Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf. 40.481/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! A Fővárosi Ítélőtábla a Csányi, Rátkai & Zala Ügyvédi Iroda (felperes jogi képviselőjének címe, ügyintéző: dr. Csányi Gábor ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a Molnár & Banczerowski Ügyvédi Iroda (alperes jogi képviselőjének címe.; ügyintéző: dr. Banczerowski György ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen 36.000.000 Ft és járulékai visszafizetése iránt indított perében a Pest megyei Bíróság
- szeptember 14-én kelt 6.G. 40.047/2007/
- számú ítélete ellen az alperes
- szám alatt előterjesztett fellebbezése folytán lefolytatott másodfokú eljárásban - a
- február 7-én megtartott nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 360.000 (háromszázhatvanezer forint) Ft másodfokú perköltséget, valamint az államnak külön felhívásra 900.000 (kilencszázezer forint) Ft feljegyzett másodfokú eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: Az elsőfokú bíróság
- szeptember 14-én meghozott ítéletében a felperes keresetének helyt adott és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg 36.000.000 Ft tőkét, valamint a fenti összeg után
- január 12-étől június 30-ig évi 13%-os,
- július 1-től a kifizetés napjáig a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt mértékű késedelmi kamatot, továbbá 1.536.000 Ft perköltséget, az államnak pedig az adóhatóság felhívására 900.000 Ft feljegyzett elsőfokú illetéket. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek között
- december 27-én két kölcsönszerződés jött létre, melynek alapján a felperes kétszer 18.000.000 Ft, összesen 36.000.000 Ft kölcsönt kapott az alperestől.
- január 6-i kezdő időponttal a felperes felszámolás alá került.
- január 12én, tehát a felszámolási eljárás kezdő időpontját követően a felperesi ügyvezető átutalási megbízást adott a felperesi adós bankszámláját vezető pénzintézet részére a 36.000.000 Ft visszafizetése végett. A banki átutalásra ezen a napon sor került. Az elsőfokú bíróság döntésének jogi indokolásában kiemelte: a felperes elleni felszámolási eljárás
- július
- napját megelőzően indult, ezért az érintett hatályos jogszabályok értelmében a felszámolás kezdő időpontja a felszámolást elrendelő végzés jogerőre emelkedésének napja. Hangsúlyozta a Cstv. 34.§-ának
(2)bekezdésében foglalt rendelkezést, mely szerint a felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehetett volna. Ebből következően
- január
- napjától a felperes szervezeti képviselője intézkedésére már nem egyenlíthette volna ki a kölcsöntartozást, mert a korábban kölcsönkapott összeg a felperes felszámolási vagyonába került. Az alperes a követelését a Cstv. 38.§-ának
(3)bekezdése alapján már csak a felszámolási eljárásban érvényesíthette volna úgy, hogy a felszámoló a Cstv. 57.§
(1)bekezdésében meghatározott sorrend figyelembe vételével a hitelezők igényeit kielégíti. A kölcsön - hivatkozott módon történő - visszafizetése sérti a csődtörvény fenti rendelkezéseit, mert megállapíthatóan az alperes más hitelezőket megelőző sorrendben, azok rovására gazdagodott, ezért az alperes a Ptk. 361.§-ának
(1)bekezdése értelmében az átutalt 36.000.000 Ft visszafizetésére köteles. Döntésének alátámasztásaként rámutatott a Legfelsőbb Bíróság
- évi
- számú eseti döntésében kifejtettekre: ilyen esetekben még a követelések jóhiszemű kiegyenlítésére sincs lehetőség. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperes tévesen hivatkozott a Cstv. 40.§ának
(1)bekezdésében megállapított egy éves perindítási határidő relevanciájára, hiszen a felperes a keresetének jogalapját nem a fenti rendelkezésre alapította. Jogi okfejtése szerint a kereseti követelésre az általános elévülési határidők az irányadóak. Az elsőfokú bíróság a felajánlott tanúbizonyítást a Pp. 3.§
(4)bekezdése és 193.§-a alapján mint szükségtelent, mellőzte. A késedelmi kamatfizetésre kötelező rendelkezését a Ptk.
- és 301/A.§-aira alapította, azzal, hogy a kamatfizetés kezdő időpontját a kölcsön visszautalásának napjában (
- január 12.) határozta meg Az alperest a Pp. 78.§
(1)bekezdés alapján kötelezte a perköltség megfizetésére. A felperesi jogi képviselő munkadíját a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§-ának
(2)bekezdés
- a)és
- b)pontja alapján bruttó 1.536.000 Ft összegben határozta meg. Az 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62.§-ának
(1)bekezdés i) pontjában biztosított illetékfeljegyzési jog folytán feljegyzett 900.000 Ft elsőfokú eljárási illetéket a 6/1986 (VI. 26.) IM rendelet 13.§-ának
(2)bekezdése értelmében az alperesre terhelte. Az elsőfokú ítélet ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben kérte annak megváltoztatását és a kereset elutasítását. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelen jogi következtetésre jutott. Kifogásolta, hogy a felperes a keresetének jogalapját, jogcímét nem határozta meg, kereseti kérelmében kizárólag a Cstv. 38.§
(3), 57.§
(1)és 58.§
(1)bekezdésére utalt. Hangsúlyozta: a felperes hivatkozása szerint az alperes részére történt kifizetéssel a többi hitelező joga sérült az alperesi hitelező jogtalan előnyben részesítésével, mert a felszámolás alatt lévő felperes vagyonának csökkentésével a hitelezői követelések kielégítésének alapját vonta el. Ebből következően - álláspontja szerint - a Cstv. 40.§
(2)bekezdésében foglalt törvényi tényállást kellett volna megjelölnie a követelése jogcímeként. A Cstv. 40.§
(1)és
(2)bekezdése azonban az ilyen perindításra határidőt ír elő, ennek figyelembe vételével pedig a kereseti kérelem benyújtásával elkésett, mivel azt nem a felszámolást elrendelő végzés közzétételének (
- február 2.napja) időpontjától számított egy éven belül (hanem csak
- május 18-án) terjesztette elő az adós nevében a felszámoló. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg és helytálló az abból levont jogi következtetése is, ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 253.§
(2)bekezdése alapján helybenhagyta, annak helyes indokaira - a Pp. 254.§
(3)bekezdése alkalmazásával - ezúttal csupán hivatkozik. A fellebbezés kapcsán a másodfokú bíróság az alábbiakat emeli ki: Téves az alperes hivatkozása, mely szerint jelen esetben a Cstv. 40.§
(1)és
(2)bekezdésébe foglalt jogvesztő határidő elmulasztása miatt a felperesi igény már nem érvényesíthető. Jelen esetben a felperes nem a 2005. december 27-én megkötött két kölcsönszerződés érvényességét támadta meg, s nem e szerződések érvénytelenségéből eredeztetően kérte azok visszafizetését. A kölcsönszerződések érvényességét nem vitatta. Ebből következően a kölcsönszerződésből eredő alperesi igény jogcíme fennáll. A felszámolás kezdő időpontja előtt - amennyiben a visszafizetési határidő bekövetkezett - a felperesi ügyvezető rendelkezhetett volna annak banki átutalással történő visszafizetéséről. A feltárt tények alapján azonban megállapítható, hogy a visszafizetésre nem a felszámolás kezdő időpontja előtt, hanem azt követően került sor. E tényt hangsúlyozva hivatkozott a felperes arra, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a kölcsön visszafizetésére a csődtörvény rendelkezései értelmében már nem volt jogszabályi lehetőség. E körben a másodfokú bíróság osztotta a felperes és az elsőfokú bíróság jogi álláspontját. A Cstv. 4.§-ának, 34.§
(2)bekezdésének, 38.§
(3)bekezdésének és az 57., 58.§ainak megsértésével a felszámolás kezdő időpontja és közzététele közötti időszakban a felperes által az alperesi hitelező részére történő teljesítés - még ha az jogszerűen fennálló követelés kielégítésére történt is - jogellenes, mert a teljesítésre az adott időpontban és az adott módon már nem volt jogi lehetőség. A jogellenes vagyonmozgás egyúttal a Ptk. 361.§-ában szabályozott jogalap nélküli teljesítést is megvalósítja. A gazdagodás az alperesi hitelezőnél azzal következett be, hogy a csődtörvény által szabályozott kielégítési módhoz képest előnyben részesült, mert a hitelezői igény bejelentés regisztrációs díj befizetése nélküli és nem a csődtörvényben szabályozott kielégítési rangsorban és időpontban jutott kielégítéshez. A Cstv. 4.§
(1)bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartalma alatt szerez. Ebből következően a felszámolás kezdő időpontjától az adós vagyona, mint a felszámolás hatálya alá tartozó vagyon elsődleges rendeltetése az, hogy abból valamennyi hitelező a követeléséhez a csődtörvényben meghatározott szabályok szerint jusson hozzá. Ha ez a vagyon a felszámolás kezdő időpontja után csökken, annak következtében, hogy az egyik hitelező a csődtörvényben szabályozott eljárási renden kívül jut kielégítéshez, ez a teljesítés a többi hitelező rovására történik. Az alperes a visszaadást elrendelő bírósági határozat jogerőre emelkedésétől számított 40 napon belül jelentheti be igényét a Cstv. 37.§
(2)bekezdése értelmében a felszámolónak a felszámolási eljárásban és az így bejelentett hitelezői igénye vonatkozásában a csődtörvény szabályai szerint juthat később kielégítéshez. Az alperes által megnevezett jogcím törvényi tényállása a fentiektől eltérő esetet szabályoz. A csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi IL. törvény 40. §
(1)bekezdésének rendelkezése szerint: a tudomásszerzéstől számított 90 napon, de legfeljebb a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától számított 1 éven (korábban, a 2004 május 1-től 2006. június 30-ig hatályos rendelkezések szerint 180 napon) belül a hitelező, avagy az adós nevében a felszámoló a bíróság [6. §
(1)bekezdés] előtt keresettel megtámadhatja az adósnak
- a)a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző öt éven belül és azt követően megkötött, az adós vagyonának csökkenését eredményező szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha az adós szándéka a hitelező vagy a hitelezők kijátszására irányult, és a másik fél erről a szándékról tudott vagy tudnia kellett,
- b)a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző két éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet,
- c)a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző kilencven napon belül és azt követően kötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya egy hitelező előnyben részesítése, különösen egy fennálló szerződésnek a hitelező javára történő módosítása vagy biztosítékkal nem rendelkező hitelező számára biztosíték nyújtása. A fenti törvényhely
(2)bekezdése alapján a felszámoló az adós nevében az
(1)bekezdés szerinti határidőn belül visszakövetelheti az adós által a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző hatvan napon belül és azt követően nyújtott szolgáltatást, ha annak eredménye egy hitelező előnyben részesítése és a szolgáltatás nem minősül a rendes gazdálkodás körébe tartozó szolgáltatásnak. Hitelező előnyben részesítésének kiegyenlítése. minősül különösen valamely tartozás esedékesség előtti A csődtörvény fenti rendelkezései az adós fizetésképtelenségének bírósági megállapítása előtti időszakban megkötött olyan jogügyletek megtámadására adnak lehetőséget, amelyeknek a tárgya csalárd célzatú, a hitelezők megkárosítására vagy egyik hitelező előnyben részesítésére irányuló szerződés, jognyilatkozat. Az itt biztosított jogvédelem a hitelezők, illetve egyes hitelezők megkárosításának elhárítására szolgál. E szerződéseket a felszámolási eljárás kezdő időpontja előtt a már fizetésképtelenség helyzetében levő adós - a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezései szerint egyébként szabályosan - a szervezeti képviselője eljárásával köti meg. A Cstv. 40.§
(2)bekezdésének (
- május 1-től hatályos) beiktatására azért volt szükség, mert a hitelezők jogsérelme nem csak úgy valósulhat meg, hogy az adós az egyik hitelezőjével új szerződést köt, vagy jognyilatkozatot tesz, hanem úgy is, hogy egy fennálló szerződés alapján teljesít: például határidő előtt, főképp, ha a tartozás a felszámolás elrendelésének várható kezdő időpontja után válna csak esedékessé (erre utal az adott törvényhez kapcsolódó miniszteri indokolás is). Ezektől az esetektől függetlenül a felszámolás kezdő időpontja után az adós szervezeti képviselőjének az adós vagyonával való rendelkezése azért jogszabályba ütköző, mert sérti a Cstv. már hivatkozott 4.§, 34.§, 38.§ és 57-58.§-ai szabályait. Utóbbi esetben tehát a teljesítés visszakövetelésének jogalapja a felszámoló felszámolási vagyon feletti rendelkezési jogának, s a hitelezőket megillető kielégítési módnak a megsértésén alapul. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint ezekre az esetekre ezért a Legfelsőbb Bíróság EBH
- évi
- számú, valamint az EBH
- évi
- számú elvi döntéseiben megfogalmazott jogi álláspontjai továbbra is iránymutatóak. Az alperes pervesztessége folytán köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárás során felmerült költségét, melyet a Fővárosi Ítélőtábla a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ának
(2)és
(5)bekezdése alapján mérlegeléssel határozott meg. A megállapított ügyvédi díj tartalmazza az általános forgalmi adó mértékét is. Az alperes a Pp. 78.§
(1)és 79.§
(1)bekezdése alapján, továbbá a 6/1986. (VI. 24.) IM számú rendelet 13.§
(2)bekezdése értelmében köteles megfizetni a másodfokú eljárás feljegyzett illetékét is. Budapest,
- február
- Botka Lászlóné dr. s.k. a tanács elnöke dr. Volein Anna s.k. s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: dr. Csányi Terézia Katalin bíró