Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.209/2013/
- szám A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a
- év február hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő ítéletet: A fegyveresen elkövetett rablás bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék
- év április hó
- napján kelt 28.B.1937/2012/
- számú ítéletét megváltoztatja. A vádlott terhére rótt bűncselekményt rablás bűntettének [Btk.
- §
(1)bekezdés a) pont és
(3)bekezdés a) pont] minősíti. A kiszabott szabadságvesztést 5 (öt) év fegyházbüntetésre enyhíti. A vádlott a kiszabott szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A Fővárosi Törvényszék az ítéletet
- április hó
- napán megtartott - helyesen - tárgyaláson hozta. A vádlott az elsőfokú eljárásban
- április hó
- napjáig volt előzetes letartóztatásban. A vádlott által
- április hó
- napjától
- június
- napjáig házi őrizetben,
- június
- napjától ismételten előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. 5 (öt) nap házi őrizetben töltött idő egy napi fegyházbüntetésnek felel meg. A vádlott anyja neve és lakóhelye pontosításra került. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék
- április hó
- napján kihirdetett 28.B.1937/2012/
- számú ítéletével a vádlott bűnösségét rablás bűntettében [Btk.
- §
(1)bekezdés,
(4)bekezdés a) pont] állapította meg, ezért őt 6 év fegyházbüntetetésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról, a bűnjelekről, a polgári jogi igényt érdemben elbírálta, továbbá döntött a bűnügyi költség megfizetésének kérdésében is. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetésekor az ügyész, a vádlott és védője a fellebbezés bejelentésére három napi határidőt tartottak fenn. A törvényes határidőn belül az ügyész a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása érdekében, míg a vádlott enyhítés céljából jelentett be perorvoslatot a törvényszék ítélete ellen. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.119/2013/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlotti fellebbezést megalapozatlannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozott, a törvényszék indokolási kötelezettségének is eleget téve okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére és a terhére rótt bűncselekmény jogi minősítése is törvényes. A hiánytalanul felsorolt bűnösségi körülmények alapján a büntetési célokat nem kellően biztosító, eltúlzottan enyhe jogkövetkezményt alkalmazott a vádlottal szemben. Mindezekre tekintettel indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg, a vádlottal szemben kiszabott fegyházbüntetést és a közügyektől eltiltást súlyosítsa, egyebekben az ítéletet hagyja helyben. Az ügyész a nyilvános ülésen a fellebbezésében foglaltakat változatlan tartalommal fenntartotta, azt csupán annyiban módosította, hogy az elbíráláskori büntető anyagi jogi jogszabályok alkalmazására tett indítványt. A védő felszólalásában szintén a másodfokú elbíráláskor hatályos Btk. alkalmazását kérte. Kiemelte, hogy mivel védence enyhítés érdekében jelentett be perorvoslatot, ezért a bíróságnak szükséges mérlegelnie, hogy a főbüntetés enyhíthető-e. A vádlott az utolsó szó jogán elmondta, hogy volt ideje gondolkoznia a tettén, annak következményein és súlyán. A bűnösségét elismerte, hozzátéve, hogy ki szeretne törni a szorult élethelyzetéből. Kérte, hogy a másodfokú bíróság enyhítse a kiszabott fegyházbüntetését. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen bejelentett kétirányú fellebbezések közül a vádlott enyhítésre irányuló perorvoslata alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a vádlotti perorvoslat folytán bírálta felül a Be.
- §
(1)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét, és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. A Fővárosi Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. A beszerzett bizonyítékokat logikusan értékelte, mérlegelte, a Be. 118. §
(2)bekezdésére is figyelemmel törvényesen járt el, amikor a vádlott következetes beismerő vallomásai ellenére beszerezte, feltárta és értékelési körébe vonta az egyéb bizonyítékokat is. Helyesen alapította az ítéleti tényállást a teljes körű beismerő vallomást tett vádlotti nyilatkozatokra, amelyek következetesen egybevágtak mindhárom felismerő tanú nyilatkozataival (nyomozati irat
- oldaltól gyanúsítotti vallomás, nyomozati irat 291-
- oldalig felismerésre bemutatása jegyzőkönyvei, továbbá a
- alszámú tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatok). A fenti bizonyítékokat a biztonsági kamera által rögzített képek is mindenben alátámasztották (nyomozati irat 145-
- oldal). A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyesen megállapított tényállás túlnyomó részt megalapozott, az az alábbi kiegészítésekkel és helyesbítéssel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.
- §
(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel az alábbiakkal egészíti ki, illetőleg helyesbíti: - A vádlott a tanú1-től, tanú2-től és a tanú3-tól a tárgyaláson bocsánatot kért, a tanúk a bocsánatkérést elfogadták (
- alszámú tárgyalási jegyzőkönyv 4-
- oldal). - Az sértett1.649.000.- Ft és törvényes kamatai erejéig jelentett be polgári jogi igényt (nyomozati irat
- oldal). A fenti kiegészítéssel és helyesbítéssel teljes körűen megalapozottá vált az ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban - a Be.
- §
(2)bekezdésére is figyelemmel irányadó volt. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. A bekövetkezett jogszabályi változásokra figyelemmel a vádlott terhén megállapított bűncselekmény minősítése azonban változtatásra szorult. A Fővárosi Ítélőtábla a 2012. évi C. törvény (továbbiakban: Btk.) 2. §
(2)bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az elbíráláskor hatályos új büntetőtörvényt alkalmazta, mivel az alábbiakban kifejtett indokok alapján e törvény szerint a vádlott terhére rótt cselekmény enyhébben bírálandó el. A 2012. július hó 6. napjára eső elkövetési időre figyelemmel a vádlott cselekménye az elkövetéskor hatályos 1978. évi IV. törvény 321. §
(1)és
(4)bekezdés a) pontja szerint minősült volna, amely bűncselekményt a törvény öttől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette. Az elkövetéskor hatályos törvény 42. §
(2)bekezdés b/
- pontja szerint a fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésből a vádlott a
- §
(2)bekezdésére is figyelemmel a büntetése 4/5-öd részének kitöltését követően szabadulhatott volna. Ezzel szemben a 2013. július hó 1. napjától hatályos Btk. 365. §
(1)bekezdés a) pontja és
(3)bekezdés a) pontja szerint minősülő bűncselekmény törvényi fenyegetettsége öttől tíz évig terjedő szabadságvesztésre enyhült. A Btk. 37. §
(3)bekezdés ad) pontja alapján a végrehajtási fokozat ugyanúgy fegyház, azonban a Btk. 38. §
(2)bekezdés
- a)pontja szerint a vádlott a büntetés 2/3-ának kitöltését követő napon már feltételes szabadságra bocsátható, ami ugyancsak kedvezőbb a vádlottra nézve. (Kúria 4/2013.(X.14.) BK. vélemyénye) Az elsőfokú bíróság jogi indokolása a fentieken túlmenően az anyagi jogszabályokban bekövetkezett változásoktól függetlenül is pontosításra szorul az alábbiak szerint. A Fővárosi Törvényszék ítélete 5. oldalának alulról a 2. bekezdésében az elkövetéskor hatályos törvény rendelkezéseit pontatlanul idézve úgy fogalmazott, hogy a fegyveres elkövetésre vonatkozó rendelkezéseket alkalmazni kell akkor is, ha a bűncselekményt lőfegyverrel, vagy robbanószer utánzatával követik el. Ezzel szemben már az elkövetéskor hatályos törvényi rendelkezések is [1978. évi IV. törvény 137. § 4.
- a)pontja] az utánzattal fenyegetve történő elkövetés esetén rendelték alkalmazni a fegyveres elkövetésre vonatkozó szabályokat. A másodfokú bíróság által alkalmazott elbíráláskor hatályos Btk. 459. §
(1)bekezdés
- d) pontja a korábbi rendelkezéssel tartalmilag azonos szabályozást tartalmaz. Ennek azért is van döntő jelentősége, mert az irányadó tényállás szerint a vádlott az általa használt fegyverutánzatot a pénztárosra, majd a vagyonőrre is ráfogta, azaz az utánzattal fenyegetve valósította meg a terhére rótt vagyon elleni erőszakos bűncselekményt. Az utánzattal fenyegetés tehát minden olyan emberi magatartást felölel, amelynek során az elkövető a lőfegyver utánzatot a passzív alany számára - a dolog elvétele céljából - láthatóvá teszi. Ez valósult meg jelen ügyben is. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket túlnyomó részt helyesen sorolta fel. A másodfokú bíróság mellőzi a súlyosító tényezők köréből a vagyon elleni bűncselekmények elszaporodottságára utalást, tekintettel arra, hogy erre nézve az elsőfokú ítélet konkrét statisztikai adatot nem tartalmaz és az elszaporodottság ténye nem köztudomású. A vádlott beismerő vallomásának enyhítő nyomatékát csökkenti, hogy őt tíz nappal a bűncselekmény elkövetése után fogták el, a kamera által rögzített felvételekre figyelemmel a felismerhetősége biztosított volt, a lakossági bejelentés is arra utal (nyomozati irat
- oldal), hogy a nyomozás kezdeti szakaszában a beazonosítása már meg is történt. További enyhítő körülmény, hogy a vádlott a bűncselekményt nem valódi lőfegyverrel, hanem fegyverutánzattal fenyegetve valósította meg. Mindezekre tekintettel a másodfokú bíróság az enyhítésre irányuló fellebbezést megalapozottnak találta, mivel a Btk.
- §-ában meghatározott büntetési célokra figyelemmel a Btk.
- §
(1)és
(2)bekezdésében írt büntetés kiszabás elveire is tekintettel A vádlottal szemben a Btk. 37. §
(3)bekezdés ad) pontja szerint kiszabott fegyházbüntetés enyhítése indokolt. Az enyhítést nem csupán az anyagi jogszabályokban a vádlott javára bekövetkező, fent részletezett változások indokolják, hanem az is, hogy a vádlott terhére rótt bűncselekmény elkövetési módjára - a vádlott által alkalmazott fenyegetés mértékére - figyelemmel igen csekély tárgyi súlyú. A Fővárosi Törvényszék törvényesen rendelkezett a közügyektől eltiltásról is azzal, hogy az új büntető törvény alkalmazása folytán ennek jogszabályi hivatkozása a Btk. 61. és 62. §-a. Az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására vonatkozó rendelkezés is törvényes, ennek jogszabályi alapja a Btk. 92. §
(1)és
(2)bekezdése, míg az elkobzásra vonatkozó rendelkezés a Btk. 72. §
(1)bekezdés a) pontján alapul. Az elsőfokú bíróság ítéletének járulékos rendelkezései törvényesek. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be. 372. §
(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 371. §
(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Fővárosi Törvényszék ítéletének bevezető része szerint az ügydöntő határozatát „büntetőtárgyaláson” hozta. Az elsőfokú bíróság szóhasználata nem felel meg az eljárási törvény terminológiájának. A Be. 234. §
(1)bekezdése alapján ugyanis a bíróság tárgyalást tart, ha a vádlott büntetőjogi felelősségének megállapítására bizonyítást vesznek fel. A fentiekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletének bevezető részében foglaltakat pontosította. A rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság a vádlott előzetes letartóztatására valamint házi őrizetére vonatkozó adatokat pontosította és a Btk. 92. §
(1),
(2)és
(3)bekezdés a) pontja alapján rendelkezett a beszámításról. Az iratok alapján a vádlott anyja neve és lakóhelyének pontos adatai is helyesbítésre szorultak. Budapest,
- év február hó
- napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos s.k. előadó bíró Dr. Fatalin Judit s.k. bíró A Fővárosi Törvényszék 28.B.1937/2012/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.209/2013/
- számú ítéletében írt változtatásokkal
- év február hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajtható! Budapest,
- év február hó
- napján Dr. Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kállai Zoltán írnok