Bfv.1094/2013/5 – Kúria

(1)bekezdés,

(2)bekezdés b), c) pont] miatt emelt vád alól felmentette. A bejelentett fellebbezés alapján másodfokon eljáró Miskolci Törvényszék a

1. január
2. napján kihirdetett 1.Bf.1327/2012/
3. számú végzésével az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a magánvádló jogi képviselője útján felülvizsgálati indítványt terjesztett elő a Be.
4. §-ának

(1)bekezdés a) pontjában foglalt okra hivatkozással. Az indítvány - az irányadó tényállással egyetértve - kifejtette, hogy a bíróságok tévedtek, amikor a „Persona non grata” kifejezést olyanként értelmezték, hogy az nem alkalmas a becsület csorbítására. Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok által idézett bírói gyakorlat sem irányadó a folyamatban volt büntetőügyben. A terhelt magatartásával az emberi becsületet azzal sértette, hogy általánosságban határozta meg a fényképen szereplő személyt nemkívánatosnak, és ezzel mindenről, és mindenkire kiterjedően értelmezést adott a kijelentésnek. Végül az indítvány álláspontja alátámasztására szintén a bírói gyakorlat döntéseire hivatkozott. Indítványozta a megtámadott határozat megváltoztatását, a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítását és vele szemben joghátrány alkalmazását. A Kúria a nyilvános ülésén a magánvádló jogi képviselője felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. Kifejtette, hogy a „Persona non grata” kifejezés két évezrede ismert, elterjedt a köztudatban, és ha valaki a jelentésével tisztában van, azt negatív értelemben fogja fel. A fénykép a közterületről jól látható helyen volt elhelyezve, ily módon alkalmas volt a becsület csorbítására. A terhelt védője felszólalásában indítványozta, hogy a Kúria a megtámadott határozatot hatályában tartsa fenn. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok helyesen értelmezték a kijelentés tartalmát. A sérelmezett kifejezés csupán jelzős szerkezet, nem alkalmas olyan tényállás megállapítására, amely a rágalmazás bűncselekményét valósítaná meg. A felülvizsgálati indítvány nem megalapozott. Az eljárt bíróságok okszerűen és törvényesen állapították meg, hogy a terhelt cselekménye nem volt alkalmas a rágalmazás bűncselekményének megállapítására. A Kúria megjegyzi, hogy már feljelentés megtétele is vizsgálat tárgya volt, hisz a magánvádló tisztában volt azzal, hogy ténylegesen ki lakik az ingatlanban, ki lehetett az, aki a sérelmezett fényképet a felirattal kihelyezte. Ennek ellenére is ismeretlen tettes ellen tett feljelentést. A Be. 173. §-ának

(3)bekezdésére figyelemmel azonban a magánindítványt a Kúria is joghatályosnak fogadta el. Az 1978. évi IV. tv. 179. §-ának

(1)bekezdése alapján a rágalmazás bűncselekményét az követi el, aki valakiről, más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, vagy híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ. A rágalmazás tehát tény állítását feltételezi. Jogi értelemben tények az emberi cselekedetek, meghatározott magatartások tanúsítása, és bármilyen egyéb megtörtént esemény, történés, végül a szubjektív tudatállapot létezése. Az elkövetési magatartások közül tényállításon az olyan nyilatkozatot kell érteni, amelynek tartalma valamely, a múltban megtörtént, vagy a jelenben történő esemény, jelenség, vagy állapot. A tényállításnak az is feltétele, hogy a sértett magatartását a becsület csorbítására alkalmas módon, és egyedileg, felismerhetően határozza meg; ezzel szemben az általánosságban használt, és határozott tényállítást nem tartalmazó kifejezések - annak ellenére, hogy takarnak bizonyos tényállítást is - a magatartásra vonatkozó konkrét utalás hiányában nem alkalmasak a rágalmazáshoz szükséges tényállítás megállapítására. A második elkövetési magatartás a híresztelés, a mások által tett tényállításnak továbbadását, közvetítést jelenti. Olyan tényközlés tehát, amelynél határozottan kifejezésre jut, hogy az nem a híresztelő saját tudomásán alapszik. Végül a tényre közvetlenül utaló kifejezés nem az egész ténynek a leírása, elmondása, hanem valamely tényből egy jellemző mozzanatnak olyan kiemelése, vagy továbbítása, amelyből - különösképpen az előzmények ismeretében - logikailag az egész történésre, eseményre lehet következtetni. Ilyen esetben állapítható meg, hogy egy-egy szó, vagy jelző is közvetlenül utalhat valamely tényre. Sem a magánvádló feljelentése, sem a felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás azonban nem tartalmaz semmilyen megállapítást vagy összefüggést, amely a „Persona non grata” kifejezés mögötti bármely, az előzőekben jellemzett tényre vonatkozna. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a rágalmazó tényállításnak egyrészt a becsület csorbítására kell alkalmasnak lennie, másrészt nem a sértett szubjektív értékítéletének egyéni megítélésének, érzelmi beállítottságának, vagy esetleges érzékenységének van jelentősége, hanem annak, hogy a tényállítás az objektív értelmezés alapján, és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására. A „Persona non grata”, mint a jogi képviselő által is megjelölt kétezer éve negatív tartalmat magában hordozó kifejezés csak akkor alkalmas a rágalmazás bűncselekményének megállapítására, ha az egyértelműen a törvényi tényállásban megjelölt valamely tényállítással kapcsolatban hangzik el. Ilyen azonban a feljelentésből, illetve a tényállásból nem állapítható meg. A bírói gyakorlat következetes annak megítélésében, hogy a rosszalló értékítéletet magában foglaló kifejezés nem alkalmas a bűncselekmény megállapítására (BH 1995.77.). A magánvádló által sérelmezett kifejezés azonban nélkülözi a közfelfogás szerint is durva, gyalázkodó jelleget, tartalmára nézve ezért nem alkalmas a magánvádló társadalmi megbecsülésének csorbítására. Ily módon sem a rágalmazás, sem a becsületsértés szempontjából tényállásszerű tényállítás, vagy kifejezés használata a terhelt részéről nem történt. Összefoglalva tehát a feljelentés tárgyát képező kijelentés nem közvetlenül a feljelentő konkrét magatartásával volt kapcsolatos. Ilyenre maga a feljelentés sem utalt. A törvény azokat a becsületérzést sértő magatartásokat, tényállításokat, illetve becsmérlő szidalmazásban, durva tapintatlanságban és ízléstelen gesztusokban megnyilvánuló magatartásokat rendeli büntetni, amelyek alkalmasak az emberi becsület jelentősebb sérelmének megállapítására. Enélkül azonban legfeljebb a szabálysértési felelősségre vonásra kerülhet sor. Ily módon tehát, a kétséget kizáróan pejoratív tartalmú „Persona non grata” kifejezés nem tekinthető becsmérlő kijelentésnek. A Kúria ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta. A Be. 3. §-ának

(4)bekezdése a Kúria határozata elleni fellebbezés lehetőségét kizárja, felülvizsgálatnak a Be. 416. §

(4)bekezdés b) pontja alapján nincs helye. Az ismételt felülvizsgálati indítvány benyújtásával kapcsolatos tájékoztatás a Be. 418. §

(3)bekezdésén alapul azzal, hogy a Kúria ez esetben a Be. 421. §

(3)bekezdése értelmében az indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát is mellőzheti. A Kúria külön is utal arra, hogy az egyes büntetőjogi tárgyú és ehhez kapcsolódó más törvények módosításáról rendelkező 2013. évi CLXXXVI. tv. 60. §-a a Be. 416. §-ának

(4)bekezdését kiegészítette azzal, hogy

1. január 1-től a terhelt terhére a Be.
2. §

(1)bekezdés a) pontjában írt okból magánvádas eljárásban nincs helye felülvizsgálatnak. Ily módon tehát a felülvizsgálati indítvány újabb benyújtása a fentiekre figyelemmel sem lehetséges. Budapest,

1. január
2. Dr. Csere Katalin s. k. a tanács elnöke, Dr. Csák Zsolt s. k. előadó bíró, Dr. Szabó Péter s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző MGy