Gfv.30041/2013/6 – Kúria

(1),

1. LXXI. Tv.
2. §

(1),

1. LXXI. Tv.
2. §

(1)e) A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Gfv.VII.30.041/2013/

1. szám A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kelemen, Mészáros, Sándor & Társai Ügyvédi Iroda által képviselt O. Korlátolt Felelősségű Társaság I. rendű, az E. Korlátolt Felelősségű Társaság II. rendű, az U. Korlátolt Felelősségű Társaság III. rendű, és az Ó. Zártkörűen Működő Részvénytársaság IV. rendű, mint a Cs. tagjai felpereseknek a dr. Pataki Márta Krisztina jogtanácsos által képviselt B. alperes ellen választottbírósági ítélet érvénytelenítése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 15.G.41.021/2012/
2. számú jogerős ítélete ellen a felperesek részéről
3. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem alapján indult felülvizsgálati eljárásban meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi és a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Mellett Szervezett Választottbíróság VB/11199 számú ítéletét érvényteleníti. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesek, mint egyetemleges jogosultak részére 4.806.000 (Négymillió-nyolcszázhatezer) forint elsőfokú- és felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperesek, mint a Cs. tagjai és B. között
4. április 11-én megbízási szerződés jött létre a „Budapesti Központi Szennyvíztisztító Telep és Kapcsolódó Létesítményei" építési beruházás Műszaki ellenőri/Mérnöki feladatainak ellátására. A szerződés 12.iii pontja szerint „bármely vita eldöntésére, amely a jelen Szerződésből vagy azzal összefüggésben, annak teljesülésével, megszegésével, érvényességével vagy értelmezésével kapcsolatban keletkezik, a szerződő felek alávetik magukat a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (székhelye: Budapest) mellett szervezett Állandó Választottbíróság kizárólagos és végleges, valamint végrehajtandó döntésének azzal, hogy a Választottbíróság a saját Eljárási Szabályzata szerint jár el." A szerződés teljesítése során a felperesek számos olyan feladatot is elvégeztek, amely a Megbízási Szerződés alapján nem lett volna kötelezettségük. Ezt a szerződés teljesítésének ideje alatt több alkalommal is jelezték az alperesnek, illetve képviselőjének. A többletmunkák teljesítését az alperes is elismerte, és a nevében eljáró E. Kft. a mérnöki pótmunkák közbeszerzési eljárásának előkészítését megkezdte az elfogadhatónak ítélt pótmunkák vonatkozásában. Ezt követően többszöri egyeztetés után az alperes közölte
5. december 28-án, hogy jogalap, jogcím hiányában nem tartja teljesíthetőnek a felperesek igényét. A felperesek (egyben választottbírósági felperesek)
6. június 20-án kelt keresetükben kérték, hogy a Választottbíróság kötelezze az alperest (egyben választottbírósági alperest) az általa korábban elismert, a keresetlevélben pontosan megjelölt munkák ellenértékének, 382.000 euronak, és késedelmi kamatainak a megfizetésére. Előadták, a kereseti kérelem azon alapul, hogy „a felek megbízási szerződése nem foglalja magában az F/3 alatt csatolt kimutatásban foglalt munkák elvégzését. Ezen mellékletben felsorolt munkák egy része vállalkozási, más része megbízási jellegű munkavégzést igényelt a felperesektől. A felperesek annak ellenére, hogy nem képezte a szerződésben rögzített feladatukat, elvégezték az alperes részére az F/
7. alatti mellékletben foglalt munkákat" és ezek ellenértékének a megfizetésére kérték kötelezni az alperest. A választottbírósági eljárásban az alperes ellenkérelmében érdemben perbebocsátkozott. A per első tárgyalásáról készült jegyzőkönyv szerint (
8. november 9.): „Eljáró tanács elnökének kérdésére a felek egybehangzóan közlik, hogy a Választottbíróság hatáskörével kapcsolatban észrevételük, kifogásuk nincs." A Választottbíróság a bizonyítási eljárás lefolytatását követően,
9. február 22-én tartott tárgyalásán végzésében összefoglaló álláspont kifejtésére kérte fel a feleket, valamint felkérte az alperest, hogy nyilatkozzon: „a felek közötti szerződésben az erre a szerződésre nézve megállapított választottbírósági kikötésen túl elfogadja-e a választottbíróság hatáskörét." (Választottbírósági ítélet
10. oldal
11. bekezdés). Az alperes összefoglaló véleményében kifejtette, hogy a felperesek által többletszolgáltatásnak minősített szolgáltatás a felpereseknek a megbízási szerződésen alapuló kötelezettsége volt, a szerződésen kívüli tevékenységre nézve a Választottbíróság hatáskörét nem fogadta el. A felperesek összefoglaló véleményükben hangsúlyozták, hogy a keresetüket az eljárás során nem változtatták meg. Azzal, hogy az alperes védekező iratában nem emelt hatásköri kifogást, illetve az első tárgyaláson kifejezetten elfogadta a Választottbíróság hatáskörét, az a szerződésben nem szereplő munkák ellenértékének elbírálása tekintetében is fennáll. A Választottbíróság VB/
12. számú ítéletében a felperesek keresetét elutasította, és a választottbírósági díjat 5.888.838 Ftban állapította meg azzal, hogy azt a felperesek kötelesek viselni, s 30 napon belül 1.000.000 Ft jogi képviseleti díjat kötelesek megfizetni az alperesnek. Az ítélet indokolásában kifejtette, hogy a felek által kötött szerződés alapján a felperesek igénye az alperessel szemben megalapozatlan, mert a felek közötti szerződés a keresetlevélben ismertetett munkákat nem tartalmazta, és e munkákra formális szerződésmódosítás nem jött létre a felek között. Ugyanakkor megállapíthatónak találta, hogy a felperesek anyagi ellenszolgáltatásra vonatkozó igénye további bizonyítás után esetleg megalapozott lehet - de nem a perbeli szerződés alapján. Kifejtette a Választottbíróság, hogy a kereskedelmi választottbíróság eljárása alapvetően szerződéseken alapul, a szerződéses jog az alapja és nem a deliktuális, illetve kvázi deliktuális tényállások. A jogalap nélküli gazdagodáson, vagy a Ptk. 6.§-án alapuló követelés tipikusan a rendes bíráskodás tárgya. A felperes a felek közötti megbízási szerződésben foglalt választottbírósági kikötés alapján adta be keresetét és szerződéses jogalapon perelt, illetve az alperes is a szerződés alapján védekezett. Ezért amikor a Választottbíróság észlelte, hogy „szerződésen túli tevékenység ellenértékéről van szó, tisztázni kellett, hogy a felek az általuk kötött szerződésen kívül is elfogadják-e a Választottbíróság hatáskörét." Ezt ugyanis a Választottbíróságnak hivatalból, az egész eljárás során vizsgálnia kell. Ugyanakkor az Eljárási Szabályzat 1.§-a alapján elvileg mód van a szerződésen kívül keletkezett vita eldöntésére is, amennyiben a felek a választottbírósági szerződés hatályát erre az eljárás során kiterjesztik. A Választottbíróság figyelembe vette, hogy a felperesek mindvégig a Ptk. megbízási, illetve vállalkozási szerződésre vonatkozó rendelkezéseiben jelölték meg keresetük jogalapját és nem hivatkoztak jogalap nélküli gazdagodásra, vagy utaló magatartásra. Ezért meg kellett állapítania, hogy az alperes ezek tekintetében is elfogadja-e a Választottbíróság hatáskörét, mert nem lett volna tisztességes eljárás, ha a keresettel szemben végig szerződéses alapon védekező alperest - azon az alapon, hogy perbe bocsátkozott és védekezésben, illetve az első tárgyaláson nem kifogásolta a Választottbíróság hatáskörét - automatikusan áttérve szerződésen kívüli tényállásra, esetlegesen marasztalja. Mivel az alperes felhívásra „a szerződésen kívüli, kvázi deliktuális tényállások tekintetében nem fogadta el a választottbírósági hatáskört, nem volt helye további bizonyítás lefolytatásának sem a jogalap, sem pedig felperesi igény összegszerűsége tekintetében". Kiemelte, hogy formális szerződésmódosítás hiányában, szerződéses alapon a felperesek keresete alaptalan, ezért azt elutasította, azonban ítélete nem képez res iudicata-t az esetlegesen rendes bírói úton érvényesíthető, nem a perbeli szerződésből eredő felperesi követelések tekintetében. A felperesek nyújtottak be keresetet, melyben kérték a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését a választottbíráskodásról szóló
13. évi LXXI. törvény (Vbt.) 55.§

(1)bekezdés e) pontja, valamint 55.§

(2)bekezdés b) pontja alapján, továbbá az alperes kötelezését a perköltség viselésére. A Vbt. 55.§

(1)bekezdés e) pontjára hivatkozással kért érvénytelenítés körében hangsúlyozták, hogy a választottbírósági eljárásban benyújtott keresetüket nem változtatták meg az előterjesztés óta. A felek között létrejött megbízási szerződésben írt választottbírósági kikötés minden tekintetben kiterjedt a perbeli jogvitára, hiszen azzal összefüggésben keletkezett és annak eldöntéséhez a szerződés értelmezése is szükséges. Kiemelték, hogy az alperes a kereseti kérelem ismeretében az első választottbírósági eljárási tárgyaláson elfogadta a Választottbíróság hatáskörét, érdemi védekezésében nem terjesztett elő hatásköri kifogást. Hivatkoztak a Vbt. 6.§-ára, 24.§

(3)bekezdésére azzal, hogy az abban foglalt rendelkezések alapján az alperes az eljárás későbbi szakaszában hatásköri kifogást már nem terjeszthetett volna elő. érelmezték, hogy a Választottbíróság az ítéletével gyakorlatilag elzárta őket minden jogérvényesítéstől, mert igényüket a Vbt. 58.§a, a Pp. 229.§-a és 130.§

(1)bekezdés d) pontja alapján a rendes bíróság előtt sem érvényesíthetik. A Vbt. 55.§

(2)bekezdés b) pontja alapján a közrendbe ütközőnek azért állították a Választottbíróság ítéletét, mert az ítélet szerint a felperesek elvégezték a munkájukat, de az érte járó díjat a bíróság nem ítélte meg nekik (Ptk.201. §

(1)bekezdés). A választottbírósági ítéletben foglaltakkal ellentétben, a Ptk.216.§

(1)bekezdése szerint, nem zárta ki semmi, hogy a keresetben megjelölt egyes munkákra akár szóban, vagy ráutaló magatartással szerződés jöjjön létre a felek között. A Választottbíróság alaptalanul állapította meg, hogy a keresetben megjelölt munkákkal kapcsolatban közbeszerzési kényszer állt volna fenn, mert az ehhez szükséges bizonyítási eljárást nem folytatta le. Végül azzal, hogy a Választottbíróság mellőzte a felperesek bizonyítási indítványainak teljesítését, elzárta őket attól, hogy keresetük alátámasztására további bizonyítékot tárjanak fel. Az alperes kérte a kereset elutasítását és a felperesek perköltségben való marasztalását. Hangsúlyozta, hogy kezdetben azért nem emelt kifogást a Választottbíróság hatáskörével szemben, mert a felperesek igényüket megbízási jogviszonyból eredő igényként terjesztették elő. Az alperesnek a Választottbíróság felhívását követően előterjesztett kifogása nem abszolút, hanem relatív hatályú volt, kizárólag a vállalkozási jogviszonyra vonatkozó kérdések vizsgálatára szorítkozott. A Vbt. 24.§

(1)bekezdése alapján a Választottbíróság maga dönt hatásköréről, s az ítélet a magyar közrendbe sem ütközik. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította és kötelezte a felpereseket egyetemlegesen 1.270.000 Ft perköltség alperesnek történő megfizetésére. Álláspontja szerint a felek közötti megbízási szerződésből eredő jogviták elbírálására a Választottbíróság a Vbt.24.§

(1)bekezdése alapján megállapította hatáskörét. A Választottbíróság jogi álláspontjának kialakítására tartozó kérdésnek minősítette, hogy a Választottbíróság szerint a felperesek a keresetben megjelölt munkákat nem a megbízási szerződés alapján végezték el. „Ezzel a Választottbíróság eljárása nem terjeszkedett túl a felek választottbírósági szerződésén. A Választottbíróságnak az anyagi és eljárásjogi szabályok értelmezésével kialakított jogi álláspontját és ennek következtében érdemi döntését érintő kérdés, hogy a Választottbíróság a kereseti követelést nem tartotta a megbízási szerződéssel összefüggőnek." A Választottbíróság kifejtette azt az álláspontját, hogy a megbízási szerződés alapján a felperesek által elvégzett többletmunkákért ellenérték nem járhat, s azt is megindokolta, hogy a felperesek további bizonyítási indítványait miért mellőzte. Rámutatott arra, hogy a rendes bíróság nem bírálhatja felül a Választottbíróság jogi álláspontját, érdemi döntését, és a Választottbíróság ítéletének esetleges jogszabálysértő rendelkezése nem alapozza meg a választottbírósági ítélet közrendbe ütközését. Mindezek figyelembe vételével megállapította, hogy a Választottbíróság eljárása megfelelt a választottbírósági megállapodásnak és az ítélete nem ütközik a közrendbe. A felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet ellen, melyben elsődlegesen kérték - tartalmában - annak hatályon kívül helyezését és a keresetüknek megfelelő határozat meghozatalát, valamint az alperes perköltségben való marasztalását. Másodlagosan kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra történő utasítását. Állították, hogy a jogerős ítélet sérti a Vbt. 55. §

(1)bekezdés e) pontját, a

(2)bekezdés b) pontját, a Pp. 213.§

(1)bekezdését, 221.§

(1)bekezdését és 24.§

(1)bekezdését. A felülvizsgálati kérelem részletes indokolásában kifejtették, hogy a jogerős ítélet érdemben egyik kereseti kérelmükkel sem foglalkozott. A Vbt. 55.§

(1)bekezdés e) pontja alapján előterjesztett kereseti kérelmet meg sem említi, ezzel sérti a Pp. 213.§

(1)bekezdését. Álláspontjuk szerint a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének, ugyanis az ítéletből teljesen hiányzik azon körülmények megjelölése, amelyeket a bíróság a mérlegelésénél irányadónak vett, illetve amely miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak. Iratellenesnek, ellentmondásosnak is állították a jogerős ítéletet. A Vbt. 55.§

(1)bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok körében megismételték a keresetben kifejtetteket, mert álláspontjuk szerint azt az elsőfokú bíróság nem bírálta el. Azzal érveltek, hogy a Választottbíróság a felek szerződésével kapcsolatos minden kérdés tekintetében rendelkezett hatáskörrel, egyrészt a felek választottbírósági kikötésére, másrészt az alperes védekezésére és perbe bocsátkozására tekintettel. Ezért a felperes keresetét valamennyi lehetséges jogcím tekintetében a szerződéssel összefüggésben a Választottbíróságnak el kellett volna bírálnia. Sérelmezték továbbá, hogy a Vbt. 55.§

(2)bekezdés b) pontjára alapozott keresetüket az elsőfokú bíróság érdemben nem értékelte. E körben megismételték és részletesen indokolták a keresetlevélben kifejtett álláspontjukat. Jogszabálysértésként jelölték meg azt is, hogy a jogerős ítélet nem a Pp.123.§-ban meghatározott megállapítási kereset alapján, hanem a választottbírósági eljárásban érvényesített összeg alapján állapította meg a peres eljárás illetékét. Álláspontjuk szerint az érvénytelenítésre vonatkozó kereseti kérelem esetében nem lehet megállapítani a követelés értékét, mert az nem az érvénytelenítési pernek, hanem az alapeljárásnak - a választottbírósági eljárásnak a tárgya. A peres eljárás illetékét ennek megfelelően rótta le a felperes, ennek ellenére a munkadíj megítélésekor az ítélet a felperesi követelést vette alapul, s ezzel jogszabályt sértett. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában való fenntartását. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. §

(2)bekezdése alapján. Elsőként megállapította, a felperesek felülvizsgálati kérelmükben alaptalanul állították, hogy a Vbt. 55.§

(1)bekezdés

1. e)pontjára alapított keresetüket az elsőfokú bíróság nem bírálta el. A jogerős ítélet indokolási részében nyilvánvaló elírás történt és az elsőfokú bíróság
2. f)pontként hivatkozott a Vbt. 55.§

(1)bekezdés e) pontjára, melyet tartalmilag helyesen ismertetett. Ugyanakkor azonban az indokolásban - tartalmában - foglalkozott a megjelölt érvénytelenítési okkal, csak a keresetet ebben a tekintetben nem találta alaposnak. Érdemben vizsgálva a felülvizsgálati kérelemben előadottakat a Kúriának elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a bíróság jogerős ítéletében a Vbt. 55.§

(1)bekezdés e) pontjában megjelölt érvénytelenítési ok megvalósulása ellenére utasította-e el a keresetet. E körben a Kúria a felülvizsgálati kérelmet megalapozottnak találta az alábbi indokok miatt: A Vbt.55.§

(1)bekezdés e) pontja szerint a fél keresettel az ítélet érvénytelenítését kérheti a bíróságtól, ha a választottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának - kivéve, ha a megállapodás ellentétes e törvény kötelezően alkalmazandó szabályával -, vagy ilyen megállapodás hiányában nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek. A Vbt.24.§

(1)bekezdése szerint a választottbíróság saját hatásköréről - beleértve bármely, a választottbírósági szerződés létezését vagy érvényességét érintő kifogást - maga dönt. A Vbt.25.§

(1)bekezdése értelmében a választottbíróság a 24.§-ban említett kifogásokról, akár a kifogás felmerülésekor, akár az érdemben hozott határozatban dönthet. A hivatkozott rendelkezések értelmében tehát a választottbíróságnak a hatásköri kifogásról, hatáskörének fennállásáról (hiányáról) mindenképpen döntenie kell. A Választottbíróság Eljárási Szabályzata 44. §

(2)bekezdés e) pontja szerint végzést hoz az eljáró tanács az eljárás megszüntetéséről abban az esetben, ha megállapítja saját hatáskörének hiányát. A Választottbíróság keresettel támadott ítélete rendelkező részéből nem állapítható meg, hogy a kereset valamely részében a Választottbíróság eljárást megszüntető határozatot hozott volna, az ítélet rendelkező része a teljes kereset elutasítását tartalmazza. A választottbírósági iratok között nincs nyoma annak, hogy a Választottbíróság alakszerű határozattal megszüntette volna az eljárást a keresetnek abban a részében, melynek elbírálására a hatáskörét nem találta megállapíthatónak. Ezért a Választottbíróság ítéletének rendelkező része és indokolása ellentmondást tartalmaz. Nem állapítható meg egyértelműen a keresetet elutasító ítéleti döntés terjedelme, melyhez a Vbt.58.§-a értelmében jogerő hatás fűződik. [EBH2009.1969.] Ezért helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy a Választottbíróság eljárása nem felelt meg a felek megállapodásának, mert az az Eljárási Szabályzat 44.§

(2)bekezdés e) pontjába ütközik, továbbá nem felelt meg a Vbt. rendelkezésének, mert a Vbt. 24.§

(1)bekezdésében és 25.§

(1)bekezdésében foglaltakat figyelmen kívül hagyva nem döntött a hatáskör hiányáról, csupán indokolásában utalt arra. Rámutat a Kúria arra, hogy a Vbt. szabályai szerint, ha a Választottbíróság a hatáskörének hiányát állapítja meg, döntése ellen nem lehet a bírósághoz fordulni. [EBH2004.1139.] E rendelkezés összhangban van azzal az elvvel, mely szerint a hatáskörről való döntés elsődlegesen a Választottbíróság joga. E jog azonban egyben kötelezettség is, mert ennek teljesítése hiányában a fél, illetve a rendes bíróság nincs abban a helyzetben, hogy egyértelműen megállapítsa a fél kereseti kérelme mely része érvényesíthető az állami (rendes) bíróság előtt. Mindezek alapján a Kúria megállapította, hogy a Vbt.55.§

(1)bekezdés e) pontja szerinti érvénytelenítési ok fennáll, ezért jogszabálysértő a keresetet elutasító jogerős ítélet. Miután a közrendbe ütközés (Vbt.55.§

(2)bekezdés b) pont) az ítélet tartalma alapján vizsgálható, és a Kúria a Választottbíróság ítéletét eljárási okból találta érvényteleníthetőnek, ezért a közrendbe ütközés megvalósulását a továbbiakban nem vizsgálta. A kifejtett indokok miatt a Kúria a Pp. 275.§

(4)bekezdése alapján a jogszabálysértő jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a Vbt. 55.§

(1)bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok megvalósulása miatt a Választottbírósági ítéletet érvénytelenítette. A felperesek felülvizsgálati kérelme alapos volt. A pervesztes alperes a Pp. 270.§

(1)bekezdése folytán alkalmazandó Pp.78.§

(1)bekezdése alapján köteles megfizetni a felperesek elsőfokú eljárással, és a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a felperesek jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból és az elsőfokú eljárásban lerótt 36.000 Ft, illetve a felülvizsgálati eljárásban lerótt 3.500.000 Ft illetékből áll. A Kúria az illeték mértékét az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.törvény (Itv.) 40. §

(3)bekezdésének figyelembe vételével állapította meg, és ezt vette irányadónak az ügyvédi munkadíj összegének meghatározásánál is. Az ügyvédi munkadíjat a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3.§ (a)-c) pontjai,

(5)-

(6)bekezdése és 4/A.§-a alapján állapította meg, figyelemmel a kifejtett ügyvédi tevékenységre is. Budapest,

1. július
2. . Török Judit sk. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea sk. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró