Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.408/2012/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- december hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- évi szeptember hó
- napján kelt 21.B.844/2012/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott
- tényállási pontban írt cselekményét a
- évi C. tv.
- §
(1)bekezdés a.) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés a.) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b.) pontja szerint minősülő rablás bűntette kísérletének, a tényállás 1.,
- és
- pontban foglalt cselekményeit
- évi C. tv.
- §
(1)bekezdés a.) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés a.) pontja szerint minősülő rablás bűntettének minősíti, melyből 2 rb. cselekmény kísérlet. Halmazati büntetését 6 (hat) év börtönre és 6 (hat) év közügyektől eltiltásra enyhíti. A szabadságvesztés büntetés kétharmadának kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlottal szemben 614.880.- (hatszáztizennégyezer-nyolcszáznyolcvan) forintra vagyonelkobzást rendel el. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a szabadságvesztés büntetés tartamába beszámítja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS Az elsőfokú bíróság ítéletében a vádlottat 2 rb. rablás bűntettének kísérlete [1978. évi IV. tv. 321. §
(1)és
(5)bekezdés a.) pont] és 2 rb. rablás bűntette, melyből 1 rb. kísérlet [1978. évi IV. tv. 321. §
(1)és
(4)bekezdés a.) pont] miatt halmazati büntetésül életfogytig tartó börtönbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte; megállapította, hogy legkorábban 20 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett továbbá a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélet ellen a vádlott az ok megjelölése nélkül, védője pedig téves minősítés miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség Bf.807/2012/
- számú átiratában a bejelentett védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával járt el. A tényállást a bizonyítás anyagával összhangban, hiba és hiányosság nélkül állapította meg és az indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett. A megalapozott, így a másodfokú eljárásban is irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és a cselekményeket is törvényesen minősítette. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározásával és az eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapításával a vádlottal szemben a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetést szabta ki. A főbüntetés enyhítésének lehetőségét az elkövetéskor hatályos
- évi IV. tv.
- §
(4)bekezdésének kötelező rendelkezése kizárja. Az ítélet egyéb rendelkezései körében a tényállás 1. pontja esetében az 1978. évi IV. tv. 77/B. §
(1)bekezdés a.) pontja és
(5)bekezdés a.) pont alapján vagyonelkobzás elrendelése indokolt, ez a súlyosítási tilalom sérelme nélkül pótolható. Mindezekre tekintettel indítványozta 614.880.- forint összeg erejéig vagyonelkobzás elrendelését, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. A nyilvános ülésen az ügyész az írásbeli átiratában foglaltakat annyiban módosította, hogy indítványozta az elbíráláskor hatályos anyagi jogszabály alkalmazását, a cselekményeknek a
- évi C. tv. szerinti minősítését és határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabását, egyebekben az írásbeli indítványát fenntartotta. A vádlott védője perbeszédében eljárásjogi szabálysértésként hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság - indítványuk ellenére - a szakértőket nem hallgatta meg, illetve hogy az egyes helyszíneken rögzített felvételeket, hanganyagokat nem játszotta le, pedig a felmerült bizonytalanságokat - például hogy hogyan tartotta a fegyvert a vádlott, illetve mit mondott - a felvételek alapján lehetett volna tisztázni, emiatt az ítélet megalapozatlan. Vitatta az elsőfokú bíróság álláspontját, miszerint a tényállás 2-3-
- pontjaiban az önkéntes elállás nem állapítható meg, hiszen a vádlott saját belső elhatározása miatt cselekedett így, mely fakadhat akár félelemből is. A védő megítélése szerint a törvényszék a kísérletek esetében az elkövetési értéket is tévesen állapította meg, arra hivatkozott, hogy a vádlott szándéka az első, befejezett cselekményhez hasonló érték elvitelére irányult. A
- évi C. tv. kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé, a vádlott terhére rótt cselekmények minősítésére és arra tekintettel, hogy nem kötelező az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása, hanem lehetőség van tettarányos büntetési tartam meghatározására. A büntetés kiszabása körében enyhítő körülmény a vádlott egészségi állapota, megbánó magatartása, öngyilkossági kísérlete, büntetlen előélete. A
- évi C. tv.
- §
(3)bekezdés alapján méltányos büntetés kiszabását indítványozta. A bejelentett fellebbezések enyhítésre irányulóan eredményre vezettek. A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet a Be. 348. §
(1)bekezdés alapján az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy a törvényszék a Be. 75. §
(1)bekezdésben megfogalmazott ügyfelderítési kötelezettségnek eleget tett, a részletes, minden körülményre kiterjedő bizonyítási eljárást a perrendi szabályok szerint folytatta le. A Be. 118. §
(2)bekezdés szerint eljárva a vádlott beismerő vallomása mellett beszerezte az egyéb bizonyítékokat is. A törvényszék kihallgatta mindazokat a tanúkat, akik vallomása releváns információt tartalmazott, illetve tárgyalás anyagává tette mindazokat az okiratokat, melyek a tényállás megállapítása szempontjából jelentőséggel bírtak. A tanúk vallomásának a Be. 296. §
(2)bekezdésére alapozottan, ügyészi indítványra történő felolvasására szintén törvényesen került sor. Ezeknek a meg nem jelent tanúknak a kihallgatását a Be. 285. §
(1)bekezdésben felsoroltak nem indítványozták és a bíróság sem tartotta szükségesnek megidézésüket. Az ítélőtábla nem osztotta a védő azon álláspontját, hogy a video- és hangfelvételek lejátszásának elmaradása az ítélet felderítetlenségét eredményezi, ugyanis a vádlott beismerő vallomása és az azt alátámasztó bizonyítékok alapján a tényállás kétséget kizáró módon megállapítható volt. A másodfokú bíróság egyetértett az ítélet
- oldal hatodik bekezdésében a bizonyítási indítvány elutasítása körében kifejtett álláspontjával is. Az ügyben készült igazságügyi szakértői véleményt a bíróság aggálytalannak ítélte meg és értékelte is a tényállás megállapításakor, a szakértő meghallgatása az eljárás indokolatlan elhúzódását eredményezte volna. Az ügy érdemi elbírálásának eljárásjogi akadálya nem merült fel. Ennek során a másodfokú bíróság megállapította, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként feltárt bizonyítékok értékelésével megállapított tényállás a Be.
- §
(2)bekezdés b.) pont II. fordulata alapján megalapozatlan, mert kisebb részben hiányos. A megalapozatlanságot a másodfokú bíróság a Be. 352. §
(1)bekezdés a.) pont értelmében az iratok tartalma alapján történt kiegészítéssel orvosolta. A tényállás
- pontját, az ítélet
- oldal harmadik bekezdésében kiegészíti azzal, hogy a kasszában 4,5 millió forint volt; illetve a
- oldal negyedik bekezdés harmadik mondatot azzal, hogy a vádlott felszólításának a sértett nem tett eleget, mondta neki, hogy „nem adok semmit", majd ezt követően lépett ki a vádlott látóköréből és bújt el a vasajtó mögött. (I. számú tanú vallomása nyomozati iratok
- oldal). A fenti változtatásokkal a tényállás a Be.
- §
(2)bekezdésben felsorolt hibáktól és hiányosságoktól mentessé vált, ezért a Be. 352. §
(2)bekezdés alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. ------- o ------Az ítélet indokolása a Be. 258. §
(3)bekezdés d.) pont alapján a szükséges részletességgel és iratszerűen tartalmazza a bizonyítékok számbavételét. Az elsőfokú bíróság a beszerzett bizonyítékokat a Be. 78. §
(3)bekezdésében írtaknak megfelelően, egyenként és összességében mérlegelte is. A szükséges és lehetséges körben lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként feltárt bizonyítékoknak a logika és ésszerűség szabályainak megfelelő értékelésével helyesen jutott arra az álláspontra, hogy kétséget kizáró módon bizonyított, hogy a vádlott elkövette a terhére rótt bűncselekményeket. A tanúk a nyomozás során meggyőző határozottsággal azonosították a vádlottban a támadót. A felismerésre bemutatás, mint nyomozati cselekmény lefolytatását képfelvevővel rögzítették, a fényképfelvételeket az irat tartalmazza, így az eljárás törvényessége, elsődlegesen a Be. 122. §
(1)és
(3)bekezdésében foglalt szabályok betartása ellenőrizhető volt. A hivatkozott törvényhely értelmében a tanúnak felismerésre legalább három személyt kell bemutatni. Személyek bemutatása esetén az ügytől független és a felismerést végző által nem ismert, továbbá a kérdéses személlyel a fő ismertető jegyekben megegyező tulajdonságú - így különösen vele azonos nemű, hasonló korú, testalkatú, bőrszínű, ápoltságú és öltözetű - személyeket kell a kérdéses személlyel egy csoportba állítani. A kérdéses személynek vagy tárgynak a csoporton belüli elhelyezkedése a többitől jelentősen nem térhet el, és nem lehet feltűnő. A felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyvekhez (nyomozati iratok 795-803., 2211-
- és 2249-
- oldal) csatolt fényképek alapján megállapítható, hogy a nyomozati cselekmény során a törvényi előírásokat maradéktalanul betartották. A bemutatott személyek ruházata, magassága, testalkata, kora, bőrszíne is megegyezett. A felismerő tanúk elmondták azt is, hogy a kérdéses személyt milyen körülmények között észlelték és milyen ismertetőjegyeiről tudnák őt azonosítani. A felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyvek is rögzítik, hogy a tanúk az elkövetőt termete, testalkata, magassága, arca, tekintete alapján ismerték fel teljes határozottsággal. Mindezek alapján a nyomozás során végzett felismerésre bemutatások lefolytatása törvényes volt, azok eredményei - más bizonyítékokkal együtt - a vádlott beismerő vallomását erősítették meg. Így a tényállás
- és
- pontja esetében a nyomozati iratok 2299-
- oldalán a rendőrség által készített jelentés szerint a bűncselekmény idején a vádlott telefonját a rablások helyszínének közelében használták. A tényállás
- és
- pontjának helyszínén megtalált mikroanyag és elemi szál maradványok a vegyészszakértői vélemény szerint (nyomozati iratok 1787-
- oldal) származhatnak a vádlott ruhájáról. A
- és
- tényállásoknál a rablások helyszínén rögzített szagnyom is azonosságot jelzett (nyomozati iratok 1739-
- oldal). A tényállás
- és
- pontja esetében a kamera által a rablás időpontjában rögzített felvételeken (nyomozati iratok
- és
- oldal) látható személy a vádlottal egyező magasságú és testalkatú, illetve tisztán kivehető, amint az elkövető fegyvernek látszó tárgyat fog az alkalmazottakra. A nyomozó hatóság összehasonlító vizsgálatot is végzett a két helyszínen készült felvételekről (nyomozati irat 1139-
- oldal), amelynek eredményeképpen kimutatták a két elkövető azonosságát. Ezen túlmenően a tényállás
- pontjának helyszínén rögzített 2 darab ujjnyomtöredék a vádlott bal keze közép- és gyűrűsujjától származó, az azonosság kategorikusan és minden kétséget kizáróan megállapítható a szakértő vizsgálat alapján (nyomozati iratok 1727-
- oldal). A fenti törvényes bizonyítékok olyan zárt logikai láncot képeznek, mely alapján ítéleti bizonyossággal megállapítható, hogy a rablásokat a vádlott követte el. Az elsőfokú bíróság részletes indokát adta tényállási pontonként annak, hogy az elkövetési, illetve a veszélyeztetett értéket mi alapján állapította meg. Az annyiban szorul kiegészítésre, hogy a Budapest...szám alatti pénzváltó estében az alkalmazott vallomása szerint valóban a kassza mellett található egy széf is, amihez neki nem volt kulcsa, azonban a 4,5 millió forint a kasszában volt, amihez ő hozzáfért, tehát a veszélyeztetett érték is ezzel egyező összeg. ------- o ------- Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállás alapján okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, az elkövetéskor hatályos büntető anyagi jogszabály rendelkezéseinek megfelelően minősítette a cselekményeket és szabta ki a büntetést. Az ítélőtábla az új Büntető törvénykönyv, a
- évi C. törvény
- július
- napján - a cselekmény elkövetése, illetve nem jogerős elbírálása és az ügy másodfokon történő jogerős befejezése között - történt hatálybalépésére tekintettel vizsgálta, hogy a vádlottra nézve az elkövetéskor vagy az elbíráláskor hatályban lévő anyagi jogi szabályok alkalmazása eredményez kedvezőbb elbírálást. A cselekmény elkövetésének időpontjában hatályban lévő
- évi IV. tv., illetve az elbíráláskor hatályban lévő
- évi C. tv.
- § szerint a bűncselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni. Ha azonban a cselekmény az elbírálásakor hatályban lévő új büntető törvény szerint már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni. A másodfokú eljárás idején hatályos
- évi C. törvény rendelkezéseit mind a cselekmény minősítése, mind a büntetés kiszabása körében vizsgálni kell. A cselekmény minősítését meghatározó, az anyagi jog alkalmazásában irányadó értékhatárok: az elkövetéskor hatályos
- évi IV. törvény 138/A. § b.) pont szerint nagyobb érték a kétszázezer forintot meghaladó, de a kétmillió forintot meg nem haladó, jelentős érték a kétmillió forintot meghaladó, de az ötvenmillió forintot meg nem haladó; míg az elbíráláskor hatályos
- évi C. törvény
- §
(6)bekezdés b.) pont szerint a nagyobb érték ötszázezer-egy és ötmillió forint közötti, míg a jelentős érték ötmillió-egy és ötvenmillió forint közötti. Mindkét jogszabály akként rendelkezik, hogy a cselekmény fegyveresen elkövetettnek minősül akkor is, ha lőfegyver utánzatával követik el (1978. évi IV. tv. 137. § 4/a.) pont és 2012. évi C. tv. 459. §
(1)bekezdés 5/a.) pont). Az
- évi IV. tv.
- §
(4)bekezdés a.) pontja szerinti fegyveresen elkövetett rablás bűntette büntetési tétele öt évtől tizenöt évig, míg a 321. §
(5)bekezdés a.) pontja szerinti jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntette büntetési tétele tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés. A 2012. évi C. tv. 365. §
(3)bekezdés a.) pontja szerint minősülő fegyveresen elkövetett rablás bűntette öt évtől tíz évig, a 365. §
(4)bekezdés b.) pontja szerint minősülő jelentős értékre, fegyveresen elkövetett rablás bűntette öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett. Mindezekre tekintettel a vádlott által elkövetett vagyon elleni erőszakos bűncselekmények enyhébben minősülnek, hiszen a tényállás
- pontja esetében jelentős érték helyett nagyobb értékre elkövetett, illetve valamennyi rablásnál enyhébb büntetési tétellel fenyegetett. A büntetés kiszabásának elvei is jelentősen megváltoztak: míg az
- évi IV. törvény
- §
(4)bekezdés alapján az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kellett kiszabni, melyből a 47/A. §
(2)bekezdés értelmében legkorábban 20 év elteltével bocsátható feltételes szabadságra, addig a 2012. évi C. törvény 81. §
(4)bekezdés rendelkezése legalább három, különböző időpontban elkövetett, befejezett személy elleni erőszakos bűncselekményt követel meg, mely jelen ügyben nem valósult meg. A fenti rendelkezéseket összevetve megállapítható, hogy a vádlottal szemben a bíróság mérlegelésétől független, életfogytig tartó szabadságvesztés helyett határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabására kerülhet sor. A jogalkotó mindkét törvény esetében fegyház fokozatot ír elő háromévi vagy azt meghaladó, a rablás súlyosabban minősülő eseteire kiszabott szabadságvesztésnél (1978. évi IV. tv. 42. §
(3)bekezdés ad.) pont), illetve mindkét törvény lehetővé teszi eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megállapítását (1978. évi IV. tv. 45. §
(2)bekezdés). A cselekmények minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében az új büntetőtörvény a vádlottra nézve a cselekmény lényegesen kedvezőbb elbírálását eredményezi, ezért a vádlottal szemben az ítélőtábla a
- évi C. tv. szabályait alkalmazta. A másodfokú bíróság a jelenleg hatályos büntetőtörvény alapján a vádlott -
- tényállási pontban írt cselekményét a
- évi C. tv.
- §
(1)bekezdés a.) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés a.) pontjára figyelemmel a
(4)bekezdés b.) pontja szerint minősülő rablás bűntette 10. §
(1)bekezdés szerinti kísérletének, - a tényállás
- pontban foglalt cselekményét a
- évi C. tv.
- §
(1)bekezdés a.) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés a.) pontja szerint minősülő rablás bűntettének, - a tényállás
- és
- pontban foglalt cselekményeit 2 rb. a
- évi C. tv.
- §
(1)bekezdés a.) pontjába ütköző és a
(3)bekezdés a.) pontja szerint minősülő rablás bűntette 10. §
(1)bekezdés szerinti kísérletének minősítette. A törvényszék részletes indokát adta annak, hogy az önkéntes elállás miért nem állapítható meg, e körben kifejtett indokolását az ítélőtábla azzal egészíti ki, hogy a vádlott a bűncselekmény törvényi tényállásában meghatározott tevékenységet már befejezte, a bűncselekmény következő - befejezettségi - stádiumba jutásához az elkövetőnek további tevékenységet nem kellett kifejtenie, így cselekménye teljes (befejezett) kísérlet, mely esetében az önkéntes elállás kizárt. A 2012. évi C. törvény 80. §
(1)bekezdés értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, körülményekhez. továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket helyesen vette számba. A vádlott által megvalósított bűncselekmények tárgyi súlyának megítélésénél nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy három cselekmény kísérleti szakban maradt, köztük a legsúlyosabb megítélésű is, illetve hogy az elkövetési mód sem kirívóan súlyos megítélésű. Alanyi társadalomra veszélyességének vizsgálatánál pedig kiemelést érdemel, hogy büntetlen előéletű, a cselekmény után az elkövetett öngyilkossági kísérlet kapcsán ítélték lőfegyverrel visszaélés miatt felfüggesztett szabadságvesztésre, más eljárás azonban nem indult ellene. A másodfokú eljárásban is megbánó magatartást tanúsított és a közvetlenség folytán észlelhető volt, hogy önmagában azon tényből adódóan, hogy több éve áll büntetőeljárás hatálya alatt, már szembesült magatartásának helytelenségével és következményivel. Mindezek alapján az a következtetés vonható le, hogy a jövőben törvénytisztelő életmódot kíván folytatni. Mindezen körülményekre tekintettel az ítélőtábla a vádlottal szemben a törvényi minimumot kevés tartammal meghaladó büntetés kiszabását látta indokoltnak, ez a büntetési célok eléréséhez szükséges, de elegendő is. Ezért a szabadságvesztés büntetését 6 évre enyhítette, ehhez igazítva a közügyektől eltiltás tartamát is. A 2012. évi 37. §
(3)bekezdés ad.) pont alapján a kiszabott szabadságvesztést fegyházban kellene végrehajtani, azonban a másodfokú bíróság nem látott indokot a törvényszék által alkalmazott eggyel enyhébb végrehajtási fokozat megváltoztatására, annak jogszabályi alapja a 2012. évi C. tv. 35. §
(2)bekezdés, így a szabadságvesztés börtön végrehajtási fokozatú. Az ítélőtábla a 2012. évi C. tv. 38. §
(1)és
(2)bekezdés a.) pontja alapján rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, amely a vádlott esetében a büntetés kétharmad részének letöltését követő nap. A közügyektől eltiltás kiszabására vonatkozó rendelkezés a 2012. évi C. tv. 61. §
(1)bekezdés és 62. §
(1)bekezdésen alapul. A
- évi C. tv.
- §
(1)bekezdés a.) pontja értelmében vagyonelkobzást kell elrendelni a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. A vagyonelkobzás célja a bűncselekményből eredő vagyon elvonása, arra a vagyontárgyra - illetve ha az már nem lelhető fel, olyan összegre - kell elrendelni, amelyhez az elkövető közvetlenül a bűncselekmény útján jutott. Az irányadó tényállás alapján a vádlott a tényállás
- pontjában foglalt rablás útján 614.880.- forinthoz jutott, ez a bűncselekmény elkövetése során megszerzett vagyon. Az elsőfokú bíróság erre az összegre - a jogszabályi feltételek fennállása ellenére vagyonelkobzást nem rendelt el, ezt a másodfokú bíróság pótolta. Fenti indokokra figyelemmel az ítélőtábla - a Be.
- §
(1)bekezdés szerint nyilvános ülésen eljárva - a Be.
- § alkalmazásával a Be.
- §
(1)bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, míg egyéb, törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 371. §
(1)bekezdés alapján helybenhagyta. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítása a 2012. évi C. tv. 92. §
(1)és
(2)bekezdésén alapul. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni fellebbezést a Be. 386. §
(1)bekezdés zárja ki. Budapest,
- év december hó
- napján Dr. Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke Dr. Sárecz Szabina Martina s.k. előadó bíró Dr. Sebe Mária s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék
- évi szeptember hó
- napján kelt 21.B.844/2012/
- számú ítélete vádlottal szemben a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.408/2012/
- számú ítéletében foglalt változtatásokkal
- év december hó
- napján jogerős és végrehajtható. Budapest,
- év december hó
- napján . Nehrer Péter s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: