DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Gf. III. 30.199/2013/
- szám A Debreceni Ítélőtábla az felszámoló szervezet(felszámló címe.) felszámoló szervezet által meghatalmazott Dr. Jenei Imre ügyvéd (ügyéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címeme) felperesnek-, a... Ügyvédi Iroda (ügyvédi iroda címe, ügyintéző: Dr. Molnár József ügyvéd) által képviselt I.r. alperes neve (alperes címe) I. r., valamint a Dr. Dobos József ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt II.r. alperes neve (alperes címe) II. r. alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása, és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt indított perben, a Nyíregyházi Törvényszék
- március
- napján kelt, 7.G.../
- számú ítélete ellen az I. r. alperes részéről 46., a II. r. alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezések alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az I-II. r. alpereseket, hogy külön-külön fizessenek meg a felperesnek 63 500 - 63 500 (Hatvanháromezer-ötszáz-hatvanháromezer-ötszáz) Ft másodfokú perköltséget, és az államnak az illetékhivatal felhívására 920 000 - 920 000 (Kilencszázhúszezerkilencszázhúszezer) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. Indokolás: Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a
- április
- napja óta felszámolás alatt álló G..Kft. „f.a." tulajdonát képezte az ...-i ... hrsz. alatt nyilvántartott, kivett művelési ágú, „ipartelep" megnevezésű, jelzálogjoggal, keretbiztosítéki jelzálogjoggal és a H. Zrt.
- december 31-ei lejárattal bejegyzett használati jogával terhelt, 1 ha 1033 m2 területű ingatlan. A felszámoló megbízásából a L.
- Kft. által
- január
- napján készített értékbecslés az ingatlan igény-, per-, és tehermentes piaci értékét nettó 120 000 000 Ft-ban határozta meg. A G. Kft. „f.a." a
- december
- napján határozatlan időre megkötött bérleti szerződéssel az ingatlant bérbe adta a L.
- Kft-nek, és a szerződésben hozzájárult ahhoz, hogy a bérlő a bérbeadó előzetes tájékoztatása után a bérleményt albérletbe adja. A L.2 Kft., mint bérbeadó,
- január
- napján kötött határozatlan időre szóló bérleti szerződést a felperessel az ..-i ... hrsz-ú ingatlanra. A bérleti díj nem fizetése miatt a L.2 Kft.
- április
- napjára felmondta a felperessel kötött bérleti szerződést. A G. Kft. „f.a." felszámolója által az ingatlan értékesítésére kiírt nyilvános pályázat
- ... napján jelent meg a Cégközlönyben. Az ingatlan irányára 12 000 000 Ft + áfa összegben lett megjelölve. A pályázatra a felperes nyújtott be ajánlatot, és a vételi ajánlat 10 %-ának megfelelő bánatpénzt (5 000 000 Ft-ot) átutalt. A felszámoló
- április
- napján a felperes ajánlatát érvényesnek és eredményesnek minősítette, de a végleges adásvételi szerződés megkötésére nem került sor. A felperes 2009 tavaszán az ingatlanra telepített egy 60 tonnás új közúti hídmérleget 6 500 000 Ft értékben, és 300 000 Ft-ért egy hozzákapcsolódó mobil mérlegházat. A G. Kft. „f.a." felszámolója
- június
- napján közölte a felperessel, hogy a felperes pályázatát mégis elutasítja, mivel nem történt meg a vételár kiegyenlítése, és a végleges adásvételi szerződés megkötése, ez pedig maga után vonja a bánatpénz visszatartását is. A II. r. alperes, mint megbízó
- június
- napján megbízta a L.
- Kft-t, mint megbízottat, hogy működjön közre az ...-i ... hrsz-ú ingatlan és az annak alkotórészét képező 60 tonnás hídmérleg per-, és teher- és igénymentes tulajdonjogának a megszerzésében. A megbízási szerződés eredményes teljesítése esetére a szerződésben 17 230 000 Ft megbízási díjat kötöttek ki. A G. Kft. „f.a." felszámolója által kiírt nyilvános pályázat
- ... napján jelent meg a Cégközlönyben, ebben az ingatlan vételára 75 000 000 Ft + áfa összegben lett meghatározva. A pályázatra a II. r. alperes nyújtott be vételi ajánlatot, akivel a felszámoló
- július
- napján kötötte meg az adásvételi szerződést. Az eladó fenntartotta a tulajdonjogát a 38 000 000 Ft vételár teljes összegének a kifizetéséig. Az átruházás a használati jog kivételével per-, teher és igénymentesen történt. Az adásvételi szerződésben nem volt utalás a hídmérlegre, illetve a mérlegházra. Az ingatlan jelenleg is a II. r. alperes birtokában áll. A felperesi gazdasági társaság
- március
- napján került bejegyzésre a cégjegyzékbe A. Kft. elnevezéssel. A társaság cégneve előbb S.
- Kft-re, majd S.
- Kft-re,
- szeptember
- napjától pedig S.
- Kft-re változott. Az I. r. alperes ügyvezetője korábban a felperesi gazdasági társaságnál dolgozott kereskedelmi ügyintézőként, mint munkavállaló. A felperes ügyvezetőjével történt egyeztetés alapján, a felperes névváltoztatását követően került sor az I. r. alperes megalapítására a felperes korábbi cégnevéhez a megtévesztésig hasonló rövidített elnevezéssel. Az I. r. alperest I.rendű alperes elnevezéssel
- október
- napján jegyezték be a cégjegyzékbe. A felperes, illetve annak volt ügyvezetője és az I. r. alperes között nincs gazdasági kapcsolat. A felperes ügyvezetője és az I. r. alperes
- március
- napján kötötték meg az ...-i... hrsz-ú ingatlannal kapcsolatos követelések eladásáról szóló megállapodásukat, amellyel a felperes eladta az I. r. alperesnek az ...-i ... hrsz. alatti ingatlannal kapcsolatos teljes követelését (az ingatlanra a felperes által 6 500 000 Ft-ért telepített 60 tonnás új közúti hídmérleget és a hozzákapcsolódó mobil kékszínű mérlegházat, valamint a pályázat benyújtásakor átutalt, a pályázatot kiíró felszámoló szervezet által jogosulatlanul visszatartott 5 000 000 Ft bánatpénzt) 2 000 000 Ft vételárért. A vételár megfizetése a szerződés aláírásával egyidejűleg, az I. r. alperes által kiállított kiadási pénztárbizonylat szerint megtörtént. Az I. r. alperes a bánatpénz visszatartása miatt kifogásolási eljárást is kezdeményezett a G. Kft. „f.a." adóssal, illetve annak felszámolójával szemben, de az eljárás a jelen peres eljárás jogerős befejezéséig fel lett függesztve. A G. Kft. „f.a." felszámolója az I. r. alperesnek
- június
- napján írt válaszlevelében úgy nyilatkozott, hogy az ...-i hrsz-ú ingatlan értékesítése során a hídmérleg nem került értékesítésre. A felperes felszámolója
- szeptember
- napján szerzett tudomást a felperes és az I. r. alperes között létrejött engedményezési megállapodásról, a szerződés megtámadása iránti kereseti kérelmét
- december
- napján nyújtotta be az elsőfokú bíróságra. Keresetében annak megállapítását kérte a bíróságtól, hogy a felek között
- március
- napján létrejött engedményezési megállapodás a Cstv.
- §
(1)bekezdés a.) pontja, a Ptk. 200. §
(2)bekezdése, valamint a Cstv. 40. §
(1)bekezdés b.) pontja alapján érvénytelen, és a bíróság rendelje vissza az I. r. alperesre engedményezett 5 000 000 Ft összegű követelést a felperes vagyonába. A felperes a
- február
- napján kelt,
- március
- napján előterjesztett előkészítő iratában a keresetét módosította, és az érvénytelenség folytán kérte az I. r. alperesi társaság részére értékesített 60 tonnás közúti hídmérlegnek és a hozzátartozó mobil kékszínű mérlegháznak a felperes vagyonába való visszarendelését is. Az I. r. alperes a felperes keresetének az elutasítását, és a felperes perköltségben való marasztalását kérte. Állította, hogy a szerződésben meghatározott 2 000 000 Ft vételár nagyságrendje eleve kizárja a szerződés jó erkölcsbe ütköző jellegét, és a feltűnően aránytalan értékkülönbözetet is. Utalt arra is, hogy a szerződés maga tartalmazta azt, hogy a bánatpénzt a felszámoló visszatartja, az pedig ismert volt, hogy a követelés megtérülése bonyolult, hosszadalmas bírósági eljárások eredményeként is kétséges. Tagadta, hogy a felperesi céggel szoros kapcsolatban állna. Utóbb arra is hivatkozott, hogy a felperes a törvényben meghatározott 90 napos jogvesztő határidőn túl módosította a keresetét
- március
- napján. A II. r. alperes ellenkérelmében maga is a hídmérlegre vonatkozó kereseti kérelem elkésettségét állította. Érdemben kérte a felperes keresetének vele szembeni elutasítását arra hivatkozva, hogy a hídmérleg felülépítménynek (tartozéknak) minősül, a II. r. alperes pedig az ingatlan-nyilvántartás adataiban bízva, ellenérték fejében szerzett jogot, ezért a hídmérleg tulajdonjogát is megszerezte. Másodlagosan, arra az esetre, ha a bíróság a felperes vele szemben előterjesztett keresetének helyt adna kérte, hogy a bíróság vegye figyelembe a jóhiszeműségét, és ne kötelezze őt perköltség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes által telepített, perbeli hídmérleg beton talpazaton nyugszik, de a telekrészről állagromlás nélkül eltávolítható. Az elsőfokú bíróság a felperesnek a Cstv.
- §
(1)bekezdés b.) pontjára alapított keresetét megalapozottnak találta, és ítéletében megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes között
- március
- napján megkötött ...-i ... hrsz-ú ingatlannal kapcsolatos követelések eladása" tárgyú szerződés érvénytelen. Erre tekintettel kötelezte az I. r. alperest annak tűrésére, hogy a felperes érvényesítse a G. Kft. „f.a." felszámolási eljárásában az 5 000 000 Ft bánatpénz visszafizetése iránti igényt, a II. r. alperest pedig - aki az elsőfokú bíróság megállapítása szerint nem szerzett tulajdonjogot a hídmérlegen és a mérlegházon - annak tűrésére kötelezte, hogy a perbeli ingatlanon található, a felperes tulajdonát képező hídmérleget és mérlegházat a felperes 15 napon belül elszállítsa. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek 2 000 000 Ftot, és ezen összegnek
- március
- napjától a kifizetés napjáig járó törvényes késedelmi kamatát. Kötelezte az I. r. alperest, hogy felhívásra fizessen meg az államnak 300 000 Ft feljegyzett kereseti illetéket, a II. r. alperest pedig 390 000 Ft feljegyzett kereseti illeték ugyanilyen módon történő megfizetésére kötelezte. Kötelezte az I. r. alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300 000 Ft perköltséget, a II. r. alperest pedig 390 000 Ft perköltség felperes javára történő megfizetésére kötelezte. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek nem tett eleget, és nem tudta bizonyítani azt a kereseti hivatkozását, miszerint a felperesi és az I. r. alperesi társaság azonos érdekeltségi körbe tartozik. Az elsőfokú bíróság az alperesnek a felperesi kereset elkésettségére történt hivatkozását alaptalannak találta, mivel a felperes az I. r. alpereshez
- november
- napján intézett, a Pp. 121/A. §-a szerinti felszólítással, majd a keresetlevele benyújtásával is megtámadta a felperes és az I. r. alperes között
- március
- napján létrejött teljes megállapodást, a felperes pedig a perbeli szerződésről nem vitatottan
- szeptember
- napján értesült. Keresetindítása ezért a 90 napos szubjektív határidőn belül megtörtént. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az pedig az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körébe tartozott, hogy a felperes a
- március 2-án érkeztetett beadványában kérte a II. r. alperes kötelezését is annak tűrésére, hogy a felperes elszállíthassa a hídmérleget és a mérlegházat. A Cstv.
- §
(1)bekezdés a.) pontjára alapított megtámadás esetén a felperesnek bizonyítania kell az adós csalárd szándékát és azt, hogy a vele szerződő fél ezt ismerte, vagy kellő gondosság mellett felismerhette volna. A felperes és az I. r. alperes között a felperes által állított szoros gazdasági és bizalmi kapcsolat a perben nem nyert bizonyítást, mint ahogyan az sem, hogy a felperes csalárd szándékáról az I. r. alperes a szerződés megkötésekor tudott, vagy arról tudnia kellett. Megalapozottnak találta azonban az elsőfokú bíróság a felperesnek a Cstv. 40. §
(1)bekezdés b.) pontjára alapított kereseti kérelmét, mivel a szerződés tartalma alapján a megállapodást feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügyletnek minősítette. A hídmérleg és a mérlegház telepítésének költsége összesen 6 800 000 Ft-ot tett ki. Az értékesítés a telepítést követően nem egészen egy éven belül történt, az 5 000 000 Ft összegű bánatpénz követelés engedményezésével együtt, a szerződésben meghatározott 2 000 000 Ft-os ellenérték tehát a szerződés tárgyai értékének csupán közel 17 %-át jelentette. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. r. alperes által hivatkozott értékcsökkentő körülmények (bizonytalan követelés engedményezésére került sor, a telepített eszközök pedig harmadik személy birtokába kerültek) a szerződés tárgyának értékét csupán 50 %ban csökkentették, ezért ezek alapján is a vételár nem érte el az eredeti értékük 34 %-át, azaz megállapítható, hogy a felek a szerződést feltűnően aránytalan értékkülönbözettel kötötték meg. Az érvénytelenség Ptk. 237. §
(1)bekezdése szerinti jogkövetkezményének alkalmazása, az eredeti állapot helyreállításának az érdekében az elsőfokú bíróság megvizsgálta azt, hogy a II. r. alperes szerzett-e tulajdont a hídmérleg, illetve a mérlegház vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. alperes nem szerezhetett tulajdont a felperes által telepített hídmérlegen és a mérlegházon a „nemo plus iuris" elve, illetve a Ptk. 97. §
(1)bekezdése alapján, mivel azok nem minősülnek épületnek, illetve a perbeli tanúvallomások alapján - amelyek szerint a hídmérleg és a mobil mérlegház állagromlás nélkül eltávolítható - nem minősülnek a Ptk. 95. §
(1)és
(2)bekezdése szerinti alkotórésznek, hanem tartozéknak. Az elsőfokú bíróság a felperes és az I. r. alperes között 2011. március 28. napján létrejött szerződést ezért a Cstv. 40. §
(1)bekezdés b.) pontja alapján érvénytelennek minősítette, és ítéletének rendelkező részében foglaltak szerint rendelkezett az eredeti állapot helyreállításáról. Mivel a II. r. alperes a perre okot adott, a felperesi keresettel szemben védekezett, ezért az elsőfokú bíróság a II. r. alperes másodlagos ellenkérelmét nem tudta teljesíteni, hanem az alpereseket az érdekeltségük arányában kötelezte a felperes illetékfeljegyzési joga folytán az állam által előlegezett kereseti illeték, és a felperes jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíj, mint perköltség megfizetésére. Az ítélet ellen az I-II. r. alperesek nyújtottak be fellebbezést. Az I. r. alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és a felperes keresetének az elutasítását, és a felperesnek az első- és másodfokú perköltség viselésére kötelezését kérte. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felperes
- december
- napján érkeztetett eredeti kereseti kérelmében a
- március 28-án kelt engedményezési szerződés érvénytelenségét csupán az 5 000 000 Ft összegű bánatpénz vonatkozásában kérte megállapítani, keresetét csak
- március
- napján terjesztette ki a perbeli hídmérlegre és mérlegházra vonatkozóan is. A kereset kiterjesztését az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte akként, hogy ekkor kizárólag az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérte a hídmérleg és a mérlegház felperesi vagyonba történő visszarendelését. A tényleges kereset kiterjesztést igazolja az is, hogy ezt követően vált indokolttá az elsőfokú bíróság felhívására a II. r. alperes perbevonása. A kereset kiterjesztés időpontjában azonban a Cstv.
- §
(1)bekezdésében meghatározott 90 napos szubjektív határidő már letelt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre is, hogy a perbeli szerződés feltűnő értékaránytalansággal lett megkötve, mivel az azzal átruházott követelés jelentősen bizonytalan, a szerződés tárgyát képező eszközök pedig harmadik személy birtokában vannak. Előadta, hogy az I. r. alperes a jelen per megindítását megelőzően is több eljárást kezdeményezett az igénye érvényesítése érdekében, és eredménytelenek maradtak a II. r. alpereshez intézett felszólításai is. Véleménye szerint a követelés és a vagyoni eszközök valós értékét nem lehetett volna az okiratban megjelölt érték 50 %-ban figyelembe venni, mintahogyan azt az elsőfokú bíróság tette, különösen arra tekintettel, hogy az eszközök bontott állapotban már messze nem képviselik az eredeti értékűket. A II. r. alperes fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését kérte a bizonyítás kiegészítésének szükségessége miatt, másodlagosan pedig az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását, és a felperes keresetének az elutasítását. A II. r. alperes is fenntartotta azt, az elsőfokú eljárásban tett hivatkozását, miszerint a felperes 2012. március 2. napján előterjesztett kereset kiegészítése - amit nem lehetett csupán a keresettel támadott szerződés érvénytelensége jogkövetkezményeinek pontosításaként értelmezni - a Cstv. 40. §
(1)bekezdése szerint elkésett. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a II. r. alperes esetében nem tisztázta megfelelően a tényállást sem a hídmérleg jogi besorolása (alkotórész-e), sem annak értéke vonatkozásában. Az elsőfokú bíróság nem teljesítette a II. r. alperesnek a szakértő kirendelésével kapcsolatos bizonyítási indítványát sem. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a II. r. alperes jóhiszeműen vásárolta meg a használt ingatlant abban a tudatban, hogy ahhoz tartozik a rajta található hídmérleg és a mérlegház is. Ezeket az ingatlan alkotórészeinek kell tekinteni, mert ha azok bizonyos részei le is szerelhetőek, a hozzájuk tartozó betonalap mindenképpen befolyásolja az állagsérelem nélküli szállíthatóságukat. Sérelmezte, hogy a használtan megvett ingatlanon lévő, használt eszközök újkori ára alapulvételével kötelezte az elsőfokú bíróság az alpereseket a perköltség megfizetésére. Előadta, hogy a perbeli hídmérleget hasonló, használt állapotban már 600 000 - 800 000 Ft-ért meg lehet vásárolni, újonnan pedig már 3 000 000 Ft-ért is megkapható. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, és az alpereseknek a másodfokú perköltsége megfizetésére kötelezését kérte. Az I-II. r. alperesek fellebbezése nem megalapozott. Az alperesek a fellebbezésükben mindketten hivatkoztak arra, hogy a felperes keresetének a perbeli hídmérlegre és mérlegházra vonatkozó kiterjesztése időpontjában (2012. március 2. napján) a Cstv. 40. §
(1)bekezdésében meghatározott, a keresetindításra vonatkozó 90 napos szubjektív határidő már eltelt. Az ítélőtábla ezt a fellebbezési állítást nem fogadta el, és teljes egészében egyetértett az elsőfokú bíróságnak e körben tett megállapításaival, és annak indokaival. A felszámoló nem vitatottan
- szeptember
- napján értesült a perben megtámadott szerződésről, így annak a
- november 30-ai megtámadása, majd a keresetlevél
- december
- napján történt benyújtása is a 90 napos szubjektív határidőn belül megtörtént. Az ítélőtábla abban a kérdésben egyetértett az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes a megtámadási jogát a teljes szerződésre vonatkozóan gyakorolta, és csupán az érvénytelenség jogkövetkezményeinek alkalmazása körébe tartozik az, hogy a II. r. alperest a
- március
- napján kelt nyilatkozatában vonta perbe a felperes, és annak a tűrésére kérte a II. r. alperest kötelezni, hogy a felperes elszállítsa a hídmérleget és mérlegházat. Mindkét alperes érdemben is vitatta az elsőfokú bíróság ítéletét amiatt, hogy az elsőfokú bíróság a Cstv.
- §
(1)bekezdés b.) pontja alapján a felperes és az I. r. alperes között
- március
- napján létrejött engedményezési szerződést - feltűnő értékaránytalanság okából - érvénytelennek nyilvánította. Az I. r. alperes fellebbezésében arra helyezte a hangsúlyt, hogy a követelés és a vagyoni eszközök valós értékét azért nem lehetett volna a szerződésben megjelölt érték 50 %-ában figyelembe venni, mert a hídmérleg és mérlegház bontott állapotban nem képviselik az eredeti értékűket. A II. r. alperes elsődlegesen tartalmilag megalapozatlanságra hivatkozva az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését kérte a bizonyítás kiegészítésének szükségessége miatt. Ebben a körben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem tisztázta megfelelően a tényállást sem a hídmérleg jogi besorolása (az ingatlan alkotórésze vagy tartozék), sem annak értéke vonatkozásában. Azt is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem teljesítette a II. r. alperesnek a szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványát sem. Fenntartotta azt a véleményét, hogy az engedményezés tárgyát képező hídmérleg és mérlegház az ingatlan alkotórészének minősül. Az ítélőtábla mindkét alperesi fellebbezést az azonosan hivatkozott - a megalapozatlanság tárgykörébe tartozó - érvek mentén vizsgálta, és ennek kapcsán idézi fel az elsőfokú eljárás során rögzített nyilatkozatokat, az elsőfokú bíróság intézkedéseit a bizonyítási eljárás lefolytatásával kapcsolatban. Az elsőfokú bíróság a
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglaltan felhívta az alpereseket, hogy a felperes
- sorszámú előkészítő iratában megjelölt értékeket (a hídmérleg vonatkozásában 4 000 000 Ft, a mobil mérlegház tekintetében pedig 50 000 Ft költség) vitatják-e, és ha igen, jelöljék meg „mennyire teszik" az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában megállapítható, és a jelenlegi értékeket. Ettől függően kérik-e a szakértői bizonyítás elrendelését. A következő,
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben a II. r. alperes úgy nyilatkozott, hogy a hídmérleg alkotórésznek minősül - ezt támasztja alá a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minősítése is -, és mint ilyent az ingatlan forgalmi értéke meghatározásánál kell figyelembe venni. Az ingatlan forgalmi értékének meghatározása körében a felperes is kérte a felszámoló tanúkénti meghallgatását. Ezt követően az elsőfokú bíróság a
- sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben - a bizonyításra vonatkozóan - arról tájékoztatta a II. r. alperest, hogy őt terheli a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a hídmérleg és mérlegház alkotórésznek minősül, illetve ehhez kapcsolódóan az ingatlan forgalmi értékét is neki kell bizonyítania. Ezen a tárgyaláson a II. r. alperes mindezek ismeretében úgy nyilatkozott, hogy nincs további bizonyítási indítványa, a felperes pedig kérte, hogy (felszámolóbiztos neve) felszámoló csatolja be az ingatlan értékbecslését. A
- évben készült ingatlanra vonatkozó értékbecslés becsatolása
- sorszám alatt megtörtént. Ezen értékbecslés tartalmának azonban nem lehet jelentőséget tulajdonítani, mivel az nem tartalmazott a felperes által utóbb,
- év tavaszán telepített hídmérlegre és mérlegházra vonatkozó adatokat. Az ítélőtábla megállapítása szerint a II. r. alperes ezt az értékbecslést nem kifogásolta, az elsőfokú bíróság pedig megfelelő tájékoztatással látta el a II. r. alperest arra vonatkozóan, hogy őt terheli a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy a hídmérleg és a mérlegház értékének figyelembevétele az engedményezési szerződésben nem alapozza meg az érvénytelenséget feltűnő értékaránytalanság címén. A fentiekből következően az ítélőtábla azt állapította meg, hogy a II. r. alperes miután megfelelő kioktatás után nem élt az elsőfokú eljárásban annak a bizonyításával, hogy a vitatott hídmérleg és mérlegház szerződési értéke az engedményezéskor nem adott alapot a feltűnő értékaránytalansági ok megállapítására, ezért a másodfokú eljárásban a Pp.
- §
(1)bekezdésének rendelkezése folytán alappal már nem hivatkozhatott arra, hogy a hídmérlegnek és mérlegháznak az értékét az elsőfokú bíróság túlzott mértékben vette figyelembe. Az ítélőtábla ugyancsak osztotta az elsőfokú bíróságnak azt a megállapítását, miszerint a hídmérleg és mérlegház nem tekinthető az ingatlan alkotórészének, az alpereseknek az ezzel kapcsolatos hivatkozásai nem voltak alkalmasak az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntésének a megváltoztatására. Az elsőfokú eljárás felterjesztett iratai alapján az ítélőtábla megállapította, hogy a II.r. alperes az elsőfokú eljárásban a szakértői bizonyítás eszközével nem kívánt élni, külön nem kívánta vizsgálat tárgyává tenni a hídmérleg és mérlegház értékét, ezért fellebbezésében megalapozatlanul sérelmezte az elsőfokú bíróság eljárását e körben. Az ítélőtábla mindezen indokok alapján az elsőfokú bíróság ítéletét a Polgári perrendtartásról szóló többször módosított 1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §-ának
(2)bekezdése alkalmazásával helybenhagyta. Az alperesek fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a másodfokú eljárással felmerült költségeiket maguk kötelesek viselni, és a Pp. 78. §-ának
(1)bekezdése alapján kötelesek megtéríteni a felperesnek a másodfokú eljárással felmerült, a felperes jogi képviselőjének ügyvédi munkadíjából álló perköltségét. Ennek összegét az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b.) pontja,
(5)-
(6)bekezdései, és a 4/A. §
(1)bekezdése alapján 50 000 Ft + áfa = 63 500 Ft összegben állapította meg, és ezen összeg a felperes javára történő megfizetésére az I-II. r. alpereseket külön-külön kötelezte. Az I-II. r. alperest a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése és a 15. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a fellebbezésükön le nem rótt, feljegyzett 920 000 - 920 000 Ft fellebbezési illeték felhívásra, az állam javára történő megfizetésére is. Debrecen,
- november hó
- napján Dr. Madarász Anna sk a tanács elnöke, Cogoiné Dr. Boros Ágnes sk előadó bíró, Dr. Riczu András sk bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó