A határozat elvi tartalma: Felülvizsgálati eljárásban nincs helye a bizonyítékok felülmérlegelésének. (2006/112/EK tanácsi irányelv
- cikk,
- cikk.) A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.V.35.474/2013/5.szám A Kúria dr. Szabó István ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kecskeméti Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- április
- napján kelt 1.K.26.844/2013/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a í t é l e t e t: A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi 1.K.26.844/2013/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, alperesnek 100.000 perköltséget. hogy 15 napon belül (egyszázezer) forint Bíróság fizessen meg az felülvizsgálati Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen államnak 928.300 (kilencszázhuszonnyolcezer-háromszáz) felülvizsgálati eljárási illetéket. meg az forint Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. I n d o k o l á s A felperes a
- I. negyedévi általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában előző időszakról beszámítható csökkentő tételként 9.682.000 Ft áfát szerepeltetett. A W. Kft. (a továbbiakban: Kft.)
- december 4-i teljesítésű, „gépjármű assistance szolgáltatás
- évben szerződés szerint" megnevezésű számlájára alapítottan 37.131.000 Ft adóalapra 9.283.000 Ft áfát helyezett levonásba. Az adóhatóság a felperesnél
- I. negyedévére áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 9.283.000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, 4.641.000 Ft adóbírságot szabott ki, 381.000 Ft késedelmi pótlékot számított fel. Érdemi döntését azzal indokolta, hogy a Kft. által felperes felé kibocsátott, a felperes által adólevonási jog alapjául felhasznált számla nem valós gazdasági eseményt tartalmaz, adótartalma levonásának célja a felperes adófizetési kötelezettségének csökkentése volt. Az alperes a
- március
- napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatának indokolása szerint a Kft. számlája nem dokumentálja hitelesen a gazdasági eseményt, nem alkalmas annak alátámasztására, hogy a számlán feltüntetett szolgáltatásnyújtás a felek között ténylegesen megvalósult volna. Az elsőfokú adóhatóság megalapozott és jogszerű döntést hozott, a felperes nem járt el a tőle elvárható körültekintéssel, mivel olyan számlát fogadott be, amelyen feltüntetett gazdasági esemény a valóságban a bizonylaton szereplő felek között nem ment végbe. A felperes keresetében az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását kérte, eljárási és anyagi jogszabálysértésekre hivatkozott. Kifejtette, hogy a Kft. számlája valós gazdasági eseményről került kibocsátásra, adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta, jóhiszeműen, kellő körültekintéssel járt el. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a Kft. olyan szolgáltatásnyújtásra vállalt kötelezettséget, amelynek teljesítéséhez nem rendelkezett személyi és tárgyi feltételekkel. A felperes a szerződéskötés és az adóköteles tényállás kapcsán nem járt el kellő gondossággal, a peres eljárás során sem tudta bizonyítani, hogy adólevonási jogát jogszerűen gyakorolta volna. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte hatályon kívül helyezését, kereseti kérelme szerinti döntés meghozatalát. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak meg kellett volna állapítania az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
- §
(6)bekezdésében, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §
(1)bekezdésében foglaltak megsértését. Hivatkozott „elmaradt bizonyítási eljárásra, a bizonyítékok jogszerűtlen kizárására, a bizonyítékok okiratellenes értékelésére", és arra, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) perbelihez hasonló ügyekben hozott ítéleteit. Hangsúlyozta, hogy a Kft. által felé kibocsátott számla valós gazdasági eseményről készült, a számlában feltüntetett adatok valódiságáért pedig nem ő, mint jóhiszemű befogadó, és kellő körültekintéssel eljáró adózó, hanem a számlakibocsátó a felelős, ezért az adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A felülvizsgálati eljárás során - rendkívüli jogorvoslati jellege miatt - nincs helye bizonyítás feltételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek. A Kúria a Polgári perrendtartásról szóló
- évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.)
- § értelmében a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet.(BH2002.29., BH2012.179.). Ítéleti tényállás kapcsán jogszabálysértés csak akkor állapítható meg, ha az hiányos, iratellenes, avagy téves, okszerűtlen, a logika szabályainak ellentmondó tényeket, ténybeli következtetéseket rögzít. Nem állapítható meg iratellenesség azon a címen, hogy a fél álláspontja valamely bizonyíték bizonyító ereje tekintetében nem azonos a bíróságéval, ez ugyanis nem iratellenességre utal, hanem a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire a rendkívüli jogorvoslati eljárás során nincs lehetőség. Az Art.
- §-a értelmében a bírósági felülvizsgálat tárgya az adóhatóság másodfokú jogerős határozata, amit a bíróság csak jogszabálysértés esetén változtathat meg, vagy helyezhet hatályon kívül. Az alperes határozata pedig - a felperesi érveléssel ellentétben - megfelel a Ket.
- §
(1)bekezdés e) pontjában foglaltaknak. Tartalmaz tényállást, ismerteti, mégpedig részletesen, táblázatba foglalva, hogy miért nem fogadja el a felperes fellebbezésében előadottakat, és egyértelműen rögzíti, hogy az elsőfokú határozatot megalapozottnak és jogszerűnek tartja. Az elsőfokú bíróság iratszerűen mutatott rá arra, hogy a közigazgatási eljárás során a felperes képviselőjének meghallgatására azért nem került sor, mert teljes körű meghatalmazást adott Nagy Erikának. A meghatalmazott személyt az adóhatóság eljárása során az ügylet tisztázása céljából nyilatkoztatta, ezért a felperes által adott teljes körű meghatalmazásra figyelemmel jogszabálysértést nem követett el. az adóhatóság eljárási Iratszerű a határozatoknak az a megállapítása is, mely szerint a Kft. olyan szolgáltatás nyújtására vállalt kötelezettséget, amely teljesítéséhez szükséges feltételekkel (pl. járművek, személyzet, szaktudás…stb.) nem rendelkezett, e gazdasági társaság fő tevékenysége lakó- és nem lakóépület építése volt. A Kft.-nél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat adatai szerint amelyek megdöntésére alkalmas bizonyítást a felperes a közigazgatási és a peres eljárás során sem ajánlott fel - a társaság tisztségviselői, csupán közvetítői szerepükről nyilatkoztak, annak ellenére, hogy a kibocsátott számlán, teljesítés igazoláson, a keretszerződésben nem közvetítés szerepel, és a közigazgatási eljárás során a Kft., illetve a felperes nem tudott megnevezni gépjármű assistance szolgáltatásban közreműködőket, üzleti partnereket, és egyáltalán nem merült fel olyan adat, amely alvállalkozói munkavégzésre utalt volna. Az alperes tehát eleget tett az Art.) 97.§-a szerinti kötelezettségének. A felperes csak a peres eljárás során hivatkozott arra, hogy a Kft. alvállalkozóval dolgoztatott, mely előadás alátámasztása érdekében indítványozott bizonyítást az elsőfokú bíróság lefolytatta. Az első fokú bíróság elvégezte minden egyes közigazgatási és peres eljárás során felmerült adat, tény, körülmény, bizonyíték értékelését, e tevékenysége teljes körű, okszerű, és megfelel a logika szabályainak is. A Pp. 164. §
(1)bekezdése alapján eljárva helytállóan mutatott rá arra, hogy a felperes nem tudta bizonyítani a számla szerinti szolgáltatás tényleges megtörténtét az adóhatósági bizonyítékokkal szemben a peres eljárás során sem. Kiemeli e körben a Kúria a következőket: A keretszerződésben vállalt, illetve leszámlázott szolgáltatás tekintetében a rendelkezésre álló adatok szerint egyetlen egy konkrét teljesítés sem nyert igazolást. A kizárólag peres eljárás során hivatkozott alvállalkozói teljesítés kapcsán meghallgatott tanúk írásbeli szerződésre hivatkoztak, de erre vonatkozó dokumentum nem került becsatolásra. A felperes felülvizsgálati kérelme tartalmát tekintve a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul, amire azért nem kerülhetett sor, mert a jogerős ítéletben megállapított tényállás jogszerű és az ítélet tekintetében - az előzőekben részletezettek miatt - teljesültek a Pp. 206. §
(1)bekezdésében, 221. §
(1)bekezdésében foglalt eljárási jogszabályi feltételek. Alaptalan az a felperesi előadás is, mely szerint az érdemi döntés a nemzeti és közösségi jogi rendelkezések téves értelmezésén, illetve alkalmazásán alapulna. Az adólevonási jog ugyanis nemcsak a nemzeti jogszabályok, tehát az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 120. §
(1)bekezdés a) pontja, 127. §
(1)bekezdés a) pontja, hanem a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló
- (XI.28.) 2006/112/EK tanácsi irányelv
- és
- cikke értelmében is valós ügyletekhez, tényleges teljesítéshez kapcsolódhat. A számla szerinti felek között, számla szerinti módon ténylegesen, valóságban végbe nem ment gazdasági eseményről kibocsátott számla alapján az adólevonási jog nem gyakorolható, ilyen esetben fel sem merülhet a kellően körültekintő magatartás vizsgálata. Megjegyzi egyben a Kúria azt is, hogy a felperes által hivatkozott C-324/
- és a C-80/
- és C142/
- számú ügyek tényállása egyébként sem azonos a jelen ügyben megállapítható tényállással. E körben kiemeli a C-80/
- és C142/
- számú ítélet
- pontját, mely szerint a levonási jog alátámasztására hivatkozott ügyleteket az EUB előtti ügyben teljesítették, tehát a levonási jog keletkezése és gyakorlása tekintetében előírt tartalmi, formai követelmények megvalósultak. Jelen ügyben továbbá az adólevonási jog gyakorlásának megtagadására nem a számlakibocsátó egyéni vállalkozói igazolványával, az általa foglalkoztatott munkavállalók bejelentésével kapcsolatos kötelezettségek megszegése miatt került sor, így ez az ügy nem azonosítható a C-324/
- számúval. A kifejtettekre figyelemmel a Kúria azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelem által vitatott körben nem sért eljárási, illetve anyagi jogszabályt, ezért azt a Pp.
- §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperes a Pp. 270. §-a folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a felülvizsgálati perköltség megfizetésére. A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. §
(1)bekezdésében és a 6/
- (VI.26.) IM rendelet
- §
(2)bekezdésében foglaltakon alapul. Budapest,
- március
- Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró