont,
(3)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pont] tekinti megállapítottnak. A szabadságvesztésből I. r., III. r. és IV. r. vádlottak legkorábban annak 2/3 része kitöltése után bocsáthatók feltételes szabadságra. A Budapest Környéki Törvényszéken az I. számú bűnjeljegyzék Bny.113/2012/31., 32. tételszáma alatt bevételezett és őrzött bűnjelek lefoglalását megszünteti és a 31. sorszám alatti 2 db mobilfeltöltést igazoló blokkot megsemmisíteni, a 32. sorszám alatti 3 db Vodafone SIM kártya műanyag tokot sértetti hozzátartozó részére kiadni rendeli. Az Országos Rendőr-főkapitányság Kábítószerrendészete által 11. tétel alatt őrzött tasak lefoglalását megszünteti és megsemmisíteni rendeli. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 73/2011.bü. számon és T-34/11. tételszámon őrzött és megsemmisíteni rendelt szőrképletek sorszáma helyesen: 27. Az I. r. vádlottat 74.110.- (hetvennégyezer-egyszáztíz) forint, a III. r. vádlottat 250.200.- (kettőszázötvenezer-kettőszáz) forint, a IV. r. vádlottat 62.901.(hatvankettőezer-kilencszázegy) forint, az I. r., III. r. és IV. r. vádlottakat egyetemlegesen 2.800.- (kettőezer-nyolcszáz) forint első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezi, az állam terhén maradó bűnügyi költség összege 1.566.419.- (egymillió-ötszázhatvanhatezer-négyszáztizenkilenc) forint. Egyebekben az első fokú ítéletnek az I. r., III. r. és IV. r. vádlottakra vonatkozó részét helybenhagyja. A kiszabott szabadságvesztésbe az I. r. és a IV. r. vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámítja. Kötelezi a III. r. vádlottat a fellebbezési eljárás során felmerült 26.200.(huszonhatezer-kettőszáz) forint bűnügyi költség megfizetésére külön felhívásra az állam javára. Megállapítja, hogy III. r. vádlott születési helye:... Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS : Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottat felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont 2. fordulat] miatt 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, egyben vele szemben 7.500.- forint erejéig vagyonelkobzást alkalmazott. A kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába az I. r. vádlott által 2011. április 6. napjától 2012. november 22. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. Elrendelte a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2.Fk.29038/2010/14. számú ítéletével kiszabott 7 hónap fiatalkorúak fogházbüntetése végrehajtását. III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont 2. fordulat] miatt 4 év fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte egyben vele szemben 7.500.- forint erejéig vagyonelkobzást alkalmazott. A kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamába a III. r. vádlott által 2011. április 6. napjától 2012. november 22. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. IV. r. vádlottat felbujtóként elkövetett rablás bűntette [Btk. 321. §
(1)bekezdés,
(3)bekezdés
  1. a)és
  2. c)pont 2. fordulat] miatt 6 év fegyházbüntetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte és egyben vele szemben 22.500.- forint erejéig vagyonelkobzást alkalmazott. A kiszabott szabadságvesztés tartamába a IV. r. vádlott által 2011. április 11. napjától 2012. november 22. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt beszámította. A Budapest Környéki Törvényszéken Bny.113/2012. tételszám alatt bevételezett és őrzött, az I. bűnjeljegyzékre felvett bűnjelek lefoglalását megszüntette és a 2-9., 1215., 17-20., 28., 29., 33-40., 45-47. tétel alattiakat sértetti hozzátartozónak, a 48., 51. és 52. tétel alattiakat I. r. vádlottnak, az 53-60. tétel alattiakat II. r. vádlottnak kiadni, az 1., 10., 11., 22-26., 41- 44., 49. és 50. tétel alattiakat megsemmisíteni, a 16. tétel alattinak az iratoknál való kezelését rendelte el. Az I. számú bűnjeljegyzékbe vett, de a Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 73/2011.bü. számon lefoglalt és T-34/11. tételszámon bevételezett bűnjelek lefoglalását megszüntette és a 21. tétel alattit sértetti hozzátartozónak kiadni, a 22. tétel alattit megsemmisíteni rendelte. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 73/2011.bü. számon lefoglalt és T-109/2012. tételszámon bevételezett, a II. számú bűnjeljegyzék 3., 5. és 6. tétele alatti bűnjeleket elkobozta, a többi bűnjel lefoglalását megszüntette és az 1., 2. és 4. tétele alattiakat sértetti hozzátartozónak kiadni, a 7-10. tétele alattiakat megsemmisíteni rendelte. A nyomozás során lefoglalt és a Budapesti Szakértői és Kutató Intézet 29200-801164/2/2011. és 29200-801/5/2011. számú szakvéleményei alapján az Országos Rendőr-főkapitányság Kábítószerrendészete által őrzött, a szakvélemény 1., 3. és 5-8. pontjaiban írt bűnjeleket elkobozta, míg a többi bűnjel lefoglalását megszüntette és a 4. és 12. tétel alattiakat sértetti hozzátartozónak, a 2., 9. és 10. tétel alattiakat megsemmisíteni rendelte. I. r. vádlottat 72.000.-, forint, III. r. vádlottat 238.200.-, forint, IV. r. vádlottat 61.200.forint, I. r. és II. r. vádlottakat egyetemlegesen 27.149.- forint, I. r., II. r., III. r. és IV. r. vádlottakat egyetemlegesen 258.827.- forint bűnügyi költség megfizetésére kötelezte az állam javára, 1.573.030.- forint bűnügyi költségről akként rendelkezett, hogy az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezést jelentett be az ügyész, az I. r. és a IV. r. vádlottak terhére, a szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás tartamának súlyosítása végett, az I. r. vádlott és védője, téves minősítés miatt enyhítés végett, a III. r. vádlott és védője, enyhítés végett és a IV. r. vádlott és védője szintén enyhítés végett. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.794/2012/9. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta és azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az első fokú ítéletet az I. és IV. r. vádlottak vonatkozásában változtassa meg, a kiszabott fő- és mellékbüntetést súlyosítsa, a III. r. vádlott nyomozás során történt ügyészi kihallgatásakor felmerült 12.000.- forint védői díjat a költségjegyzékbe pótlólag jegyezze be és annak megfizetésére III. r. vádlottat kötelezze, egyebekben az első fokú ítéletet valamennyi vádlott vonatkozásában hagyja helyben. Az I. r. vádlott vonatkozásában a bűnösségi körülményeket észrevételezte. II. r. vádlott vonatozásában az első fokú ítélet 2012. november 23. napján jogerőre emelkedett. A másodfokú eljárásban az I. r. vádlott védője, valamint a IV. r. vádlott és védője a fellebbezésüket írásban indokolták az alábbiak szerint: Az I. r. vádlott védője a bizonyítékok értékelését támadta. A vádlottaknak az első gyanúsítotti vallomására alapítottan, tényállásként annak megállapítását indítványozta, hogy a kábítószer erőszakkal való elvétele nem merült fel, csupán ún. lehúzásnak indult a cselekmény. Álláspontja szerint a vádlottak célja csak a kábítószer „trükkös lopással" való megszerzése volt. Ezért azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az I. r. vádlott cselekményének minősítését változtassa meg, bűnösségét lopás bűntettében állapítsa meg és a vele szemben kiszabott szabadságvesztést jelentős mértékben enyhítse. A IV. r. vádlott lényegében védekezését ismételt meg, mely szerint a bűncselekmény elkövetéséről nem tudott, abban szerepe nem volt, ezért a felmentését vagy a büntetés enyhítését indítványozta. Védőjének álláspontja szerint - melyet a vádlott védekezésére alapított - a IV. r. vádlottat I. r. vádlott mintegy taxist kérte fel és vette igénybe. Ezért elsődlegesen azt indítványozta, hogy az ítélőtábla a IV. r. vádlottat az ellene emelt vád alól mentse fel, másodlagosan bűnösségének megállapítása esetén felbujtói minőségének mellőzése mellett, az ügyész által börtönbüntetésre tett indítványra is figyelemmel, a kiszabott büntetést jelentősen enyhítse. A fellebbezési nyilvános ülésen az I. r. és a IV. r. vádlottak csatlakoztak védőik indítványához. A fellebbezési nyilvános ülésen tartott perbeszédében a III. r. vádlott védője is módosította fellebbezését, melyhez a III. r. vádlott is csatlakozott. Elsődlegesen a III. r. vádlott bizonyíték hiányában történő felmentését, másodlagosan bűnösség megállapítása esetén, rablás bűntette helyett, lopás bűntettének megállapítását és ennek megfelelő büntetés kiszabását, az elsőfokú bíróság által megállapított minősítés mellett pedig, a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta. Álláspontja szerint a III. r. vádlott terhelő, nyomozati vallomásai nem fogadhatók el, mert mint ahogyan az első fokú eljárásban is hivatkozott rá, az első kihallgatásakor ittas állapotban, a másodiknál gyógyszerek hatása alatt volt, mely körülményeket az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe. A III. r. vádlott tárgyaláson tett vallomása alapján tényállásként azt indítványozta megállapítani, hogy neki csak a kábítószer csalárd módon való megszerzéséről volt tudomása. A fellebbezések minden irányban alaptalanok. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján felülbírálva az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértést nem észlelt, a tényállást a Be. 352. §
(1)bekezdés a) pontja alapján a vádlottak fellebbezési nyilvános ülésen tett nyilatkozatára figyelemmel kiegészítette az alábbiak szerint: III. r. vádlott élettársa
  1. hetes terhes, ellátásban részesül, melynek összege nem ismert. IV. r. vádlott élettársa takarító, havi jövedelme 150-200.000.- forint. Egyebekben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás hiánytalan, ami a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A bizonyítékokat illetően, döntően a vádlottak vallomása állt az elsőfokú bíróság rendelkezésére. Az ítélőtábla álláspontja szerint helyesen járt el, amikor a vádlottak többször változtatott és egyes esetekben egymástól is eltérő vallomásaikból összevetette a közöttük lévő azonosságot az egyéb bizonyítékokkal és együttesen értékelte. Helyesen abból indult ki, hogy a vádlottak - a IV. r. kivételével - a nyomozás során kezdetben egybehangzóan, terhelően vallottak, majd nyilván védelmükben, vallomásaikat változtatták és végül már ezt, a felelősségüket csökkentő, illetve kizáró vallomásaikat hozták egymással összhangba. Helytállóan állapította meg, hogy a vádlottak közül leginkább III. r. vádlott nyomozati vallomásai mutattak bizonyos következetességet és attól függetlenül, hogy a tárgyaláson már nyilvánvalóan az időmúlás és a különböző ráhatások miatt ezektől eltérő vallomást tett, a nyomozati vallomásait fogadta el. A III. r. vádlottnak arra való hivatkozása, hogy ezen vallomásait szeszes ital, illetve gyógyszerek hatása alatt tette, az elsőfokú bíróság előtt is ismert volt és a vallomások értékelésénél - a védő álláspontjával szemben - e körülményeket is figyelembe vette (első fokú ítélet
  2. oldal utolsó bekezdése). Ugyancsak figyelembe vette az elsőfokú bíróság az I. r. vádlott arra való hivatkozását, hogy a kezdeti, a kábítószer erőszakmentes elvételére vonatkozó vallomását miért változtatta meg, és ismerte be végső soron a nyomozás során a rablás bűntettének elkövetését, benne a saját szerepét. Részletesen megindokolta, hogy a beismerés visszavonására felhozott körülmények miért nem fogadhatók el. Helyesen járt el, amikor az ezt követő számos ellentmondást és önellentmondást tartalmazó védekezését nem fogadta el. A vádlottaknak az elfogadott és a tényállás alapját képező vallomásait alátámasztották a tanúvallomások, a szakértői vélemények és az egyéb bizonyítékok, mégpedig a híváslisták adatai és a sértett által az üzletkötésekről vezetett füzetek, mint okiratok adatai. A III. r. és IV. r. vádlottak felmentésére irányuló fellebbezések a bizonyítékok értékelését támadják. Azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak védekezését nem fogadta el, mely szerint bűncselekmény elkövetéséről nem volt tudomásuk. Az elsőfokú bíróság e vádlottak ez irányú védekezése körében is, a bizonyítékokat széles körben feltárta, külön-külön és egymással összevetve értékelte. Ennek eredményeképpen jutott arra a következtetésre, hogy az egymás valódiságát kizáró, illetve ellentmondó bizonyítékokból is, a vádlottakra terhelőek fogadhatók el. Helytálló következtetéssel állapította meg, hogy csupán a gépkocsiban elhangzottakból, a III. r. vádlottnak már tudnia kellett, hogy milyen cselekményt fognak elkövetni. A fenti bizonyíték értékelés mellett az I. r., III. r. és IV. r. vádlottak vonatkozásában megállapított tényállás megalapozott. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a bizonyítékok eltérő értékelésére a másodfokú eljárásban nincs lehetőség, ezért az I. r. vádlott esetében az eltérő tényállás megállapítására, a III. r. és a IV. r. vádlottak esetében a felmentésre irányuló fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság helyesen következtetett az I. r., III. r. és IV. r. vádlottak bűnösségére és cselekményeiket a törvénynek megfelelően minősítette. Az elsőfokú bíróság az elkövetéskor hatályos Btk-t alkalmazta. Azonban az azóta,
  3. július
  4. napján hatályba lépett új Btk. (
  5. évi C. törvény) a feltételes szabadságra bocsáthatóság időpontját illetően mindhárom vádlott vonatkozásában enyhébb, mert míg az elkövetéskor hatályos törvény szerint az elítélt a fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésből legalább négyötöd rész kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra [Btk.
  6. §
(2)bekezdés
  1. fordulat], addig az új és jelenleg is hatályos Btk.
  2. §
(2)bekezdés a) pontja szerint, ha a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége nem kizárt, annak legkorábbi időpontja a büntetés kétharmad részének, de legkevesebb három hónapnak a kitöltését követő nap. A követendő bírói gyakorlat szerint a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi, törvény erejénél fogva kötelező időpontjára vonatkozó rendelkezés az új Btk. 2. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti (időbeli hatály) elbírálás fogalmába esik, megváltozása alapot ad - enyhébb elbírálás címén - az új törvény alkalmazására [4/
  1. (X. 14.) BK vélemény]. Ezért az ítélőtábla, mindhárom vádlott vonatkozásában a másodfokú elbíráláskor hatályos Btk-t alkalmazta, és ennek megfelelően I. r. és IV. r. vádlottak bűnösségét a Btk.
  2. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontja szerint minősülő a Btk.14. §
(1)bekezdésére figyelemmel - felbujtóként, felfegyverkezve és csoportosan elkövetett rablás bűntettében, a III. r. vádlott bűnösségét a Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés
  1. b)és
  2. c)pontja szerint minősülő - a Btk. 14. §
(2)bekezdésére figyelemmel - bűnsegédként, felfegyverkezve és csoportosan elkövetett rablás bűntettében tekintette megállapítottnak. A Btk. 38. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett arról, hogy a Btk. 38. §
(2)bekezdés
  1. a)pontja alapján a szabadságvesztésből mindhárom vádlott legkorábban, annak kétharmad része kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A bűnösségi körülményeket az ítélőtábla az alábbiak szerint kiegészítette, illetőleg helyesbítette: Az I. r. vádlottnál további súlyosító körülmény a vezető, szervező szerepe, az enyhítő körülmények köréből - mivel hozzátartozó eltartásáról ténylegesen nem gondoskodott - azt, hogy tartásra szoruló hozzátartozója van, a büntetett előéletére tekintettel pedig a fiatal felnőtt korát mellőzte [Bkv 56. II/1., II/4., és II/8. pontja]. Az I. r. és a III. r. vádlottaknál egyezően, mivel éppen a kezdeti beismerő vallomásukat vonták vissza, a kezdeti bűnösségre is kiterjedő beismerő vallomást az enyhítő körülmények köréből szintén mellőzte [Bkv 56. II/11. pontja]. A bűnösségi körülmények fenti kiegészítése, illetve helyesbítése mellett is úgy találta az ítélőtábla, hogy az elsőfokú bíróság által mindhárom vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás arányos. Nyilvánvalóan a II. r. vádlottal szemben kiszabott, jogerőre emelkedett büntetéssel való arányosságot nem vizsgálhatta, de álláspontja szerint, a felülbírálat alá esett I. r., III. r. és IV. r. vádlottak büntetései között a belső arányosság is fennáll. Az ügyészi indítvánnyal ellentétben az I. r. és a IV. r. vádlottakkal szemben sem a szabadságvesztés, sem a közügyektől eltiltás súlyosbítását nem találta indokoltnak. Ugyanakkor viszont, enyhítésre sem látott lehetőséget egyik vádlott vonatkozásában sem. Törvényesen került sor mindhárom vádlott esetében a vagyonelkobzás alkalmazására és annak mértéke is helyes, törvényes az I. r. vádlott felfüggesztett szabadságvesztése végrehajtásának elrendelése is. Mivel az ítélőtábla a 2012. évi C. törvényt (az új Btk-
  2. t)alkalmazta, ítéletének egyéb rendelkezései is e törvényen alapulnak. Így, a büntetés kiszabása a 80. §
(1)bekezdésén, a büntetési tétel középmértéke a 80. §
(2)bekezdésén, a szabadságvesztés fegyház végrehajtási fokozata felőli rendelkezés a 35. §
(1)bekezdésén és a 37. §
(3)bekezdés ad) pontján, a vagyonelkobzás alkalmazása a 74. §
(1)bekezdés a) pontján és a 75. §
(1)bekezdés
  1. a)pontján, az I. r. vádlott felfüggesztett szabadságveszése végrehajtásának elrendelése a 87. §
  2. b)pontján, az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a 92. §
(1)és
(2)bekezdésén alapul. Az elsőfokú bíróság a Budapest Környéki Törvényszéken az I. számú bűnjeljegyzék 113/2012/
  1. és
  2. tételszám alatt, illetve az Országos Rendőr-főkapitányság Kábítószerrendészete által
  3. tétel alatt őrzött bűnjelek felől nem rendelkezett, ezért az ítélőtábla ezt pótolta és a Be.
  4. §
(1)bekezdése alapján e bűnjelek lefoglalását megszüntette és a Be. 155. §
(2)és
(8)bekezdése alapján sértetti hozzátartozónak kiadni, illetve megsemmisíteni rendelte. A Pest Megyei Rendőr-főkapitányságon 73/2011.bü. számon lefoglalt és T-34/
  1. tételszámon bevételezett és megsemmisíteni rendelt szőrképletek sorszámát az első fokú ítélet tévesen tartalmazza, ezért az ítélőtábla megállapította, hogy az helyesen:
  2. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor az írásszakértői (költségjegyék
  3. tétele alatti 81.000.- forint) és a toxikológus szakértői (költségjegyzék
  4. és
  5. tétele alatti összesen 9779.- forint) költségekről, melyek szükségtelenül merültek fel, akként rendelkezett, hogy az állam terhén maradnak. Tévedett viszont, amikor a nyomozás során kihallgatott egyes tanúk útiköltségéről is ugyanígy rendelkezett. Alapvető szabály ugyanis az, hogy a bűnösnek talált vádlottat kötelezni kell a bűnügyi költség megfizetésére. A kötelezés pedig a vádlott terhére megállapított bűncselekménnyel felmerült valamennyi költségre vonatkozik, ide értve azt is, amelyet a vádlott védekezése során felmerült tények tisztázása miatt kellett előlegezni. A jelen esetben a tanúk útiköltsége ilyen költségként merült fel, ezért az ítélőtábla a Be.
  6. §
(1)és
(3)bekezdése alapján az I. r. vádlottat további 2.110.- forint (költségjegyzék
  1. tétel), a IV. r. vádlottat további 1.701,. forint (költségjegyzék
  2. tétel), az I. r., III. r. és IV. r. vádlottakat egyetemlegesen 2.800.- forint (költségjegyzék
  3. tétel) megfizetésére kötelezte. A költségjegyzék
  4. tétele alatt lévő
  5. tanú 640.- forint útiköltségéről, mivel vallomása az iratoknál nem található, úgy rendelkezett, hogy a Be.
  6. §
(1)bekezdése alapján az állam terhén marad. A III. r. vádlott nyomozás során történt ügyészi kihallgatásakor, a költségjegyzékbe bevezetett tételeken túlmenően, további 12.000.- forint védői díj merült fel, ezért az ítélőtábla ezt összeget a költségjegyzékbe 26/a. tétel alatt utólag bevezette és ennek megfizetésére a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján a III. r. vádlottat kötelezte. A fentieket figyelembe véve az I. r. vádlottat 74.110.- forint, a III. r. vádlottat 250.200.- forint, a IV. r. vádlottat 62.901.- forint, az I., III. r. és IV. r. vádlottakat egyetemlegesen 2.800.- forint első fokú eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezte és megállapította, hogy az állam terhén maradó bűnügyi költség összege 1.566.419.- forint. A kifejtettekből következik, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének I. r., III. r. és IV. r. vádlottakra vonatkozó részét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján a fentiek szerint megváltoztatta, egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A kiszabott szabadságvesztésbe a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdése alapján az I. r. és IV. r. vádlottak által az első fokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt beszámította. A másodfokú eljárásban a III. r. vádlott védőjének díjával 26.200.- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a III. r. vádlottat a Be. 381. §
(1)bekezdésére figyelemmel a Be. 338. §
(1)bekezdése alapján kötelezte. Az első fokú ítélet tévesen tartalmazza a III. r. vádlott születési helyét. Az ítélőtábla a fellebbezési nyilvános ülésen felmutatott születési anyakönyvi kivonatból megállapította, hogy III. r. vádlott születési helye: …. Budapest,
  1. október
  2. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke Dr. Nikula Valéria s.k. a tanács tagja, előadó Dr. Halász Edina s.k. a tanács tagja A Fővárosi Ítélőtábla 1.Bf.33/2013/
  3. számú ítélete és a Budapest Környéki Törvényszék 7.B.63/2012/
  4. számú ítéletének I. r., III. r. és IV. r. vádlottakra vonatkozó, a jelen ítélettel meg nem változtatott része, a mai napon jogerős és végrehajtható. Budapest,
  5. október
  6. Dr. Hegedűs István s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.